Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-28 / 26. szám
~úiifjlisíi84 Kell-e nekünk design? A formatervezés, avagy design, ahogy Idegen szóval előszeretettel nevezik, s olykor már magyarosan dlzájnnak Is írják, nem újkeletfi tudomány és művészeti termelési kategória. Mégis van Ilyen nálunk? S ha van, milyen színvonalon? Végiggondolok számtalan Ipari vásárt, kiállítást, kutatok az emlékeimben. Egyik-másik tárgy, de olykor egész kollekciók Is tetszettek. Különösen az üvegek közt akad olyan termék, amelyre azt mondhatom, hogy ennek van színvonala. Alkalmasint talán még az európai, sőt a világi jelzőt is használtam. Eszerint van nálunk formatervezés. Aztán eszembe jutnak a bóvlik, a százéves formákat visszatükröző termékek, és ... Sokak szerint, ha van Is ilyen — mert nem tudnak róla, hogy van —, a fellsmerhetetlenséglg lemaradt á- gazat. Nézzük csak meg a szükségleti cikkeinket, bútorainkat, de akár az autóinkat Isi Kivitelezésük mesz- sze elmarad a világon befutott tormáktól, sőt, az autók esetében az aerodlnamikus műszaki követelményektől Is. A legújabb személyautónkat már nem Is a hazai formatervek alapján kezdtük el gyártani, hanem az olasz tervező nagyhatalomnál rendeltük meg a kivitelezési elképzelést. Az már más lapra tartozik, hogy nem voltunk igényesek, így az nem a legújabb lehetséges formát ajánlotta, hanem egy korábbi típusnak az „asztalban maradt“ változatát. Igaz, szép, a réginél Jobb, de azért mégiscsak Idejétmúlt, másodkézből való szerzemény. Ezért sokan úgy vélték és vélik, hogy ezt Idehaza Is képesek lettünk volna „kitalálni“. Hol tartunk?, Kutatásaimat kiállításokon kezdtem. Előbb betértem a Bratlslaval Képzőművészeti Szakközépiskola nagy, két emeletet betöltő jubileumi kiállítására. (Az Intézmény fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepelte.) Mennyi ötlet, mennyi érdekesnél érdekesebb gondolati A tárgyak egylkét-máslkát akár azonnal gyártani lehetne, pedig ezek csak „szokványos“ iskolai feladatoki Ráadásul egészen fiatalok, majdhogynem gyerekek készítették. Vagy talán épp ezért Ilyen ötletesek? Engem azonban most nem a látvány ragad meg leginkább, ehhez hozzászoktam, hanem az iskola 1928- ban való keletkezésének körülményei. Azt Írják ugyanis az egyik tárlón, hogy a Bauhaus, tehát az európai korszerű Irányzatok kť>zvet- len hatása alatt Jött létre 1928-ban I. a tanoda, és utána is a legjobb tanárok, Fulla, Galanda, Pllcka serénykedtek az intézmény falat között Olykor a Bauhaus tagjai is előadásokat, tanfolyamokat vezettek az iskolában, köztük Moholy-Nagy Is. A hagyomány vagy a kiindulási pont tehát nem lenne rossz. Annál Is Inkább, mert ez később még ki is bővült, s a Képzőművészeti Főiskolán Is működnek formatervezéssel foglalkozó tanszékek. És nem Is a- kárhogyl Az éppen meglévő évzáró vizsgák és vlzsgakiállltások mutatják, hogy ötletben Itt sincs hiány. Kiváló, kivitelezhető darabokat terveznek a hallgatók. — De ha ez így van, akkor miért nem látjuk ezeket az ötletes, célszerű használati tárgyakat, eszközöket, üvegeket, szánkókat, poharakat, ruhákat az üzletekben? — kérdem Schotter Tibor szobrászművésztől, a formatervezési tanszék tanárától, gyakorlati szakembertől, aki maga Is tervez, és gyakran előad különböző Ifjúsági rendezvényeken is a formatervezésről. — Nehéz