Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 4. szám
íúiiSúsžgBl Nemzetiségi amatőr színjátszásunkat a tavalyi martini fesztiválon a rimaszombati (Rimavská Sobota) együttes képviselte. Flllp LaSut felvétele teizdvaiolira kíszülőlii!ii Amatőr művészeti mozgalmak régi és új keletű gondjairól A Parnasszus felé Grendel Lajossal D. Kovács lózsef beszélgetett Hányszor hallottam országjáró utalmon amatőr művészeti csoportjaink vezetőitől, tagjaitól, pártfogóitól, mennyire szeretnének eljutni a Duna Menü Tavaszra, a Jókai Napokrh, az Országos Népművészeti Fesztivál versenyére, a Kodály Napokra ... Mindig mély tisztelettel és őszinte megbecsüléssel voltam azok Iránt, akik szabadidejüket oly nemes céloknak szentelték, mint a nemzetiségi kultúra ápolása, szellemiségünk gyarapítása. Mindig önfeledten és kicsit meghatódva néztem s hallgattam csöpp gyermekeink, bimbózó ifjalnk felszabadult játékát, táncát, énekét, akik közül talán sokan csak emlékeiket Idézve, később, jóval később, tán gyermeküknek tapsolva jöttek rá, mily megtartó erő volt cselekvésük: nyelvet, nemzetiséget, embert őrző és fejlesztő erő. Sokan hihették, hihetik az ellenkezőjét tiszteletemnek és meg- hatódottságomnak, hiszen sosem fogadtam (fogadom) el a „kicsi, csúnya, de a miénk, szeressük“ álszemérmes, sunyi szemléletet. Sosem engedtem magamhoz közel a gondolatot, véleményemmel szemben kibontakoztatni az elméletet, hogy nemzetiségi kisebbségi sorsban elég a szándékot felmutatni, elég akarni, kibontakoztatni a nemest, az értékeset úgy sincs erőnk, úgy sem lehet. A műveltségszomj, a tudásvágy, az alkotó gondolat, az értékeket teremtő cselekvés nem előjoga sem nagy, sem kis nemzetnek, sem a többségnek, sem a kisebbségnek. Mint ahogy a Jelzett állapotok nem mentesítenek a szellemi lunyhaság, a- siralmas köz- műveltség, a veszélyes félműveltség (el)uralkodó viszonyai alól sem. így hát sokszor mondtam, s lm, vallom most is: nem elég a- karni, megpróbálni, s várni, hogy majd meglátjuk. Az amatőr művészeti mozgalomnak ennél sokkal magasztosabb céljai, sokkal fontosabb küldetése van — még nemzetiségi viszonylatokban is, sőt, talán ott igazán! Alkotó kisközösségeket kell létrehoznia, mely — felfedezve környezete szellemi és erkö*lcsl igényelt — tolmácsolni képes egy nagyobb közösség akaratát, miközben a művészet erejével visszahat, s próbálja formálni a közízlést és -igényeket, szilárdítva az esztétikai értékrendet s etikai tartást. Minderre egyként van szükség, az együttes hatás hozhat csak eredményt, sikert. Sokkal többet egy fesztlválgyőzelemnéll Ezért sem elég (még célnak sem) egy egy versenyen, fesztiválon részt venni, s főleg a huszonnegyedik órában „összehozni“ valamit, mert a felmutatás, a tett, lesz kevés, s „kicsi, csúnya“ az alkotás, a- melyet ha nem szeretünk is, mégis a miénk, el kell fogadnunk. De mert közben sajog a szív, egy idő után mégsem vállaljuk — tán még önmagunkat sem. Ezért (is) kell értékeset alkotni, többre törekedni, jobbat, szebbet kigondolni, így vállalni önmagunkat. Igen ám, ds csoportjaink, az alkotó kollektívák munkakörülményei ugyancsak különbözőek és a legjobbakél sem jók. így aztán találkozásaink szárnyaló gondolatok ölelkeztetése helyett földhözragadt panaszkodásokkal telnek. Könnyű lenne a többet akaró messziről Jött helyzete, ha hitvány bizonyltványmagyarázás lenne csak a kesergés mögött. De nem erről