Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-28 / 26. szám

Az elnökség tagjaként Irodájának ab­lakából csodálatos kilátás nyílik a kies vidékre. Szem­ben egy kis domb tetején a séregi (Surice) vár rom­jai, a háttérben dombok, lankák, gyi'mölcsdsők, er­dők. jUHASZ IST­VÁN elnézést kér­vén, pár percre magamra hagyott, addig nézelődöm, s közben azon gon­dolkodom, ő vajon hogyan lett a csehszlo­vák VlT-küldöttség tagja. Juhász István sok szempontból volt vá­lasztható, ő amolyan „jó káder“, hiszem amellett, hogy a sőregi szövetkezet sze­mélyzeti osztályának vezetője (számos más feladattal, mint például a szövetkezeti la­kásgazdálkodás vagy az üdülőközpont irá­nyítása) szülőfalujában, a szomszédos Cso­rnán (Camovce) a helyi sportszervezet el­nöke, s ami a legfontosabb, már a máso­dik választási időszakban tagja a SZISZ Központi Bizottsága Elnökségének. Eddig mégsem találkoztunk, így kellemesen hat, hogy ő nem sémákban gondolkodó, frá­zisokban beszélő, minden felsőbb hatal­masságot szentnek tartó személyiség. — Magyar nemzetiségű, mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalembert akartak válasz­tani az Elnökségbe, így esett rám a vá­lasztás — magyarázza. — Persze, azért nemcsak úgy találomra történt ez, hiszen már régóta tagja voltam a SZISZ Losonci (Lučenec) Járási Bizottságának, és az El­nökségbe való beválasztásom előtt egy vá­lasztási időszakban már a központi Bi­zottságnak Is. Elég hosszú Időt, több mint tíz évet töltöttem el a központi vezetés­ben ahhoz, hogy merjem állítani: a Vasil Mohorita-féle vezetés sokkal jobban figyel a csehszlovákiai magyar fiatalság specifi­kus problémáira, mint a korábbiak. De sajnos, manapság ez a magatartás tapasz­talataim szerint Inkább csak a központra jellemaö, a kerületi, sót olykor a járási bizottságokra már nem egyértelműen. A járási apparátusokban dolgozók hivatalnak és ugródeszkának tartják a SZlSZ-munkát. Legtöbbjük öntelt, néha beképzelt, a fia­talok problémáit nem Ismeri, nem Is a- karja megismerni. A járási apparátusok­ban kevés a magyar tisztségviselő, s ez is meghatározza a magyar fiatalsághoz való viszonyt. Ráadásul az önkéntes SZISZ- tlsztségvlselók között Is kevés magyar nemzetiségű van. Juhász István 1981-től alkalmazottja a sóregi szövetkezetnek, amelyhez két falu határa tartozik; Sőregé és Csornáé. István a feleségével és kislányával tavaly szep­temberig Seregen lakott, a szövetkezettől kapott lakásban, ekkor költöztek a Cso­rnán felépült családi házukba. Felesége a Felsó-Garam vidékéről származik, de olyan kitűnően beszél magyarul, hogy amikor telefonon beszéltem vele. arra kérve, hogy szóljon férjének a látogatásomról. ízes kö­zéppalóc beszédét hallva nem mertem vol­na fogadni arra, hogy nem anyanyelve a magyar. Kislányukat Is magyar óvodába szeretnék Íratni Csornán, de ott még nincs Ilyen Intézmény, most szorgalmazzák a szülők. — Hogyan kerültél a csehszlovák VIT- küldöttségbe? — A Központi Bizottság Elnökségének tizenöt önkéntes tisztségviselőjéből öten \ Ott lesznek a VIT-en A Szocialista Ifjűsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja SZERKESZI'O&EG: MartanovlCova 25, 819 27 Bratislava Főszerkesztő: CSIKMAK IMRE Helyettes tőszerkesztő: NESZMfiRI SAnOOR Telefon; tőszerkesztő — 213744, 2104543, helyettes tőszerkesztő 213623. 