Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
Jan Konstrhun DIÁKROMÁNC A lótenyásztésvlzsgán, mely az utolsó volt a vakáció eldtt, Vlnca csak mellbedobással csúszott át. Ez már egyszer megesett vele az elsó évfolyamban szerves kémiából. Kilencszer futott neki csupa fekete terminusra. Napokon és éjszakákon át bámulta az egyébként megszokott, sőt sokszor kellemes dolgok alattomos képleteit. Alma, süt, bor, lányok — mindezt végtelen rombuszokkal, háromszögekkel és másként szimmetrikus sokszögekkel lehetett megrajzolni. Minden félelmetesen ösz- szefUggött mindennel az érthetetlen szerkezetekben. És a gombolyag fonalának eleje még valahol a tizenegy éves iskola kémiaóráin volt. Kémiatanáruk pipázott, és fekete csontkeretes szemüveget viselt. Kémiából volt néhány doktorátusa s minden egyebet is megszerzett, ami a kémiában elérhető, a Nobel-dljon kívül. Nem bírta elviselni a közönyt és a korlátoltságot. Talán ezért kérdezte meg már a második órán, hogy ki szándékozik fakultatív érettségi tantárgyul választani a kémiát. Vagy tíz tanuló jelentkezett, ezeket a tanteremben az első padsorba ültette és csak velük társalgót! tudományosan. A többieknek az volt a feladatuk, hogy csendben legyenek és a bizonyítványukba dicséretes vagy jó Jegyet kaptak, aszerint, milyen benyomást tettek a professzor úrra. A kémiaórák így kellemes pihenésként teltek 8 szorgalmas középiskolai tanulással telő hétköznapok közepette. A csapások csak később következtek be, mint azt a sors és hűséges barátja, az Idő akarta. A mezőgazdasági főiskolán a kémiaelőadásokon Vincának éppolyan komplexusai voltak, mint amikor az analfabétának t kezébe nyomják az Otta-féle lexikont. De a lovak? Örömmel várta a lótenyésztésvizsgát. Hófehér ingben, csíkos nyakkendőben és vasalt zakóban feszítve, élvezettel válaszolt rémülten várakozó kollégái kérdéseire. Mindent tudott a lovakról. Sőt a kelletnél többet. Odahaza éveken át volt egy pár pejkójuk, az édesapja télen kjlárt velük az erdőbe rönköket vontatni. 0 pedig úsztatja őket a tóban, meghallgatta a róluk szóló történeteket: hogyan húzták ki a sárból harmincöt métermázsát, hogyan vásárolta meg őket az apja mindjárt a háború után, Brnóban, hogyan gyógyítható meg legjobban a 16, ha kMlkája van, hogyan ismeri fel a ló a lé embert. A tlumaCovl lovasnap mindig ünnep volt, felpántlikázták az autóbuszt, felrakták rá a demlzsonokat, odafelé menet énekeltek, hazafelé meg veszekedtek. Minden valamirevaló kanca törzskönyvébe valamelyik híres ősének a neve volt bejegyezve, a testére pedig jeleket sütnek. Minden valamirevaló kancáról köztudott volt, miért viszik fedeztetni éppen ahhoz a csőd Őrhöz, és nem egy másikhoz. Nagyszerű kérdést kapott: az angol telivértől származtatott lófajták. Olt és nézett ki az ablakon. Ezalatt Ilona felett, nem tudott túl sokat, de folyékonyan és kitartóan beszélt. Ugyancsak megfelelő volt az öltözete, és megfelelő pózban ült. Richard akadémikus egészen az ajtóig kísérte őt, és szertartásosan köszöntek el egymástól. — Nos, fiatalember, remélem, nem hoz szégyent a férfiakra. Erről meg volt győződve. A Furioso-, Przedswit- és a Nónlus-törzzsel kezdte, majd elindult külföldre, és a doni lóról, a buggyonnl] lóról és az orosz ügető lóról beszélt, sokáig élidőzött a francia, a német, a lengyel félvér lófajtáknál, de Amerikáról sem feledkezett meg. — Kitűnő — dlcsérgette őt Richard akadémikus. — Minden jó, ha a vége jó. De én mondom magának, hogy némely kollégái... A 16 semmivel se jelent