Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-01 / 5. szám

Űj ember a hintaszékben Egyelőre nincsenek ellenségei A magyar szövetségi kapitány széke olyan, mint a hintaszék. Folyton Íme bolyog benne az ember, s elég gyak­ran ki Is vett magából az éppen ügyeletes kapitányt. Legújabban Bics­kei Bertalan vállalkozott arra a há­látlan szerepre, hogy beül ebbe a hintaszékbe. Bicskei Bertalan nagyon )61 Ismert a szövetség belső életét, a titkokat, és a korlátokat, a munkatársakat, hi­szen éppen Itt dolgozott öt évig fő­állásban. Különösebb szakmai dicsé­retre ezúttal nincs szüksége, valóban csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy öt éve ő volt az Ifjúsági kapi­tány, s Magyarország együttese akkor nyert Moszkvában korosztályos Euró- pa-ba]nokságot. De azért 1989-ben nem szabad arról megfeledkezni, hogy lel­kileg fel kell készülni a kudarcokra. Kérdésünkre mondotta el, hogy há­rom és tél évre kötött szerződést, az 1992-es Európa bajnokság végéig ma­rad, és ha még akkor Is megfelelnek egymásnak az MLSZ-szel, a szövetség­nek elsődleges joga lesz az újabb hosszabbításhoz. Megkérdeztük tőle azt Is, hogy mennyi lesz a várható jövedelme, nehogy olyan áldatlan helyzetbe kerüljön, mint Mezey György, akinek fizetését távozása után V szivárogtatták ki a sajtóban. Bicskei készséggel elárulta, hogy jövedelme mintegy ötven százalékkal csökken, hiszen a Bp. Honvédnál győzelmen­ként 15 ezer forintot kasszírozhatott be, két pontért 9 ezret, 1 pontért 4 ezret kapott. Fizetése 30 ezer forint volt. Ezzel szemben az MLSZ bon 40— 45 ezer forintra számíthat, s pré­miuma megegyezik A játékosokéval, és csak szerződése végén juthat egy nagyobb összeghez. ■ Sokan párhuzamot vonnak Ko­mora Imre és ön között. Komora is a Honvvéd edzője volt, ő is sikeres volt, ő is úgy vélte, hogy megtisztel­tetés elfogadni a szövetségi kapitányi tisztet. Aztán a címeres csapattal na­gyot bukott, s azóta sem tudott talp­ra állni, a Honvéd elnökhelyettese­ként kérte a nyugdíjaztatást. — Érdekes, én nem gondoltam erre a párhuzamra. Talán azért nem, mért én egészen más körülmények között jöttem el a Honvédtói, mint Komora. Ez egy összehangolt akció volt köz­tem, a Honvéd és az MLSZ között. Békében, barátsággal távoztam, hogy új munkakörömben megpróbáljak se­gíteni a magyar labdarúgáson. ■ Ogy hírlik, nem voltak feltételei. — Valóban nem. Ogy gondolom, nem lett volna szerencsés a zavaros­ban halászni. Valószínflleg teljesítet­ték volna néhány kérésemet, de eb­ben a helyzetben, mint amilyenben a magyar labdarúgás jelenleg van, gusztustalan lett volna feltételeket szabnom. ■ Mezey a nyáron az MLSZ elnök­ségétől kért segítséget ahhoz, hogy nagyobbra cserélhesse a lakását, önök öten laknak egy szintén nem túl nagy lakásban, bizonyára nem váltott volna ki nagy ellenszenvet, ha megpendített volna egy cserekérel­met. — Nevessen ki, de eszembe sem jutott. ■ On egyszerre van nehéz és sze­rencsés helyzetben. A bundabutrány- nyal kapcsolatos gyanú miatt ugyanis az idegenlégiósok egy része nem áll­hat a válogatott rendelkezésére egé­szen addig, ameddig nem tisztázzák magokat. Ugyanakkor sokan úgy