Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-21 / 25. szám

új ifjúság 4 Gombaszög, Festői völgy tisz­tán csobogó patakkal és a szem­közti mészkőbánya kedélyrombo­ló látványával. Évente egyszer nemzetiségi kultúránk szentélyé­vé válik ez a hely rogyadozó oltárával, amely mintha általános állapotainkat szimbolizálná. Egy szó mint száz, ez a környezet — s most nem a természetre gon­dolok — nem méltó egy nemzeti kisebbség csúcsrendezvényének megtartásához. Elavult színpad, kezdetleges ülőhelyek és járulé­kos építmények. Gondoljunk csak az alapvető tisztálkodást szolgá­ló épületek hiányára vagy az er- dőszélén megbúvó falatrinákra. Ha Gombaszögöt összehasonlítjuk az ukrán dolgozók svidníkl am­fiteátrumával, ég és föld a kü­lönbség. Ebből is látszik, hogy a mennyiségnek — az ukrán nem­zetiség számbelileg többszörösen a magyar alatt van — nem min­dig ekvivalens velejárója a mi­nőség. Hiba volna viszont azt hinni, hogy ezek a gondolatok csak az újságírót foglalkoztatják. Korántsem. Évek óta lázasan dol­gozó agyak tervezgetik a gomba­szögi völgy kiépítését a Csema- dok Központi Bizottságától a rozs- nyói (Rožňava) járási bizottságán keresztül a járási nemzeti bizott­ságig. 1989 e tekintetben is az lenne motorest, bővülne a faházi­kók kapacitása, megépülne a bar­lang bejárati része és a szabad­téri mozi. Az lenne a cél, hogy Gombaszögöt mint turistaközpon­tot, művelődési vagy képzőművé­szeti, esetleg pionírtábort, termé­szeti Iskolát egész évben teljes egészében ki lehessen használni. A közös vállalkozás elmaradt, a Csemadok társak nélkül maradt, így fokozatosan, szakaszos épít­kezésben lehet csak megvalósíta­ni elképzeléseinket, ami már meg is kezdődött a Gömcrl Ház ki­vitelezésével. Ez egy többcélú táj- ház lesz kiállító- és tanácsterem­mel az érsekújvári (Nové Zr5m- ky) Istenes József tervei alapján, aki sorra járta a környező gö- möri falvakat, hogy tanulmányoz­za a népi építészetet. A tájház tehát jellegzetes gömöri ház lesz, persze méreteiben nagyobb az e- redetieknél. Az építkezési enge­dély már megvan, a ház helyét úgyszintén kimérték, s közvetlen az ünnepség után megkezdődnek a földmunkák. Nem akartuk u- gyanls, hogy előtte feldúlják a terepet. Az építkezés Z-akcióban valósul meg a szlllcel (Silica j szövetkezet kőművesbrigádjának segítségével, s remélem, még az idén tető alá kerül. A következő évben aztán folytathatnánk a Ságunk már Idáig Is kapott fel­ajánlásokat különböző alapszer­vezeteiktől, mégsem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy egyesek el­képzelik. Kitűnő szervezést Igé­nyel, hogy az önkéntes építők akkor és annyian jöjjenek, ami­kor és ahányszor éppen szükség van. Gondoskodni étkeztetésük­ről, szállásukról, s nem utolsó­sorban az építőanyagot kell ne­kik biztosítani. Meg a Z-akciók- kal sincsenek a legjobb tapaszta­lataim, gyakran előfordul, hogy a tervezett időnek a kétszerese alatt fejeződik be egy-egy épít­kezés. Nekünk nem szabad ebbe a hibába esnünk, de hát ez sok mindenen múlik. Főleg a szerve­zésen, s az építők hozzáállásán, de azt Is figyelembe kell venni, hogy atipikus építkezésről van szó, rengeteg faragvánnyal, ami esetleg fékezheti a tempót. Ha minden jól halad, jövő májusra elkészülhet a ház. A völgy komp­lex kiépítéséről a jelenlegi gaz­dasági helyzetben szó sem lehet. 