Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-28 / 26. szám

Milton Roomer professzor: „Az orvosok nálnnk szinte összehasonlithatatlanul többet keresnek, mint önöknél.** Dr. Anton JevCák: „A tervezett létszámhoz képest ma Szlovákiában körülbelül SOO orvos hiányzik.“ Dr. Záreczky Péter: „Időm Java részét az írógép előtt töltöm inkább a betegekkel kellene foglalkoznunk.* O rvos barátom a minap ezzel foga­dott: — A televízióban megint az orvost hálapénzről volt szó. Természetesen mély­ségesen elítélték a pénzt elfogadó orvosa­kat. Én Ilyenkor mindig begurulok. No nem azért, mintha helyeselném a hálapénz el­fogadását, hanem azért, mert felháborító­nak tartom, hogy míg a kőművesek, autó­szerelők és más mesteremberek nyugodtan, minden lelkilsmeret-furdalás nélkül elve­szik a nem Is kicsiny összegeket, a társa­dalom őket nem ítéli el. De ha orvosról van sző, mindenki egyszerre érzékeny lesz és fölháborodik. Pedig szerintem nem az orvosokban van a hiba, s nem ts azokban az egyéb foglalkozást űző emberekben, akik elfogadják a hálapénzt (számoljon el min­denki a saját lelkiismertével), hanem ab­ban a rendszerben, amely lehetővé, sőt sok esetben szükségessé teszi a csúszópénze­ket, mert nélkülük nehezen boldogulnánk. Melléfogás volt ez az ingyenes orvosi ellá­tás, mert szerintem így a beteg is, az or­vos is kiszolgáltatottá vált. A fejlett nyu­gati országokhoz hasonlóan Inkább a tár­sadalombiztosításnak olyan formált és gya­korlatát kellene bevezetnünk, hogy az emberek ebből nyugodtan fizetni tudnák az egészségügyi ellátást. IIízcl<;ő amerikai vélemény Az orvosi pálya hajdanában jól Jövedel­mező, megbecsült polgári foglalkozásnak számított. Vajon az-e most is, a mai Cseh­szlovákiában? Kétségtelen, hogy egy igazi orvos nem a pénzért, a jó kereset remé­nyében gyógyít, de azért mégse mindegy, hogy nehéz és nagy önfeláldozást igénylő munkájáért megkapja e a méltó anyagi el­ismerést. Orvosi körökben és az egészség- ügyi vezetők között általános vélemény, hogy az egészségügyben a dolgozók fize­tése az elvégzett munkához mérten na> gyón alacsony. Hogy ez a világ nem min­den részén van így, az köztudott. A közel­múltban volt szerencsém részt venni egy sajtótájékoztatón, ahol az egészségügy Irányítóinak képzéséről volt sző, s melyen több külföldi szakember is jelen volt, köz­tük Milton Roemer az Amerikai Egyesült Államokból, a Kalifornia Egyetem profesz- szora, az ottani orvostovábbképzö Intézet igazgatója ts. A sajtókonferencián elsősor­ban az egészségügy Irányításáról és szer­vezéséről beszélt, de figyelemreméltó dol­gokat tudhattunk meg tőle a témánkba vágó kérdésekről, tehát az orvosok hely­zetéről Is. — A szovjet és az amerikai hadsereg adminisztrálásában, irányításában lehetnek azonos elemek — állította Roemer profesz- szor —, de az amerikai egészségügy szer­vezete gyökereiben különbözik a kelet-euró­pai szocialista országok egészségügyétől. Az USA-ban a kórházak, egészségügyi In­tézmények nyolcvan százaléka magánkéz­ben van. ezek szuverén, önálló intézmé­nyek, amelyeknek utasításokat adni nem lehet, legföljebb valamiképpen ösztönözni lehet őket arra, hogy valóban «z embere­ket, az emberek egészségét szolgálják te­vékenységükkel Ez a munka óriási irányí­tó apparátust, sok adminisztrációt igényel. Véleményem szerint a lényeges különbség az amerikai és a szocialista egészségügyi ellátás