Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-21 / 25. szám
új ifjúság 4 Gombaszög, Festői völgy tisztán csobogó patakkal és a szemközti mészkőbánya kedélyromboló látványával. Évente egyszer nemzetiségi kultúránk szentélyévé válik ez a hely rogyadozó oltárával, amely mintha általános állapotainkat szimbolizálná. Egy szó mint száz, ez a környezet — s most nem a természetre gondolok — nem méltó egy nemzeti kisebbség csúcsrendezvényének megtartásához. Elavult színpad, kezdetleges ülőhelyek és járulékos építmények. Gondoljunk csak az alapvető tisztálkodást szolgáló épületek hiányára vagy az er- dőszélén megbúvó falatrinákra. Ha Gombaszögöt összehasonlítjuk az ukrán dolgozók svidníkl amfiteátrumával, ég és föld a különbség. Ebből is látszik, hogy a mennyiségnek — az ukrán nemzetiség számbelileg többszörösen a magyar alatt van — nem mindig ekvivalens velejárója a minőség. Hiba volna viszont azt hinni, hogy ezek a gondolatok csak az újságírót foglalkoztatják. Korántsem. Évek óta lázasan dolgozó agyak tervezgetik a gombaszögi völgy kiépítését a Csema- dok Központi Bizottságától a rozs- nyói (Rožňava) járási bizottságán keresztül a járási nemzeti bizottságig. 1989 e tekintetben is az lenne motorest, bővülne a faházikók kapacitása, megépülne a barlang bejárati része és a szabadtéri mozi. Az lenne a cél, hogy Gombaszögöt mint turistaközpontot, művelődési vagy képzőművészeti, esetleg pionírtábort, természeti Iskolát egész évben teljes egészében ki lehessen használni. A közös vállalkozás elmaradt, a Csemadok társak nélkül maradt, így fokozatosan, szakaszos építkezésben lehet csak megvalósítani elképzeléseinket, ami már meg is kezdődött a Gömcrl Ház kivitelezésével. Ez egy többcélú táj- ház lesz kiállító- és tanácsteremmel az érsekújvári (Nové Zr5m- ky) Istenes József tervei alapján, aki sorra járta a környező gö- möri falvakat, hogy tanulmányozza a népi építészetet. A tájház tehát jellegzetes gömöri ház lesz, persze méreteiben nagyobb az e- redetieknél. Az építkezési engedély már megvan, a ház helyét úgyszintén kimérték, s közvetlen az ünnepség után megkezdődnek a földmunkák. Nem akartuk u- gyanls, hogy előtte feldúlják a terepet. Az építkezés Z-akcióban valósul meg a szlllcel (Silica j szövetkezet kőművesbrigádjának segítségével, s remélem, még az idén tető alá kerül. A következő évben aztán folytathatnánk a Ságunk már Idáig Is kapott felajánlásokat különböző alapszervezeteiktől, mégsem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy egyesek elképzelik. Kitűnő szervezést Igényel, hogy az önkéntes építők akkor és annyian jöjjenek, amikor és ahányszor éppen szükség van. Gondoskodni étkeztetésükről, szállásukról, s nem utolsósorban az építőanyagot kell nekik biztosítani. Meg a Z-akciók- kal sincsenek a legjobb tapasztalataim, gyakran előfordul, hogy a tervezett időnek a kétszerese alatt fejeződik be egy-egy építkezés. Nekünk nem szabad ebbe a hibába esnünk, de hát ez sok mindenen múlik. Főleg a szervezésen, s az építők hozzáállásán, de azt Is figyelembe kell venni, hogy atipikus építkezésről van szó, rengeteg faragvánnyal, ami esetleg fékezheti a tempót. Ha minden jól halad, jövő májusra elkészülhet a ház. A völgy komplex kiépítéséről a jelenlegi gazdasági helyzetben szó sem lehet. 