2104541, titkárság — 2104542. 2104544, gazdasági és kulturális rovat — 2104546. szervezeti élet és sport — 2104545, műszaki részleg — 2104540. Kiadja a Smena Kiadóvállalat, 812 84 Brati­slava. Prafská 11. Nyomja a Západosloven­ské tlaőlarne, 812 62 Bratislava. Odborárske nám. 3. Előfizetési díj: egy évre 52 KCs, fél évre 26 Kés. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Elöflzet- bető minden postahivatalnál vagy kézbesl-. tŐnéL A lap kSIföldre a‘ PNS Ostredná expedícia a dovoz tlaCe. 813 61 Bratislava. Gottwal- dovo oám 6 ótláo rendelhető meg. Kéziratokat nem őrzOnk meg és nem kül­dünk vissza. Index: 498 02. mehettek Koreába, több szempontból Is értékelték a munkánkat, s mindezek alap­ján én Is a küldöttség tagja lettem. — Milyen érzésekkel Indulsz Koreába? — Kicsit félek tőle, mégiscsak Idegen ország. Idegen emberek. S talán azért Is tartok ettől az úttól, mert még kísért az Izraeli utazásom emléke. Tavaly ugyanis az izraeli Kommunista Ifjúsági Liga meg­hívására jártam egy küldöttséggel ebben a közel-keleti országban. Több várost és vidéket meglátogattunk, elbeszélgettünk fiatal palesztinokkal, s bizony volt úgy is, hogy meleg helyzeteket Is át kellett él­nünk. De reipélhetöleg Koreában erre nem kerül sor, hiszen a VIT éppen a béke, az együttműködés, az Ifjúság szolidaritásának nagy nemzetközi ünnepe. Mi is ehhez aka­runk hozzájárulni. — Sok sikert kívánok! Klinko Róbert Nyílt véleménycserét várok MORVAY ZOL­TÁN, a SZISZ Ko­máromi (Komár­no) Járási Bizott­ságának elnöke a Nyugat-szlovákiai kerület egyik kép­viselőjeként vehet részt a Világifjú­sági Találkozón. A közelmúltban zaj­lott kerületi kon­ferencián őrá s még további há­rom járás küldöt­tére esett a választás. — Azt, hogy részt vehetsz az idei VIT- en, munkád elismerésének tekinted? — Megtlsztelésnek és elismerésnek, a- mely még jobb munkára kötelez. Az utób­bi három esztendőben a Komáromi járás a legjobbak közé tartozik a SZISZ-mun­kában. Ezt nem hagyhatták figyelmen kí­vül a felsőbb szervek sem, így kerülhet­tem a hat jelölt közé, akikből a konfe­rencián megválasztották a VIT küldöttjeit. Meg talán az is közrejátszott, hogy a VIT tiszteletére létesített pénzalaphoz a kerü­letben egy főre átszámítva ml fizettük be a legnagyobb összeget. — Ezen kívül miben értetek még el jó eredményeket? — A SZISZ tevékenységének szinte va­lamennyi összetevőjében jók vagyunk. Ütő­képes járási apparátust sikerült’ kialakíta­nunk, fellendült a pionirmozgalom, a kul­turális és sportéletben is kitűnő eredmé­nyeket tudunk felmutatni, és nemcsak pa­píron! Nem zárkózunk el a nyilvánosság­tól, rendezvényeinkre, gyűléseinkre nem félünk meghívni a feletteseinket. Gyertek el, nézzétek meg, a saját szemetekkel győ­ződjetek meg arról, mit és hogyan csiná­lunk, s ennek alapján értékeljetek. — Járási konferenciátoknak ugyancsak jó volt a visszhangja, sikeres, nyílt építő vitafórumként emlegetik, amely színvona­lával túltett a kerületln is. Véleményed szerint minek volt ez köszönhető? — Ahogy már említettem, ütőképes ap­parátus koordinálja a járás szervezeteinek tevékenységét, s a konferenciát is sike­rült sokoldalúan előkészíteni. Másrészt a ml fiataljainkon jobban érződik az átépí­tés, a meghirdetett