többet nekik egy légynél! Szeretet nélkül a lovak szeretete nélkül semmire se megyünk. Nekem elhiheti Már idestova ötven éve dolgozom a szakmában. Kinyitotta Vlnca Indexét, beleírta a dátumot és aláírta, majd kezdte írni a jelest, de a második betűnél megtorpant. — Mondja beszélt maga egyáltalán a> angol félvér fajtákról? — Az angol félvérekről? Richard akadémikus letette a tollat, ás kényelmesen hátradőlt a széken. — Igen, az angol félvérekről. Vlnca fejében nagy volt az űr. Ez biztosan csapda lesz! Miért szórakoznának Angliában félvér lófajtákkal?! Akkor a pllzenl sörgyárban akár limonádét Is gyárthatnának. Ennek ellenére diplomatikusan válaszolt: — Az Angliában tenyésztett félvér lófajták közül egy sem tett szert nagyobb jelentőségre. — Egyetértek. Am egy jeles diáknak nemcsak az érdekes kérdésekkel kell foglalkoznia. Richard akadémikus fagyos hangja sok mindent elárult. Pillanatnyi csend után Vlnca életében először hallotta a clevelandi 16, norfolkl. hackney és különösképpen a hunter, azaz vadászié kifejezést!II Ezzel el Is kezdődött. Vlnca egyre kevesebbet tudott, s végül már semmit sem tudott. Szerencsére arra a kérdésre nem kellett fejből felelnie, hogy hány lába is van a lónak. Richard akadémikus úgy érezte magát, mint akit becsaptak. Vlnca szintén. Az indexben sajnos (és szerencsére!], már benne volt a dátum és a vizsgáztató aláírása. Richard akadémikus áthúzta a je. .-t, beírta a jót, és elment. Vlnca csak nagy sokára hagyta el az épületet, amikor már úgy hitte, még véletlenül sem találkoznak a lépcsőn. Vlnca gyakran gondolt ezekre a percekre. Most is amikor az autóbusz az egyik kellemes helyről a másikra vitte őket, ráadásul rózsaszínű volt az autóbusz ablaka, A tanév hagyományosan tanulmányi kirándulással fejeződött be, a tanulmányi kirándulás pedig a hatodik nappal. Megálltak a Mácha-tónál, megkóstolták a Budvar sört, a Kokofln alatt Ludrailát Ittak, és szarvasgulyást ettek. Trutnovban bundabemutatót rendeztek számukra, a vrchlabli szállásukon egy lengyel kiránduló lánycsoporttal találkoztak, Kladruby- ban pedig olyan hintóbán kocsikáztatták meg őket, melyet tizenkét fehér 16 húzott. Az élet gyönyörű volt, és legszebb a mezőgazdasági élet. Kár, hogy kezdődik a vakáció. — Ez alkalommal nyomatékosan kérem magukat, hogy ügyeljenek a rendre, és főként viselkedjenek fegyelmezetten. Kallvoda, a zootechnika! tanszék tanársegédje kérte őket erre. Közben Ilonát nézte, a lány pedig őt. A hatodik napon ez már senkit sem érdekelt. — A tenyészbikák kiválasztása ünnep a fajnemesltő telepen. Sőt, valóságos, szertartás. Tehát szíveskedjék mindenki ennek megfelelően viselkedni De arról sc feledkezzenek meg, hogy egy' bika nagyon csúnya dolgokat is képes művelni Egy ilyen kiválasztás alkalmával saját szememmel láttam, hogy lapította palacsintává a gondozóját. Elárulhatom maguknak, hogy ahá- nyan csak voltunk, mind felmásztunk a fára. A bikát lelőtték, nem volt ember, aki a közelébe merészkedett volna. Ilona lehunyta a szemét. Kallvoda kém- 'lelőleg véglgbordozta tekintetét az autóbusz utasain. Az ablakon túli világ továbbra is egyformán szép rózsaszín volt. A kiszáradt fák is. A fajnemesltő telepen már várták őket. A sárga homokot az udvaron gondosan elgereblyézték. A fehér-piros kockás papír- abrosszal leterltett tölgyfa asztalt megfontoltan a falhoz állították, ahova szépen odasütött a nap, de a Cseh-Morva-dombság felől fújó szél nem ért el. A székeken elfoglalta helyét a tisztelt, komoran szigorú