1986-ban, amikor a tanulmányter­vezet elkészült, 36 millió koroná­ban állapították meg a költség- vetés nagyságát. A mai viszonyok között ez olyan hatvanmillióra rúg, s ennyi pénzt erre a célra szinte lehetetlen előteremteni. Marad hát a szakaszos építés. Mi lesz veled, Gombaszög? áttörés évének számít, a sokáig szunnyadozó tervekből végre va­lami megvalósul. De lássuk, mit mondanak az illetékesek, mi lesz Gombaszöggel!'. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára: — Három évvel ezelőtt a központi bizottság az akkori kormányfőnek és kulturá­lis miniszternek felvetette a gom­baszögi völgy átépítésének szük­ségességét. Támogatták elképze­lésünket, a minisztérium 15 mil­lió koronát bocsátott volna ren­delkezésünkre, el is Indult a ter­vezés, de közben újra a Nemzeti Front kötelékébe kerültünk, s így abbamaradt az egész. Tavaly ja­vasoltuk ennek folytatását a Rozs­nyói Jnb-vel együttműködve, a- melynek elnöke felvetette, ml lenne, ha a városhoz tartozó egy­kori fürdőben építenénk fel a szabadtéri színpadot. A Központi Bizottság ragaszkodva a hagyo­mányokhoz, ezt elvetette. A völgy kiépítését a járási jednotával, a barlangászokkal együtt szeret­nénk megvalósítani. Egy többcé­lú központot képzelünk el, ahol színpad átépítésével és a nézőtér kialakításával. Különösen a szín­pad szorul arra, hogy rendbehoz­zák, a svidníkl mintájára tető­szerkezetet kapjon, és legyenek öltözők. Az Ide vonatkozó terv elkészítésével a Rozsnyói Járási Építőipari Vállalatot bíztuk meg, a költségeket pedig a knb fedezi. Bízom benne, hogy legkésőbb 1994-ben már új színpad, méltójjb környezet fogadba az országos kulturális ünnepély résztvevőit. Szőllős Sándor, a Csemadok Rozsnyói Járási Bizottságának tit­kára: — Tavaly okótbertől fut- kározom az építkezéssel kapcso­latos papírokért. Az áremelések miatt át kellett dolgozni a költ­ségvetést, sokáig tartott a huza­vona, kell-e a Gömöri Házhoz szennyvíztisztító vagy elég az üle­pítő, a terveket Is háromhónapos késéssel küldte le a Csemadok, s ez mind késleltette a tájház építésének megkezdését. Z-akció­ban épül majd a ház, ami annyit jelent, hogy a munkálatok egy- harmadát társadalmi összefogás­sal kell elvégezni, járási bizott­külön tervekkel és költségvetés­sel. A legfontosabb következő lé­pés a színpad felújítása. Legjobb lenne egy egészen új, modern pó­dium felépítése, hiszen az alapok­tól feljebb már mindent kikez­dett az idő vasfoga. Ma még nem tudni, mi is lesz belőle, hiszen még a tervek sem készültek el. A tetőszerkezet megépítésére a- zonban mindenképpen sor kerül. Juhás Pavol, a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság elnöke: — A jnb a kezdetektől fogva támogat­ja az építkezést. Elintéztünk min­dent, ami a Gömöri Ház építésé­nek megkezdéséhez szükséges — engedélyt és pénzt, mégsem kez­dődött még a tényleges munka. Igaz, az egész előkészület hosz- szan tartott, de még lett volna idő arra, hogy az alapokat az idei ünnepség előtt lerakják, s a terepet körülötte elrendezzék. Ehhez egy hét is elegendő, s az ünnepélyre érkezők saját szemük­kel láthatták volna, hogy valami végre készül Gombaszögön. így meg, ahogy a Csemadokot isme­rem, az ünnepély után egy hóna­pig pihennek, s csak augusztus­ban kezdődik meg az alapozás. Ami a színpadot illeti, ha elké­szül a terve, felviszem a kerületi nemzeti bizottságra, hogy megbe­széljük a költségvetést, s utána megkezdődhetnek a munkálatok. Borzy Bálint, a Szalóci (Sla- vec) Helyi Nemzeti Bizottság el­nöke: — Sokáig húzódozott az építkezési engedély kiadása. A kérdéses 1,66 hektáros telket u- gyanis át kellett íratni a hnb-re, mert ez a terület katasztrálisan ugyan hozzánk