Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
új ifjúság 61 váltásokkal. Kttldn érzelmi és szópárbajt vívott a két vetélytársa, Ra- íaeljev, az állítólag megcsalt fér] (Dudás Péter) és az 6 feleségének a fejét elcsavaró Valetov, a k<Mtö (Pólós Árpád). Kettejüknek is volt bővebb lehetőségük jöbban azonosulni színpadi alakúkkal. A többi szereplő kilenctagú csoportja nem köny- nvfi feladattal birkózott meg: a kisvárosi pletykafészek nyárspolgárait játszotta kemény igyekezettel, Időnként pukkanásszerűen felvillantva azok legszembetűnőbb Jellemzőit. Színpadi jelenlétük rendszerint nemcsak rövid, de közös is volt, így mé- Ivehh ábrázolásra nem adódott lehetőségük. E csoporthoz tartozott Lev- kojev, az Igazgatóhelyettes (Várady Béla), Nina, a felesége (Kövesdl Szabó Mari), Borisz Palcev, irodalomtanár (Lengyel Ferenc érdemes művész), (űlia. a felesége (Gombos Ilona). SziromJatnyik. közjegyző (László Géza), Anna, a felesége [Dér Lfvlal, Nocsujev, karvezető (Fabó Tibor), Gylna bemondónő IKrausz Mária). Nyepotocki), gyógyszerész (Érsek György). A darabban fellépett á lázasságtörés űrügyén... A Matesz Thálla Színpada előadta Leonyid Zorln „Házasságtörés“ című zenés vígjátékét. A bemutatót követően eszembe jutott néhány alapigazság, amely az elmélet és az élmény összehasonlítására szolgálhatna. Ahhoz, hogy a színház egyik fő tényezője, a drámaíró behatolhasson a közönség tudatába, kiváló egyéniségnek vagy páratlanul sikeres szin- mü-szerzőnek kell lennie. Leonyid Zorln a szovjet dráma e- gyik legismertebb és legtermékenyebb egyénisége, a lírai drámák szakavatott mestere, a valós élet ábrázolója. Bár e darabját 1980-ban, a modern Idők problémáinak sodrásában és ihletésében Irta, úgy éreztük, ez a műve nem képviseli igazi írói csúcsát. Témája — a látottak alapján — mesterkélten felnagyított- nak tűnik ahhoz, hogy ma Is méltó színpadi létjogosultságot szerezzen. A darab cselekményszövése vontatott, helyenként érdektelen, konfliktusai erőtlenek, de a dráma szerkezete (az egymásba fonódó dialógusok gyakori és zavaró kereszttüze) is nehéz feladat elé állítja a rendezőt és színészt egyaránt. A közönség viselkedése az előadás alatt jóformán ösztönös. Inkább „naiv“, mint Intellektuális. Ez Így rendjén Is van, mert a színjáték nem Intellektuális élvezet, hanem spontán élmény. E tétel most űjfent bebizonyosodott. A bemutató közönsége csak kis részben forrott össze a közös színpadi élményben. Átérez- te, hogy téves maga a mű zsáneré- nek a megfogalmazása is, hiszen zenét jóformán alig hallott, s hiányzott a vígjátékra annyira jellemző neveltetés is. Így a Jelenetek legtöbbjét kltöró kacaj helyett elvétve jelentkező mosoly kísérte csak, miközben a néző hiába várta a cselekmény Izgalmasabb (legalább vígjátéki szintű) kibontakozását és tetőzését. A színjátszás elmélete szerint a színészi problémát az jelenti, hogyan lehetséges és hogyan sikerül a betanult Idegen szöveget úgy hozni a színpadra, hogy az a be nem ta- nultságnak, a teljes életlllűziónak erejével hasson. Azaz úgy, mintha a színész saját szavaival fejtené ki azt, ami a szerep jellegéből és a helyzet kényszeréből fakad. Nos, Ilyen értelemben a szereplők teljesítményét csak részben tekinthetjük kielégítőnek, hiszen — a csekély kivételtől eltekintve — a drámaíró (s nyilván a rendező) „jóvoltából“ csupán szűk keretek közé szorítva érezték az alakítás lehetőségeit. Ennek ellenére igyekeztek hatásosan mondani a szöveget, kutyafuttából jellemet is rajzolni, azaz — a körülményekhez képest — elfogadhatóan formálni a darabhöst. A szerencsés „kivételezettek“ közül elsősorban Thi- ring Violát kell kiemelnem. Zárát, Rafaeljev kacérkodó feleségét alakította lényének megragadó emberiességével, színesen, kitűnő hangulatmég Dósa Zsuzsa (Lidocska), Németh Endre (Pincér) és Mokos Attila (Vasutas). A közönség-drámaíró-színész hármast kiegészíti még a rendező, aki a színpadra vitel döntő tényezője. A művet szolgálva a színpad eszközeinek segítségével a látványosság felé sodorja a darabot. Nos, a Házasságtörés, vendégrendezője, jaros- lav Slsák érdemes művész csak kis részben tudott e feladatnak eleget tenni. Kevés egyéni ötlettel, főleg csak a helyzetkomikum elemeivel fűszerezte a cselekményt. Ogy éreztük, e téren lehetett volna még alkotóbban együttműködni a szereplőkkel, de sokkal következetesebben közelítve a darab mondanivalójához és zsánerének követelményeihez. A dráma kiegészítő „keretét“ a színpad, pontosabban a színpadkép (díszlet, kosztüm] adja. Ezek tervezője (Hajnal Mihály m. v.) igyekezett kielégíteni a darab követelményeit és segíteni a megfelelő légkör kialakítását. Az indítás egyszerű színpadképe tetszett, annál kevésbé a jelzett képváltások díszletmegoldása. A kosztümök és maszkok, a karikíro- zás eszközeként hatottak a nézőre — aki az előadás után (velem e- gyOtt) jogosan tette fel a kérdést: vajon miben volt ez az előadás érdekes, miben emlékezetes és miben tanulságos? ' Szőke István Két kérdés Bohumil Hrabaľnak A véletlenre az jellemző, hogy mindig kéznél van. Ott voltam Adolf Born tárlatának megnyitóján, Bratls- lavában, amikor Albin Brunovský és Bohumil Hrabal a város piacáról beszélgettek, amelyet Hrabal szívesen meglátogatott volna, mert már sokat hallott róla. Körülnyüzsögtük őket, mint a muslicák, így ért bennünket váratlanul az a feladat, hogy Hrabalt és feleségét elkísérjük ama körletbe, amelyről később azt mondta „fenséges emberek voltak ott és az árujuk is fenséges volt“. Azon a reggelen éltem meg azt az élményemet, hogy ez a legendás ember mint vlllanyozódott fel a kofákkal való egyezkedésekben, akiknek mindig elég Idejük van, ha az árujukról van sző, a korábban mérsékelten viselkedő úrból most — ebben az emberfürdőben — kilépett a szónok, akinek egyik mondata izzította a következőt, miközben a mondatok végi felkiáltójeleknél dobbantásokkal is besegített. Különös emlékek ezek. Mert akkortájt a könyvtáramban e- gyetlen Hrabal-kötet sem volt, így E. E. Klsch egyik könyvét hoztam el aláíratni. Most ez a két Mester e- gyetlen oldalon szerepel. Hrabal aláírásával „E. E. Klsch helyettesítése közben“. Az a délelőtt a prágai meghívással végződött. Irodalmi beszélgetésre vagy csak úgy, trécselésre Bohumil Hraballal. Hónapokon át készültünk e meghívást kihasználni, de mivel akkori barátom Inkább szónokolt, semmint cselekedett, a közös útból semmi sem lett. Azóta sok Interjút olvastam Hraballal kapcsolatosan, és az a meggyőződés kísértett, hogy már minden kérdésre megfelelt. Végül is találtam kettőt, a- melyeket utőlratként a többi után lehetne tenni. Nos, Itt a levélben párbeszéd. 1. Hogyan volt képes oly hosszú Időn át az írás és a szépirodalom szolgálatában tevékenykedni anélkül, hogy munkáit megjelentette volna, hogy az olvasókhoz is eljusson? B. Hrabal: Egy teljes évtizeden át verseket írtam és lírai rögtönzéseket. Ezeket kizárólagosan önmagámnak írtam, és néhány barátomnak, tehát olyasmit műveltem, amire ma azt mondják, szamlzdat. Mindig az eredeti gépírás és három kópia, írtam még szabad prózát Is, a forma, akár a Jegyzeteknél vagy naplóknál ... és megint egy eredetivel és három másolópaplrossal, amelyet aztán szétosztottam