Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-21 / 25. szám
új ifjúság 3 A csehszlovák és a csehszlovákmagyar közös Duna-szakasz ökológiai szempontból a folyónak egy különösen figyelemreméltó szakasza. A Duna még a Dévényi-kaput elhagyva is megtartja hegyi folyó Jellegét, melynek jellemzője a többi évszakhoz képest különösen magas tavaszi vízállás, s mindennek velejárója a gazdag növény- és állatvilág, ritka növény- és állatfajokkal. A gabóíkovo- nagymarosi vízlépcsőrendszer építése jelentősen átalakította e táj arculatát, természeti környezetét. Az építkezésnek a magyar kormány által a közelmúltban bejelentett felfüggesztése e- gyik Indokaként a magyar vezetés éppen azt hozta fel, hogy a vízlépcsőrendszer jelentős, negatív és visszafordíthatatlan hatást jelent a Duna természeti környezetére. Nemrégiben a Nové slovo című folyóirat hasábjain két szlovák akadémikus, Ľudovít Weis- mann és Imrich Daubner annak a véleményének adott hangot, hogy a bősi vízlépcső építése olyan stádiumba Jutott, amikor már az építkezés leállításával sem lehetne a Duna természeti környezetét eredeti állapotába visszaállítani. Éppen ellenkezőleg, várható lenne, hogy az építkezés negatív hatásai ezáltal csak fokozódnának. A legfontosabb feladat tehát az építkezés befejezése úgy, hogy annak a lehető. legkisebb negatív hatása legyen a természeti környezetre. Az építkezés, mint minden nagy műszaki létesítmény, már eddig is áldozatokat követel a természettől, kár lenne növelni az áldozatok mennyiségét. Tekintettel arra, hogy a tervek szerint még az idei év decemberében feltöltik a körtvélyesi (HruSov) tározót és a felvízcsatornát is, még előtte szükséges megtenni minden olyan fontos intézkedést, amely csökkenti a negatív hatásokat. Azt tudakolandó, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia szerint melyek ezek az intézkedések, felkerestük Imrich Daubnert, az SZTA Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetének igazgatóját. — Először is el kell mondanom .-r- kezdte az akadémikus —, hogy sok olyan, a vízlépcsőrendszer építésével összefüggő probléma, amelyik ökológiainak neveztetik, valójában nemcsak a mi hatáskörünkbe tartozik. Több á- gazat szakembereinek kell együttműködnie ahhoz, hogy megoldjuk ezeket a gondokat. Dialógusnak kell kialakulnia a műszakiak és a biológusok között, a döntések meghozatalakor minden szempontot figyelembe kell vennünk. Ennek a dialógusnak a lehetőségét teremtette meg a nemrégiben létreliozott koordinációs bizottság, a- mely az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma mellett létesült. E bizottságnak tagjai az illetékes miniszterhelyettesek: Vladimír Lokvenc, az építkezés kormánymegbízottja, az ösz- szes érdekelt vállalat igazgatói, valamint mi, biológusok, környezetvédelmi szakemberek. A bizottság rendszeresen, negyedévente ülésezik, megvitatjuk a A Duna- a nagy átváltozás előtt felmerült problémákat. S hogy most már a víztároló és a csatorna feltöltése előtti legfontosabb teendőkről beszéljek: mi, ökológusok 14 pontba foglaltuk azokat az intézkedéseket, amelyeket a feltöltés megkezdéséig meg kell valósítani. Nehéz itt fontossági sorrendet felállítani, de talán a legfontosabb lenne azoknak a biocentrumoknak a létrehozása, amelyek az ökológiai egyensúly visszaállításának bázisai lennének. Ezenkívül ki kell alakítani a körtvélyesi víztároló partjának tagoltságát, keresztirányban gátakat kellene építeni, hogy az ekképpen kialakított „rekeszekben“ a vízi élővilág menedéket kereshessen a víz áramlása elől. Fontos teendő a monitorrendszer kiépítése is, hogy állandó megfigyelés alatt tarthassuk a szóban forgó területet, regisztráljuk az esetleges nemkívánatos változásokat. Nincs még teljesen megoldva a Duna mellékés holtágainak vízellátása sem, pedig az élővilág megóvása szempontjából ez is fontos feladatunk. A már említett bizottság működésében garanciát látunk arra, hogy ezek a Javaslataink meg is valósulnak majd. Ennek létrehozása előtt ugyanis, mivel szakvéleményünket nem vették figyelembe,. az éptíkő