megmondani — vesz nagy lélegzetet —, gyakorlatilag minden vagy legalábbis majdnem minden ellentmond ennek, s akadályozza azt, hogy egy-egy megtervezett, nagyszerű darabot sorozatban Is gyártsanak... Nézze, itt van ez a termosz-kanna, amely egy korábbi, kicsit elavult, rossz minőségű, kannának a felváltására volt hivatva — mondja, és leveszi a polcról a maga tervezte, de már üzletben megvásárolt edény hófehér, szinte világító változatát. — Idehaza csak elvétve kerül a boltokba, pedig az új darabból a Tatrasklo n. v. már vágy egymillió darabot gyártott le eddig. Persze, az Is tanulságos, hogy milyen áron jutottunk ehhez a kannához. Hiába vannak ugyanis nálunk jobbnál jobb ötletek, jó szakemberek a tervezésben, ha nincs kellő mennyiségű. Jól képzett szakmunkásunk, nincsenek összeszokott, lelkes kollektíváink, akik és amelyek meg tudnák valósítani ezeket a gondolatokat. — Hogyhogy nincs? — Egyszerű. Ml éveken keresztül a nagyiparra, a sorozatgyártásra fektettük a hangsúlyt, s ma nincs az országban olyan társaság, amely ki tudná viteleznl például ennek a kannának az öntőformáját, márpedig ez szükséges ahhoz, hogy a fröccsöntögép ki tudja önteni a palástot. — Nincs? De hiszen a prototípust Is el kellett valakinek készítenie?! — El, hogyne, de aztán úgy jár az illető, mint ahogy én — mondja és mutatja csonka ujjait. A gép lenyisszantotta őket. — Különben mit gondol, hogyan Jöhetett létre ez a kanna? — Fogalmam slncsl — Ügy, hogy megvettük a Billion francia cég fröccsöntögépét, és náluk rendeltük meg hozzá a formát Is... — Akkor ez biztos tetemes ösz- szegbe kerülti — De még mekkorába! A laikus el sem tudja képzelni. Mert míg a gépért kétmillió devizakoronát fizettünk, addig a formáért négyet. És miért? Azért, mert nálunk nincs ember, aki Ilyesmiben üzletet látna. A vállalatok nincsenek Is érdekelve abban, hogy valami újat bevezessenek. Nekik akkor Is, sőt, akkor még Inkább Jövedelmezőbb a gyártás, ha a régit állíthatják elő. Olyan a helyzet, hogy az előírások, rendeletek nyomán a vállalatoknak és különösen a tervezőknek, az a kifizetődő, ha semmi se változik. Hiszen ha nincs más, új, az emberek megveszik a régit Is. Az üzemnek nem kell váltania, a tervező meg még Jutalékban Is részesül az eladott régi darabokért. Mi évről évre képezzük a szakembereket, de nemegyszer úgy érezzük, hogy fölöslegesen, hiszen az üzemek, gyárak nem alkalmazzák őket, nem Ismerik el végzettségüket, más besorolásba helyezik őket. Ráadásul a gépipari karon Is képeznek formatervezőket. Igaz, őket sem alkalmazzák megfelelő beosztásban ... Tehát vannak forma- tervező mérnökeink, csak éppen nincs számukra kellő feladat, megfelelő hely ... Sorolhatnánk a problémákat. Miért az a sok glccs az üzletekben, miért nem árulnak szép, az esztétikai Igényeket kielégítő árukat a boltokban? És ezzel együtt miért van még az Ilyesminek mindig keletje? Ez utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy nincs esztétikai nevelés az Iskolában, Menjen csak be egy alapiskolába vagy netán gimnáziumba, és nézze meg a folyosók vagy a tantermek díszítését! Milyen ezeknek az esztétikai értéke? Egyenlő a nullával. És a legrosszabb, hogy már a külföldi partnerek Is lenéznek. Nézze csak meg, hogy milyen bútorokat hozunk be Jugoszláviából. Hát ízlés