Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-21 / 25. szám
új ifjúság if H a valaki szeretné megérteni a mai Koreát, látogasson először Panmln- dzsonba' Noha Korea történelme háromezer esztendővel ezelőtt kezdődött, a mindössze kétszáz családnak otthont adó falu nevét pedig alig 35 éve ismeri a világ. Panmindzson ma már egy korszak Jelképe ,. És ezen a borongós májusi dél- előttön oda készül kis nemzetközi újság- Irócsoportunk. A keszongi szállodában Kesznng a százezer lakosú ősi város ezer cvv.nl ezelőtt az első egységes koreai királyság, a Korjn birodalom fővárosa volt. Most egyetlen szállodájának szobáiban várjuk a jeladást az Indulásra Fáradtak vagyunk Egész éjjel utaztunk ide Plienjaiiból a döcögd személvvonat után kapcsolt patyolattiszta hálókocsiban. Vonatunk csaknem minden lámpaoszlopnál megállt, és keveset aludtunk. Mégis felvillanyozva várjuk, hogy elinduljunk délre, a tőlünk tizenkét kilométerre húzódó fegyvermentes övezetbe, a kettészakított Korea határához. A tétlen várakozás is jó valamire. Bekapcsoljuk a tévékészüléket'. két szöuli adó műsorát láthatjuk. Az egyiken Chicagóból átvett kosárlabda-mérkőzés, a másikon kitüntetések átadása a dél-koreai zászló előtt. A kép jó, a hang élvezhetetlen. Pedig Szöul alig ötven kilométerre van tőlünk. így azután csak találgathatjuk, hogy valójában kik kiket (és miért) jutalmaznak? Érdekesebbnek tűnik a szálloda halijának falán látható nagy, festett térkép a Keszongot környező nevezetességekkel. Természetesen Panmindzson Is az idegenforgalmi, turisztikai színhelyek közé tartozik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, még ha az utóbbi egy-két évben (amióta egy szovjet turista véglegesen átlépte a demarkációs vonalat) északról a korábbinál kevesebb látogatót Is visznek a fegyverszüneti tárgyalások színhelyére. Mi hatan, szerencsénkre, oda készülünk. Egyelőre azonban várunk. A térképet nézegetjük, és ki-kl feleleveníti magában az elmúlt napok emlékeit. A látogatást Pbenjanban, a koreai háború múzeumában — teljes nevén: a Honvédő Felszabadító Háborúban Elért Győzelem Múzeumában. Kim ír Szén parancsnoki kocsija A veterán Pák Jong Lik ezredes, tizennyolc kitüntetés tulajdonosa, vezetett bennünket a hatalmas múzeumban. (Egyik érdemérmét azért kapta, mert a háborúban Szöul előtt meglepetésszerűen rajtaütött negyven, éppen ebédelő amerikai katonán és foglyul ejtette őket!) Láttuk a dokumentumokat arról, hogy a Koreát 1910-ben bekebelező japánok 1945 augusztusában vereséget szenvedtek. A szovjet hadsereg felszabadította Koreát, de a 38. szélességi foktól délre eső területet 1945 szeptemberében amerikaiak szállták meg. A szovjet katonák később elhagyták az országot, amelynek déli részén amerikai segédlettel létrehozták a Koreai Köztársaságot, északon pedig kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Az északi szélesség 38. fokán húzódó vonal két, egymást el nem Ismerő állam határa lett — lövészárkokkal, drótsövényekkel, tankcsapdákkal. Az utakat lezárták, a vonatok nem lépték át ezt a vonalat, a sínek között zöldellő bokrok fákká terebélyesedtek ... Egyre többször lőttek délről északra. John Foster Dulles amerikai külügyminiszter 1950. június 18-án megszemlélte a határ déli részén húzódó lövészárkokat. És Június 25-én kirobbant a háború. Észak felkészült: a koreai néphadsereg egységei három nap múlva felszabadították Szöult, ahol ujjongva fogadták őket. A 312-es számot viselő észak koreai T-34-es tank robogott be elsőként Szöulba — és ez a harckocsi fényesre olajozva látható a phenjanl hadimüzeumban. Másfél