van szó. Szakemberhiányról beszélnek a csoportok vezetői, szervezői. É- vek, tán évtizedek gondja, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra szempontjából alapiskolai végzettségű „profi“ dolgozókat képez csak az ország. Hiszen magyar tannyelvű népművelői szakközép- iskola sok-sok kérvény, tárgyalás, ígéret ellenére sincs a mai napig. Az amatőr művészeti mozgalmak szakembereinek utánkép- zését két-három éves ciklusos tanfolyam formájában a kulturális minisztérium, illetve az ő megbízásából a Népművelési Intézet végzi. A nemzetiség szempontjából, már éveket visszaszámolva végezte. Pedig áilamilag a nemzetiségi kultúrák fejlődéséért, különösen módszertani szempontból, a minisztérium felel, s ő ezt előszeretettel hangoztatja Is. A módszertani segítség, a módszertani segédanyagok hiányára panaszkodnak az amatőr művészeti mozgalmaink vezetői. Olyannyira, hogy központilag olykor azt sem tudják, kihez forduljanak óhajukkal. Pedig egykor, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának megszüntetésekor az indok éppen a módszertani segítség magasabb színvonalra emelése volt. Ml hát a valóság? Maradjunk annyiban: sajnos, azoknak lett Igazuk, akik akkor kételkedtek az ígéretekben, bár biztosan jobban örülnének, ha tévedésüket kellene bevallani. Néprajzi anyagok hiányát sorolják a zenész-táncos szalkembe- rsk, pedig államilag e témakörben is vannak megbízott intézmények. Több mint hót éve volt egy konferencia, ahol többször Is elhangzott: szükséges a folyamatos, koncepciózus, tudományos feltáró munka. Nagy volt az összhang, szépek az elszánások, sok az ígéret, csak tisztességes kutatás nem folyik a mai napig. Tudom, többet, jobban, oda- adóbban kell dolgozni. Azt Is, az igényeket a lehetőségekhez kell mérni, abból kiindulva megpróbálni a... Mit? És mindez miért csak a kisközösségekre vonatkozik? MérlegeljünkI A felsorolt gondokkal ők mit kezdhetnek? Kézenfekvő a válasz, mégis leírom, hogy teljesen tiszta legyen a kép: semmit. Vagy mégis? Megpróbálhatják a „kicsit, csúnyát“ elfogadhatóvá, vállalhatóvá tenni, hiszen nemzetiségi viszonylatban — talán — aiz Is elég, sót, ott Igazán az. De biztosan? Nssaméri Sándor — Milyen Jellegíí a FlK-kel a kapcsolatod? — Az írószövetség magyar szekciójának vezetőségében én vagyok felelős a FÍK munkájáért. Egyébként azonban sokkal lazább a kapcsolatom a FÍK-kel, mint kellene és mint néhány éve az Iródlával volt. Túl sok a munkahelyi, az Irószövetségi és e- gyéb elfoglaltságom. — Említetted az Iródiát, melynek munkája a FiK-ben folytatódik. Milyennek ítéled meg jelenlegi munkáját? — Az Iródia spontánul jött létre, mintegy az Irodalom Intézményrendszerén kívül vagy mellett. Az Iródla sosem volt szervezet, s nem Is táplált olyan ambíciókat, hogy a fiatalok írószövetsége legyen. Ugyanakkor több volt, mint öitképzőkör, s össze tudta fogni a legtöbb Itteni magyar pályakezdő költőt és prózairól, tehetségeseket és kevésbé tehetségeseket egyaránt. A tehetségek kiválasztását Is maga végezte, magyarán, olyan működőképes „antl-lntézmény“ volt, a- mely a csehszlovákiai magyar 1- rodalomban a mai napig hiányzó Irodalmi műhelyeket próbálta pótolni. Sajnos, a spontán, alulról szerveződő kezdeményezésekkel Intézményrendszerünk nem tudott mit kezdeni, s az Iródiát ,ls, rövid, produktív megléte alatt gyá- nakvás kísérte, s vezetői megalapozatlan támadások célpontjává