nyíltság hatása, en­nek következtében nálunk kialakult egy nyitott közhangulat, őszinték a vélemény- cserék, valós dialógust folytatunk tagja­inkkal, de a többi fiatallal Is. Ml magunk Is így viszonyulunk hétköznapjainkhoz. — Három évvel ezelőtt egy lerobbant SZISZ élére kerültél Komáromban. Míg a járások nagy részében a helyzet azóta sem változott sokat, ti szép eredményekkel di­csekedhettek, állandóan felfelé ível mun­kátok színvonala. Milyen szerep jutott eb­ben az elnöknek? — Amikor három évvel ezelőtt elvál­laltam az elnöki posztot, a járási pártbi­zottságon elmondtam az ötleteimet, hogyan lehetne a SZISZ tevékenységét színvona­lasabbá tenni, meg mire vagyok képes, mennyire futja az erőmből. Tetszett ne­kik a tervem. A legégetőbb feladat a szét­zilált járási SZISZ-apparátus megújítása, egységesítése volt, ami mostanára teljes egészében sikerült. Abban az Időben kü­lönböző fórumokon divat volt a komá­romi SZISZ-en csámcsogni, ami bizony nem esett jól. Megvolt bennem a dac, csak azért is megmutatom. Kezdettől fogva az volt az alapállásom, hogy nincs mit ta­kargatni, játsszunk nyílt kártyával, legyen bár koszos a kezem, lábam, viszont a lelki­ismeretem tiszta. Nem sokkal azután, hogy elnök lettem, máris Jött a telefonhívás a fővárosból, hogy paprika kéne. Erre meg­magyaráztam, hogy azt én a piacon vá­sárolom, forduljon oda ô Is. Egyszer s mindenkorra világossá akartam tenni, ilyesmire nem vagyok partner, mert a be­csületet csak egyszer lehet eljátszani az emberek előtt. Szüleim becsületességre, szerénységre neveltek, megtanítottak arra, hogy a leghatékonyabb segítőkéz az, ame­lyik a válladból nő ki, s ha ez nem ele­gendő, akkor forduljak máshoz. Ha a prob­léma éget, nincs idő a tapintatosságra, sokszor oda kell csapni az asztalra, ha azt akarom, hogy ne odázódjék el a meg­oldás. — Végezetül: mit vársz a mostani VIT- től? — Azt, hogy a gyakorlatban nyilvánul­jon meg a sokat emlegetett internaciona­lizmus, hogy valós képet adjon, mennyire képesek összefogni a világ fiataljai a mindenkit érintő gondok megoldásában. Fontosnak tartom a különböző kontinen­sekről, társadalmi rendszerekből érkező fiatalok közti vélemény- és információcse­rét, s azt, hogy a szocialista országokból érkezők az átépítés, nyíltság szellemét képviseljék Koreában. D. Kovács József Izgalmasan indul Pl» — A lehető leg­jobbkor jött — ha­donászik az előt­tem álló fiatalem­ber a telefonkagy­lóval, miközben a másik kezével sza­porán tárcsáz —, ez már a hatodik hívás Prágába, de a képek csak nem akarnak előkerül­ni, pedig én rend- K:;,v;i: í.v..,. .«fc. jjgjj elküldtem őket. — Közben a vonal másik végén valaki felveszi a kagy­lót, és emelt hangú beszélgetés kezdődik, amiből ismét csak annyit tudok meg, hogy a képek elmentek, és csak ott, Prágában veszhettek el. Majd kiderül, hogy a vo­nal másik végén levő egyén nem Is Ille­tékes képügyben, ezért további tárcsázás következik. Türelmesen várok, és megéri, mert vég­re a kilencedik telefonbeszélgetés után tisztázódik a titokzatos képek sorsa. Prá­gában valaki, valahonnan mégis előkotorta őket. De hogy véget vessek ,a titokzatosság­nak, elmondom, hol is vagyok, kivel állok szemben. A helyszín a galántai gépgyár, a TOS Galanta egyik irodája, az imént még hevesen