hónap alatt Dél-Korea területének 90 százaléka felszabadult. U Szín Man rendszere mér csupán Fuszan környékén tartotta magát, de ekkor a közeli Japánból több százezer főnyi amerikai katonaság szállt partra Koreában. Angol, francia, ausztrál, kanadai, török, dél-afrikai és más nemzetiségű katonák Is csatlakoztak hozzájuk. Az amerikaiak ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a Szovjetunió képviselőjének távollétében „enszesítették“ a koreai háborút — amerikai főparancsnoksággall Ezzel sikerült visszaszorltanlok a koreai erőket a kínai határig. Ekkor azonban kínai népi önkéntesek százezrei csatlakoztak hozzájuk, és 1951 júniusára nehéz harcok és áldozatok árán a 38. szélességi fok közelébe vetették vissza a főként amerikaiakból álló „ENSZ-csapatokat“. Kim ír Szén elnök — a főparancsnok — terepjáró gépkocsiját, bundáját, telefonját, óráját megnézhetik a látogatók a múzeumban. Akárcsak a háború néhány nagy csatájának látványos panorámaképét. Kim ír Szén föld alatti parancsnoki szobájának és stábjának bunkerjét. Illetve annak másolatát. Joy a legyőzőitek székén ... Tulajdonképpen azt a göröngyös utat jártuk be képzeletben a múzeumban, a- mely végül is a fegyverszüneti tárgyalásokhoz vezetett... Az amerikaiak halottakban, sebesültekben és eltűntekbe 405 ezer katonát vesztettek, s az „ENSZ-erók“ mi ha és a dél-koreaiak ezzel együtt több mint másfél mllliötl Ezért kezdeményezték a fegyverszüneti tárgyalásokat, és ezek színhelyéül egy dán kórházhajót, a Jütlandot ajánlották. A népi Korea azonban a saját ellenőrzése alatt levő Keszont javasolta. És 1951. Július 10-én a keszongi Raebong- vlUában asztalhoz ült a két egymással szemben álló hadsereg képviselője. Az északi oldalon egy magas széken foglalt helyet a koreai néphadsereg tisztje, arccal dél felé — és egy alacsony széken Joy tengernagy, a távol-keleti amerikai flotta parancsnoka — arccal észak felé. Ebben volt valami szimbolikus. A keleti hagyományok szerint ugyanis a győztes nemzet képviselőjének jár az az ülés, amely délre tekint, északra pedig a vesztes, a legyőzött néz... A fegyverszüneti tárgyalások színhelyét 1951. október 25-én koreai javaslatra helyezték át az akkori — és mai — fegyverszüneti vonal közelében fekvő Panmln- j dzsonba. Tisztek sárga és piros karszalaggal Végre Indulás! Angolul beszélő tolmácsainkkal beszállunk a Toyota mikrobuszba, és elindulunk dél felé ... Az aszfaltozott országút két oldalán vízzel elárasztott rizsföldek. Kis traktor vontatta szerkentyűn ülve asszonyok dugják a víz alatt levő földbe a kis zöld palántákat. Egyelőre békés a táj. Jobboldalt hatalmas földmunkák nyoma, azután feltűnik a magas, széles töltés. Autőutat építenek Keszongból Fanmlndzsonba? Senki sem válaszol. De ml más lenne ez, a katonák és önkéntes Ifjúsági brigádok építménye, a géppel és kézzel rakott végtelen piramis?! Lehet, hogy a látogatókat jövőre már autópályán repítik Fanmlndzsonba? Az aszfaltutat egy kis vashid — néhány vaslemez — szakítja meg. örbődé, sorompó, azután egy kapu. Itt kezdődik a 2 kilométeres mélységű fegyvermentes övezet, amely 240 kilométeres hosszúságban kettészeli Koreát. Ebben az övezetben a katonák csak oldalfegyvert viselhetnek. Megállunk, azután a kapu kinyílik előttünk. Katonák várnak ránk, sárga és piros karszalagos tisztek, akik udvariasan egy épületbe tessékelnek bennünket. Ez a bemutatóterem. Egy tíz négyzetméternyi maketten a kísérőnknek mellénk rendelt, cserzett arcú L1 Hon Sob őrnagy A fegyverszüneti tárgyalások szfnhelye Panmindzsonban. mutatőpálcával magyarázza a helyszínt: hol húzódik a demarkációs vonal, hol áll az épület, amelyben aláírták a fegyverszüneti egyezményt, hol van a ma is használatos tárgyalóbarakk és hol helyezkednek el a fegyverszünetet ellenőrző nemzetközi bizottság csehszlovák és lengyel tisztjeinek épületei. Kérdezhetnénk, de inkább Indulunk a színhelyekre! Az őrnagy egy sárga zászlóval ellátott, homokszfnű, letakart rendszámú Mercedes- be ül, Toyotánkba (amely, mint Itthon a mentőautók, piros zászlót kapott) pedig egy másik tiszt lép. — A fényképezőgépeket Itt nem használhatják, de a tárgyalási helyszíneknél majd fotózhatnak! — figyelmeztet bennünket. Így robogunk az aszfalton, megflgye- lótornyokban álló katonák távcsövétől kísérve, a Mercedes után. A sátor helyett épített barakk Egy épületcsoportnál balra fordulunk és megállunk. A legterebélyesebb faház homlokzatán Picasso békegalambja. A bejárat előtt emléktábla kőből, koreai felirattal. Csak a számokat értjük: 1953. 7. 27. Ezen a napon Itt, ebben a házban írták alá a fegyverszüneti egyezményt, a harcok közepette folytatott tárgyalások eredményeként. Odabent, a tágas terem közepén áll ma is a posztóval letakart asztal, a- melynél az „ENSZ-erók“, nevében Harrison amerikai vezérőrnagy aláírta a megállapodást. Észak-koreai részről Nam ír tábornok és a néphadsereget támogató kínai önkéntesek parancsnoka. Peng Tö-hua] kínai marsall Irta alá a dokumentumokat. Kis társaságunkat L1 Hon Sob őrnagy körbevezeti a teremben felállított tablóknál. Egy térkép az amerikaiak által elképzelt demarkációs vonalakat ábrázolja. Ok Phenjannál szerették volna látni a fegyverszüneti sávot, de azután hónapról hónapra egyre délebbre húzták meg a Koreát kettéosztó vonalat. Mac Arthur, majd a parancsnoki székben öt kővető Rldgway amerikai tábornok újabb és újabb offenzf- vákat Indított, de „egyetlen hüvelykkel sem tudták északabbra tolni a frontvonalat“ — magyarázza az őrnagy. Végül Is ott húzták meg a fegyverszüneti sávot, ahol a front volt. Toyotánkkal tovább indulunk, oda, ahol a világ szemében „Panmlndzsan“ van — ahol a két Korea határa húzódik. Buszunk áthajt a Szacson-folyó keskeny hldján és ezzel belépünk a panmlndzsonl „közös biztonsági övezetbe“. Egy dombon megállunk. Jobbra a kétszintes Panmum Pavilon, előtte sárga és piros karszalagos tisztek, katonák. Ebben a közös övezetben egyszerre mindkét oldalon csak 35—25 fegyveres tiszt és katona teljesíthet szolgálatot — ők piros karszalagot viselnek. A fegyvertelen katonai kísérethez tartozók karján sárga szalag. „Sárgák“ kísérnek bennünket Is — „piros“ katonák szemétől vigyázva — talán száz méterrel délebbre, a „déli határt“ jelentó demarkációs vonalhoz. Ez 40 centiméteres széles és öt centi magas betoncslk a hét barakk között. Hét világoskék barakk. És a 3. számú barakk a közös használatú helyiség, a- melyben a katonai fegyverszüneti bizottság ülésezik. Oda tartunk, s amint megjelenünk, a . barakkok mögött magasodó „Szabadság Pagodában“ őrt álló amerikai előveszi látcsövét és figyel bennünket. Egy hatalmas termetű fekete katona is megjelenik és videóra veszi minden lépésünket. Azután lemászik a lépcsőn és odajön a 3-as barakkhoz, hogy közelről örökítse meg társaságunkat. Belépünk a tárgyalóterembe. Közepén egy keresztben álló asztal — a zöld posz- tőterítőn mikrofonok (az északiaknak a Koreai NDK, a délieknek Dél-Korea szolgáltatja az áramot). Bejárjuk a termet, fotózunk, s közben a kis ablakon amerikai katonák figyelnek bennünket. Egy koreai katona elállja a terem „déli ajtaját“, hogy ne mehessenek be hívatlan látogatók. Közben nézzük az