Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-28 / 26. szám

-I új ifjúság äT

!ÉB

N

éhány érás léglút után, Szibéria szívéből, Irkutszkbél Jövet érkeztem Ulánbátorba. Fölöttünk a kék —• „mongéllat kék“ — égbolt, amilyen kéket sehol nem láttam, alattunk a Gébl-stvatag végeérhetetlen pusztasága, az AltaJ hegység kopár gerincei, s a fővároshoz közeledve a mongol' sztyepp Itt még bátortalanul jelentkező, biztató zöld foltjai. Június eleje volt, s a mongol természet naptárában a tavasz még alig vált bizonyossággá. Nappal felment harminc fokra Is a hőmérséklet, hogy aztán éjszaka hirtelen fagypontig sOllyedjén.

De íme, úticélunk: Ulánbátor. A város váratlanul tárul szemünk elé. Nagyszerű látvány: fehér sziluettjét a környező hegyek kerekded vállal ölelik körül. Közülük Bodo a szent hegynek kijáró tisztelet áldását élvezi Az eső szél porfelhőt kavart a hegy teknőjébe rejtőző repülőtéren. A rövid pályán való landolás minden alkalommal próbára teszi a pilóták mesteri ügyességét.

Hol találhatnánk meg, ha nem a városi múzeumban a hányatott történelmű főváros múltjának legkézzelfoghatóbb és legllleté- kesebb bizonyságait? Nem vélétlenOl választom hosszú mongóliai barangolásaira első célpontjául Ulánbátor történelmi múzeumát, A bejáratnál hagyományos mongol írásmóddal kőbe vésett felirat. Megkérdem fiatal kísérőmet, el tudná-e olvasni a mongol írásmód évezredes írásjeleivel rótt szöveget, mire meglepően, lefegyverző, hideg egyszerűséggel ezt válaszolja; nem. Aztán hozzáteszi: nem, és úgy gondolom, hogy ez nem jó. Felfigyelve tanácstalanságomra, a közelben álló öregember felajánlja se- 'gitségét. Tudására büszkén olvassa a feliratot. Aztán megrója a fiatal tolmácsot, széles karlejtéssel, nyersen állapítja meg: nem helyes, hogy egy művelt. Idegen nyelveket beszélő fiatalember ne Ismerje a hagyományos mongol ábécét. A fiatalember kissé zavartan fordítja le az öreg szavalt: „Tudd, meg fiam, hogy nekünk, mongoloknak néhány évezredes kultúránk van halhatatlan írásokba gyűjtve Merő véletlen. hogy ötven éve a nyelvünktől Idegen ábécé szerint írunk és olvasunk. És azt hiszem, nem tart soká. Miért tudják megtanulni szent írásunkat a hegyvidéki lámakolostor szerzetesei, és ti nem? Tudod-e, hogy Ulánbátorban az elemi Iskolai osztályokban a gyermekek megtanulják a hagyományos mongol írásmódot és a jelenlegi clrlllbetűs írást Is? Ogy vélem, jó kezdet ez, s nektek fiataloknak, ösztönöznötök kell aztr

És a botra támaszkodó, hagyományos mongol kaftánba öltözött öregember felajánlotta, hogy végigkísér a múzeum termein. Több mint két órán át érdeklődéssel hallgattam Izgalmasan szép történelemleckéjét, türelemmel, nyugodtan haladva a kiállított tárgyak előtt. Látogatásunk végeztével tudtam meg, hogy nyugdíjas tanár, és hogy szinte minden Idejét a város történelmi múzeuma körül tölti. A múzeumbejárat fölött fehér köbe vésett felirat pedig mély gondolatot fogalmaz meg a halhatatlan ősi mongol nyelven; „Ne tégy rosz- szat embertársadnak“.