között az, hogy a szocializmusban az embereknek Joguk van az egészségügyi ellátásra, s minden állampolgár viszonylag könnyen hozzá is juthat. Nálunk, az Egye­sült Államokban sokszor még az átlagos jövedelemből Is nehéz megfizetni az egész­ségügyi ellátást, egyes szociális meg faji csoportok számára pedig szinte elérhetet­len Annak ellenére, hogy nemzeti jövedel­münknek egy viszonylag nagy részét, ti­zenegy százalékát az egészségügyre for­dítjuk. A Szovjetunióban és a többi szocia­lista országban viszont a nemzeti Jövede­lemnek átlagosan csupán négy százalékát, s ugyanakkor figyelembe kell venni azt is. Orvos és társadalom hogy az USA nemzeti jövedelme körülbelül kétszerese a Szovjetunióénak. Én egyéb­ként ebben látom a szocialista egészség­ügy legnagyob problémáját. Ebből kifo­lyólag ugyanis nagyon alacsony az egész­ségügyben dolgozók, különösen az orvosok fizetése, ők nálunk szinte összehasonlítha­tatlanul többet keresnek, mint önöknél. Olyannyira, hogy az Egyesült .Államokban csak kevés orvos akad, aki vezetői állást vállalna valamelyik kórházban vagy más egészségügyi intézményben, mert gyakorló orvosként sokkal Jobban megél. Önöknél viszont éppen fordított a helyzet. Roemer professzor szavait AleS Spfránek professzor, a Prágai Orvostovábbképzö In­tézet igazgatója egészítette ki. Lényegében egyetértett amerikai kollégájával, de hang­súlyozta, hogy — sajnos — a ml egész­ségügyi gondoskodásunknak még az is jel­lemzője, hogy ml nem a betegségek meg­előzésére fektetjük a fö hangsúlyt, hanem a betegek gyógyítására, holott szerinte ép­pen az ellenkezője lenne szükséges. A Mil­ton Roemer professzor által elmondottakat enyhe Iróniával ügy összegezte: a ml egész­ségügyi rendszerünk talán amerikai pénzzel működne Igazán jól. Szabad orvosválasztás, kontra ingyenesség? Az amerikai egyetemi tanár kívülállóként valószínűleg nem tudta, nem tudhatta Iga­zán reálisan felmérni a csehszlovák egész­ségügy helyzetét. Meg kell hallgatnunk egy bennfentest Is, egy átlagos orvost. Az „át­lagos“ jelző ebben az esetben nem minő­sítés, mindössze azt kívántuk kifejezni vele, hogy az illető nem vezető beosztású, s nem is valami különleges egészségügyi intéz­ményben dolgozik, hanem egy járási kór­házban. Mégpedig a galántai (Galanta) kórház belgyógyászati osztályának orvosa. Dr. Záreczky Péter 1983-ban fejezte be az egyetemet, azóta belgyógyászként dolgozik. Itt, a galántai belgyógyászaton kezdte a munkát, de közben dolgozott a vágsellyei (Safa) kórház belgyógyászati osztályén Is, meg az Itteni kórház rehabilitációs osztá­lyán. Két évvel ezelőtt, 1987-ben tette le belgyógyászati szakvizsgáját. Beszélgetésünket az amerikai professzor értékelésével Indítottam. — Mi a véleményed arról, hogy nálunk az egészségügyi gondoskodás rendszere jő, csupán az a baj, hogy az ország nem for­dít elég pénzt az egészségügyre? — Ha jól meggondoljuk, a szervezés tényleg nem rossz, hiszen a kiépült egész­ségügyi hálózat és az ellátás ingyenessé­ge minden állampolgárnak lehetővé teszi, hogy megkapja az egészségügyi gondosko­dást. Az azonban már nem mindegy, hogy milyet. Nálunk ugyanis minden beteg csak ahhoz az orvoshoz mehet kezelésre, akihez tartozik, legyen az jó vagy rossz szakem­ber. Csak abban az egészségügyi intéz­ményben ápolhatják, amelyiknek a körze­tébe tartozik, legyen annak jó vagy rossz híre. Csak kivételes esetekben