váltak, mindenekelőtt a kitűnő szervező Hodossy Gyula. A különféle vádaskodások kényes helyzetbe hozták az Iródiát, s ha tagjai nem tartanak össze és a magyar szekció akkori vezetősége, főleg Duba Gyula, nem áll melléjük, mára aligha jelentek volna meg egész Irodalmunkba friss szemléletet hozó könyveik. A FÍK megalakulása élhárította azt a veszélyt, hogy az egész iródiás generáció szétszóródjék, és egy Időre lehetetlenné válik irodalmi tevékenységük. A FÍK ugyan e pillanatban a magyar szekció legéletképesebben működő csoportja, ám hiányzik belő'le az Iródia spontaenltása. Azonkívül, sajnos, a szekció mostoha- gyermeke is, hiszen nagyon kevés anyagi támogatást kap tőle és számos jel mutat arra is, hogy Idősebb Irónemzedékelnktöl Idegen az 6 korszerű, a provincializmust elutasító felfogásuk az 1- rodalomról. Vannak, akik úgy vélik, hogy az Iródia, intézményesülése után, elveszítette kezdeti lendületét. Ez igaz. Viszont már a FÍK-ben Jött létre a Stúdió rt., 8 a FÍK önkormányzata mit sem csorbult. UgyanaMtor a legtehetségesebb fiatalok a maguk útját járják, munkájukat kevesebb gán- csoskodás éri, mint korábban. Né- hányuk pedig, véleményem szerint, már most a csehszlovákiai magyar irodalom élvonalában van. — Melyek azok a közős jegyek, amelyek a fiatal prózaírók munkált jellemzik? Milyen irányzatot képviselnek? — Hadd kezdjem a kérdés második felével. Az írónak ne írja elő senki sem, hogy mivel foglalkozzon írásaiban. Az író szuverenitásának megsértéséből még soha semmi jó nem származott. Egyébként közös jegyeket fiatal prózaíróink műveiben nemigen találok. A nemzedék két legmarkánsabb prózaíró egyénisége Tálamon Alfonz és Hogya György. Mind a kelten nagyon tehetségesek, s ebben a pillanatban úgy tűnik számomra, megtalálták azokat a kifejezési formákat és műfajt, amelyben a legjobban ki tudják fejezni magukat. Mind a kettejüknek van stílusa, ami nem mondható el a többi kezdő pró- raíróről, s van Intellektuális erő és felkészültség bennük, ami nélkül prózát írni manapság már talán nálunk sem lehetséges. Rajtuk kívül, sajnos, említésre méltó prózaírója egyelőre nincs ennek a nemzedéknek. Vannak viszont nébányan, akik talán két-három éven belül fölzárkózhatnak melléjük. — Olyan tervek vannak, hogy a Holnap melléklet kiválik az 1- rodalmi Szemléből, és önálló lapként jelenik majd meg. Szerinted van erre olvasói igény is? — Annak Idején az Iródia-fű- zetekre is voilt Igény. Remélem, ha csakugyan sikerül önállósodnia a Holnap rovatnak, az ú] folyóirat hamar aiegtalálja olvasóit. Főleg, ha színvonalas szépirodalom mellett színvonalas esszéket és a közügyeinkkel, közéletünkkel színvonalasan foglalkozó publicisztikát is talál benne az olvasó. Irodalmunkban mindenesetre megérett a helyzet arra, hogy belső szemléleti differenciáltsága egy új folyóirat megjelenésével is kifejezésre Jusson. Ne becsüljük le olvasóinkat! Az Irodalomnak, természetesen, sehol a világon nincs tömegbázisa, így nálunk sem, ám ez még nem jelenti a«t, hogy nálunk mindenki mucsal. Arról pedig nem az olvasó tehet, hogy publlclsatlkánk gyermeknek nézi az oilvasót, s hogy olykor néhány lapunknál úgy gondolják, ezt az olvasót a- kármllyen maszlaggal meg lehet etetni. Oj Irodalmi folyóiratra szükség van, mert elöregedett,, ellaposodott a gondolkodásunk. A rádiókészülékből fülbénltó rockzene szól. Aztán a hírek. Földrengés. Légikatasztrófa. Egy fölöttébb Jelentős magyar származású prózaíró azt írja, hogy a magyar Irodalom nagyjából úgy aránylik a világirodalom élvonalához, mint a magyar futball a franciához, brazilhoz, nyugatnémethez stb. Az esti tévéműsorban egy jeles előadóművész szinte siratja inár a magyar kultúra jelen Idejét. A szünetekben Jékely Zoltán verseit faggatom. Ml történik itt? Egyáltalán mi történik velünk a huszadik század végén? Kérdéseket teszek fel önmagámnak. Majd mintha egyetlen lehetséges menekvésl lehetőségem a versek lennének, az olvasást választom. Képletesen vagy szó szerint: a kezemet a fülemre tapasztom. „Hagyjatok magamra, hagyjatok nyugton: olvasni, olvasni akarok...“ jékely Zoltán 1931-ben jelentette meg első verselt, öt esztendővel később lát napvilágot első verseskönyve, tehát a huszadik századi magyar költészet jelentős évtizedében, amikor Weöres Sándor első kötete, a Hideg van, József Attila Medvetánca, Szabó Lőrinc Te meg a világ című könyve jelent meg. De említést érdemel Kassák Lajos FölJékely Zoltán i ELEFÄNT-SZERELEM dem, virágom című műve, Illyés Gyula Rend a romokban című kötete Is. Nos, ebben ' a lírától pezsdülő évtizedben sem maradt észrevétlenül Jékely Éjszakák című verseskönyve. Nem csoda, hiszen Weöres Sándoron kívül éppen ő volt nemzedékéinek tagjai közt a leginkább felkészült. Még évtizedekkel később Is azt áillltották róla, hogy Jékely volt a generáció legeredetibb tagja. jékely nem új utakat, új megnyilvánulási formákat kereső költő volt. Inkább az Irodalomban, a lírában „megtörténtet-“ gyűjtötte ' szorgosan össze, és fordította személyének formanyel- vére. Nemcsak a nagy fajsúlyú és terjedelmű versel — mint a Madár-apoka- llpszls, Az Apotheozls, A marosszent- Imrel templomban, a Vasvári Pál nyomában, a Kalotaszegi elégia — emlékeztetnek bennünket az antik latin-költészetre, hanem a szösszenetnyl rövid versek Is, mtot a Fecsikék, a Mélység, A kakukkhoz című alikotások. Jékely konok alkotó volt, aki a vl- lágllra többszer éves , tradídójának minden Irányzatából merített, de költői hangja sohasem vált disszonánssá. A huszadik század kifejletektől dús, zűrzavaroktól tobzódó évtizedeiben ügy írta verselt, hogy egy pillanatra sem szakadt el a vtlágkultúra hozományaitól. Hiszen éppen e hozományok lehetnek a katarzisoktól fűtött korszak- láncolatokon túlra mutatók! Perspektívára, megújulásra ösztönzők! Jékely versel hallatlanul letlszitultak. Az olvasó, mintha agy szabadtéri tárlat •zoboraiékjal közt csatamgolna. A varsekben sok az ismerős: a zeneiségük, a motívumatk, a hangzásaik... Lépten-nyomon találkozunk közhelyekkel, amélyeket már másutt Is olvastunk, vagy talán az utca emberétől hallottuk. A versek képisége Is nemritkán ismerős. Mindez most mégsem báňtó. A költő szelíd hangja, irodalmi Jártassága, a tehetsége hajlítja-alakltja a megírandó anyagot. E verseket olvasva: az az érzésűink, hogy talán nem Is a mának, de Inkább a holnaputánoknak íródtak .ezek a költemények, Akkorra peďig már elfelej- tódne'k a ma közhelyei. És Ismét értéke lesz majd a ma olyannyira devalválódott emberi szónak. A mára olyannyira devalválódott történéseknek., Rádiók vannak. Hír-riadók vannak. Repülőgépek vannak. Léglkatasztró- ták. Buzgó terroristák. Vakbuzgó forradalmárok. És a sok-sok tobzódás alatt szelíd rétegeződésben élettel megírt, élettel megpecsételt könyvek. Műalkotások ... Vajkai Miklós a