vé­lik, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom arra. hogy a kiöregedőfélben lévő légiósoktól megszabaduljon, s egy fiatal csapatot kezdjen építeni. — Arra gondol, ugye, hogy nem nekem kell megmondanom néhány Idősebb játékosnak, hogy köszl szé­pen. rátok a továbbiakban nem szá­mítok. hanem a problémát megoldja helyettem a bundaügy ... Nos. ez túl nagy ár a fiatalításért, szívesen le­mondtam volna róla. Sokkal egészsé­gesebb lenne ugyanis, ha én dönthet- nék, és mondhatnám meg nekik a vé­leményemet. Hozzáteszem, hogy nálam a kor sohasem számított. Az Euröpa- bajpokságot nyert Ifjúsági válogatott­nál is csak a szabályok akadályozták meg az Idősebbek szerepeltetését... ■ Amúgy a bnndabotrány még min­dig nem zárult le. — Sajnálom. Nekem egyébként az a véleményem, hogy nem szabad min­denkit egy kalap alá venni, minden­kit megbélyegezni. Aki vétkesnek bi­zonyult, azt büntessék meg minél előbb, ám aki ártatlan, azt meg kell menteni a magyar labdarúgásnak. ■ Verebest azzal vádolták, hogy szövetségi kapitányként indokolatlan előnyben részesítette az MTK-g játé­kosokat, most félő, hogy önt a Hon­véd-futballisták szerepeltetése miatt fogják támadni. — Azzal a ténnyel, gondolom, sen­ki sem vitatkozik, hogy a Honvédnak erős a játékosállománya, ebből követ­kezik, hogy nehéz lesz engem elvte­len válogatással vádolni. Aki jó for­mában játszik, az meghívót kap a ke­retbe. Ez Ilyen egyszerű. ■ Vannak-e alakuló csapatának biz­tos pontjai? — Igen, vannak. Neveket csak azért nem mondok, mert még nem ültem le az első osztályú csapatok edzőivel beszélgetni. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményükre, csak annak Ismere­tében leszek konkrét. ■ Mi, magyarok arról vagyunk hí­resek, hogy a mindenkori szövetségi kapitánynak kinevezése pillanatában nem kevés ellensége támad. On mi­lyen viszonyban van edzőtársalval? — Tudtommal nincsenek ellensé­geim. ■ Ön három és fél évre vállalta a kapitányi pozíciót. Emlékeztetni szeretném arra, hogy az idén három világbajnoki selejtezőt játszunk ide­genben, ráadásul az is eldől, ott le- szűnk-e a jövő évi, olaszországi világ­bajnoki döntőben vagy sem. Arra is utalnék, hogy Mezey György hat évre írt alá. de már a kezdet kezdetén azt mondta, hogy vajmi kevés az esé­lyünk az itáliai részvételre. Mit gon­dol, ön megkapja-e a lehetőséget a hosszú távú csapatépítésre, avagy az esetleges sikertelen selejtezők után mennie kell? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt nem gondoltam végig. Azt Is tudom, hogy csoportunkban a har­madik-negyedik hely megszerzésére van reális esély. De azzal Is tisztá­ban vagyok, hogy a szurkolók maxi­malisták, és nem nyelnék le könnye­dén a selejtezőbeli bukást, még akkor sem, ha tudják, hogy labdarúgásunk távolról sem tartozik Európa élvona­lába. Mindezt tudom, ezért ha nem haragszik meg, nem válaszolnék a kérdésre... ■ Bs ha úgy kérdezem, hogy fin csapatot épít-e vagy a selejtezőkre készül? — Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. ■ Március 8-án idegenben játszunk az egyik legerősebb ellenfél, Írország ellen. Sovány két hónapja van ... — Január 28-án huszonhárom-hu­szonöt játékossal három hétre