1986-ban, amikor a tanulmánytervezet elkészült, 36 millió koronában állapították meg a költség- vetés nagyságát. A mai viszonyok között ez olyan hatvanmillióra rúg, s ennyi pénzt erre a célra szinte lehetetlen előteremteni. Marad hát a szakaszos építés. Mi lesz veled, Gombaszög? áttörés évének számít, a sokáig szunnyadozó tervekből végre valami megvalósul. De lássuk, mit mondanak az illetékesek, mi lesz Gombaszöggel!'. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára: — Három évvel ezelőtt a központi bizottság az akkori kormányfőnek és kulturális miniszternek felvetette a gombaszögi völgy átépítésének szükségességét. Támogatták elképzelésünket, a minisztérium 15 millió koronát bocsátott volna rendelkezésünkre, el is Indult a tervezés, de közben újra a Nemzeti Front kötelékébe kerültünk, s így abbamaradt az egész. Tavaly javasoltuk ennek folytatását a Rozsnyói Jnb-vel együttműködve, a- melynek elnöke felvetette, ml lenne, ha a városhoz tartozó egykori fürdőben építenénk fel a szabadtéri színpadot. A Központi Bizottság ragaszkodva a hagyományokhoz, ezt elvetette. A völgy kiépítését a járási jednotával, a barlangászokkal együtt szeretnénk megvalósítani. Egy többcélú központot képzelünk el, ahol színpad átépítésével és a nézőtér kialakításával. Különösen a színpad szorul arra, hogy rendbehozzák, a svidníkl mintájára tetőszerkezetet kapjon, és legyenek öltözők. Az Ide vonatkozó terv elkészítésével a Rozsnyói Járási Építőipari Vállalatot bíztuk meg, a költségeket pedig a knb fedezi. Bízom benne, hogy legkésőbb 1994-ben már új színpad, méltójjb környezet fogadba az országos kulturális ünnepély résztvevőit. Szőllős Sándor, a Csemadok Rozsnyói Járási Bizottságának titkára: — Tavaly okótbertől fut- kározom az építkezéssel kapcsolatos papírokért. Az áremelések miatt át kellett dolgozni a költségvetést, sokáig tartott a huzavona, kell-e a Gömöri Házhoz szennyvíztisztító vagy elég az ülepítő, a terveket Is háromhónapos késéssel küldte le a Csemadok, s ez mind késleltette a tájház építésének megkezdését. Z-akcióban épül majd a ház, ami annyit jelent, hogy a munkálatok egy- harmadát társadalmi összefogással kell elvégezni, járási bizottkülön tervekkel és költségvetéssel. A legfontosabb következő lépés a színpad felújítása. Legjobb lenne egy egészen új, modern pódium felépítése, hiszen az alapoktól feljebb már mindent kikezdett az idő vasfoga. Ma még nem tudni, mi is lesz belőle, hiszen még a tervek sem készültek el. A tetőszerkezet megépítésére a- zonban mindenképpen sor kerül. Juhás Pavol, a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság elnöke: — A jnb a kezdetektől fogva támogatja az építkezést. Elintéztünk mindent, ami a Gömöri Ház építésének megkezdéséhez szükséges — engedélyt és pénzt, mégsem kezdődött még a tényleges munka. Igaz, az egész előkészület hosz- szan tartott, de még lett volna idő arra, hogy az alapokat az idei ünnepség előtt lerakják, s a terepet körülötte elrendezzék. Ehhez egy hét is elegendő, s az ünnepélyre érkezők saját szemükkel láthatták volna, hogy valami végre készül Gombaszögön. így meg, ahogy a Csemadokot ismerem, az ünnepély után egy hónapig pihennek, s csak augusztusban kezdődik meg az alapozás. Ami a színpadot illeti, ha elkészül a terve, felviszem a kerületi nemzeti bizottságra, hogy megbeszéljük a költségvetést, s utána megkezdődhetnek a munkálatok. Borzy Bálint, a Szalóci (Sla- vec) Helyi Nemzeti Bizottság elnöke: — Sokáig húzódozott az építkezési engedély kiadása. A kérdéses 1,66 hektáros telket u- gyanis át kellett íratni a hnb-re, mert ez a terület katasztrálisan ugyan hozzánk tartozik, de a valóságban a szövetkezeté volt. Nem most, már sokkal régebben el kellett volna kezdeni egy átfogó építkezést a gombaszögi völgyben, hiszen — az itteni természeti adottságokat és az ebből adódó lehetőségeket mérlegelve — óriási a lemaradásunk. Évközben is rengeteg turista megfordul Itt, s nincs például egy kulturált hely, ahová leülhetnének ebédelni. Most elkezdődik a tájház építése Z-akcióban, amelyből — biztos vagyok benne — a szalóclak a legteljesebben kiveszik részüket. Ennél is fontosabb lenne viszont az új színpad, hiszen a mostani helyreállítására az ünnepségekre készülődve évente 40—50 ezer koronát fordítunk. Mi lesz veled. Gombaszög? Azzal mindenki egyetért, hogy a jelenlegi állapotok tarthatatlanok, s a kezdeti (legfontosabb?) tényleges lépések megtörténtek, építeni kezdik a Gömöri Házat, a színpad, a nézőtér és a többi járulékos építmény sorsa ez Idő tájt még nagyon bizonytalan. Lukács Tibort Idézve a tájház építésével kapcsolatban: „Ne csak beszéljünk a Csemadokhoz való viszonyunkról, hanem tegyünk Is érte valamit.“ Megjegyezném, hogy ez mindenkire vonatkozik: a Csemadok vezető tisztségviselőire éppúgy, mint az alapszervezetek legújabb, legifjabb tagjaira, no meg a Cse- madokkal kapcsolatban álló szervekre és szervezetekre Isi D. Kovács József Ilyen is van üldögéltem. Békésen bámészkodtam kifelé az ablakon, gyönyörködtem a friss hajtásokban. Jólesett egy kicsit álmodozni. Aztán valami tompa puffanást és torokreszelést hallottam. Komolyan mondom, összerezzentem. A viselkedésmódnak ez a megnyilvánulása azt Jelezte, hogy tanárunk már átböngészte a katedrán található összes újságot, hosszas tankönyvlapozgatás után leírta a soron következő anyagot az osztálykönyvbe. Az osztályozóívhez Jutva a lapozgatásban felhúzta a szemöldökét. Valószínűleg a pillanat töredéke elég volt neki ahhoz, hogy megállapítsa: gáz van. Tehát feleltetni kell. Elszoktunk már a számonkéréstől. Ha nem muszáj, minek öljük magunkat? Az első felelőnek volt a legrosszabb. Tanárunk feleltetésl módszerének gépezete nehezen Indult meg. A feltett kérdés mesz- sze volt az előírt tananyagtól, de ez a távolság semmi volt a felelő és a megválaszolatlan kérdés közötti távolsághoz képest. Szóval, egy kicsit bonyolult. A lényeg az, hogy tanárunk nem hagyta megválaszolatlanul a kérdést, és tüzetes Jegyszemle után az Illetőnek felháborodottan írta be a hármast. A második felelő szerencsésebben úszta meg a számonkérést. Teljesítménye öt mondat, mínusz az a két mondat, amelyet a padszomszédja súgott meg neki, tehát három mondat. így morfondíroztam magamban: talán azért kapott kettest, mert „felelés“ közben mosolygott. De csak ezután Jött a Java. Harmadiknak Évát választotta ki. Éva állt a katedránál és várta sorsának beteljesedését. Tanárunk már belejött a „felelSzálkák, fricskák, cikornyák tetésbe“, és nyugodt vizeken evezett: távol a szaktantárgytól és közel a növénytermesztéshez, állattenyésztéshez. Először azt tudta meg, hogy Éva falun lakik. Aztán azt, hogy családi házuk van, van két testvére, és apukája az egységes földműves- szövetkezetben dolgozik. — Igen, állatokkal is foglalkoznak. — Hogy mivel? Hát Juhtenyésztéssel. — Kertjük Is van, autójuk is? — Igen, színes tévé Is. — Hogy automata mosógép? Természetesen — válaszolgatott Éva szorgalmasan. — Ez Igen! Jól van, a helyedre mehetsz. Ml, az osztály, szájtátva lestük a tanár kézmozdulatát. Egyest írt be. Néhány