Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 3. szám
„Fel van adva a lecke“ KAC, Törekvés, Družstevník, Lokomotíva, Ch, Sokol és 1972-tôl Energetik névre hallgat a nagykaposl (Veiké Kapušany! labdarúgás. Keletkezése éta napjainkig hatvannégy év telt el, s az Ung-vldék kedvenc labdajátékának krónikásai sikerekről és kudarcokról számolnak be a múltat Idézve, Akár megyei, akár Járási vagy kerületi bajnokságnak, divíziónak, vagy SZNL Il-nek hívták is a mezőnyt, Itt sohasem álltak nagy mellénnyel és vastag pénztárcával a focinak. Inkább a saját nevelésű csapat küzdeni akarásában és tudásában bíztak. Játékosgeneráclók nőttek itt fel, köztük olyan csillagok, amelyek labdarúgásunk egén Is fényesen ragyogtak. Közéjük tartozott az a Strausz János Is, aki később a kassal (Košice) VSS gólzsákjaként folytatta. 1981-ben Jutottak el a liga küszöbéig, s azt két évre át Is lépték, majd 1988-ban sikerült Ismét feljutniuk. A Tőketerebesl (TrebiSov) Járás egyedüli képviselői a SZNL II- ben, de a közeli környéken vannak rangos példaképek, hisz a Járási székhely csapata és a mlchalovcel legénység ma már a szlovák első ligában kergeti a labdát. A két első- ligás árnyékában meghúzódó ener- getlkuscsapat már több éven keresztül a táblázat második telében tanyázik, és mintha csak bérelt- helyük lenne a táblázat tizedik foka. A nemrég véget ért őszi szezon mérlege erre rácáfolt, mert sereghajtóként végeztek. Nagykaposon gond a csapatból vagy a szakvezetésből bárkit Is felhajtani, mert kevés kivétellel mindannyian a Vajánl (VoJanyJ Hőerőműben vannak alkalmazásban, meg aztán a téli alapozás, edzömérkőzé- sek, átigazolási ügyek intézése miatt szeremcse is kellett, hogy a legllle- tékesebbeket otthon találjam. Végül Is sikerült Így az eltelt Idény eredményeiről és a Jövő kilátásairól a három légiiletékesebbtől hallhattam: Kovács István a testnevelési egyesület, egyben a futballszakosztály Bumbák János mérnök: „Nem aka runk az edző munkájába beleszólni, de...“ titkára, a csapat mindenese, ügyintézője, a nagykaposl sportdiplomácia első számú embere: — A szakvezetés mindig reális terveket kovácsol, vagyis bent maradni ebben az osztályban, és ez, azt hiszem, még mindig elérhető. Sem erkölcsi, sem anyagi hátterünk nem olyan egyelőre, hogy az első liga felé kacsingassunk. Sajnos, az az Igazság, hogy az erőmű fedezi a költségek 80—90 százalékát, holott találhatók itt más üzemek Is, de alsóbb szinten vannak és Jogkörük nem teszi lehetővé az anyagi támogatást. A Játékos-állomány mennyiségi mutatóira sem panaszkodhatunk, hiszen további öt csapatban neveljük az utánpótlást. A llgacsa- patok közelsége jó Is meg rossz Is I Kovács István: „Az erőmű fedezi a költségek 80—90 százalékát, holott vannak itt más üzemek is.“ számunkra. Befutott játékosaink vagy saját, vagy a ligások kezdeményezéséből ott próbálnak szerencsét, de ennek a fordítottja Is megtörtént már, vagyis ml igazoltunk kispados játékosokat tőlük. Szinte nem telik el holt Idény kölcsönös látogatások, barátságos mérkőzések nélkül. Az őszi szezon után mi Is megvontuk a mérleget, sem az eredménnyel, sem a csapat teljesítményével nem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Még a hazai mécseseken sem „hoztuk magunkat“, és a hároiti döntetlen három pont veszteséget Is Jelent egyben, ami természetesen a mezőny kiegyensúlyozottságát tekintve sok. Az osztály szerintem magasan legjobb csapatát, a kassal Lokomotivát sikerült ugyan hazai pályán 3:l-re legyőznünk, más oldalon meg három mérkőzésen 19 gólt kapni szintén ritkán történik meg velünk. Mindemellett Fedor János személyében az egyik legjobb kapuvédő őrzi a hálónkat. Én kiutat, illetve a tavaszi fordulatot a további kitartó munkában egy-két sikeres, a csapat fiatalítását