több hibát is elkövettek, s ezeknek káros következményei lehetnének, s amelyeknek helyrehozása éppen az említett, általunk kidolgozott Javaslati pontokban szerepel. — Milyen a szlovák és a magyar tudományos akadémia együttműködése a káros környezeti hatások vizsgálatában és a megoldási Javaslatok kidolgozásában. Változott-e a helyzet azóta, hogy a magyar kormány bejelentette az építkezés Ideiglenes leállítását? — Szeretném hangsúlyozni, hogy az együttműködésünk nagyon jó, és az is maradt. A két tudományos akadémia szakemberei minden évben egyszer rendszeresen találkoznak, megbeszélik a legfontosabb teendőket. A sorrendben negyedik ilyen találkozón, 1985- ben Budapesten a két akadémia képviselői megegyeztek abban, hogy 1986— 90-ben tovább folytatják a közös munkát a következő problémakörökben: biológiai-ökológiai, hidrolőgiai- pedológiai, geográfiai és tájvédelmi. Az együttműködés tervezete konkrét feladatokat tartalmaz, áttekinti a munka anyagi és személyi feltételeit, és megszabja az egyes részfeladatok teljesítésének határidejét is. Az e tervezet alapján folyó együttműködés nem szakadt meg, csupán annyi történt, hogy létrejött egy közös, a magyar és a csehszlovák kormány által létrehozott bizottság, amelynek én magam is tagja vagyok, s amelynek feladata megvizsgálni á magyar fél általi ideiglenes leállítással beállt helyzetet. A Duna, a Kis-Duna és a Mosoni- Duna közötti terület Európa legtermékenyebb mezőgazdasági területeinek egyike. Hatalmas hektárhozamokat érnek el itt búzából, kukoricából és cukorrépából. Nem titok, hogy a vízlépcső építése és majdani működése a szántóföldek termőképességére is hatással lesz. Egyrészt úgy, hogy a tulajdonképpeni építési munkálatok körülbelül 2500 hektár szántóföldet vesznek véglegesen igénybe, másrészt úgy, hogy a vízlépcsőrendszer működtetése Je, a felszín alatti egy-két méterre, s hogy ha ez így lesz, annak pozitív hatással kell lennie a mezőgazdasági termelésre is. A Csallóköz középső részén, a felvizcsatorna környékén várhatóan csökken majd a talajvíz szintje, s ez viszont valamelyest rontja majd a hektárhozamokat. De úgy hiszem, hogy idővel, megfelelő öntözéssel itt is vlsszaállíthatók majd a régi terméshozamok. — Kialakítottak-e már valamilyen koncepciót a talaj termőképességének szinten tartására és az erőmű üzemeltetése közben fellépő káros hatások kiküszöbölésére? — Igen. A legfontosabb, hogy állandó megfigyelés alatt tarthassuk ezt a területet, hogy kiépítsük azt a monitorrendszert, amely folyamatosan adatokat szolgáltat nekünk a talaj állapotáról. A monitorrendszer működtetése nemcsak a mi szakembereinkre A felvízcsatorna gátjának aszfaltozása hatással lesz a talajvíz szintjére is. A mai helyzetben a legfontosabb feladat ez esetben is az: úgy alakítsuk az é- pítkezést, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsa a termőterületeket. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre Emil Fulajtár mérnök, kandidátus, a Talaj Termőképességét Kutató Központ osztályvezetője válaszolt. — Közeledik a víztároló feltöltésének ideje. Van-e már valamilyen prognózisuk arra nézve, hogyan alakul majd a talajvíz szintje ezen a területen, s milyen pozitív és negatív hatással lesz ez a talaj termőképességére? — Pontos prognózis nem készült, de nem is készülhetett, hiszen előre szinte lehetetlen megmondani, hogy valójában hogy is alakul majd a helyzet. Feltételezhető, hogy a körtvélyesi víztároló környékén emelkedik a talajvíz szintvan bízva, együttműködünk több Intézettel és az akadémiával is. Már most talajmintákat vettünk a kérdéses területekről, hogy ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei a későbbi Időkre összehasonlítási alapul szolgáljanak. Mivel a vízlépcső üzemeltetésének megkezdése után az érintett területeken a föld művelési módján változtatni kell, együttműködünk az ottani szövetkezetekkel és a különböző mező- gazdasági kutatóintézetekkel, hogy megtaláljuk a művelés legoptimálisabb módját. Figyelembe vesszük természetesen a talaj vegyi összetételének alakulását, az egyes területeken feltételezhető savasodást, a túlzott öntözés negatív hatásait. Mindent egybevetve azt hiszem, hogy a talaj termőképessége nem romlik a vízlépcsőrendszer működésének megkezdése utón sem. KUnko Róbert Reménykeltő (mégis szomorú) statisztika A fiatalkorúak bűnözési statisztiká- I ját böngészve megállapítható, hogy a I tizennyolc év aluliak által elkövetett | bűncselekmények száma az utóbbi é- ! vekben állandósulni látszik. A tavalyi kimutatás mindezt megerősíti, s habár i nem rózsás a helyzet, elégedettségre ! nincs komolyabb okunk, ez a részeredmény is reménykeltő. Ha már nem csökken, legalább ne növekedjék a fiatalkorú bűnözők és az általuk el- , követett bűntettek száma. ' Szlovákia lakosságának 33,6 százaléka (1,7 millió fő) tizennyolc évnél i fiatalabb. Az általuk elkövetett bűn- ' cselekmények részaránya az összeshez mérve 15,8 százalék. Maguk az elkö- i vetők a tizennyolc éven aluliak 0,49 százalékát képezik, míg a felnőttek ; esetében ez majdnem 3-szor annyi. A fiatal törvénysértők %-aránya a közeljövőben előreláthatólag növekedni fog, hiszen ez a generáció is robbanásszerűen gyarapodik, s valószínűleg a kilencvenes években tetőzik a számuk, Nincs ez másként a cigány származású fiatalok esetében sem, akiknek aszociális viselkedése nem kis gondot okoz különböző hivatalos szerveinknek. Mit mond a statisztika? A tizennyolcadik életévüket még be nem töltő cigány fiatalok e nemzedék 7—8 százalékát alkotják, miközben a bűncselekmények 65 százaléka szárad a leikükön. Tavaly e fiatalok 44 százaléka került szembe a törvénnyel, s ez minden eddigi adatot felülmúl. A növekvő népesedési tendencia is főleg a cigány lakosságra vonatkozik, s az általuk elkövetett bűntények száma — a statisztikából egyértelműen kiderül — nagyban befolyásolja az egész korosztály kriminalitásának arculatát. Tovább vizsgálva az elkövetők szociális rétege- zettségét, észre kell vennünk a különféle nevelő intézetekből megszökő fiatalok bűncselekményekben való részvételének nagy és növekvő számát. 1988-ban 710 bűncselekményt követtek el, ami az előző évekhez viszonyítva harmincszázalékos emelkedést Jelent. Szlovákia nevelőintézeteiben tavaly 1500 fiatalt tartottak nyilván, s ha a bűncselekményekhez hozzáadjuk a vétségeket is, megdöbbentő adatot kapunk: tíz intézeti neveltből hét törvénysértést követett el. A fiatalkorú törvénysértők jellegzetes kategóriáját képezik az ittas állapotban garázdálkodók. örvendetes, hogy számuk 1984 óta állandóan csökken, a bűncselekmények mintegy tíz százaléka írható az alkohol rovására. Az erőszakos cselekmények elkövetésében már sokkal nagyobb szerepet játszik az alkohol (25 százalék). Növeli a fiatalok agresszivitását, és azok az erőszakos cselekmények elköveté- j sekor — az előző évekhez képest — . durvábbak, brutállsabbak voltak. ; Az ifjúkori bűnözés leggyakoribb formája a tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekmény, vétség, amely az összes bűni^set 74 százalékát tette ki tavaly. s S felnőtt törvénysértőkkel egybevetve a fiatalok részaránya 38 százalék volt. 1974 óta először ugrott ilyen magasra. Ez összefügg a nevelőintézetekből megszököttek számának növekedésével, s nem utolsósorban a cigány fiatalok növekvő aktivitásával e téren. Tavaly a tulajdon ellen elkövetett bűntettek száma 1062-vel emelkedett, s ebből 544-et cigány fiatalok követtek el. Még hosszan sorolhatnánk a bűnözési statisztika ilyen vagy olyan adatait, de bizonyára az imént közölt adatok bőven elegendők ahhoz, hogy egy súlyos társadalmi problémára felhívjuk a figyelmet. Hivatalos szerveinknek, különböző intézményeinknek, de a társadalmi szervezetek egyike-másikának is jócskán akad tennivalója, ha tartósan gátat akar vetni mindnyájunk érdekében — a fiatalkorú bűnözésnek. A bűnözés okaival, annak társadalmi súlyával bár tisztában vannak, sokszor mégiscsak tehetetlen szemlélők. A bűnözés teljes felszámolása egyetlen létező társadalmi rendszerben se lehetséges, de a minimálisra csökkentésére akadnak példák akár Európában is. (dék)