bizottság. Aki tagjai közül elmosolyodott, az nyomban el is szégyellte magát. A kék égbolton ott fülelt a kíváncsi nap, a fO pedig Illatozott a melegtől Elővezették az első bikát, amely akkora volt, akár egy elefánt, piros színű, fehér nyereggel a marján, a hátán és a combjain egy árnyalattal sötétebb csillagok látszottak. Ogy állt meg, mint egy manöken, a pofáját nyálpókháló borította, nyugodtan fújtatott, miközben Ilonára bámult. A lány úgy festett, mintha csinos kis csizmája alatt olvadt volna a hó. Vlnca az üde és illatos szellőben annak hatására, amit szinte habzsolt a tekintetével, amiről kénytelen volt levenni a szemét, kicsinek és szikkadtnak érezte magát, akárha abból a gyönyörűségből a rejtett szépséget is láthatta volna, mintha be akart volna pillantani egészen arra a helyre, ahol a szépséget csupán egy finom kéreg választja el a borzalomtól. — Nos, hány pontot adsz? — kérdezte Kallvoda. Mint ember egészen kellemes volt, az ó érdeme, hogy a tanulmányi kirándulás is olyan jól sikerült, de mint a zootech- nikal tanszék tanársegédje, némileg csökö- nyöe. Ráadásul legfeljebb százhatvan oen- tlméter magas és hogy Vlnca csak százötvennyolc, ebben nagy örömét lelte. —Kllencvenbárom pontot adok — felelte Vince szárazon. Kitört a nevetés. A bizottság elnöke feddőleg megköszö- rülte a torkát. — A küllem nyolcvanegy, elit, végleges osztály elit rekord. — Iflurak, nem üdülni jöttünk — jelentette ki Kallvoda. Ilona görcsösen felnevetett. Ez alkalommal egymagában. Vlnca a tenyerével hűtötte égő fülét. Egyik bikát a másik után vezették ki, minden bika legkevesebb egy tonna alattomos közömbös életet és ötezer utódot jelentett. A Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztési Karának negyedéves hallgatói gondosan bejegyezték a minősítő füzetekbe a fejre, a nyakra, a nemi jellegre, a szflgyre, a marra, a hátra és ■ eeipőrs megállapított pontokat. A fű csaknem úgy Illatozott, mint májusban, s valahol a közelben macskák üza- kedtek. Az agyontaposott homokon ott állt aa utolsó bika, és úgy tűnt fel, mintha aludna. Már csaknem mindenki aludt. Az állatgondozó is. A vezető vasrudat a fél kezében tartotta, és valahová a fék koronája fölé bámult. A bika váratlanul egy lépést tett előre. Lehorgasztott fejével beleütközött a gondozóba, az meglepetten felkiáltott és elesett. A bika még egyet lépett, s a feje lekókadt egészen a földre. Végtelenül hosszúnak tetszett az a röpke pillanat, míg rövid szarvai a gondozó mellkasa fölött himbálóztak. Csicseregtek a fecskék, sarjadt a fű. A bika megindult vissza az istállóba, a vezető vasrúd a lába között himbálózott. Valamennyien mereven ültek, elsápadva az Iszonyattól. Valahonnét elószaladt egy asszony, és éles hangon rikácsolni kezdett. Az állatgondozót föl kellett támogatni a földről, és jó Ideig tartani, míg végre képes volt mások segítsége nélkül is megállni — No látja, megölhetett volna ... Miért nem csinált velem semmit? — ismételgette értetlenül. Senki sem tudta. A felesége az ingénél fogva tartotta. Később még egyszer megnézték a bikát Lustán kérődzőit, és úgy látszott, hogy alszik. Az autóbuszban rózsaszín hőség volt Az árnyék után ment. Segítségére volt a nap. A légáramlással szemben haladt, belesüppedve az út szürke porába, egész teste rá volt hangolva a látszólag rég elfeledett, de annál gyönyörteljesebb tónusra, mely abból a hihetetlenül távoli Időből származott, amikor a vakáció még tisztán csak finomságokkal teli forró kemence volt számára. Lehúzta a