perc múlva kicsengettek. Mikor kiment az osztályból, csak úgy záporoztak a megjegyzések. Mi ez az egész? — kérdeztük egymástól. A kérdésre kérdéssel válaszoltunk: Valami rossz vicc? Mindez már a múlté, de ennek a tanárnak, ennek a tanítási és feleltetésl módszernek még van Jövője ls(?). Zsúka Zsanett Jutalom Minden szülő örül, amikor csemetéje jó Jegyet kap az Iskolában. Örömmel írja alá az egyest az anyuka vagy az apuka, és nyugtázza, lám, milyen szorgalmas a gyerek. Sokszor hallottam már olyasmit, hogy a gyerek buzdítására, a Jó Illetve a még Jobb bizonyítvány reményében a szülők Jutalmat ígérnek gyermeküknek. Ismerőseim között van olyan család, ahol a gyerek az ellenőrzőbe minden beírt egyesért kap egy koronát, sőt olyanokat Is Ismerek, akik ötkoronással „fizetnek“ (az egyesért). Van, aki cukrászdába viszi a Jó elöme- netelü csemetéjét, van, aki cirkuszba, más szülő meg könyvet ajándékoz. Az év végi bizonyítvány pedig már komoly „okmány“, főleg, ha kedvező eredményt mutat fel. összecsukható kempingbicikll, vagy RMX, illetve BMX kerékpár Jár érte. Persze, minden család a maga pénztárcája szerint dönt a Jutalmat Illetően. Erről Jut eszembe egy rövidke epizód, amely tavaly-nyáron két-három nappal bl- zonyítványosztás után történt: Csaba, az utcabeli kisfiú szomorúan pa- naszkodta, hogy ő kitűnő bizonyítványáért csak egy szovjet fényképezőgépet kapott. Bezzeg a Marci számítógépes Játékot kapott, sőt egy kétkazettás magnót Is. Ejha! — szóltam közbe. — Hát olyan remek volt a bizonyítványa? Dehogy! Tele volt négyesekkel! A drága ajándékokat azért kapta, mert nem bukott meg! Nekem Is van két kisiskolásom. Én Is a Jó Jegyekkel szimpatizálok, és mosollyal, slmogatással Jutalmazom. Év végére pedig az apró ajándék, a szép könyv híve vagyok. Éppen ezért döbbentem meg néhány nappal ezelőtt, amikor barátnőm azt újságolta, hogy a szomszédasszonya év végén Jutalmul a fényes bizonyítványért horror filmeket fog vetíteni a videón gyerkőceinek. Takács Izabella Elítélem a szarvasokat! A minap nagy örömömre szolgált, hogy az egyik napilapunk olvasói tudósításából megtudhattam: a Lévai (Levice) Járás tekintetes és nemzetes nimródjal „vadállományunk nemesítése érdekében az elmúlt évben 297 szarvast, 530 özet, 495 vaddisznót, 38 muflont, 478 nyulat és 899 fácánkakast lőttek ki. A 42 vadásztársaság közül nagyvadból a legjobb eredményeket a devlőanyl és a őajkovl vadászok érték el. Az előbbiek 50 vaddisznót lőttek, az utóbbiak a szarvastenyésztés terén érték el Jó eredményt, 33 darab továbbtenyésztésre alkalmatlan szarvasbikát ejtettek el.“ Valóban szívet és lelket gyönyörködtető volt számomra erről olvasni, s elelmélkedul azon, hogy mindez a vadállomány nemesítése végett történt!... Örömömet azonban álnok módon megzavarták! Tegnap egy külföldi lapban olvastam a szarvasok és egyéb erdei vadak ún. demokratikus szakszervezetének alapelvét, ennek a szedett-vedett, mindenre kapható társaságnak az irományát, akik azt merték állítani, hogy e kilövések Jogtalanul történtek, mert, hogy sem a szarvasokat, sem az egyéb vadakat nem vizsgálták meg, így nem tudni, hogy valóban a nemesítést szol- gálta-e Irtásuk, de még csak a nőstények véleményét sem kérték ki e kérdésben. Sőt, elvetemültségükben azt az alaptalan rágalmat is le merték írni. hogy nem hiszik, hogy mindez az ő érdekükben történt volna! Tudd meg, kedves Olvasó, hogy én mélységesen elítélem ezt az állatbandáti Ke — Rt