szolgáló átigazolásban és a kollektív Játékszellem megerősítésében látom. Kövér Pál első osztályú edző, aki három éve van a csapattal. — Mit mondhat egy edző? Azt, hogy vannak még hibák. Elsősorban a Játékosok gondolkodásában, a technikai és taktikai elemek kivitelezésében van még sok javítanivalójuk. A középpályások sem tudták úgy szervezni a Játékot, mint máskor, a gólhelyzetek értékesítése pedig egyszerűen gyatra. A futballt pedig gólra Játsszák még mindig, Így gólerős- ségünkön, a helyzetek értékesítésén a jövőben feltétlen változtatnunk kell. A ml csapatunk Is Inkább küzdőcsapat, ezért Is igyekeztem a technikát csiszolni, viszont most már látom, a kettő csak együtt ér valamit. Hiába technikás valaki, ha a kilencven percet nem bírja szusszal, ha fél közelharcokba, légi párbajokba bocsátkozni a védőkkel. Tavaly próbálkoztam a téli kupa kihagyásával, hogy egy picit pihentessem a csapatot, s ez megbosszulta magát, mert aztán alig akadt edzőpartnerünk. Az Idén már nem esünk ebbe a hibába. További ok az aránylag szűk keret, hiszen csak 17—18 Játékosunk van, akikből 13—14 a használható, nem Is beszélve arról, hogy egy két sérülés mindig közbejöhet. A standard Játékosok közben kiöregedtek. Nálunk az átlagéletkor 28,17 év, a fiatalok még nem érzik any- nylra a felelősség súlyát, az idősebbek viszont már el vannak használódva. Egy edze^nek az adott „anyaggal" kell dolgoznia, ha tetszik', ha nem. Ha sikerül a tervezett átigazolásokat megvalósítanunk, akkor még kilábalhatunk a kátyúból. Eny- nylvel tartozunk nemcsak a mecénás hőerőműnek, hanem a kicsi és lelkes szurkológárdának is. Bumbák János mérnök a labdarúgó-szakosztály elnöke és a testnevelési egyesület alelnöke: — Nemrég választottuk szét a test- nevelési egyesület és a futballszakosztály egyes funkcióit. Erre azért volt szükség, mert az egyesület egyre terebélyesedik, egyre több a gond, az Intéznivaló a futball körül Is. Pláne most alaposan fel van adva a lecke, van min dolgozni, van mit csinálni a téli hónapokban Is. Az edzési lehetőségek Jók, végre a rehabilitációt Is sikerült Itt a gyárban megoldanunk, Így most már a játékosokon és az edzőn a sor. A szakosztály vezetőségi ülésein gyakran beszélünk arról, hogy a közeli ligás csapatokkal eredményesebbé kell tenni az együttműködést. Egyelőre azonban csak rossz származott az Ilyen kapcsolatból, amit Juhász, Go- molCák vagy Szedlák távozása Is igazol. Saját nevelésű Játékosainkat akkor szerezzük vissza, ha a kispadra kerülnek, vagy ha kiöregednek. Persze, az Is előfordul, hogy az egyesülettel megegyezünk, csak a játékos mond nemet az átigazolásra. Nem akarunk az edző munkájába beleszólni, de egyértelműen egy Játékosegyéniségre, egy gólerős befejezőcsatárra lenne szükségünk. A lecke fel van adva mind a Játékosoknak, mind pedig a szakvezetésnek, s mindent megteszünk majd, hogy a tavaszi második félidőben Jól feleljünk, és bent maradjunk a SZNL Il-ben. Ez az Ung-vldék futballszerető közönségének Is az óhaja, s a megalakulás 65. évfordulójának ünnepségei is csak Így lehetnek méltók a kaposl ' foci nagy múltjához. ' Polgári LászIA (A szerző felvételeiJ A sportkedvelőknek még bizonyára emlékezetében él a szöuli olimpiai Játékok Jelenete, amikor Florence Grifflth- Joyner női 100 méteres sífutás döntőjének befejező szakaszában felszabadult (elbűvölő) mosollyal, kezét magasba emelve robbant be a célba, újabb olimpiai győzelméért. Arcán nyoma sem volt az erőlködésnek, kimerültségnek. Olyan könnyedséggel szakította át a képzeletbeli célszalagot, mintha csak egy romantikus keringő! Járt volna. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy az újságírók öt választották az olimpiai Játékok szépségklrálynőjének. Nem kicsiség ez sem, de számára nyilván sokkal többet jelentett, hogy összesen háromszor állhatott a győzelmi emelvény legmagasabb fokán. S nem Is akármilyen teljesítmények után, hiszen a 200 méteres síkfutás világcsúcsát egy nap alatt kétszer javította meg úgy, hogy a mérések szerint az utolsó száz métert 10,23 másodperc alatt tette meg. Hasonlóra eddig csak a férfiak voltak képesek. Nem véletlen teliét, hogy az egyik legtekintélyesebb sporthfrügynök- ség, az International Sport Korrespondenz szavazásán a világ legjobb női sportolójának minősítették. Az ISK negyvenegy éve szavaztatja meg a szerkesztőségeket, s általában nem fér hozzá kétség, hogy mindig az árra legérdemesebb győz. Florence, Grltflth-Joyner tehát a legjobb, a legszebb, a leggyorsabb, egyszerűen utolérhetetlen. Flo esetében -az utolérhetetlen jelző nem túlkapás, mi több, nem Is átvitt jelentésben értendő. Világcsúcstartó 100 méteren, amelyet még otthon, az olimpiai válogatóversenyen ért el 10,49 másodperces idővel, és 200 méteren, amelyet Szöulban futott. Először az elődöntőben 2156 másodpercet teljesített, a döntőben pedig A legek asszonya 21,34 másodperccel győzött. Nem kevesebb, mint 3,7 másodpercet javított Marita Koch amúgy Is fantasztikus világcsúcsán. Korábban meghökkentő szokásaival hívta tel magára a figyelmet. A Los Angeles-! olimpián például hiheteltenül hosszú körmeivel, s valamiféle szürrealista ihletéssel mindegyiket más színűre festette. A római világbajnokságon földtöntúli lényeket idéző ruházatával, tanga nadrágocská- jával, hálóharisnyájával és kapucnijával. Mindkét esetben csak ezüstéremre futotta képességeiből. Szöulban kárpótolta magát. Ahogy mondani szokás, nem volt könnyű gyermekkora. Vallomása szerint a sport nyújtotta az egyetlen lehetőséget számára, hogy valaha is kitűnjön. Tizenegyen voltak testvérek, apjuk a villanyszerelői fizetésből nem volt képes eltartani a nagy családot, úgyhogy anyja takarítást vállalt. Aztán a szülők elváltak, és a család szociális támogatásra szorult. Los Angeles szegénynegyedében éltek: a kábítószer, a prostitúció, az utcai bfinbandákkal való leszámolások és a rendörszirénák fülszaggató. slvítása a mindennapok normális tartozéka volt. Hétéves korában tette meg az első lépéseket az ördögi körből kivezető úton, jelentkezett egy sportegyesületbe, amelynek tagjai szegény, ún. „szociális gyerekek“ voltak. Sikerrel szerepelt, versenyt nyert s vele egy jutalomutat San Franciscóba. A következő évben ismét ő volt a győztes, ám a szabályzat értelmében nem utazhatott. Elkeseredésében, sírva fakadt, és ököllel támadt a rossz hír közlőjére. Csak később tudta meg, hogy az Illető a legendás hírű Jesse Owens. A sors szeszélye, hogy az olimpiai Játékok után éppen Jesse Owens-dljjal tüntették ki. Eszményképe nem volť, de egyet tudott: a legjobb akart lenni. Ezért is edzett meg- szállotként. s eredményei meghozták neki az ösztöndíjat a Los AngeÍes-1 tekintélyes Ucla egyetemre. Az Időről időre bekövetkező sikertelenségek nem szegték kedvét. Illetve egyszer mégis. Los Angelesben éppen karvalykörmei miatt kihagyták az aranyérmes váltóból. A pályán kívül Is nagy megrázkódtatás érte. Többéves jegyben járás után elhagyta őt Greg Foster, a 110 méteres gátfutás világbajnoka. A mindenben és mindenkiben csalódott futónö hátat fordított az atlétikai pályának. Egy bankban helyezkedett el titkárnőként és azt gondolta, hogy szolid polgári munkát fog végezni. Csak fél gőzzel edzett, és alaposan meghízott. Sógora és edzője. Bob Kersee gúnyosan csak „gombócnak“ hívta. Továbbá azzal ugratta, hogy minden nap lejátssza neki az NDK himnuszát, hogy szokja meg, ha Szöulban ellenfelei tiszteletére fogják Játszani. Maga is belátta, hogy bankhivatali munkája nem kecsegteti valami fényes Jövővel. Képtelen volt eltűrni a