Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-08 / 6. szám
Dúdor István; Földek között [gy emlékkiállítás és ami mögötte van Ismét szokatlan üzenet érkezett egy egyszerű, a többitől semmivel sem különböző meghívó formájában a szerkesztőségünkbe. A meghívót Rlmaszécsen (Rimavská SeC) adták fel, de a helyszínen kiderült, hogy valójában nem Is Rlmaszécsre, hanem Jénére (Janlce) hívnak bennünket Itt rendezték meg ugyanis azt a Dúdor István-emlékklállltást, amelyre szíves szóval Invitáltak. Szóval tárlat lénén, kinn a szövetkezet kertészeti telepének új gazdasági és szociális épülete érdekes termében, távol a településektől, emberi lakhelytől... Nem Is tudom, talán a különböző tanfolyamok, eligazítások színhelyéül készült ez a bőségesen és okosan kigondolt és kivitelezett, már a fövő század termelési Igényelt Is kielégítő gazdasági épület, amely otthont adott a tragikusan elhunyt művész közel három tucat művének. Hogy Itt, ebben a gazdaságban meglehetősen közel érzik magukhoz a művészeteket, az már útközben, a szövetkezet határát jelölő üdvözlő táblák melletti szobroísból, majd pedig a gazdasági épület falán lévő alkotásokból Is kitűnik. A tábl.lk mellett és az épületen ugyanis Igo Aladár szobrai, különös figurái találhatók. Mint hírlik, a művészt nem gyalogmunkára osztják be, hanem azzal bízzák meg, hogy a számára kedvelt munkát űzze, alkosson. Így már érteni vélem, hogy miért Is Invitáltak épp Ide ... A valóság azonban az elképzelésnél Is gazdagabb, Izgatőbb, majdhogynem szokatlan a ml tájainkon ... Rlmaszécsen ugyanis elhatározták, hogy honismereti házat létesítenek, s bár a ház még nincs meg — egyelőre csak kiszemelték az épületet —, a munkát már megkezdték elsősorban az önismereti anyag gyűjtésével. Illetve ennek az emlékkiállításnak az anyaga Is már ennek az önismeretnek az alapját jelenti. Mert miről Is van szó? A szövetkezet. mint ahogy ezt helyben megtudtuk, a leendő honismereti házba szeretné összegyűjteni nemcsak Dúdor Isvtán hanem más gömörl művészek munkált, a rájuk emlékeztető sajátos helyi színt képviselő használati tárgyakat, és ápolni a hagyományokat. Ez a gyűjtemény már így szOletettl Azaz úgy, ahogy azt a szövetkezetben a Jövőben Is elképzelik: vásárlásokkal, adományokból gyarapították, gyűjtötték össze, hogy a szövetkezet dolgozóinak, de a környék lakosságának, kicsinyeknek és nagyoknak Is legyen hová járni, miből tanulni, ha múltjukat és jelenüket akarják vizsgálni. Köszönjük hát a meghívót, és sok sikert, mindig elég pénzt és bőkezű, áldozatkész adakozókat kívánunk a munkához, hiszen ez nagyszerű elképzelés, s biztosan akad elég jobb sorsa érdemes kúria, kastély, ahol otthonra találhat a táj haladó szellemisége. Dúdor István, akárcsak Szabó Gyula, Bácskái Béla és az idősebb, régebbi mesterek, akik ehhez a tájhoz kötődtek, sok, gazdag és fontos önismereti anyagot halmoztak fel. Itt van mindjárt a kiállítás néhány gyöngyszem értékű képe, a Dereski temető, a Magányos költő, az Utolsó vacsora, az Angyal és különösen a Gömörl ballada, amely már a címében Is tartalmazza — s talán nem Is véletlenül — azt a felismerést, amiért a szövetkezet elhatározta, hogy létrehozza a honismereti intézményt. Ha tehát a tájról hallunk, ne csak a ballada jusson az eszünkbe. Ne a tragédiák, az elesettség, kiszolgáltatottság érzete kísérjen, hanem az anyagi és szellemi gyarapodás, a gazdagodó