ez? De szállítják, mert látják, hogy van rájuk vevő, mert nálunk a bóvlinak is van keletje. Megfigyelte, hogy mit adnak hozzánk a szomszédos Ausztriából, netalántán Finnországból, ahol közismerten európai színvonalú formákkal, kultúrával rendelkeznek? Ügy mondhatnám, hogy a maradit. a maradékot, hiszen tudják, hogy nekünk ez is megfelel... — Én úgy látom, a felhasznált anyag minősége is hátráltatja a kérdéskör megoldását. — Arról már nem is beszélek... Nézze... — mondja és újra kezébe veszi a hófehér kannát, amelynek nemcsak a vonalai, a formája jó, hanem egyéb megoldásai is Izgalmasak; például az egész test egy darabból készült, és a lehü'éssel keletkezett vákum által beszf%tt kupak Is könnyebben kimozdítható. — Itt vannak ezek a rovátkák — mutatja a művész. — Ha ez egy jó minőségű, kellő szilárdságú műanyagból készült volna, akkor ezeknek a rovátkáknak nem szabadna, hogy kl- ugorjanak. De még a menet Is átüt rajtuk. Gyanlthatólag ennek következtében könnyebben kikopik majd a menet, s lehet, a vevő e kis hiba miatt éppolyan bosszús lesz, mintha egy régi, nem is Ilyen szép darabot vett volna, — Igen, gyakran tapasztalom, ha az ember manapság megvesz is valamilyen hazai gyártmányú, tetszetős külsejű hasnzálatl eszközt, rengeteg bosszúságra ad okot... — De még mennyire! Ez az a bizonyos Dodo! — Nem értem! Az mi? — Maga nem Ismeri a tréfás cseh rövidítését? Hát kérem, Cáehország- ban a hazai gyártmányú használati eszközöket csak Dodo-nak hívják', mert eleve meg kell javítani, vagy használat közben Igazítani kell raj« tűk. Ezért mondják, hogy Dodo, azai Dodélej si doma, vagyis, fejezd be, javítsd ki odahaza ... — Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a Favorltot sem kellett volna kiadni az olasz cégnek megtervezni. Itthon is képesek lettünk volna rá — váltok témát. — Miért? — Egyszerűi Ahhoz, hogy az ember valamit jól megtervezzen, más Is kell a jó ötletnél. Kellenek hozzá eszközök, kutatások. Nekünk nincs például megfelelő nagyságú és minőségű szélcsatorna alagutunk. Ami van, az Is több mint negyvenéves. Elavult és kicsi. Hogyan tudnánk megtervezni hát egy ilyen bonyolult szerkezetet, mint az autó. Az olasz cég rendelkezik ezekkel az eszkö>- zökkel, így aztán nem csoda, hogy az egész világon vannak megrendelői. Ráadásul az olaszok nemcsak az autót tudják megtervezni, hanem az egész berendezést is összeállítják. Ez lenne az igazi, de sajnos mi az( nem tudjuk megfizetni... Elméletben tehát tudjuk, hogy szükség van a formatervezésre, sőt az elméleti képzés kiváló színvonalon folyik nálunk. Az akadály ezek szerint a gyakorlatban található. Erről viszont a legközelebb! Németh Istvád Illusztrációs kép: Danica Martliová: Festett üvegedények Ép testben ... Ha lenne Igazság a földön, akkor á gimnáziumokból kerülnének ki a súlyemelő-világbajnokok. Az az edzettség ugyanis, amelyet egy év alatt az Iskolatáskánk clpelésével szerzünk, nem kétlábú lényeknek való. Egyszer a lábamra ejtettem a táskámat, s egy teljes hónapig nem tudtam az öcsémbe rúgni... De vicc nélkül; napi adagnak számít minimum 6 —7 könyv, ugyanennyi füzet, plusz a táska, a tolltartó, a tízórai. Még nem mértem meg a tömött táskát, de gondolom, egy diáktársam se tiltakozik, ha edzésnek nevezem a súly cipelését. Mintha nem „Kis Pisták“, hanem