Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 4. szám
Iúlígúság4| Boldogtay Olivér A növendékekk»! a ffflskola egyik tantermében difink le beszélgetni. Nehéz volt olyan Időpontot találni, amelyik mindnyájuknak megfelelt volna, mert a foglalkozásaik szinte mindennap reggelből estig tartanak. — Meglehetősen elfoglaltak vagytok. Hogy érzltek, nem Időfecsérlás-e egész nap Itt lenni? Milyennek tartjátok az iskolát? — A legtöbb Időt a gyakorlati foglalkozások, a próbák veszik el: a beszéd, a mozgás, a színpadi dialógusok gyakorlása — mondja Bol- doghy Olivér. — Egyébként nálunk, ami a színvonalat illeti, minden attól függ, hogy egy-sgy évfolyam vagy csoport milyen vezető tanárt kap, mert a tanár egyénisége nagyon rányomja bélyegét a képzésre. Ml szerencsésnek mondhatjuk magunkat, jó tanárokat kaptunk. — Szerintem jó ez az Iskola — állítja Bocsárszky Attila. — A szlovák színészetnek és képzésnek nincsenek olyan régi hagyományai, mint HOGYAN SZÜLETNEK Thália „nemzetiségi“ |»apjai? I. Iára, tehát a felvételi bizottság véleménye szerint tehetséges, abból már mindenképpen diplomás színész lesz? — A tehetség nem minden. Az oktatás koncepciója szerint a növendékeknek egy adott félév alatt el kell érniük egy bizonyos szintet, főként ami a beszédhang minőségét és fejlődőképességét, a mozgástechnikát és a színészi átélést Illeti. Aki nem éri ml csoportunk két hétre’ a Leicester Clty-1 főiskolára megy, részt veszünk az ottani foglalkozásokon, és a végén egy angol nyelvű élőadást kell tartanunk. Mindenekelőtt azonban a kétévente megrendezett Istropollta- na nevű fesztivál a legfontosabb, melyen a legutóbb tizennégy ország sziniakadémlájánák növendékei vettek részt. Az általános vélemény az, hogy nem burokban. Sokan ezt Is mondják, hogy jászolban sem: hovatovább nincs kit megváltani, mert nemzetiségi színjátszásunknak egyre fogy a közönsége. Hát akkor hogy keletkeznek a csehszlovákiai magyar színészek? Sokan csak úgy lesznek, de vannak olyanok Is, akik nevelődnek. Most főként ez utóbbiakról szeretnék írni. Mármint arról a hat magyar diákról, akiket a Szlovák Szlniaka- démia készít fel a színészi pályára és 8 hazai magyar színjátszás számára. Tisztában vagyunk n körülményekkel A Szlovák Szlnlakadémlán hét éve, azaz 1982 óta folyik a magyar színi- növendékek képzése. A Matesz azzal a nem is Igen titkolt szándékkal szorgalmazta ezt a fajta megoldást, hogy valahogy Itthon tartsa a frissen diplomázott magyar színészeket. A korábbi gyakorlattal ugyanis meglehetősen rossz tapasztalataik voltak: a budapesti főiskolán végzett színészek közül ugyanis gyakorlatilag senki nem tért vissza a komáromi (Komárno)- színházhoz. A vezetőség úgy gondolta hát, hogy akik itthon tanulnak, azok nagyobb valószínűséggel itthon Is maradnak. Az eddigi tapasztalatok azonban nem ezt bizonyítják. Eddig hárman végeztek Bratlslavában, Házi Tánya, Mi- kóla Róbert és Skronka Tibor, és ez utóbbin kívül mindketten Magyarországon vannak. Igaz, Mlkola Róbert (egyelőre?) a Matesz szlnészejcént. Pedig a komáromi színháznak néhány évvel ezelőtt sikerült azt is elérnie, hogy a szlovák főiskolára a tervezett kereten felül évente legalább két helyet mindenképpen fönntartanak a magyar növendékeknek, akik a főiskolán a szlovák nyelvű szakmai oktatás mellett magyar színpadi beszédből és előadás-művészetből Is kapnak képzést, mégpedig Dráfi Mátyástól, a Matesz színművészétől Ezek a magyar növendékek diplomaelőadásukat Is két nyelven tartják: magyarul és szlovákul. Varga Szilvia (balról) ét Bocsárszky Attila A Szlovák Szlnlakadémlán jelenleg tehát hat