a barátaimnak. Aztán túl harmlncegynéhány éven kezdtem prózát írni, A kladnól riportomról, a Jarmllkáról van szó. Miután a poétikus sörgyárat elhagytam, és Libeúbe költöztem, szóval, akkortájt kezdtem a lírát a prózával vegyíteni, s már több barátom volt, így Vladimír Boudík és Egon Bondy, akik azt állították, hogy már kezdek íróvá lenni De én még mindig csakis önmagámnak írtam, nem hittem el, hogy amit én írok, az már kézirat is tud lenni, tehát egyfajta szerződés az író és az olvasó között, hogy az én szövegeimet képesek a kiadók felkfnálnL Viszont néhány megjelent elbeszélésemnek sikere volt, így aztán 1962-ben megpróbálkoztam ... s aztán kiadói díjat kaptam, és ez meghozta az ön- hizalmamat. 2 Hogyan volt képes arra, hogy annyi esztendőn át minden köoyíé- vel meglepetést szerezzen, s a sorban következő mű egy fokkal mindig jobb legyen az előzőnél. Hogyan tudott oly hosszú időszakon át feszített tempóban egyensúlyozni a magasban, annyi éven át új és új meglepetést okozni, s lekötni a közfigyelmet? Az első életszakasza befolyásolta-e a következőt, amely még ma sem ért véget, hiszen minden új munkája egyben új esemény Is. B. Hrabal: A Český spIsovatel-beM rajtolás után következett a Mladá fronta, érdeklődtek, hogy nlncs-e valami az ő számukra Is. És a kézirataim közt mindig leltek olyasmit, amely a kiadóinknál érdeklődésre tarthatott számot. így aztán szinte mindmi kéziratot „kiszedtek“ a fiókjaimból, olyanokat Is, amelyeket nagyon régen, még Ifjúságomban írtam. Így aztán vettem egy nyaralő- házat Kerskóban, és a ciklusos szövegeim jórészét ott írtam: ott írtam például az Angol királyt és a Gyöngéd barbárokat, melyek később sorozatokban megjelentek. De mára már megöregedtem, és nehezen tudok bátor férfiú lenni a nyújtóiié egyszerűen elfáradtam. Azt gondolom, hogy azért ezt-azt megírtam, de most már elkezdődött az Orfeuszt alászállásom Időszaka. De hát mit tegyünk ...7 A mű kész, én úgyszintén. Gnstáv Mnrfn Szakonyi Károly: KÉPNOVELLÄK „Szakonyl Károly űj prózakötete tartalmilag és formailag egyaránt meglepetést ígér: két-három novella után az olvasó egy-egy képet talál. Elgel István tizenegy festménye szervesen épül a könyvbe, valamennyi olyan látomás, amelynek gondolati tartalma rokon az írásokéval, hiszen a két barát tudatosan épített egymás művészetére.“ (Fülszöveg) Az olvasó tehát vaiaíniféle kísértet- be kapcsolódhatna: kalandba. Am ha elolvassuk az első két-három novellát, úgy érezzük, hogy az a bizonyos kísérlet elmarad. S amikor a tíz szerzői ívnyi könyv végére érünk, megáWapít- hatjuk: elöérzetünk nem csalt. A novellák Itt-ott szervesen kapcsolódnak a könyvben lévő festménymásolatokhoz, másutt pedig nem kapcsolódnak. A novellák pedig — mivel olvasóról van szó — olyanok, amilyenek. Az írások általában nem a kommersz művészet kategóriájába tartoznak. De azt sem állíthatom, hogy amit Szakonyl művel, az már művészet. Mindkét i- rányzat jegyei megtalálhatók a novellákban. Feltűnik Csáth Géza karcsú, magas alkataj é látom, hogy fügét mutat Szakonyl Károily Hangversenydarabok című novellájának, amelyben a valóság és a képzelet színei összefolynak, és valamiféle zetiefoszlányok Is vannak, akárcsak a ritka képességű nagy előd némely novellájában! És Kosztolányit is látom, amint raccsolva tiltakozik: „Baaarááátaim ..." — mondja. És még ezentúl is mond valamit. (jsáth és Kosztolányi: akik nemcsak unokatestvérek, tehetség-testvérek is voltak. Akik sokat tudtak magáróll a novellateremtésröl. Jól tudták, hogy nem ts olyan nehéz hangulatot teremteni, hangulatba ötvöanl egy epizódot, velük együtt mondhatom: ennyit egy író igazán megtehet. Szakonyl novelláinak is van ilyen vagy olyan hangulatuk. A korábban megjelenít írásainak is volt (Aki nem hiszi: olvassa csak el az 1980-ban megjeaent Emberi üdvözlet című kíMeitéti amelyik a válogatott kisprózáit tartalmaziza!). A most megjelenő képnovellák általában nem rosszabbak a korábbiaknál: és valóban képnovelllláik; hiszen több esetben egy futó hangulat, egy epizód megörökítésére törekedett a szerző, akiről gyanítom, hogy hűséges tanítványa volt Kosztolányi Dezsőnek. De Kosztolányi nagyon leleményes volt, szerkesztésben, vonalvezetésben, nyelvezetben, ábrázolásmódban és gondolkodásban! Ezért Kosztolányi volt a legkosztolánylbb az összes „tanítvány és mester“ közüli Az Alkotó Ember jól vagy rosszul mindig csakis önmaga rekonstruálására képes. így aztán, amikor nagy elö- deimt^ tanulok: kívülállóként kell elfogadnom felfedezéseiket, mert különben úgy járhatok, mint a szobai légy a ragasztópapírral. Ha elolvasunk egy- egy Kosztolányi-noveHát, szinte megdermedünk attól, hogy mennyi szemmel látható és szemmel láthatatlan rétege és tartalma, Uletve tartozéka van! Egy Igazi művész ilyen. Zenei hason- lattaJ élve: egy Jó novellában nincsen (nem leheti) hamis hang. Nem lehet benne disszonáns elem. A jó prózai szövegben nemcsak a szereplők dolgoznak meg a szuverenitásukért, de maga az írás nyelvezete Is, hogy egyedi, legyen, független, semmi máshoz sem hasonlítható. „Mintha megsüketül- tem volna, csak osengett-bongott a csend.“ — írja Szakonyl három évtizedes írói múlttal a Hangversenydarabok c. novellájában. Az Esti személy című hat oldalas írásban arról beszél, hogy milyen pocsékul érzi magát a vonatszerelvény osztályon aMi kocsijában, ahol a társadalom Iclebrudáltjai utaznak, majd átköltözik az írónak, tehát a társadalom elittagjának megfelelő kocsiba. „Letelepszem. Van nálam könyv, mégsem olvasok. Ha jön a kalauz, ráfizetek a jegyre. (...) Akkor hát itt, a vörös bársony szakaszban miért érzem most magam mégis szökevénynek?“ — így zárja le ezt a napi újságcikk-tulajdonságú szerzeményt, amelyhez megint csak nincs mit jegyzetelnem. Szakonyl írásaiból talán leginkább az írói vállalkozásit hiányolom, az alkotói bátorságot. Az Áldott teremtés című novellájában szereplő asz- szony: „Vézna, vöröses hajú, riadt tekintetű, nem szép, de különös arcú“ nő. Csak azt nem tudom, hogy mlért?l Mert ezt a szerző valami „rafinéria“ miatt nem árulta ed. Nincs itt lehetőség, hogy Szakonyl megannyi tévedésére felhívjam az ol- vasök Ágyelmét, közöttük talán olyanok is vannaik, kik maguk is írnak, de hadd jegyezzek le még valamit A műalkotás — legyen bármilyen irányzatú is — magva mindig a valóságon alapul. Tehát ha egy festményből kilép egy Idős hölgy, akkor annak pontosan úgy kell viselkednie, mintha élő lenne. Gondoljunk csak a fenségesem szép kínai mesére, amelyben egy festő — Vang-fo — megfestve a tájképet, eltűnik a képen látható barlangbain és „többé senki sem látta“. Ebben az esetben Vang-fo úgy viselkedett, mintha nem Is mese- vagy novellahős lett volna. Az életben nincs egyetlen hiábavaló epizód. Amikor alszunk, még akkor Is lélegzünk. Akkor is szüntelenül dobog a szívünk. Ereinkben áramlik a vér. A szervezetünk hőt termel. (Különben kimúlnánk!) Bemard Shaw írta le, hogy a színpadra lépő ember kezdeményezésének fel kell érnie egy szüléssel. A prózában lévő mozgás sem lehet olcsó ostorpattogtatás. A novellában is minden egyes kinyilvánítás és elhallgatás értékes kell, hogy legyeol Enélkül nincs kőbe írt pillanat, nem születhet Igazi érték. Vajkai Mikléa Ő 1