tartozik, de a va­lóságban a szövetkezeté volt. Nem most, már sokkal régebben el kellett volna kezdeni egy átfogó építkezést a gombaszögi völgy­ben, hiszen — az itteni természe­ti adottságokat és az ebből adódó lehetőségeket mérlegelve — óriá­si a lemaradásunk. Évközben is rengeteg turista megfordul Itt, s nincs például egy kulturált hely, ahová leülhetnének ebédelni. Most elkezdődik a tájház építése Z-akcióban, amelyből — biztos vagyok benne — a szalóclak a legteljesebben kiveszik részüket. Ennél is fontosabb lenne viszont az új színpad, hiszen a mostani helyreállítására az ünnepségekre készülődve évente 40—50 ezer ko­ronát fordítunk. Mi lesz veled. Gombaszög? Az­zal mindenki egyetért, hogy a je­lenlegi állapotok tarthatatlanok, s a kezdeti (legfontosabb?) tényle­ges lépések megtörténtek, építe­ni kezdik a Gömöri Házat, a szín­pad, a nézőtér és a többi járu­lékos építmény sorsa ez Idő tájt még nagyon bizonytalan. Lukács Tibort Idézve a tájház építésével kapcsolatban: „Ne csak beszél­jünk a Csemadokhoz való viszo­nyunkról, hanem tegyünk Is érte valamit.“ Megjegyezném, hogy ez min­denkire vonatkozik: a Csemadok vezető tisztségviselőire éppúgy, mint az alapszervezetek legújabb, legifjabb tagjaira, no meg a Cse- madokkal kapcsolatban álló szer­vekre és szervezetekre Isi D. Kovács József Ilyen is van üldögéltem. Békésen bámészkodtam kife­lé az ablakon, gyönyörködtem a friss haj­tásokban. Jólesett egy kicsit álmodozni. Az­tán valami tompa puffanást és torokresze­lést hallottam. Komolyan mondom, össze­rezzentem. A viselkedésmódnak ez a megnyilvánulá­sa azt Jelezte, hogy tanárunk már átbön­gészte a katedrán található összes újságot, hosszas tankönyvlapozgatás után le­írta a soron következő anyagot az osztály­könyvbe. Az osztályozóívhez Jutva a lapozgatásban felhúzta a szemöldökét. Valószínűleg a pil­lanat töredéke elég volt neki ahhoz, hogy megállapítsa: gáz van. Tehát feleltetni kell. Elszoktunk már a számonkéréstől. Ha nem muszáj, minek öljük magunkat? Az első felelőnek volt a legrosszabb. Ta­nárunk feleltetésl módszerének gépezete nehezen Indult meg. A feltett kérdés mesz- sze volt az előírt tananyagtól, de ez a tá­volság semmi volt a felelő és a megvála­szolatlan kérdés közötti távolsághoz képest. Szóval, egy kicsit bonyolult. A lényeg az, hogy tanárunk nem hagyta megválaszolat­lanul a kérdést, és tüzetes Jegyszemle után az Illetőnek felháborodottan írta be a hár­mast. A második felelő szerencsésebben úszta meg a számonkérést. Teljesítménye öt mondat, mínusz az a két mondat, amelyet a padszomszédja súgott meg neki, tehát három mondat. így morfondíroztam ma­gamban: talán azért kapott kettest, mert „felelés“ közben mosolygott. De csak ezután Jött a Java. Harmadiknak Évát választotta ki. Éva állt a katedránál és várta sorsának betel­jesedését. Tanárunk már belejött a „felel­Szálkák, fricskák, cikornyák tetésbe“, és nyugodt vizeken evezett: távol a szaktantárgytól és közel a növényter­mesztéshez, állattenyésztéshez. Először azt tudta meg, hogy Éva falun lakik. Aztán azt, hogy családi házuk van, van két test­vére, és apukája az egységes földműves- szövetkezetben dolgozik. — Igen, állatokkal is foglalkoznak. — Hogy mivel? Hát Juhtenyésztéssel. — Kertjük Is van, autójuk is? — Igen, színes tévé Is. — Hogy automata mosógép? Természete­sen — válaszolgatott Éva szorgalmasan. — Ez Igen! Jól van, a helyedre mehetsz. Ml, az osztály, szájtátva lestük a tanár kézmozdulatát. Egyest írt be. Néhány perc múlva