élet formálnak tudata Is, s az arra Irányuló törekvések virágozzanak. Kedvemre való az a forrna, ahogy az anyag összegyűjtéséhez láttak. Mert nemcsak a szövetkezet anyagi forrásait próbálják mozgósítani, hanem az értő, tudásvágyó és áldozatkész embereket Is azzal, hogy a gyűjtemény gyarapítását az adományokra Is alapozzák. Ez különösen Dúdor Istvánnal kapcsolatosan nagyon Is helyénvaló. Közismert a nem értők előtt Is, hogy a festőművész már-már könnyelműnek tűnhetett fel élete folyamán, ahogy „szétszórta“, ahogy fillérekért „eladta“, „elajándékozta“, odaadta megőrzésre munkát. Igen, odaadta köz- megőrzésre, közklncsként. Most hát rajtunk a sor, hogy összegyűjtsük, felmutassuk és közklnccsé tegyük, hiszen kire vár ez a feladat, ha nem ránk, a csehszlovákiai magyar kisebbségre, amelynek egyik jellegzetes, tipikus és atipikus művészegyé- nlséga volt Dúdor István?! Bohém, ugyanakkor keményen önmarcangoló, önpusztító egyénisége. Csak úgy és azután lehet a miénk, ha mi is megtesszük a kötelességünket, és birtokba vesszük, felmutatjuk, keményen, akár önmarcangolóan — az önmagunkra Ismerés céljával. A rlmaszécslek, mindenesetre, hozzáfogtak ehhez az áldásos munkához. Németh István Hogyan látja faluja kulturális életét egy uépművelő? Erről beszélgettünk BALHA Józseffel, a Naszvadi (Nesvady) Művelődési Ráz igazgatójával. — Hogy érzi magát egy népművelő olyan faluban, ahol fóliasátor fóliasátrat ér, s délutánonként, esténként ládákkal megrakott kézikocsik lepik el az utakat? — A fólia és a kézikocsi any- nylra jellemző falunkra, hogy ennél a témánál kell kezdenünk beszélgetésünket. Amíg valaki a jólétért vagy kedvtelésből kertészkedik, természetes igyekezetnek tartom, de amikor ez hará- csolássá fajul, amikor úgy befogják a gyerekeket, fiatalokat is a munkába, hogy nem Jut idejük tanulásra, kikapcsolódásra, művelődésre, ezt keményen elítélem ... — Miként mutatkozik meg a tömegkertészkedés hatása a kulturális életre? — A színházi előadások, kiállítások és más kulturális rendezvények vagy a könyvtár látogatottsága árulkodik erről leginkább. Egy színházi előadásra, o- perettre átlagban százan, száz- húszán gyűlnek össze. Ez egy ötezer lelket számláló faluban kevés. — Persze nem csupán a fólia vagy a műsor alacsonyabb színvonala a vétkes... — így igaz. A falu lakossága, persze nem minden réteg, öt-hat vallási közösségbe tömörül. Némelyik szekta tiltja tagjai számára a kulturális rendezvényen való részvételt. Ez alól, sajnos, a fiatalok egy csoportja sem kivétel. — A népművelő feladatkörébe tartozik az ideológiai nevelés is. — Az előadó s maga az előadás nem sok embert nyer meg. viszont jő munkát végez a művelődési ház agitáclós központja. Fontosabb események, ünnepségek alkalmával fotóújságot is kiadunk, amelynek színvonalát csak emeli az intézményünk hatáskörében tevékenykedő fotószakkör. Az agitáclós munkában segít a rádiósok köre. ötvenkét műsorukat kilencvenkétszer közvetítettük a hangosbeszélőn keresztül. — Említette a szakköröket. Milyenek működnek falujukban? — összesen 11 érdekkör működik, ezek közül a fotós-, a szavaló- és a „Melódia“ kör dolgozik legeredményesebben. — A falunak nincs színjátszó csoportja, pedig valamikor ... — Igen, valamikor jó nevű színjátszó csoportunk volt, ma pedig, sajnos, képtelenek vagyunk ösz- szehoznl egy ilyen együttest. Van kisszínpadi csoportunk, s évente egyszer