Jugo­szláviába utazunk edzőtáborba. Légió­sok nem jönnek velünk, elsősorban azért nem, mert klubjaik nem enged­nék el őket. ■ Nem fél, hogy a klubok támad­ják majd önt ezért a táborozásért? Nálunk ugyanis ez a szokás ... — A válogatott felkészülési prog­ramját az egyesületi vezetők régen ismerik. Eddig még egyikük sem pro- testált. ■ Jugoszlávia után mi a program? — A játékosok a klubcsapatukban készülnek tovább, majd egy héttel az írországi mérkőzés előtt találkozunk, és Tatán edzőnk. ■ A bemutatkozáskor azt mondta, hogy főállású segítőtársa lesz. Miért változott meg ez az elképzelés? — A válogatott pályaedzöjének más feladatai vannak, mintha klubnál dol­gozna. Itt a munka egy részét elvégzi az apparátus. Ezért csak az edzőtábo­rozáskor szükséges a segítség, és ter­mészetesen ott kell, hogy üljön mel­lettem a kispadon, amikor mérkőzést játszunk. Ez megoldható mellékállás­ban. ■ Egy ismert és egy ismeretlen nevet választott. Mi döntött mellet­tük? — Gellet Imre, a Siófok edzője va­lóban nem szorul bemutatásra. Kitű­nő szakembernek tartom, és az első pillanatban rá gondoltam. Szerencsé­re, klubja is támogatja ennek a fel­adatnak az ellátásában. Most azért nem utazik velünk az edzőtáborba, mert hivatalosan március elsején kap­csolódik be a munkába. Pozsgal Lajos Ismert labdarúgó volt, éveken keresz­tül játszott a Rába ETO-ban. ■ Az olimpiai válogatottnak mikor lesz edzője? — Ennek a szerepkörnek a betölté­sével várok, hiszen van még idő, csak a jövő évben kezdődik a felkészülés. ■ A válogatott keretbe több olyan játékos került, akik 1984-ben tagjai voltak az ön által vezetett ifjúsági EB-t nyert gárdának. Bennük, jobban bízik? — Szó sincs errőll A keret kijelö­lésénél a játékos jelenlegi formája döntött, s nem az egykori siker. Több példát is említhetnék, de vegyük csak a kapus Petryt. Az ifjúsági EB-n 6 volt nálam a kapus, ősszel a felnőtt válogatottban Is bemutatkozott, most viszont nincs a keretben. Egyébként sem lesz bérelt hely. Azt viszont sze­retném, ha a csapat gerince állandó lenne, nem kellene kapkodnom. ■ Mennyiben számít az idegenlé­giósokra? — Szükség van rájuki Akik számí­tásba jöhetnek, azokkal kapcsolatom van, figyelemmel kísérem teljesítmé­nyüket. ■ Állítólag Mezey György felké­szülési programját ön vita nélkül el­fogadta. — Miért ne? Precíz, jól kidolgozott program, hálás is vagyok érte. ■ Ha jól tudom, ön negyvennégy éves. Az is köztudott, hogy elvégezte a kölni gportfőiskola labdariigótanári szakát, az ott szerzett oklevelet a vi­lág bármely pontján értékelik. Mégis, egyesek úgy vélik, hogy még nem eléggé rutinos edző. — Pedig én aztán csakugyan vé­gigjártam a szamárlétrát. Voltam ed» z6 az MTK Ifi háromnál, aztán a ket­tőnél és az egynél, három évig pár­huzamosan Mezey György pályaedzőja voltam a nagycsapatnál. Megjegyzem, életem legtermékenyebb Időszaka volt, rengeteget tanultam Mezeytől. Ezután következet öt év az Ifjúsági váloga­tottnál, egyidejűleg kettő az utánpót­lásnál, majd másfél a Honvédnál. Ennyi csak-csak elég rutlnszerzésro. ■ Tizenhat évvel ezelőtt egy Bics­kei nevű kapus miatt lemaradtunk a világbajnokságról. Sokak szerint az ön hibájából