cipőjét, a zokniját a zsebébe gyűrte. Mezítláb állt a selymesre perzselt homokban, és arcát a fény felé, a szédítő végtelen kékség felé tartva mosolygott. Júliusi színekben pompázó rétek, ráncos fűzfák egészen zsenge hajtásokkal, szeszélyesen szétömlött tócsákban csetkáka é* dölyfös gyékény, s a napfényben csillogó tündökölt a kálosgyökér csillogóra köszörült éle, a száraz csokor úgy illatozik, mintha lakodalmas asztalon állna. A víz valahol mélyen csörgedez, amott az erdőben a Dyje nyaldossa a partokat. És elöl, amerre az árnyék mutat, amerre a nap hajtja... Lassan kell mennem. Valóban lassan haladt. Oondolatal tizenöt órával hátrább jártak. Marle nevet és sir, számára a lány búcsúban szentkép. A leányszlnekhez Illenek a napfényes napok. Már tizedik napja búcsúzkodtk. Néha kedve volna felordftanl és felhajftenl a magasba egy követ, becsukni a szemét és várni hogy milyen helyet válását ki amit méltónak tart megcsókolni Ahányszor elmenekült a lánytól annyiszor tért hozzá vissza. Alighanem szereti 61 — Ha szeretnél klUrtélnél valemltl — mondja a lány. — Megvan a vonatjegyem, azonkívül van öt darab partlzánoa bankóm meg kettő ot- venem apróban! — Nálunk kapnánk ansst... Mindketten .,. Édesanyám. Édesapám. A szomszédék nagymamája, aki lapulevelet rakott a lány homlokára! Igen, én vagyok az, aki levetkőztetem ót a hold szeme láttára. Szégyell! szegénykém... StségyelU magát önmaga elótt. Alighanem szeretem Marlet. Haza kell utaznom. SzünldA van..| — Minden hétvégén várnak a szOleM, a szünidőben mindenképpen otthon keS lenned, ha csak egy klcsR Is sas... Meglátogatlak. Elmegyek hozzátok. Vtozek magammal sátrat meg hálózsákot... — Azt ne, kérlek szépen, azt na tadd! — De hát miért na?l Tíz nap és tíz éjszaka, leszámítva a sietős szundikálásokkal ée elfojtott nyögésekkel megváltott pillanatokat. Még mindketten szégyenkeznek miatta. Életében először tért haza Ily furcsa érzelmekkel, először életében, éppen az atol- s6 szünidőben. A térde rogyadozott, a feje szüntelenül kókadozott. Kövesd! János fordítása * Részlet a neves cseh Író egy hosszabb elbeszéléséből Zalaba Zsuzsa versei Naivitás Most azt hiszed, nem kopogtattam, s azért nem nyltottalk ajtót. Mások sem az ajtókon keresztül jutnak be. a népet fogom művelni fankasok között. Beismerések Prológus ahogy ott hányódsz napjaim hálójában: GYÖNYÖRŰ VAGY! d ö n szétszórt álmokat tesz. I P é Monológ L nyakba kötött sálakba látva mérem fel a gyönyört FOLT HATAN FOLT a'lapon mi szebb még az éJettöl? Monológ II. a tehetőség, hogy kőbe rúghatok, felizgatott... tengernyi kő van ám, de csekély, ml elmozdítható... EZT az elém gurult követ valahogy nem tudom kikerülni... valahogy nem akarom kllkerüilnl... valahogy nem bírom ... KIKERÜLNI!... Epilógus megfogtam az Isten lábát szétloccsant mosolyok közt megtaláltam magam Bodnár Pál versei Vonat kapcsolataánk: másodosztályú tömegnyomor SBerelmünk: elsőosztályú hamis btetonság életünk: szétrongyolt menetrend, és a sínek sem a végtelenbe futnak, csalk állomástól állomásig. Az alkotás módozatai Kaján vlgyonral öntünk vltrliolt papírra fehér vászonra fröccsentjük meleg színű vérünk vésőnk konokul pattogva bontja fcl fokról fokra testhez láncolt Lelkünk köbe aárt számyatL Finálé Almosafn ébredt a pegged néhány méhkaptár a hályogos csöndbe dennedt szájjal belezümmögött mentem a táboron át mádháziva füstös takaróikkal s másnapos búvad láttalak elmenőben még átöleltél a pidlanat tárt szárnyú ö'lyvet feszített az égre az ásító kaput néztem