további ugratást, kíméletlen fogyókúrába kezdett. Ezzel egyidejűleg bevonult az erősítőterembe, hogy a lehetőségekhez képest minél jobban felkészüljön a római VB-re. Sikerült. Az érem Rómában is „csak“ ezüst volt, de az idényt mindkét számban élete legjobbjával zárta. Az olimpiai felkészülést már nemcsak fizikailag, hanem lélekben is megerősödve kezdte. Közben történt ugyanis valami, ami alapjában megváltoztatta az életét. Megismerkedett A1 Joynerrel, Los Angeles hármasugró olimpiai bajnokával, akinek sokáig tartót amíg, elfogadtatta magát Flo- rence-szel, de végül Is házasság lett a vége. Alig telt el néhány hét közös életükből, amikor a feleség boldogan nyilatkozta: „A1 az az ember akire szükségem van ...“ Szakított Bob Kersee-vel, aki mindenáron változtatni akart a futóstllusán. Egy idő után már csak a férje dolgozott vele, aki saját sportkarrierjét is feláldozta miatta. Még Szöul előtt mondta: „A1 megtanított férfiasán futni. Következetesen tanulmányoztam a legjobb férfi vágtázók videófelvételeit. Amit láttam, mélyen az emlékezetembe véstem, és az izommozgásom e szerint automatizáltam.“ Aki látta. Igazat ad neki. Valóban olyan férfiasán futott, hogy annak és csupaizom testalkatának láttán sokakban felmerült a gyanakvás: nem használt-e valamilyen tiltott szert? Joaquim Cruz brazil olimpiai bajnok nem válogatta meg a szavait, amikor róla beszélt: „Bizonyára emlékeznek a négy évvel korábbi Florence-re: gyönyörű nű volt. Nézzék meg most. Teljesen férfias lett. Sűgornője, Jackie (Joyner-Kersee, a távolugrás és a hétprőba szöuli bajnoka pedig gorillára hasonlít. Nem hiszem, hogy tiszta módszerekkel erősödtek meg ennyire...“ Griffith ugyan nem az Ismeretlenség homályából lépett elő, szöuli kiugrása azonban mégis váratlan volt. Különösen a kétszázas világcsúcsa még a korábbinál Is élesebben megosztotta az atlétavllágot, a cso- dálókat és a gyankvókat. Ben Johnson látványos doppingbotránya pedig teljesen a hitetlenek malmára hajtotta a vizet. A doppingellenőrzés mindenesetre negatív volt. Nem elhanyagolható az egyik legnagyobb ellenfél, Heike Dreschler véleménye sem. aki a nagy esélyesek legszűkebb körébe tartozott. Az egyik előfutamban került ösz- sze először az „új“ Grlfflth-Joynerrél. Né zők milliói láthatták, hogy az NDK. beli af- létanő szívből gratulált amerikai ,,kolléganőjének“. utóbb olvashatták a véleményét is: „Florence megérdemelte az aranyérmeket, meggyőződésem ugyanis, hogy eredmé nyelt kizárólag kemény munkával és soksok lemondással érte el...“ Minden valószínűség szerint Igaza van. Elég szomorú, hogy manapság a sportban elterjedt a tiltott szerek használata, és bármikor bárkiről feltételezhető, hogy él vele, Ami azonban Florence küllemét illeti, abban a legkevésbé sincs igaza a brazil futónak. Ha lehet, akkor a vágtázónö ma , nyönyörűbb, mint valaha. Olyannyira, hogy ' Hollywoodból már több filmajánlatot tét- í tek neki. Egyelőre visszautasította őket, és Jelenleg írással foglalkozik. Már az olimpia előtt írogatott lapoknak, tévéállomásoknak. Megjelent egy Ifjúsági regénye, amely szép sikert aratott. Akik közelebbről ^ Ismerik, azt állítják, a gyermekkorát Irta í le benne. Az atlétika királynője most szín- | darabot ír, készül élete legnagyobb „vállal- / | kozására“ amelyről ezt mondta: „Családot I akarok, gyerekeket. Legalább négyet. Ne- I kém tíz testvérem volt, s minden vágyam I egy népesebb család.“ .j S hogy mi lesz a sporttal? j „A férjem javasolta hogy tartsak ki a sport mellett Barcelonáig. Mivel száz és kétszáz méteren már nincs ambícióm, marad a négyszáz méter. De vajon ezen a távon is a világ legjobbja lehetnék? Azt csakis egyéves kemény munka után tudhatom meg. Most pedig úgy érzem, semmi kedvem az újabb tortúrához.“ MÉSZÁROS JÁNOS