kaptuk a Népstadionban a harmadik gólt a svédektől, s ez az Edström-fejes „tiltott ki“ minket az NSZK-beli vb-ről. A helyzet legalább olyan drámai, igaz, most nem véd, banem irányít... — Arról a gólról nekem persze más a véleményem, de most ez nem lé­nyeges. Alapvető különbség, hogy most jóval nagyobb a felelősségem, mint akkor volt. Akkor mások felada­ta volt az, hogy a maximumot hozzák ki belőlem, most nekem kell ugyan­erre serkentenem tlzen-valahánv fut­ballistát. ■ És sikerül? — Sikerülnie kell. (Magyarországi lapok iiyománj Télidőben — félidőben AZ BIM IABDAROGHI [LINDH A IEHON Ml A közelmúltban ünnepelték Érsek- újvárott (Nové Zámky) a szervezett labdarúgás fennállásának 80. évfor­dulóját. A jó hangulat azonban hiányzott, mert három évvel ezelőtt mély hullámvölgybe került náluk a sportág. • Ezért csak a rég múlt di­csőségeit emlegeti hét Jték, amikor a Nyltra pártl városnak két kitűnő II. ligás csapata volt, a Slovan és á Lokomotíva. Az 1988-os esztéhdő egészen biztos fekete betűkkel kerijl majd be az újvári labdarúgás króni­kájába. Azóta valamelyest változott a helyzet, a járás legnépszerűbb foci­csapata, az Elektrosvtt 1987-ben ke­rületi bajnok lett. és bejutott a II. Szlovák Nemzeti Ligába, ahol jelen­leg Is klsebb-nagyobb sikerekkel sze­repel. Másfél évvel ezelőtt tehát új korszak kezdődött a sok nagy csa­tának otthont adó szigeti stadionban, ahová egyre többen látogatnak ki. A javulás ellenére a foci még min­dig nincs azon a szinten, amelyen a kék-fehérek népes szurkolótábora szeretné, de mindenképpen elindult felfelé, s ez bizakodásra ad okot. Az edzővé Hozások és a belső konf­liktusok után teljesen konszolidáló­dott a helyzet, jelenleg már nyugodt légkörben folyik a munka. Egy évvel ezelőtt az egykori nagy­csapat erőssége, Ponesz László vet­te át az Elektrosvlt irányítását. Ne­gyedszer hívták, s természetesen megint Igent mondott, mert szív­ügyének tartja az újvári futballt. Egész biztos nem Irigyelték Öt, ugyanis a kék-fehérek a veszélyes zónában, a 13. helyen tanyáztak. Si­került lelket vernie az önbizalmát vesztett társaságba, amely végül is magára talált, és ha nehezen Is, de kiharcolta a bennmaradást. Az SZNL II újonca a 12. helyen végzett. Az Idei bajnokság előtt már július első napjaiban munkához láttak az újváriak. Sikerült Igazolniuk Halasit, KováÉot (Hurbanovo) és Chovanecot (Detva). 0. Krlss, Ledzényl és Ba­bin kapus katonai szolgálata letelt, így ők Is tagjai lettek a húszas ke­retnek. Várakozáson felül kezdte az SZNL II 1988/89-es pontvadászatát az Elektrosvlt. Több mérkőzésen Is meglepte esélyesebb ellenfelét, s vá­ratlan pontot, pontokat szerzett. A március 11-én kezdődő visszavágó sorozatot az előkelő hatodik helyen várja, és mindössze egy ponttal gyűjtött kevesebbet, mint az élen álló Senec — Nové Mesto — Dubni­ca — Matador kvartett. — Az igazat megvallva, ilyen jó helyezést nem vártam. Eredetileg a 8. helyet tűztem, ki célul. Ha olyan jól játszunk, mint tavasszal, és a szerencse sem pártol el tőlünk, ak­kor akár éllovasok is lebtenénk. Csatárjátékunk sokat javult, amit az is bizonyít, 24 gólt lőttünk. Védel­münk bizony meg-megingott. Főleg a