rendezünk operettestet vagy kabarét, de ez minden. A színházat „Importáljuk“, klsebb- nagyobb sikerrel, mert sokszor u- gyanis képtelenek vagyunk any- nyl jegyet eladni, amennyinek az ára legalább úgy-ahogy fedezné az előadás költségeit. — A népművelési ház mit tesz a néphagyományok éltetéséért? — A Nemzeti Front összes a- lapszervezete, tehát a Csemadok is a mi fedelünk alatt tevékenykedik, ml koordináljuk a rendezvények, találkozók Időpontját, helyét. Több alapszervezetnek van ének- vagy tánccsoportja. A Csemadok jól működik, amelynek több népművészeti csoportja van, többek között a férfi- és a női énekkar, valamint a citeraegyüt- tes stb., amelyek közös műsoros esteken is fellépnek. De rendszeresen szerepelnek az országos rendezvényeken is. — Fiatalok panaszolták: Nasz- vadnak nincs mozija. — Valóban nincs. A régi mozit, rossz állaga miatt, már nyolc éve bezárták, így hetente kétszer vagy háromszor a nagytermünkben vetítünk filmet. Sajnos, csak 16 milliméteres filmet vetítő öreg gépünk van, s az ilyen méretű filmekből aránylag gyenge a választék. Ez pedig érdektelenséget szül. — Hogyan dolgozik a könyvtár? — Nemrég egy családi házait alakítottunk át könyvtárrá, amely 22 ezer 473 könyvvel várja a 952 nyilvántartott olvasót, illetve az érdeklődőket. Felnőtt olvasóink száma 238. — Ez az adat szinte hihetetlen! — Sajnos, ez a helyzet. Nagyon kevés a felnőtt olvasónk, ha tekintetbe vesszük a lakosság számát. — Érdekli a képzőművészet az embereket? — Községünkben már hagyománya van a képzőművészeti kiállításoknak. Él a falunkban egy jól Ismert műkedvelő képzőművész, Fekete Zoltán, aki szintén rendszeresen kiállít kultúrhá- zunkban és közreműködik mások kiállításainak a szervezésében. Körülbelül kétszázra tehető azoknak a száma, akik rendszeresen eljönnek megnézni egy-egy tárlatot. Én tisztelem ezt a kétszáz embert, s azt mondom: már csak az ő kedvükért Is érdemes megszervezni ezeket a nem kevés gonddal járó kiállításokat. De u- gyanezt mondják az itt kiállító képzőművészek is... — Közhely, de igaz: mecénás nélkül nincs színvonalas kulturális élet. Mi erről a véleménye? — Születtek ezzel kapcsolatban határozatok, tettünk intézkedéseket, le ... Nem panaszként mondom, de az a 200 ezer koronás évi ímogatás, amelyet a járási szervektől kapunk, kevés. A többit magunknak kell kigazdálkodnunk, ennek pedig mindmáig elég kötöttek a formái. Mi egyedül a szövetkezetre számfthatunik, csak hát... — Milyennek látja a jövőt? — Biztatónak tartom, hogy a helyi nemzeti bizottság, figyelemmel kíséri Intézetünk működését, s a lehetőségeihez mérten támogat. A falufejlesztési tervekben szerepel, hogy belátható időn belül kultúrházunkat bővítik, Illetve felújítják. Intézményünk mostani jól összeszokott munkacsoportja, eredményei alapján, a záloga annak, hogy a jövőben még jobban fog dolgozni. Kalita Gábor K szerző feilvétele A faluban jóformán nincs ház, ahol a kertet ne borítanák fóliasátrak Ivan Hudec két könyvéről A kortárs szlovák prózaírók élmezőnyéhez tartozó Ivan Hudec 1947-ben született. 