gesztikuláló fiatalember pe­dig MILAN SIMO, a SZISZ üzemi szerve­zetének elnöke, a XIII. VIT küldötte, aki a Galántai járást és a Nyugat-szlovákiai kerületet képviseli majd Phenjanban. — Mi volt ez a telefonmaraton? — Képzelje el, azon rendjén elküldtem a jelentkezési papírjaimat a VIT-re, ahogy ezt megkövetelték, természetesen csatolva a megfelelő számú fényképet is. Ma vi­szont hívnak a SZISZ KB-ról Prágából, hogy mivel nem csatoltam jelentkezésem­hez fényképeket, nem mehetek Koreába. Még a lélegzetem Is elállt. Kilenc telefon- hívásomba került, amíg megtaláltam az Il­letékest, aki pedig azután megtalálta a ké­peket is. Kissé izgalmasan indul ez a kép­viselet! — Most már minden rendben van? — Feltehetően igen. — Hogyan lesz valakiből VlT-küIdött? — Általában úgy, hogy megválasztják. Nálam ez fordítva volt. — ??? — Engem nem választottak' meg. — Nem értem. — A járási konferencián két embert javasoltak a VIT-küldöttségbe egy helyre, tehát velem együtt egy másikat is. A kon­ferenciának kellett eldöntenie, melyikünk a jobbik, ki érdemelte ki jobban ezt a megtisztelést. Nos, a konferenciának az volt az álláspontja, hogy az a másik In­kább megérdemli. Nagyon őszintén mon­dom, nekem Is ez volt a véleményem, ezért nem Is bosszankodtam. — És ezután.-’ — Jött a kerületi konferencia, ahol kül­dött voltam. Innen szintén választottak kül­dötteket a VIT-re. Én Is a jelöltek közé kerültem, bár nem számítottam erre, azért nagyon megörültem. Hatan voltunk jelöl­ve, ebből a hatból a négy legtöbb szava­zatot kapott jelölt megy. Én a harmadik helyen végeztem, így végül én is utazha­tok. Feltéve, persze, ha nem vesznek me­gint el a fényképeim Prágában — teszi még hozzá, de már mosolyogva. — Tulajdonképpen kit fog hát képvi­selni? •— Természetesen járásunkat, de mivel kerületi küldött vagyok, a kerületet Is, ám leginkább üzemi szervezetünk nagyszerű kétszáztiz szisz-tagját. Róluk, munkájuk­ról szeretnék majd szólni a VIT-en, elmon­dani ország-világ fiataljainak, hogy ml be­csületesen dolgozunk, s őszintén kívánjuk a népek, nemzetek közötti együttműködést. Örülök, hogy ezt mondja, de az alap- szervezet munkájának az értékelésére, saj­nos, most nincs hely és lehetőség, de ígérem, ha visszajön Phenjanból, elbeszél­getünk a szervezet munkájáról is, és ter­mészetesen a VIT-en szerzett élményeiről. Jó utat! — Köszönöm, és várom látogatását. Horváth Rezső A Csallóköz képviselője >^. ... A Dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) Járást DAVID ISTVÄN, a nagy légi (Leh- nice) tüdőkórház karbantartója kép­viseli a fesztivá­lon, és egy somor- jai (Samorin) gim­nazista lány, aki azonban pályázat útján lett a cseh­szlovák küldöttség tagja. Pistát a já­rási konferencián választották meg, s ha nem is egyhangúlag, de mindenesetre nagy fölénnyel nyert a szavazáson, ami azt bi­zonyítja, hogy van tekintélye a mozga­lomban. Róla valóban el lehet mondani, hogy közösségi ember. Ahol csak eddig élt vagy dolgozott, mindenhol bekapcsoló­dott a közösségi munkába. Már a harma­dik választási időszakban tagja a SZISZ járási bizottságának. — Ügy tűnik, hogy ez az utolsó man­dátumom — mondja némi sajnálkozással a hangjában —, de hiába, harmincéves vagyok, át kell adnom a helyemet a fia­taloknak. Jólesett, hogy éppen akkor kül­denek a VIT-re, amikor befejezem tény­kedésem az ifjúsági mozgalomban. Ügy érzem, egy kicsit a munkám jutalma és elismerése a kiküldetés. Rászolgált, mert sohasem volt passzív szemlélője a társadalmi mozgásnak. Nagy­magyarról (Zlaté Klasy) származik, a Bra­tislava! Stavolndustriában tanulta ki a gáz- és vízvezetékszerelői szakmát. Mivel azon­ban gyermekkorától légcsöbántalmal van­nak, nem sokáig maradhatott az építő­iparban. 