bánovcel és a szenei (Senec) mér­kőzéseken (5:1, 4:1) nyújtott kriti­kán aluli teljesítményt. Az utóbbi találkozón hiába futballoztunk tet­szetősen, az SD. percig 1:1 volt az állás, de a kapunk előtt elemi hibát vétettünk a hajrában. A mezőny legjobbjaitől nem szégen kikapni... — kezdte a beszélgetést Ponesz László. Az edző többször Is hangoztatta: a kék-fehérek korántsem nyújtották azt, amire képesek. Egyes szurkolók­nak az őszi Idény befejezése után az volt a véleményük, hogy az együttes jóval elök'felőbb helyre ke­rült, játékereje meg sem közelíti a listavezetőkét. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Íme a magyarázat, hogy mlárt: — Én sem voltam mindig teljesen elégedett a csapattal. Talán csak egyszer. A Dubnica elleni 3:0-s ha­zai győzelmünkkel végződött mécs­esén mindenki átlagon felülit telje­sített. Aki kint volt a szigeti sta­dionban, az egészen biztos egyetért velem. Vártuk a látványos folyta­tást, de elmaradt. Helyette passzív játékkal rnkkoltnnk ki, s ez érthe­tően nem tetszett igényes szurko­lóinknak, akik már érthetően na­gyon türelmetlenek. A múlthoz ké­pest viszont feltétlenül előreléptünk. A Sered elleni idegenben szereztünk pontot (2:2), Malackyban gól nélküli eredményt értünk el, TranCínben az utolsó percekben kapott góllal szen­vedtünk vereséget. Nemcsak rajtunk múlott, hogy a nagy vihart felkavaró Nővé Mestóval játszott mérkőzés 1:1- re végződött. Az őszi szereplés fel­tétlenül bizakodásra ad okot — ma­gyarázta az edző. (Az Utóbb említett találkozó Játék­vezetőjét a napokban hosszabb időre eltiltották, mert a gyenge bíráskodá­son kívül a mérkőzés után állítólag „szóba állt" a vendégek szakvezetői­vel.) Január 3-án kezdte a téli alapo­zást az Elektrosvlt labdarúgócsapa­ta. Ponesz László a következő húsz Játékossal készül a tavaszi Idényre: Babln, Ledzényi — Buranský, Mol- csan, Németh, Hrabovský, Halanda, I. Brezík, Cambaiflc, M. Krlss — Vass, Szepesi, Halasi, Chovanec, Ko- / váC, Kukán — Döme, Procházka, Krlss, Ojvári. A tavalyi keretből hiányzik Cepo kapus és Kálazi. Az előbbi befejezte az aktív sportolást, az utóbbi Perbetére (Prlbeta) Iga­zolt. A szombatot kivéve a hét min­den napján edzenek az újváriak, két­szer pedig kétfázisú trénlngjelk van­nak. — A bajnokság második félidejé­ben csak egy célunk van, mégpe­dig az, hogy minél több szurkolónk legyen a szigeti stadionban. Ezt jó és eredményes játékkal szeretnénk elérni Remélem, terveink valóra vál­nak. A visszavágó-sorozatban nyu­godtan futballozhatunk, éppen ezért rá szeretnénk ijeszteni az esélyesek­re. Szép eredmény lenne, ha meg tudnánk tartani hatodik helyünket. Az első három forduló után sok mindenre választ kapunk. A sikeres szerepléshez minden megvan, patro­náló vállalatunk, az Elektrosvlt hat­hatósan támogat. Talán csak szurko­lóink lelkesedése hiányzik... — bú­csúzott az Elektrosvlt labdarúgócsa­patának edzője. Az Elektrosvlt• Nővé Zámky labdarúgócsapatának „vezérkara“ (balról): Ponesz László vezetőedző, Dndás Kálmán csapatvezető, )án Dolobáő pá- lyaedzó ZSIGÄRDI LASZL(3 Az új szerzemény. Halasi (jobbról)kapura tör (Virág Tibor felvételei) • 1

Next

/
Thumbnails
Contents