van lehető­ség arra, hogy a beteg másik, nem az „Il­letékes“ kórházba kerüljön. Nálunk tulaj­donképpen nincs szabad orvosválasztás, s ezáltal sokkal nehezebben jöhet létre az orvos és a páciense közötti személyesebb, a beteg egészsége szempontjából üdvös kapcsolat. — A szabad orvos-, kórházválasztás vi­szont másképpen nehezen valósítható meg, mint úgy, hogy a külön szolgáltatást a beteg fizesse meg, tehát az Ingyenesség feladásával és az orvosi magánpraxis be­vezetésével. — Igen. Persze, ez meglehetősen bonyo­lult kérdés, hiszen egy magánpraxist foly­tató orvosnak a műszereket is magának kellene megvennie vagy bérelnie, ami a mostani körülmények között még egy or­vosszövetkezet számára is szinte lehetetlen volna. Az előírások szerint Itt a kórházban, s valójában máshol se nem fogadhatok magánbetegeket. Ezen a helyzeten szerin­tem azért változtatni kellene, valamilyen megoldást találni kéne. — Ml az, ami mostanában a leginkább nehezíti a itórházl orvos munkáját? — A galántai kórház felszereltsége vi­szonylag jó, ez tehát nem okozhat problé­mákat. Tudom viszont, hogy máshol ilyen szempontból is nehéz a helyzet, azt hiszem, az országnak valóban több pénzt, több de­vizát kellene fordítania az egészségügy felszerelésére, műszerek vásárlására. Ami viszont igazán nehézségeket okoz, és fö­löslegesen rabolja az Időnket, az a túlzott adminisztráció. Én is, kollégáim is időnk java részét az írógép előtt töltjük, nagy részt fölösleges adatokat írunk be, írunk át. Olyan kérvényeket töltögetünk és kül­dözgetünk más osztályokra, amelyek mel- lőzhetőek lennének. Az adminisztrálás he­lyett hasznosabban Is telhetne az időnk, mondjuk, többet foglalkozhatnánk a be­tegekkel. A fejlett országokban ez a nyil­vántartás, illetve a valóban szükséges nyilvántartási adatok számítógépbe kerül­nek, s az orvos később is bármikor vlsz- szakeresheti őket. Több pénzt az egészségügybe Maradjunk még mindig az amerikai pro­fesszor véleményénél. Nézzük meg, hogyan vélekedik erről a szlovákiai egészségügy e kérdésben illetékes vezetője, dr. Anton Jevóák kandidátus, az SZSZK Egészségügy- és Szociálisügyi Minisztériumának dolgozó­ja, a minisztérium győgyítő-megelőzó fő­osztályának igazgatója. — E hízelgő értékelés ellenére el kell Ismernünk — mondja Jevőák doktor, — hogy az egészségügyre fordított pénzösszeg mennyisége negatívan hat az egészségügyi gondoskodás minőségére. Összehasonlítva a fejlett országokkal, hazánk elsősorban a hatékony egészségügyi felszerelésekkel való ellátottságban marad el, és a modern gyógymódok, új gyógyszerek alkalmazásá­ban is. Kormányunk az utóbbi Időben fo­kozottabb nrértékben figyel ezekre a prob­lémákra. Nemrégiben például egy 200 mil­lió koronás különleges támogatásban ré­szesült a szlovákiai egészségügy. Ezt az összeget a gyógyszerellátás javítására és az egészségügyi intézmények korszerűsíté­sére fordítjuk majd. — Vannak-e Szlovákiának olyan vidékei, ahol orvoshiány van, s vannak-e olyan orvosi szakágak, amelyekben kevés a szak­ember? Hogy ha Igen, ml ennek az oka? — A tervezett orvoslétszámhoz képest ma Szlovákiában körülbelül 600 orvos hiány­zik. Tulajdonképpen minden járást érinti ez az orvoshiény, de különösen rossz a helyzet a Dolný Kubin-1, a Rimaszombati (Rimavská Sobota), a Nagykürtös! (Velký Krtiš), a Rozsnyói (Rožfiava), a Žiar nad Hronom-1, a Spišská Nová Ves-1, a Stará