olyan növendék van, akik magyar színházhoz készülnek. Az első évfolyamban a rozsnyól (Rožňava) Bocsárszky Attila, a bratlslavai Boldoghy Olivér és a komáromi Dráfi Emese. A másodikba kát magyar diák jár: a hetényl (Chotin) Rancsó Dezső és a komáromi Varga Szilvia, a harmadikba pedig a fülek! (Fl- fakovo) Kovács Ildikó. Olivér és Emese kivételével —- akiknek rögtön az érettségi után sikerült bejutniuk a szlniakadémlára — a többiek színészként eltöltöttek egy vagy két évadot a Matesz komáromi vagy kassal (Košice) színpadán. Oráti Emsts általában az európainak, $ ezáltal fogékonyabb a változások Iránt, Így nem konzervatív a szlnészképzés. Persze, sokkal jobb lenne, ha mindezt magyarul tanulhatnánk. — Ml ugyanis az egyes szavakhoz fűződő érzéseket, képeket magyarul ismertük meg, mert anyanyelvűnkben nőttünk fel. Így amit magyarul természetes eljátszani, például a szerelmet, az szlovákul gondot okozhat — fűzi hozzá Kovács Ildikó. — El kell azonban mondanom, hogy Itt, a főiskolán ezt a legteljesebb mértékben tolerálják. — Akit felvesznek erre a főlskoKováos ndlkő el ezt a szintet, az nem léphet tovább, ott kell hagynia a főiskolát — válaszolja Dráfi Emese. — Milyen alkalmatok van megismerni a külföldi színművészet eredményeit? — Mi a legjobban annak örülnénk, ha rendszeresen átjárhatnánk a budapesti főiskolára — mondja Varga Szilvia. — Erre azonban nem kaptunk lehetőséget. Tény viszont, hogy Iskolánknak jó kapcsolatai vannak több külföldi, például lengyel, olasz, franciaorszégl, nagy-brltannlal testvérlntézménnyel. Most például a — Beszélgetésünk elején azt állítottátok, természetesnek tartjátok, hogy majdan a Matesz színészei lesztek. Most milyen kapcsolatban álltok ezzel a színházzal? — Tanárunk, Dráfi Mátyás a „köa- vetltő" — mondják szinte egyszerre. — Egyébként azonban az a véleményünk, hogy a színház vezetése meglehetősen elhanyagolja a színészeit. Így bennünket, növendékeket Is. Talán ez is az oka annak, hogy sok színész nem tud megmaradni ennél a Színháznál. — Tudjuk persze, hogy a Matesz, de különösen a kassal Thália Színpad sokkal rosszabb körülmények között dolgozik, mint a fővárosi színházak. Tisztában vagyunk azzal, hogy az a színész, aki nemzetiségi, s fá- adásul tájoló színházban játszik, sokkal többet áldoz fel a színészetért, mint a fővárosi, s azzal Is, hogy művészi továbbfejlődése sokkal nehezebb, s csak úgy valósítható meg, ha Időről Időre „vendégmunkásként“ egy magyarorszá^ vagy esetleg egy szlovákiai színházhoz szerződik. — Sajnos, a csehszlovákiai magyar Intézmények se nagyon vesznek tudomást rólunk — panaszkodik Bocsárszky Attila. — Elsősorban a Cse- madokra gondolok. Nagyon szívesen vennénk egy-egy meghívást a Cse- madok' rendezvényeire, szívesen szavalnánk, műsort Is adnánk, de ha nem hívnak, ha nem Is tudjuk, hogy hol és mikor tartják rendezvényeiket, akkor magunktól nem mehetünk. Most, miután az első évfolyamban már három magyar diák van, hatan pedig elegen vagyunk egy önálló műsor, színdarab betanulására. Ezt tervezzük, s reméljük is, sikerül, annak ellenére, hogy a Mlskola nagyon leköt minket. Mindent megteszünk azért, hogy újra visszaszerezzük a csehszlovákiai magyar színészet, érzésem szerint, meglehetősen megcsappant presztízsét, visszaszerezzük a közönséget. Szeretnénk bekerülni nemzetiségünk köztudatába. Klinko Róbert (A szerző felvételei) Szálkák, fricskák, cikornyák Szellemes üzletes Ivan Oršula fricskát hányt konzervatív kereskedelmünk egész eddigi gyakorlatának, s egy élelmiszerboltban valami újjal, hazai viszonylatban szokatlannal rukkolt elő. De ne vágjunk a történtek elébe. A Malom-völgy tízezer lakójával Igazi diákvárossá nőtte ki magát, ám az évek hosszú során, még élelmiszerboltja sem volt. Négy évvel ezelőtt a diákok között véleménykutatást tartottak, hogy mit Is szeretnének a fiatalok, mármint hogy a mozi, az étterem, az uszoda, az élelmiszerbolt közül melyiket részesítik előnyben, mert egyszerre csak egy valami épülhet. Enni kell, tehát az utóbbira voksoltak a legtöbben. Két átadási terminust Is csúsztattak az építők, de végül Is felépült. Szokványosán szép új üzlet várta a vásárlókat. S hogy még egy újon Is lehet újítani, azt bizonyította be a nemrégiben oda került új üzletvezető, Ivan Oršula. Vonzóvá, fiatalossá varázsolta a szokványosat. Minden árufajtát valamilyen humoros felirat reklámoz, így a vásárló nem azon bosszankodik, ami nincs, hanem jót mulat azon, ami van: „A fagyasztott karfiol jobb, mint a nem fagyasztott, mert ebben legalább nincsenek férgek. — Kész csoda, öt húszért luncheon meatl — Ngoyen toe... (Vietnami felirat a fagyasztott csirkék fölött) — Ehhez már csak a mustár hiányzik. — Az energikus szardíniák vizsgaidőben jót tesznek..." — és még sorolhatnánk. S ha valaki zárás u- tán is szeretne üdítőt Inni, cigarettát venni, elég a napközben üvegvisszaváltóként működő ablakhoz menni, amely éjjel tízig mint büfé szolgál. Nem csoda hát, ha a diákok most Imába foglalják a nevét. (dék) Mennyit ér a könyv? — Légy szives, vidd le a szemeteti — szólt a barátom, akinél néhány napig vendégeskedtem. Elég jól és rég ismerjük már egymást, hogy az „ünnepi (ünnepi, mert újra volt Időnk, hogy végre beszélgethessünk) ebéd“ készítése közben megkérjen ilyen cselekedetre. Szívesen, bár nem örömmel, megfogtam a siemetesládát, t a lakótelepi ház előtti nagy, szürke „Illatozó“ kukákat célba véve, elindultam. KI szeret ma szemetet levinni? — meditálok magamban, miközben legyalogolok a lépcsőn. (A lift? Ugyan, ne is beszéljünk rólal) Felnyitom a kuka tetejét, ós megdöbbenek! Nem azért, mintha annyira tele volna, hogy már egy gombostű sem férne el benne. Nem. A látvány egészen más: a háromnegyedéig töltött kukában legfelfll könyveket pillantok meg. Könyvek! Vannak, akik pénzükön gyufásdobozt, söralététeket vagy egyéb csacskaságokat gyűjtenek, én inkább a könyveim számát növelném. Büszke vagyok gyarapodó könyvtáramra. Egy-egy könyvtől, amelyet már megvettem és elolvastam, nehezen tudnék megválni. Ezért döbbenek meg annak a polgártársamnak a barbár tettén, aki meg kidobja őket a kukába. Ha már neki nem kellett, miért nem ajándékozta el, hisz itt volt az alkalom, a karácsony, vagy ott van az antikvárium. Be lehetett volna adni, még pénzt is kapott volna értük. Legrosszabb esetben elvihette volna a papírgyűjtőbe, ott Is pénzt kapott volna. De nemi Ogy lút- szlk, a kedves polgártárs, erre Is lusta volt, a legegyszerűbb megoldást választotta: levitte (vagy levltette) a szemétbe. Életemben még sosem gyűjtögettem a szemetes kukából. Előbb szétteklntek, hogy van-e valaki körülöttem, lát-e valaki. Senki, hát gyorsan kikapom az előttem heverő három könyvet. Mint egy tolvajt A lépcsőházban tüzetesen megnézem, mit Is rejtett a kuka gyomra: „Kisfaludy Sándor minden munkál“ két kötetben, kiadta: Toldy Ferenc, Pesten 1847-ben. A két kis kötetet Heckenast Gusztáv nyomdájában készítették. A másik: „Kossuth Lajos beszédei“ címmel jelent meg 1905 ben Budapesten. Kossuth Lajos 1832—1849 között elmondott beszédeit tartalmazza. Hogy mennyit ér a könyv? Nékem eny- nylt; máskor Is szívesen leviszem a szemétkosarat kiüríteni bratlslavai barátom ruži- novl lakásából. VARGA BELA