SU- PERMANEK járnának a gimnáziumokba! Az illetékesek talán így értelmezik a mondást: Ép testben ép lélek! Bizony, a bizi Június a blzonyítványosztás hónapja, ha nem is ősidők óta, de már nagyon régóta így van. S a bizonyítványosztás lehet öröm, de lehet a bánat forrása Is. Sok diák számára ez a nap nem sok örömet hoz^ így a szülőknek se. De azért a rossz bizonyítvány miatt sem kell világgá menni, még ha nem diSzálkák, fricskák, cikornyák csérnek is meg érte. A gyengébb' Jegyeket még Jövőre ki lehet Javítani! Mellesleg, annak Idején, mikor még a gyerek az alapiskola alsó osztályaiba Járt, sem mindig olyan bizonyítványt vitt haza, amilyet szeretett volna. Sőt, kisdiák korában nagyon sok későbbi szellemi nagyság sem büszkélkedhetett osztályzataival. Művészek, tudósok, híres szakemberek egész sora mehetett volna világgá a bizonyítványa miatt, ök azonban úgy döntöttek, hogy csak azért Is megmutatják a világnak, mire képesek. És megmutatták. Hogy a mai gyengébb nebulóknak eszükbe fog-e jutni ez a kritikus órákban? Remélem, hogy Igen, mert biztos, hogy legtöbbjük valamiben sokkal Jobb, mint az átlag. És ha erre gondolnak, már a szülői korholás Is másként hangzik. És ami szintén fontos: egyetlen szülő se reagáljon veréssel a sikertelen bizonyítványra! Gondoljon arra, hogy 6 is volt gye- rekl Ezt a saját szüleim is így fogják fel (?). Jónás Kornélia Tüske Kellemetlen az Idő, bár május van. Esik és buta szél fúj hozzá. Délután fél négy van. A kisvárosban nagy a nyüzsgés, sietnek az emberek a munkából, ki haza, ki a bölcsődébe, ki az óvodába, ki a napközibe gyermekéért. Vannak, akik bevásárolni igyekeznek, én Is közéjük tartozom. A szél kifordította ernyőmet. Igyekszem eredeti helyzetébe varázsolni, amikor egy furcsa alakon akad meg a szemem, sehogy se Illik a környezetbe. Velem szemben a Járdán egy maszatos két- három év körüli kislány ballag, fejét tétován forgatja hol Jobbra, hol balra. Kitérdesedett harisnyanadrágja, fakó trikója elárulja, hogy a mamája engedélye nélkül kószái az utcán. Már hüppög Is, fázik, talán menne haza, ha tudná merre tartson. Az apró emberke után néhányan megfordulnak, megállnak. Mire mellé érek, már öten- hatan állunk körülötte. Amint faggatni kezdjük, hogy hol az anyukája, ml a heve, merre lakik, eltörik a mécses. a csöppség bömbölni kezd, és bármit teszünk vele, nem hajlandó abbahagyni. Az Ijedségtől és a fáradtságtól meg a hidegtől reszket a szája, szeméből patakokban folyik a könny. Menne mindenki már az útjára, csíp a szél, és az eső még inkább nekieredt. Az egyik asszony felemeli a kl- bslt, magához vonja, ernyőjével védelmezi. Mindnyájan csitítgatjuk, de a gyerek csak visít. „Vigyük el őt a rendőrségre!“ — javasolja valaki. Épp azon töprengünk, hogy ki vigye el, a- mlkor egy asszony ér kis csapatunkhoz, s az ideiglenes dada ernyője alól kikapja a magánkívül ordító gyereket. Mindenki értetlenül néz. „Már régóta Itt van a kicsiny?“ — kérdezi a körülményekhez képest lebilincselő nyugalommal az asszony. Kiderül, hogy ő a gyerek anyja. „A testvére vigyázott rá, amíg vásárolni mentem.“ Ennyit mondott, és elment a gyerekkel. Még néhány percet álltunk a hűvös esőben, aztán ml is mentünk, kl-ki a maga dolgára. A történtek hatására köszönni is elfelejtettünk. Még ml Is! Takács Izabella