1985-ben megkapta a Szlovák Írószövetség díját. Hudecnek tavaly két könyve jelent meg. A Slovenský spisovateľ gondozásában a Záhadný úsmev štrbavého anjela (A foghíjas angyal titokzatos mosolya) című no- valláskötet, a Madách Könyvkiadó pedig a Fekete lyukak című kisregényét jelentette meg. Hudec eddigi írásait a könnyed gördűlékenység jellemzi, és most sincsen másképpen. Olyan szerző ő, aki nemcsak szeret, tud Is írni. Írásaiban a tárgyismereten kívül mesterségbeli tudása Is szembetűnő. A novellák és a kisregény szereplői általában vázlatosan rajzolódnak ki előttünk. Az írások olvasmányosak. Az epizódok szövete többnyire laza. A történetek pedig szabad folyásűak. Hudec legjellemzőbb írói V vonása eUgha-* nem az, hogy történetei közvetlenül időszerűek. Gyakran támadt az az érzésem, hogy a szerzőben rejtett újságírót lélek lakozik. S a témái? Az értelmiségi család két felnőtt tagja egy napon új életet akar kezdeni. A mama elköltözik otthonról, a papa pedig bánatában Inni kezd. A három gyerek közül a legfiatalabb, leány- gyermek monológjából még egyet s mást megtudhatunk. Ez az Ulúzlórombolé írás: nem egy női magazin novellapályázatán sikerrel szerepelhetne. De a kisregény témája Is roppant Időszerű. A főszereplő, aki a társadalomtól szép összegeket vág zsebre a lakésspekuláclökért és egyéb feketeüzleti akciókért, mígnem egy napon döbbenten veszi tudomásul, hogy halálos betegségben szenved. Paul Guimard Az élet dolgai című kisregénye jutott az eszembe. Guimard hőse éppúgy értelmiségi, mint Hudecé. Hudec hőse rákbeteg. Guimard hőse autószerencsétlenség áldozata. Mindkettőben iszonyatos energia van, amely nélkül nincs megmaradás. Amikor rájuk szakad a baj, mindkét férfi reménykedni kezd. S a regények akkor érnek véget, midőn a balsorsukat elszenvedők meghalnak. Az, hogy összevetem Az élet dolgait a Fekete lyukakkal, az csupán recenzenst ötlet, még akkor Is, ha a két kisregénynek roppant hasonló a pályaíve. A szereplők is hasonlítanak egymásra, legalábbis lélekben. Mindketten magányosak. Vannak társaik. Hudec hősének szeretői, Guimard beéri egyetlennel... Nem csoda. 0 francia. Mögötte ott a francia Irodalom hatalmas tradfclőjal Még abban Is hasonlít a két regény egymáshoz, hogy a külvilág Inkább háttérként jelenik meg. Csakhogy Gulmard-é a jobb megoldás. Hudec hőse Inkább a külvilágban él, így a lélektani élénkítésre nincs elég Idő, de leginkább az a mélység, az a meglátás hiányzik, ami Az élet dolgaiban megvan. Hudec, valljuk be őszintén, türelmetlen Irő. Olyan Író, aki egy Icipicit jobban szereti önmagát annál, hogy többet ülne az íróasztalnál. Munkái ezért néha vázlatosak, elhamarkodottak. Irői módszere gyakran nem eléggé letisztult. A leírások — jómagam Is fordítottam már tőle — olykor túlontúl szegényesek vagy zavarosak, esetleg gondolatszegények, párbeszédei egy tokkal lazábbak a kelleténél. Hudec írásai a napi Irodalom és a tiszta művészet közt helyezkednek el. Még akkor Is, ha vannak értékes alkotásai Is. En ilyennek ítélem meg az új novelláskötetében megjelent Parafínové kvapky na suché noviny (Paraffincseppek a száraz újságpapírra] című novelláját vagy a Život v zátvorke (Zárójeles élet) című írását. Itt, mintha váratlanul lemondana a keveset ígérő elhamarkodottságáról, és higgadtabban, némi távlattal közelítene a témához, az alkotáshoz. írásomat azzal kezdtem, hogy szerzőnk a kortárs szlovák próza élvonalához tartozik. Ehhez hozzá kell még tennem: eredményei javulnának, ha lemondana a sietségről, arról a félelméről, hogy időnk megállíthatatlanul robog tovább, és nekünk könyörtelenül sietnünk kell... Tudatosítania kellene, hogy sietségünk nem történ- h«t a sietség kedvéért. Vajkai Miklós W V Kultúra és fóliasátor