asztal közepén húzódó vll- lanyzslnórokat, a mikrofonok vezetékét, a- melyek Itt két világ határát jelzik. Kísérőink sürgetnek. A Panmum Pavilonban már várnak bennünket. Ott tea mellett kérdezhetünk. Szép Időben láthatnánk az amerikaiak által épített, 240 kilométer bosszú és tíz méter magas betonfalat, amelyet Korea kettészakítására emeltek. De most szemerkél az eső és csak az amerikai őrtornyokat látjuk. Inkább hangszórókkal Elfogyott a tea Is. Búcsúzunk és visszaindulunk Keszongba. Amint elhagyjuk a fegyvermentes övezetet, egy hatalmas vas- állványon — először magasfeszültségú vezeték oszlopának látszott — megpillantjuk a népi Korea lobogóját és alatta a hangszórókat. jelszavak és zene, munkára buzdító dalok áradnak belőlük. Hangjuk elnyomja a mesterséges határ déli oldaláról északra Irányított hangszórók kiáltásait... Kollégám megjegyzi: — Inkább hangszórókkal, mint ágyúkkal vívjanak csatáti... Sebet Tibor HirCD GOND A SOK PÉNZ IS. — Japánban minden városnak, községnek, pénzt folyósított a kormányzat, fejlesztésre: egységesen 750—750 ezer dollárnak megfelelő összeget. A Jelek szerint a- zonban a helyi vezetőségnek — 3245 irányító testülettanács — meglehetősen zavaros elképzeléseik vannak a hirtelen jött pénz felhasználásáról. Volt, ahol aranyrudat vettek a százmillió yenes kormányadományból, másutt golfklubot akarnak létesíteni, vagy múzeumot a repülőtányérokról. Sok helyütt jogosnak látszik a bírálat, hogy csak pazarlás lesz az Ilyenfajta finanszírozási egyenlősdlből. Van, ahol még gondolkodnak, ml legyen a százmillió yennel, másutt — talán a legjobb megoldásként — a város vagy a falu vezetői a lakosságra bízták a dolgot. A beszámolók szerint egy községben a lakosság fantáziájának a serkentésére a pénzt kis címletű bankjegyekben, nagy, átlátszó zsákban kitették közszemlére. elárverezték hirohito császár KÉT LEVELÉT. — Londonban, a Sothe- by házban egy árverésen 70 000 fontért eladták Hirohito volt japán császár két levelét és aláírását égy japánnak, aki nem akarta elárulni kilétét. A Sotheby ház képviselője kijelentette, hogy a két levélért és az aláírásért csak 5000 fontra számítottak. A levelek 1936- és 1939-ből származnak. Japán nyelven íródtak, és a francia fordítással együtt II. György görög királynak küldték el annak Idején. A volt császár aláírása abból az Időből származik, amikor a trón várományosa volt. KÁBlTÚSZERCSEMPÉSZEK ELLENI HARC MEXIKÓBAN. — A mexikói rendőrség az év eleje óta 14,5 tonna marihuánát és több mint egy tonna kokaint kobozott el az ország autó- utain. A kábítószer legnagyobb részét Amerikába akarták küldeni. A rendőrség ezenkívül 400 kábítószercserapészt tartóztatott le. A kábítószer elleni harc keretében a kormány az ország észak- nyugati térségében lévő Sinaloa államba föderális ügynököket és katonaságot küldött. ELÍTÉLTEK EGY CSALÖT. — Az amerikai Robert Hunt évek óta úgy csapja be az embereket, hogy hajóskapitánynak vagy pilótának adja ki magát. Legnagyobb sikere azonban akkor volt, amikor űrhajósként mutatkozott be. Leendő felesége is úgy tudta, hogy űrhajós, és amikor házasságot kötött vele, kerámlalemezeket vett, s azt állította róluk, hogy a Challenger űrrepülőgép részére készítették. Felesége a rendelkezésére bocsátotta hitelkártyáját, s ő Ily módon 50 000 dollárt lopott tőle. VILÁGREKORD ÉNEKLÉSBEN. — Egy indiai szerzetes valószínűleg belekerül a Guineas Rekordok könyvébe, mert éneklésből világrekordot ért el, 212 órán át énekelt szünet nélkül. Április 23-án kezdte, és május 4-én fejezte be. Az előző rekord 200 óra és 30 perc volt. >■ jm