Ma már senki sem tudja, hol volt a város első bölcsője. A történészek úgy vélik, hogy a jurták és vályogkunyhők sokasága egy egy — ugyancsak az Ideiglenesség jegyében épült — lámakolostor köré zsúfoltan, nem hagyhatott érdeklődésre számot tartó építészeti nyomokat A főváros, régi nevén Urga, mindegyre változtatta helyét, szorosan és engedelmesen nyomon követve a nyájakat, Urga (Palota) afféle vándorUlánbátor 0ökerei

Fiatalok egy ulánbátorl üzemben

főváros volt, mintha hiteles szimbóluma akart volna lenni egy pásztornép lelkületé- nek. Elnézem a marhacsordák, ménesek, a megszámlálhatatlan juhnyáj hátán hordott főváros tizennyolcadik századi útját, úgy, ahogyan azt az előttünk álló térttép érzékletesen szemlélteti. Közben gondolataim a kérdések zegzugos világában kalandoznak. 1706-ban kétszer költözött a főváros Aztán 1712-ben, 1715-ben, 1720-ban, 1721-ben,

1722-ben, 1723-ban, 1724-ben vitte tovább az állhatatlan város ugyanazokat az Ingatag alapokat, akárha árnyéka lett volna az állattartóknak, akik évezredek óta szenvedéllyel űzték azt a foglalatosságot, amely a megmaradás éltető levegőjét jelentette és jelenti számukra. Aztán újabb évek és újabb, nyomtalanul eltűnt városbölcső, vagy olyan halvány nyomok, melyeket alig napjainkban azonosítanak türelmes munkával a régészek. Ogy tűnik, a szeszélyes főváros napjainkra „ráharapott“ a hűség és állhatatosság Izére Itt, a szent Bogdo hegy lábánál, egyre mélyebb és mind élet- erősebb gyökereket bocsátva az örökkévalóság mélységeibe.

A Bagdo lábánál elterülő város nem csak az azonnali szükségletekre szegezi tekintetét — azok olykor Ideiglenességet szülnek —, hanem egyre inkább a korszerű civilizáció szükségleteit vizsgálják, olyan civilizációét, amelyben az ember legyen ember, a munka legyen munka, az élet legyen élet Nem vezérlik hiú ábrándok. A realitás talaján él. Miként fest ez az új valóság a főváros új arculatából kiragadott fotogramokon?

így lesz belőlem a mai idők vándora Ulánbátorban.

... A város, az ország lépteit nem mérik hónapokban, sem években, hanem napokban, sőt órákban. Ulánbátor Ipara — a kifejezésnek semmilyen fedezete nem lett volna négy évtizeddel ezelőtt — jelenleg egyetlen nap alatt hétezer darab kötöttárut, hatezer férfi-, női és gyermekkonfekciót, több mint kétmillió kilowattóra elektromos energiát, nyolcszáz tonna húskészítményt és tejterméket, több mint hatezer pár lábbelit állít elő. És sok egyebet. Még egy apróság a számadatok kedvelőinek: a főváros lakossága ma csaknem ötszázezer fő.

... És ugyancsak egy nap alatt Ulánbátorban tizenhat lakás épül. A korszerű ház- gyár képtelen lépést tartani a mongol építők egyre nagyobb munkakedvével. A jövőbe lépés a lakásépítkezés terén a lakások számának megkétszerezését hozza 2000-lg a mongol fővárosnak. Merész a terv? Három évvel beindulása után arról tanácskoznak, hogyan lehetne korábban teljesíteni. A mongolok megkedvelték a komfortos lakásban való életet. És ez így van jól!

... Ulánbátorban az új világ nem szakad el durván a régitől. Mentalitás, hagyomány- tisztelet, de pénz kérdése is. A sivatag és a kiaszott sztyepp végtelenségébe beleszületett mongol szentimentalitás. Csakis ezzel magyarázhattam, mi értelme van az egyik hegyoldalon épült lámakolostor körül megőrzött jurtanegyednek. Szabályszerű jurták, szabályszerű élet, szabályszerű városi közművesítés — utcák, csatornázás, vezetékvíz, villanyáram. A hegycsúcson, a Jelképpé előlépett kolostor, az egyedüli Ulánbátorban és talán egész Mongóliában, ahol vannak még vallási szertartások. A száz főnyi szerzetes és buddhista rendi méltóság áhítattal vall jó és rosszabb tanításokat: „Nem az a bűnös, aki lop, hanem aki erre kényszeríti“, „Ne szemeddel, hanem lelkeddel szeresd uradat“, „Hazugság és hízelgés

— törvényszegés“. Higgyük el nekik!

...A Thul folyó mentén elterülő hatalmas gyermekpark tőszomszédságában van a Házasságkötő Palota. Kevés a világon az olyan főváros — gondolom, amelynek ily felemelő, intelligensen tervezett és épített háza van arra, hogy minél ünnepibb környezetben tegye felejthetetlenné azt a pillanatot, amikor a fiatalok igent mondanak, és boldog életet kívánnak egymásnak — egymás mellett. Egy júniusi vasárnapon elidőztem ebben a pompás palotában. A déli órákig tizenegy házasságot kötöttek, s még hátra volt négy Hétfőtől vasárnapig, naponta átlag 11—12 házasságkötést cereb- rálnak Itt. És ugyancsak átlagban 12—14 gyermek születik Ulánbátorban naponta. Jelenlegi lépteit a város a legértékesebbre, a nemzet jövőjére, a gyermekekre gondolva Igazítja. Ulánbátorban családonként átlag négy-öt gyermeket nevelnek. Nem véletlenül vidítja a várost reggeltől estig a pajkos gyereksereg zsivaja. És ami a legfontosabb, ez senkit sem zavar. A játszóparkok nem valamiféle szeszély, hanem a szükség szülöttei.

... Az ulánbátoíi cirkusz lelátói szinte estéről estére zsúfolásig telnek. Jak- és teveldomítás, mesteri lovaglőszámok, remek bohócjelenetek és a világszerte híres — bizonyság a Monte CarIó-1 vllágdíj! — gumilányok csábosán, csinos sziluettjei, lélegzetelállító trapézmutatványok, ruganyos botokon szédítően forgó tányérokkal végzett zsonglőrködés, talajakrobatika, kakasido- mitás, és ismét a gyönyörű gumilányok hajladozva, de mindig kecsesen. Igen, az Ulánbátor! állami cirkuszban vagyunk, egy szokásos előadás nézőiként, a túlzsúfolt teremben.

... Az ulánbátorl drámai színház évadplakátján az egyetemes drámairodalomból Ismert nevek s a mongol színművészet jeles alakjait felsorakoztató szereposztás. Sikerrel Játsszák Csehov, O’Neill, Beckett, Möllere, Arbuzov, Shakespeare darabjait. Ugyanakkor őszinte érdeklődés kíséri mongol szerzők újabb színműveit, amelyek modern formában visznek színpadra olyan időszerű kérdéseket, mint a család Iránti felelősség, a beteljesülés lehetősége az új társadalomban, a viszonyulás a munkához.

...A tágas Szuhe Bátor tér túloldalén van az Opera- és Balettszínház. A plakátokon ilyen címek: Tosca, Bohémélet, Spartacus, aztán híres spanyol táncok, illetve ősi mongol néptáncok és népdalok. Ismét csak ugyanaz a hízelgő, a fiatal fővárosra

— amely kitárt lélekkel fordul a kultúra felé — jő fényt vető megállapítás: ugyancsak 18 órakor estéről estére szűknek bizonyul az ulánbátorl Opera- és Balettszln- ház.

... Amikor a hegyek ölelésében fekvő városra ráborul az éj leple, utcára özönlenek az emberek, hogy a kánikulai nap után friss levegőt szívjanak. A 35—28 C- fokos meleg megszokott valami Ulánbátorban Ilyenkor. Az új városnegyedekben a lakók a gyepágyakat öntözik, még egy napi élet reményét öntve a frissen kelt, zsenge szálakba.

SALAGI VILMOS

HITED

Rózsaszüret

Május vége. Június eleje mindig a rózsaszUret ideje Bulgáriában. A fehér rózsából 5—6 tonna, a pirosból 2,5—3 tonna szirom szükséges egyetlen kilogramm rózsaolaj''előállításához, ez viszont olykor saját súlyának a más- félszeresét Is megéri — aranyban. A Balkán-hegység és a Szredna Gora között 500—900 méter magasan elterülő,

8—10 kilométer széles és mintegy 100 kilométer hosszú völgy a világon egyedül alkalmas a nem túl dekoratív, de magas olajtartalmú rózsa termesztésére. A nagyon illatos, mindössze 20 napig virágzó rózsa szüretelése hajnalban történik: déli 12 órakor olajtartalma már 30—40 százalékkal kevesebb, mint reggel 7 órakor, este 8-kor pedig mindössze az egyharmada.

Bátor tűzoltó

Angliában az egyik legmagasabb kitüntetésben részesült egy tűzoltó —

halála után. A György-keresztet az a tűzoltó kapta meg, aki emberfeletti bátorságról tett tanúbizonyságot a londoni földalatti King’s Cross állomásán történt emlékezetes tűzeset Idején. Lélegzőkészülék nélkül is ott maradt a mélységben, hogy segítsen a lenn rekedt utasoknak a menekülésben, így vesztette életét. Kitüntetésben részesült bátorságáért öt további tűzoltó, hét brit közlekedési rendőr, a földalatti egy munkása, sőt egy „civil“ üzletember is, aki utastársait mentette. A másfél évvel ezelőtt történt tűzesetbe!) 31 ember vesztette életét.

SOS-jelek

A napokban hangos motorzúgásra ébredt Stockholm lakossága. A hajnali órákban helikopter húzott el egy alvó villanegyed fölött. A tengerészet gépe nem gyakorlatozott, hanem egy titokzatos tengeri segélykérés helyét igyekezett felderíteni.'^' Szabályos SOS- jeleket fogott ugyanis a haditengerészet rádióállomása. Hamarosan kiderült, hogy a hajótörést jelző segélykérés nem a vízről hanem egy garázsból hangzott el. A villa fölött „lehorgony- zott“ a helikopter, és villámgyorsan

irányította a rendőrségi autókat a pontos címre. Kiderítették a rejtélyt; a garázsban parkoló kocsi csomagtartójából adta a vészjeleket egy meghibásodott leadó, amelyet eredetileg egy Finnország és Svédország között közlekedő kamphajóra szántak. A délstockholmi garázsból leadott "jelzést egy szatént fogta, majd továbbította a jeleket a franciaországi Toulouse nemzetközi állomásra. A vészjelet innen azonnal jelezték a stockholmi Arlanda repülőtér „katasztrófaosztályára“, s az riasztotta a tengerészet helikopteregységét.

Egyre több gyilkosság Párizsban

Franciaország fővárosában egyre több a gyilkosság. Tavaly 16,20 százalékkal több embert öltek meg, mint 1987-ben. Ezenkívül növekszik a fegyveres rablások száma si. A párizsi rendőrfőnök vigaszként közölte, hogy a bűnözés e- gészében véve csökken. Hozzáfűzte,* hogy a városi közlekedés és a földalatti igen biztonságos. Szerinte az az utas, aki Naponta kétszer utazik _ metróval, csak azt kockáztatja, hogy 750 év, alatt egyszer fogják megtámadni

és 50 év alatt egyszer meglopni. Tény azonban, hogy a metróban dolgozókat gyakran megtámadják, ezért a rendőrség négyszáz detektívet osztott be a legkritikusabb pontokra.

AIDS a Fiatalság szigetén

A kubai hatóságok közzétették a hírt, hogy a szigeten 157 AIDS-vírus- hordozó külföldi középiskolást és e- gyeteml hallgatót vettek nyilvántartásba. A kubai hírügynökség rövid hírében arról nem tájékoztat, hogy a megbetegedett külföldi fiatalokat ha- zaküldték-e, mint ahogy eddig történt, vagy pedig Kubában tartották őket kórházi kezelésen. Kubában mintegy 40, Jobbára afrikai országból 20 000 diák a kubai kormány költségén a Fiatalság szigetén tanul tovább. Kubában a 300 AIDS-beteg közül 100 afrikai országokban fertőződött meg. Az AIDS-vírus-hordozókat Havanna közelében levő két szanatóriumban ápolják. Kubában egyébként az AlDS-teszt végrehajtásától csak a külföldi diplomatákat, újságírókat és külföldi turistákat kímélik meg.