1983-ban betegségével hosszabb Időre a légi tüdőkőrházba került, és ez több szempontból is fordulatot hozott éle­tébe. Itt ismerkedett meg későbbi felesé­gével, aki nővér a kórházban. Hamarosan égybékeltek. Mivel az orvosok azt taná­csolták, hogy Jót tenne számára, ha ha­sonló környezetben dolgozna, mint a tü­dőkórházat övező hatalmas park, nem so­káig habozott. Munkahelyet változtatott. Ebben közrejátszoC az Is, hogy a kór­házigazgatóság felfigyelt rá: látták, hogy ügyes, dolgos fiú, szívesen alkalmazták. Nem csalódtak benne, mert Pistával töbli szempontból Is jól jártak. Nemcsak ügyes, dolgos, megbízható alkalmazottat kaptak személyében, hanem olyan embert, aki nyomban bekapcsolódott a politikai munká­ba. Szülőfalujában évekig volt a SZISZ- alápszervezet elnöke, de miután követte feleségét Dunaszerdahelyre, fel kellett ad­nia a tisztségét. Nem sokáig tétlenkedett azonban, mert már a következő évben megalakította a kórházban a SZISZ-alap- szervezetet, amelynek azóta Is elnöke. Ad­dig néhány fiatal a pozsonypüspökl (Po­dunajské Biskupice) tüdőkórház alapszer­vezetének volt a tagja, de ennek a két hely közötti nagy távolság miatt nem sok haszna Volt, Csak papíron léteztek. Dávid Pista látta, hogy ennek semmi értelme, és létrehozta az alapszervezetet, amely idő­közben a járás egyik legjobb szervezete lett. Tagjai orvosok, nővérek, munkások, a műszaki személyzet. Igaz, hogy vegyes társaság, de elég jó a megértés és a kö­zösségi szellem. — Tudom, sokan azt hiszik, az orvosok esetleg lenézik a többieket, de nem így van — mondja. — igyekszünk úgy dol­gozni, hogy ne terheljük túl az embereket. Ügy véljük, hogy inkább kevesebb akciót szervezünk, de jól. Általában kéthavonként szervezünk valamit. Említhetném például a gyermeknapot, amelyet itt rendezünk meg a parkban, s meghívjuk rá az összes alkalmazottat családi hozzátartozóival e- gyütt. Ez egy egésznapos meghitt családi ünnep, rendszerint nagy visszhangja van. Barátsági szerződést kötöttünk a győri me­gyei kórház DEMISZ-szervezetével, amely­nek értelmében már az idén elvittük őket a fogyasztási cikkek brnól nagyvásárára. Nyáron mi megyünk hozzájuk a Balaton partjára, télen viszont a Magas-Tátrában látjuk őket viszont. .Aztán a közelgő fesztiválról, a világban végbemenő változásokról beszélgetünk. Nagy várakozással utazik Koreába. — A világban valóban nagy, biztató vál­tozások mennek végbe — mondja. — A békemozgalom elsősorban a Szovjetunió szorgalmazására nagy lépést tett előre. Re­mélem, hogy a különböző népek fiaival, leányaival szót válthatunk majd ezekről a kérdésekről. Jómagam Is készülök, hogy beszámoljak majd arról, hogyan élünk és dolgozunk mi Itt Csehszlovákiában, szű- kebb pátriámban, a Csallóközben és az ifjúsági szövetségben. Palágyi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents