Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 4. szám

új ifjúság 7 Nagy Ilona: MENEKÜLÉS Az osztályvezető szerdán tdlőrázott. A titkámdfőt még a munkaidő letelte előtt engedte el. ' Munka után hazament. Klvetts a posta­ládából az 0] Szót meg egy levelet. Lány­kéz címezte meg a borítékot. Lllttel ment fel a hatodik emeletre. Futtában beleol­vasott az újságba. Kiváncsi volt, vajon ho­gyan Irta meg a riporter a vele készített beszélgetést. Meg volt elégedve, amikor kerekded, szép megfogalmazásban olvas­hatta szűkszavú mondatait. Vacsorára plrttós kenyeret készített. Vacsora közben jutott eszébe a levél. Felbontotta a borítékot. Furcsának találta, hogy a levélpapír első oldala üres. De ugyanolyan Ores volt a második, harma­dik és negyedik oldal Is. Meglepődött. Tíz körül abbahagyta az olvasást. Fel­húzta a vekkert, eloltotta a hangulatlám- pát. A levelet betette az éjjeliszekrény fiókjába a többi közé. Amikor reggel kinyitotta a szemét, gyű­rött volt az egész teste. Felült. Bebűjtatta a lábát a papucsb;­Kihúzta a sötétítőt. Elrakta az ágyneműt. Meztelen volt. Megengedte a meleg vizet. A zuhany alá állt. Megtörfliközött. Fogkrémet nyomott a fogkefére. Megborotválkozott. Felvette a farmerét. Bekapcsolta a rádiót. Ogy döntött, hogy ma otthon marad. Szabadnapot vett ki. Nem Is mondta a mostohának, ahogy magában apja új fe­leségét becézte. Nem tartozik rá. Szegény anya, ha sejtette volna, amikor léha nő- személynek titulálta apa titkárnőjét, hogy ez lesz az utödja, lehet, hogy sírjában sem tudna nyugodtan pihenni. Apa most vonult be a kórházba az Idegeivel. Vál­lalati gondok, no és ez a nószemély. Ma sem érti, apának miért pont ez kellett. A gyárban százszámra dolgoznak a nők, azok között biztosan akadt volna özvegy vagy elvált. De nem, neki egy szeszélyes lány kellett, s ráadásul jóval fiatalabb. Ne­ki szent meggyőződése volt, hogy a „mos­tohának* apa csak az egzisztenciájáért és a pénzéért kellett, de apát erről lehetet­len volt meggyőzni. Nem érted te ezt, kis­fiam, mindig ezt mondta. Akkor Is, ami­kor ő már elmúlt tizennyolc. A mostoha új szokásokat hozott. Nap­közben fodrász, kozmetikus, este társaság. Nem szerette ő ezeket az ismeretlen em­bereket, 8 egyre gyakoribb szokásává vált, hogy magára zárta a gyerekszoba ajtaját. Oldögélt az ágyon, és azokra a kellemes estékre gondolt, amikor hármasban meg­vacsoráztak, és kényelmesen elhelyezkedve tévét néztek. Az egész lakásban érezni le­hetett az ételek finom Illatát. Hogy sze­rette behunyt szemmel találgatni, hogy ml van a fazékban. Most kimegy a konyhá­ba, kinyitja a hfitőt, de vissza is zárja, mert a hidegtálaktól már megcsömörlött. Nem, nem marad meg itt a mostohával. Meghallgatta a híreket. A konyhába ment. Kivette a szekrényből a lábast. Hozott be a spájzböl zsírt és hagymát. Bekapcsolta a gázt. Klstttötte a zsírt, megpirította a hagymát. BeleOtött két tojást. Megsózta. Addig keverte, míg sűrű nem lett. A teaviz is felforrott. Citromot és cukrot tett a teába. Megreggelizett. Magára kapta a szürke csíkos trikót. Csuklójára csatolta az órát. Három Otkoronást' tett a zsebébe. Vállára akasztotta a táskát. Kihúzta a kulcsot a zárból. Kettesével szedte a lépcsőket. Megérkezett a villamos. Az egyenes tartású, középtermetű, kl- sportolt alkatú, seszinfl szemű, szőke szem­öldökű fiatalember az ELSŐ kocsi MÁSO­DIK ajtaja előtt állt. Fellépett a hAROM lépcsőfokon. Nem nézett se jobbra, se bal­ra, ment egyenesen. Arccal a második ko­csi felé, jobb oldalra ült le a széksor NE­GYEDIK, piros műanyaggal behúzott ülé­sére. Az ÖTÖDIK megállón leszállt. Annak ellenére, hogy HAT órakor ébresztette a vekker, egészen frissnek érezte magát. HÉ­TIG volt még egy negyedórája. NYOLC éve dolgozik a vállalatnál. Pon­tosabban nyolv éve és KILENC hónapja. Leült a szökőkúthoz. Benyúlt a táskájá­ba. Belelapozott a jegyzetfüzetébe. lehet, hogy apa három hónapig Is ott lesz. Inkább beköltözik a munkásszállásra a barátjához. Most Is csak azért jött haza, hogy összecsomagolja a legszükségesebbet. Az emeletükön állt meg a lift. Hallotta a lépcsőházban a mostoha nevetését. Óva­tosan bezárta a gyerekszoba ajtaját. Neki még most is gyerekszoba volt, s tele volt emlékekkel. Nem volt kedve most a mos­tohával szóba állni Ledőílt az ágyra. Hall­gatta a lépteket, s könnyen felismerte, hogy nem egyedül jött. Mindig felclpelte valamelyik barátnőjét. Tudta, hogy a háló­szobába mennek, biztosan megint divat­bemutatót tart, ez a mániája. Igen, már hallja Is a falon keresztül, ahogy a fe­szes szoknya megpattan, és koppan a ol- pője, ahogy leveti. Tudja, hogy most a szekrényajtó nyikorgása következik. De nemi Mintha valaki dulakodna. Me­zítelen lábak topogása, majd hangos ke- carászás. Nylkordul az ágy, ahogy ránehezednek az emberi testek. Most már bizonyos, hogy az egyik hang egy férfi suttogása, ez ke­veredik a mostoha apró, gyönyört élvező sóhajaival. Istenem, apa és anya hitvesi ágya. El­borítja az agyát valami eddig ismeretlen Indulat. Kétségbeesetten érzi, hogy az Ide­gei felmondták a szolgálatot, már nem ura cselekedeteinek. Elkapja a bepakolt bőrön­döt, és berúgja az ajtót. Keze egyetlen mozdulatával puffan a fejükön a bőrönd. Nem is hallja az Ijedt sikolyt, kirohan ebből az elátkozott lakásból. Ma TIZTOL gyűlésre megy. KI tudja, há­nyadik már ezen a héten ez a gyűlés, TI­ZENEGYEDIK, TIZENKETTEDIK? Bezárta a jegyzetfüzetet, betette a táskájába, ’ felállt. Olyan TIZENHÁROM éves, hátizsákos lá­nyokra lett figyelmes. Szeretett volna most TIZENNÉGY éves lennL Ahogy csörtetett felfelé a lépcsőn, meg­csörrent zsebében a TIZENÖT korona. Jó reggelttel köszöntötte a portást. Neve­nincs bácsi TIZENHAT éve dolgozik itt. Innen szeretne nyugdíjba menni. Minden­kinek elmondja, hogy TIZENHÉT éves volt, amikor megnősült. Nevenincs bácsi ma már nagyapa. A legkisebb lánya TIZENNYOLC, az unokája TIZENKILENC éves. Meghall­gatta már ezt a történetet legalább HOSZ* SZÓR, és megfogadta, hogy ha az öreg HU­SZONEGYEDSZER is belekezd, taképnél hagyja. Kivette az irodakulcsot. Felment az eme­letre. Leült az Íróasztalához. Unatkozott. Megszokásból? (Vagy megszoksz, vagy meg­szöksz.) Megöntözte a vlrágo>kat. Mereven bámult az őramutatóra; hét óra HUSZONKÉT porc, hét HUSZONHÁROM, hét HUSZONNÉGY. Hét ÓM HUSZONÖT perckor megérke­zett a titkárnő. Betette a zöldséget a hű­tőbe. — Sokan voltak a piacon? — csiklan­dozta a nyelvét a kérdés, ée mégis hall­gatott. Szeretett volna erős lenni és veaetőké- pss. Rájött: ahhoz újra kelíme születnie. Földi Ferenc versei: Mégis átkozom A magány: négy fal, fehér cella-látomás. A magány: felégetett falu, hamuban szunnyadó tOrók-emlék. A magány: megszegett kenyér, melyben a morzsák létünk percei. A magány: ha nem vagy, velem ás tenyeremről elszállnak a galambok, bár sodródom örök tengereken, sebeim átkozzák a partotl Fúzió A parton álltunlk, azt kérdezted, Almodnak-e a halat. Akkor úgy éreztmn, nem medrében, testűkben lüktet a folyó, egyesíti sejtjeinket, hogy újraosztődjanak tüdővé, nyelvvé, osőikká, és kromosizőmálm IkOzül felüvőltőtt aa ipazltr»i. Brutus születése I BOloaőmőn feliEléitőjeiekíM nőttefi ' ujjlenyomataid. NÍám láthattad, mert épp megcsókoltad anyámat és a hajába simogattál egy napsugarat vigasztalásképpen, hogy méhében emlékem maradt csak... Meg egy blmbónyi szomorúság. Zalaba Zsuzsa versei: Ičoldusibotra Jut\'a a tarisznyába veraek kerülnek Elmúlás a kendőt modylejike rágja » gyerekltaMi álmaim itt-ott megrágva nem keHlenek már az filót lassan megfojtja i saját szakálla | 6n túlélem a osillagfhuillást Zsóka Zsanett: Hosnnöttg számolok, és kkivitliiitoil a szem^ V. P.: Az év utolsó hónapja című pró­bálkozása nem vers, csupán rigmus, ebben a műfajban is eléggé kezdetle­ges. Sz. I.: „Célom olyan pillanatnyi moz­zanatok feltárása és fölfogása a sza­vak hálójába, amik szinte észrevehe­tetlenül léteznek bennünk, mégis je­lentős szerepük van* — írja. Ojabb írásai hűen tükrözik útkeresését, bár egyelőre Inkább a szándék dicsérhe­tő, Várjuk Ígért újabb írásait. Prózai írása Is valójában vers, csupa lírai reflexió. F. S.: Verselt alkalomadtán közöljük, örülnénk, ha Ismét küldene prózát Is. Sz. E.: Versel figyelmet érdemelnek, sokkal érettebbek a néhány évvel ko­rábbiaknál. Láthatóan korszerűségre, nem konvencionális kifejezésmódra tö­relcszl£. Verseiben a legnagyobb prob­léma az, hogy sorai helyenként sok fölösleges hordalékot Is tartalmaznak. Oj világ című versében írja: „nincs bennem szelekció*. Erre lenne pedig a legnagyobb szüksége. Verseiből néhá­nyat közlésre választottunk ki. Kérjük, mielőbb közölje legfontosabb életrajzi adatait. Győzelem, zuhanás, vég: „Tudom, ren­geteg hibát követek el, és sokat kell még olvasnom* — írja levelében. Va­lóban így van. Az anyanyelvi Ismeretek hiányainak pótlása nyilván hosszabb ideig tart. Idővel jelentkezzék. B. M.: Négy verse közül az utolsó tet­szett, ezt alkalomadtán közöljük, ősz című versének nagyon szép az utolsó négy sora, a népdalok tisztaságára em­lékeztet. A vers első része, főleg a két első sor viszont szür&e, kiföj^és- * télén. Evelin: Születésnapi ajándék című írá­sa hangulatos helyzetkép, de mivel té­mája túlságosan személyes vonatkozá­sú, közlésre nem alkalmas. B. B.: Cím nélküli versel közül sor­rendben az utolsó tetszett. Ebben csu- ] pán a „szólőcsók ló* zavaró és erftl- tetett. írjon néhány sort önmagáról és küldjön újabb verseket. Moncsi: írásai kezdetleges próbálkozá­sok. Az Egy reggel című rövid prózá- > jának a története eléggé semmitmondó, ' nem érdemes arra, hogy írásmö síü- lessen belőle. í Sz. K.: Verseiben Itt-ott felcsillan va- j laml, ami hasonlít a vershez, de ez | aztán menthetetlenül belevész a követ- | kezó sorok szürkeségébe. Kézírása vál- í tozatíanuí nehezen olvasható. Aforiz­mái (vagy ahogyan ön nevezi, bölcsel­kedései) közt vannak érdekesek, a legfigyelemreméltóbbnak a következőt tartjuk: „Az ember addig bölcs, amíg ezt a tényt nem közli senkivel.“ IGE: „Verset írni számomra öröm. Más kérdés, hogy ezek a versek mások szá­mára Is tudnak-e valamit mondani* — írja kísérőlevelében. Versein érződik, hogy korábbi keltezésűek, hangvételük meglehetősen szólamszerfl. Az Is meg- állaplthatő viszont, hogy van verselő készsége. Küldjön újabb írásokat. Rózsaszín párduc: Az élet egy nagy színpad című írása sikeres próbálko­zás, de mivel ezt a témát nagyon so­kan megírták, akaratlanul Is utánér­zésnek tűnik. Mindenekelőtt megélt él­mények feldolgozásával próbálkozzék.

Next

/
Thumbnails
Contents