kicsengettek. Mikor kiment az osz­tályból, csak úgy záporoztak a megjegyzé­sek. Mi ez az egész? — kérdeztük egymástól. A kérdésre kérdéssel válaszoltunk: Valami rossz vicc? Mindez már a múlté, de ennek a tanár­nak, ennek a tanítási és feleltetésl mód­szernek még van Jövője ls(?). Zsúka Zsanett Jutalom Minden szülő örül, amikor csemetéje jó Jegyet kap az Iskolában. Örömmel írja alá az egyest az anyuka vagy az apuka, és nyugtázza, lám, milyen szorgalmas a gye­rek. Sokszor hallottam már olyasmit, hogy a gyerek buzdítására, a Jó Illetve a még Jobb bizonyítvány reményében a szülők Jutalmat ígérnek gyermeküknek. Ismerőseim között van olyan család, ahol a gyerek az ellen­őrzőbe minden beírt egyesért kap egy ko­ronát, sőt olyanokat Is Ismerek, akik öt­koronással „fizetnek“ (az egyesért). Van, aki cukrászdába viszi a Jó elöme- netelü csemetéjét, van, aki cirkuszba, más szülő meg könyvet ajándékoz. Az év végi bizonyítvány pedig már komoly „okmány“, főleg, ha kedvező eredményt mutat fel. összecsukható kempingbicikll, vagy RMX, illetve BMX kerékpár Jár érte. Persze, min­den család a maga pénztárcája szerint dönt a Jutalmat Illetően. Erről Jut eszembe egy rövidke epizód, amely tavaly-nyáron két-három nappal bl- zonyítványosztás után történt: Csaba, az utcabeli kisfiú szomorúan pa- naszkodta, hogy ő kitűnő bizonyítványáért csak egy szovjet fényképezőgépet kapott. Bezzeg a Marci számítógépes Játékot ka­pott, sőt egy kétkazettás magnót Is. Ejha! — szóltam közbe. — Hát olyan remek volt a bizonyítványa? Dehogy! Tele volt négyesekkel! A drága ajándékokat azért kapta, mert nem bukott meg! Nekem Is van két kisiskolásom. Én Is a Jó Jegyekkel szimpatizálok, és mosollyal, slmogatással Jutalmazom. Év végére pedig az apró ajándék, a szép könyv híve va­gyok. Éppen ezért döbbentem meg néhány nappal ezelőtt, amikor barátnőm azt újsá­golta, hogy a szomszédasszonya év végén Jutalmul a fényes bizonyítványért horror filmeket fog vetíteni a videón gyerkőcei­nek. Takács Izabella Elítélem a szarvasokat! A minap nagy örömömre szolgált, hogy az egyik napilapunk olvasói tudósításából megtudhattam: a Lévai (Levice) Járás te­kintetes és nemzetes nimródjal „vadállomá­nyunk nemesítése érdekében az elmúlt év­ben 297 szarvast, 530 özet, 495 vaddisznót, 38 muflont, 478 nyulat és 899 fácánkakast lőttek ki. A 42 vadásztársaság közül nagy­vadból a legjobb eredményeket a devlőanyl és a őajkovl vadászok érték el. Az előb­biek 50 vaddisznót lőttek, az utóbbiak a szarvastenyésztés terén érték el Jó ered­ményt, 33 darab továbbtenyésztésre alkal­matlan szarvasbikát ejtettek el.“ Valóban szívet és lelket gyönyörködtető volt szá­momra erről olvasni, s elelmélkedul azon, hogy mindez a vadállomány nemesítése vé­gett történt!... Örömömet azonban álnok módon megza­varták! Tegnap egy külföldi lapban olvas­tam a szarvasok és egyéb erdei vadak ún. demokratikus szakszervezetének alapelvét, ennek a szedett-vedett, mindenre kapható társaságnak az irományát, akik azt merték állítani, hogy e kilövések Jogtalanul tör­téntek, mert, hogy sem a szarvasokat, sem az egyéb vadakat nem vizsgálták meg, így nem tudni, hogy valóban a nemesítést szol- gálta-e Irtásuk, de még csak a nőstények véleményét sem kérték ki e kérdésben. Sőt, elvetemültségükben azt az alaptalan rá­galmat is le merték írni. hogy nem hiszik, hogy mindez az ő érdekükben történt vol­na! Tudd meg, kedves Olvasó, hogy én mély­ségesen elítélem ezt az állatbandáti Ke — Rt

Next

/
Thumbnails
Contents