Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-01 / 5. szám
[úiifjiJságBl Béke, kiegyensúlyozottság (Tárlati jegyzetek Gerstner István festőművész jubil eumi kiállítása kapcsán) Az, hogy ogy színnek ml a tartalma, mondnnlvalňja, nehéz egzaktan; pontosan meghatározni Még nehezebb megmondani, hogy a színek köl- csönhatésa mit fejez ki. De: mégis értjük vagy legalábbis sejtjük a mon- danlvalftjukat. Ahogy ugyanis egy festőművész egyénien keveri, veti vászonra a színeket, ml megérezzük azok melegségét, tisztaságát. A sztn- és fényjáték közel hozza hozzánk egy-egy táj arcát, arculatát. A vfz tükre a lelkűnkben Is csillog, Incselkedik velünk bohókásan. E bevezetőből következik, hogy a képeket, a képek anyagi formált — tehát a színeket és formákat, ahogy a festőművész, szobrász, grafikus, ke- rámikus elénk tárja — a m,agunk módján el tudjuk olvasni, össze tudjuk vetni a való világ formáival, képesek vagyunk általuk érzékelni a hangulatokat is. Tágabb értelemben aztán egyszer csak beszélgetni, társalogni kezdünk, akár még a művésszel Is. Nézzük a képeket és már már vélni tudjuk, hogy aki azokat megalkotta, milyen ember, milyen érzésekkel, gondokkal, álmokkal és vágyakkal fekszik és kel. Így vagyok Gerstner István festőművész képeivel Is, amelyekből most jubileumi kiállítás nyílt a Fővárosi Galéria Pálffv palotájában. Így vagyok, mert első látásra Is megkapó a művész hazaszeretete, szülőföldjének Imádata. Gerstner István Stúrovóban született és él mind a mai napig, holott munkahelyi kötelességei a fővároshoz kötik. Annak ellenére nem hagyta el szülőföldjét, hogy a tanulmányai, munkája makacsul messze akarták rángatni tőle. Nyltra (Nitra), a szlovák főváros, Prága próbálta elcsábítani, sőt elszakítani tőle. ö nem volt képes rá, hanem mindig megtért, megmaradt, kitartott mellette. Nyilván ebben nemcsak maga a táj, a szOkebb kis haza játszott közre, hanem a család és az alkat Is, ám akárhogy van ;ls, egy biztos: ez a helyzet vitán felül álló állapotot eredményezett, és egy alkotásra, teremtésre ösztönző életformát. Sőt, nemegyszer élni tanít és segít. Ez csodálatos érzés lehet. Biztonságot, kiegyensúlyozottságot és távlatot kölcsönöz az embernek, s mindezt a művész gazdagon hálálja meg. visszaadja magának a természetnek amelynek szerves része. A képek, amelyek mintegy lenyomatként őrzik és mutatják a művész állapotát, lelki világát, ugyanezt a biztonságot és a szülőföld szeretetét sugározzák felénk is. Korábban mintha picit sietett volna. Temperamentumosabban, indulatokkal telten, már-már fékezhetetlenfli festette a képeit. Mára viszont megnyugodott. Békésebb, higgadtabb mozdulatokkal viszi vászonra még a leg- múlékonyabb látványt is. Már nemcsak csodálja, szereti és élvezi a tá) szépségét, szüntelen, tünékeny változását, hanem Ismeri Is. Egy-egy képe már nemcsak a pillanat varázsát képes megjeleníteni, hanem a Jelenség fogalmakká szűkíthető és tágítható tartalmát Is. őrtoronnyá Is alakította szülőföldjét. Nem köti a ecsetjét sem a határ. sem közigazgatási kényszerképe- zet. A tájat szervesen, e.gymásba hajló dombjaival, völgyeivel, folyólval, vizeivel, a belső és külső fényjátékaival emberléptékű hazaként, féltett kis darabként mutatja föl. Kiindulópontul természetesen az a kis darab föld szolgál, ahol megvetette a lábát, de távolabb Is ugyanezt kérést és találja meg. A Börzsöny, a Tátra, de akárcsak egy dombok között rejtőzködő falucska Is bozzászelídül szű- kebb szülőföldjéhez, mint ahogy a vihar utáni állapotok Is melegek, tiszták, az elemi erők tombolása, kegyetlen pusztító ereje, vltuslánca Is megszelídül, mert a lényeget nem pusztítja el az elemek tombolása. Vitatkozhatnánk vele, miért nem a „zord fenyveseknek vadregényes tájat", az elemi erők tombolását festi, kiegyensúlyozottság lakozik körülötte mint mondjuk Csontváry Kosztka TI- és lelkében, így aki akárcsak egy al- vadar. De hogyan, ha ő békében, nyu- kötését is birtokolja, az a szobájában galomba, kiegyensúlyozottan éI7 A ké- tudhatja ennek a békének, klegyen- pek tanulsága szerint nincsenek még súlyozottságnak a képét, zavaros álmai sem. Béke, nyugalom, NÉMETH ISTVÁN Gerstner István: A Duna holt ágai Gerstner István: Tanya Hetven éve már annak (1919. Jan. 27.), hogy a halál aránylag fiatalon (42 életévében] kivette Ady Endre kezéből a tollat. Századunk szellemórlásának munkája és személye körül azóta sem csitultak el tel Jesen a pro kontra viharok. Tudott bátor lenni: Tisza István grófot, a történelmi Magyarország első urát rongynak, senki- házinak, kan Báthory Erzsébetnek mlnősf- tette-nevezte nyilvánosan, s kiállt az elnyomottak elesettek mellett. Magyar volt, de pártolta a nemzetiséget. Prófétaként előre látta az őrült háború iszonyatos va- lóságát'következményét. Volt gonosz Is. Gondoljunk Léda asszony elbocsáttatésára: az Elbocsátó, szép üzenetre. (A világirodalomban hozzá hasonló, kegyetlen-szép költemény alig alig akad ) A föntlek szellemében, valamint időszeKávéházi rűségében állffofta össze műsorát Tarlcs Péter és Bajcsi l-ajos. E két kamáro'-ní (Komárno) ifjú a kimarlthetetlenül gazdag Ady-hagyatékból válogatott egy csokorra való költeményt és néhány prózai részletet. A Llbresszó Irodalmi Kávéházban Igazán szép előadást hallottunk mind Tarlcs Pétertől, mind BaJcsl Lajostól. El kell, hogy mondjam: az előbbi műkedvelő, míg Bajcsi Lajos a Magyar Területi Színház művésze. Tarlcs Péternek lelkes hozzáállása és mély Ady-lsmerete hatotta meg az értelmes és művelt publikumot, Bajcsi Lajos a versmondásban jeleskedett. Hadd Jegyezzem meg, hogy a közelmúltban elhuayt Dénes Zsófia (102 évet élt), egykori Ady- menyasszony véleménye és személyes élménye alapján azt mondta: gyatrán mondják az Ady-llrát, csupán Latinovlts Zoltán azonosult vele. (Ady paposan-tanárosan beszélt, önmagába fordulva mondta verselt, a lélek húrjait rezegtette, emlékezett az Idős hölgy.) Ebből a helyzetből kiindulva Bajcsi Lajos verstolmácsolása reménykeltő. Véleményem szerint ugyanis Inkább az „Ady-hölgyektől"; Dénes Zsófiától (Zsuka), Márkus — Marchlslu — Otíliától (Itöka) bővítheti Ady-lsmeretét, egy-egy tolmácsoló, mint az Akadémiától, irodalomtudósok- tól. Ok közelebb álltak hozzá. Jobban Ismerték lelki világát. Az előadásban többek között elhangzott: A Tűz márciusa, A márciusi Naphoz, Az-est én magyarságom. Magyar Jakobinus dala. Föl-földobott kő, A Hadak Otja, A fekete zongora. Intés az őrzőkhöz stb. Egyébként az előadói est verssor-címe: Azok merünk lenni, akik vagyunkl Amint láttuk-hallottuk, a kemény, magvas mondanivaló s üzenet a hetven-nyolc- van év távlatából is a mához szól, hiszen nincs béke az olajfák alatt... Mint Tarlcs Pétertől megtudtam: ezzel egy előadólest-sorozat folytatódik, mert már a Karinthy-centenáriumkor a néző elé álltak a költő-lró alkotásainak színpadra vitelével. A továbbiakban Madách, József Attila, Radnóti, Illyés Gyula, Fábry Zoltán, Nagy László, Sütő . András, Kányády Sándor, valamint mások lesznek azok a szerzők, akik a patinás kávéház Irodalmi estjein szórakoztatnak, leikeinkben gazdagítanak. Ogy vélem, hogy Tarlcs Péter népművelő önzetlen hozzáállása és fáradozása e nemes cél érdekében nem lesz hiábavaló; a fiatalok a széltében-hosszában elburjánzott zenebohócok üvöltésének hallgatásáról vagy a kocsmai féldeclzgetésről át-át- és rászoknak a zongoramuzsika hallgatására, a szépen s közvetlenül előadott költemények Ural élményére. Persze, bízunk benne, hogy a „fent ülők" mecénásként segítik a kezdeményezést, nem Irigykednek, nem dorongolnak.. Caika OéM Lucrétia meggyalázása Lucrétia, a római nemes hölgy tragikus históriájával zenés színpadi változatban 1977 őszén találkoztunk először. Akkor a Bratislava! Zenei Ünnepségeken az antwerpeni Flamand Királyi Operaház emlékezetesen szép előadásában Ismerkedett meg közönségünk Benjámin Britten müvével. Most — hazai bemutatóként — a Szlovák Filharmónia Kamaraoperája tűzte műsorára ugyancsak ezt az alkotást, Így emlékezve meg szerzőjének meg nem élt 75. születésnapjáról. Két Jelentős, egymást követő zenei egyéniség feltűnése között az angol zeneirodalomban pontosan két és fél évszázad telt el. Durva megközelítéssel ez alatt az Időszak alatt kontinensünk Bachtől Bartókig az egyetemes zeneirodalom legnagyobbjait adta a világnak. A ködös szigetországban más a helyzet, mert ott a barokk Henry Purcell (1B59—1695) és a modern Benjamin Britten (1913—1976) között nem született kimagasló zeneszerző. No és Handel? — vethetnék fel a kérdést Jogosan, mert Georg Friedrich Handel az angol ze- neélet óriása, de hát ő mégiscsak egy kontlnensl Jövevény, aki sohasem tagadta meg német mivoltát. Szinte Jövendölésszerű véletlenje a sorsnak, hogy Edward Benjamin Britten éppen november 22-én, Cecília napján, az énekesek és a énekművészet védőszentjének névnapján született, s később alkotásainak súlypontjában énekesszfnpadi művel állnak. Igaz, közben megkomponálta a Szent Ce- cflla-hlmnuszt Is. Visszaemlékezéseiben azt frja, hogy a zenéhez fűződő itfök szerelme már ötévesen kezdődött, s mire az alapiskola évelt letudta, már megírt tfz zongoraszonátát, hat vonósnégyest, három zongoraszvitet, egy oratóriumot és több tucatnyi dalt. És itt nem érdektelen megjegyezni, hogy e dalkompozlclók képezik máig Is alapját legnépszerűbb művének, az 1934-ben keletkezett Simple Symphony- nak. Britten pályakezdőként egy oktatófilm- gyártó társasággal került összeköttetésbe, és kevés eszközzel, de kifejező zenét kellett komponálnia. E „kényszer" Jövendő stílusára — egyes operáinak kamarastllu- sára — is hatott. Első zenés színpadi művéhez, operájához gyermekkori emlékéből, egy kis angol halászfalu életéből meríti témáját. így lett hát a Peter Grimes című operája — opusszám szerinti sorrendben már a har- mincbarmadlk műve — az a mestermű. mely nyugodtan nevezhető az angolok nemzeti operájának. A Sadler’s Wells társulat bemutatása után egyszerre világsikert hozott szerzőjének. Nem csoda hát, hogy alkotói súlypontja éppen az opera, melyból 1976. december 4-én bekövetkezett haláláig tizennégyet komponált. Operái közül eddig csupán kettővel, a Maupassant novella alapján született Albert Herrlnggel és Shakespeare tündérmeséjével, a Szentlvánéjl álommal találkozhattunk. E kettőtől eltérően a Lucrétia meggyalázása mélyen tragikus mű. Cselekménye, még az Időszámításunk előtti Rómában Játszódik, mikor a kéjsóvár etruszk herceg elrabolja Lucrétia becsületét, aki aztán szégyenének és életének önkezével vet véget. A témát először az antik Róma híres történésze, Tltus Ltvlus említi, aztán Sha- kespeare-en keresztül számos Irodalmi műnek képezi alapvázát, Britten operájának Is, amely a kisszámú közreműködő miatt Ideális alkotás a Kamaraopera lehetőségeinek. Kis létszámú, de annál Igényesebb feladat *a zenekarnak, mert a hangszerek egyenként vannak képviselve, és a színpadon is csupán nyolc énekes bonyolítja a cselekményt. Érdekessége a műnek, hogy az ógörög tragédiák mlntájra szerepel a cselekményt kommentáló kórus is. Igaz lényegesen — két személyre egyszerűsítve, egy szoprán és egy tenor szereplőre. Britten zenéje közérthető s leíró jeleneteiben Is éppolyan hatásos, mint Lucrétia és Tarquinus, az etruszk herceg nagy drámai kettöségében, az erőszak Jelenetben. Számomra az előadás megtekintése után a legmaradandóbb benyomás az volt, hogy a kezdeti, a zenét második vonalba állító rendezőközpontlság után az operaműfaj komponensei között kezd a megkívánt összhang kialakulni. Az előadást Marián Chu- dovsky rendezte, minden erőltetettségtől, különcködéstől mentesen. Jaroslav Vélek egyszerűen kifejező színpadán és Peter Canovský stilusmű jelmezeiben, ha nem Is hibátlan, de igazán szép, klasszikusan tiszta előadást láthatott a közönség. Marián Vach karmester Irányításával az énekeseket Is csak dicséret Illeti, mert mindnyájan, tehát Cubomfr Kízek, Ivica Neshybová, Ladislav Neshyba, František Ďurlač, Peter Subert, Miroslava Marőeková, Jana ĎurlaCová és Eva Seniglová szép és főleg fejlődést mutató teljesítményt nyújtottak. Varga József