Lubovňa-i és a Svldnfkl járásban. Főként az ún. nem attraktív szakorvosi ágazatok­ban van hiány. Tehát körorvosokból, pato- lőgusokből, radlodiagnosztikai orvosokból, fogorvosokból, felülvizsgáló orvosokból, járványügyi és más szakágazatbellekből is. Ennek több oka is van. Az egyik az orvosi szakma túlzott elnőiesedése (az orvosok 52,4 százaléka nő). Az orvosnők ugyanis annak következtében, hogy családanyák, gyermeket nevelnek, sokszor kénytelenek hosszabb időre is kimaradni munkahelyük­ről. Az elmúlt években nem volt-összehan­golva az orvostudományi karokra felvett diákok száma és az egészségügyi intézmé­nyek igénye sem. Növekedett azoknak az orvosoknak a száma is, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, és azok is többen lettek, akik fejlődő országokban vállaltak munkát. Szlovákiában jelenleg több mint 500 nyug- dljaskorú orvos dolgozik. A helyzet javí­tását szolgálja az az intézkedés, hogy a jövőben növelni szeretnénk az orvosi ka­rokra felvett diákok számát, s a felvétel elbírálásakor előnyben részesíteni a fiúkat. — Hazánkban az egészségügyi gondosko­dás ingyenes. Ez természetesen szociális vívmánynak számíthat, de vannak e hely­zetnek negatív velejárói is. Többek között az, hogy kizárja a szabad orvosválasztás és , az orvosi magánpraxis lehetőségét... — Az ingyenesség, az egészségügyi ellá­tás hozzáférhetősége rendszerünknek nagy pozitívuma. A kezelőorvos helyett egy má­sik orvos választását a mai előírások is lehetővé teszik, ehhez azonban az Illető egészségügyi intézmény igazgatójának és az újonnan választott orvosnak az írásos beleegyezése kell. jelenleg a csehszlovák egészségügy szervezésének és irányítá­sának új koncepcióján dolgozunk. Figye­lembe szeretnénk venni a szabad orvos- választásra, 111. egészségügyi intézmény megválasztására vonatkozó társadalmi igényt is. Megvizsgáljuk az orvosi magán­praxis lehetőségeit Is, de erről minden­képpen csak mint a jelenlegi gyógyító-meg­előző egészségügyi gondoskodás kiegészí­tőjéről lehet szó. — Sok orvos panaszkodik, és Joggal, a fölösleges. Időrabló adminisztrálásra, amely megakadályozza őket abban, hogy pácien­seikkel foglalkozzanak. — Közismert ez a negatív jelenség, mely- lyel minisztériumunk Is komolyan foglal­kozik, együttműködve az Egészségügyi In­formatikai és Statisztikai intézettel. Meg­állapították, hogy az orvosok adminisztra­tív tevékenységének több mint a felét nem ml, tehát az egészségügyi minisztérium, hanem vagy más reszortok, vagy pedig maga az illető egészségügyi Intézmény kö­veteli meg tőlük. Javaslatot készítünk az adminisztratív tevékenység racionális csök­kentésére és ezen a téren sokat várunk a számítástechnika efektlv kihasználásától is. Az orvos és társadalom viszonyáról, az orvosok helyzetéről még oldalakat lehetne írni. Az Igaz, hogy hála a hálapénznek, vannak jól kereső orvosok, de a többségük bizony a munkájukhoz mérten Igencsak rosszul van fizetve. Az imént leírtakból azonban — úgy véljük — világos, hogy mind az orvosok helyzete, mind a cseh­szlovák egészségügy szervezése megérett a változtatásokra. Ezt az Illetékes vezetők Is elismerik, most jnár csak az a kérdés, hogy ezek a változások milyenek lesznek. Remélhetőleg mind az orvosok, és egész­ségügyi dolgozók, mind a páciensek szá­mára kedvezőek. KLINKO ROBERT (A izerzfi felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents