Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-14 / 24. szám

Volt !dö, amikor a komáromi (Ko­márno) labdarúgás fényesen csillo­gott, A város csapata az országos II. ligában játszott, és színeiben olyan játékosok kergették a börlab- dát, mint Szlkora György és Gőgh Kálmán, akik többszörös válogatott­ságig vitték. ' De hol van már a tavalyi hó — kérdezik manapság a Duna-partl ki­kötőváros focirajongói. A Spartak a kerületi bajnokságban játszik, s bár­mennyire erőlködik, csak nem tud feljutni a II. Szlovák Nemzeti Li­gába. Tavaly már közel került az áhított célhoz, a tabella élén vég­zett, de mivel az egymás elleni mér­kőzések tekintetében rosszabb volt a mérlege a nagy rivális Nagyma­gyarral (Zlatá klasy) szemben, emez jutott feljebb. Idén már megint nincs remény, mert a csapat akkora ponthátrány­nyal áll a tabella második helyén Verebély (Vráble) mögött, hogy azt már elméletben sem tudná behozni. A komáromi szurkolóknak tehát még egy kicsit várniuk kell arja, hogy Ismét feljöjjön és ragyogjon a Spar­tak csillaga. De talán már megmoz­dult valami, mert egy idő óta meg­különböztetett figyelmet szentelnek az ifjúság, az utánpótlás nevelésé­nek. Ogy vélik, hogy a jövőt az ala­poktól kell építeni. 1984-ben Iskolai sportközpontot létesífettek, amelynek az edzője Százval István, a Béke Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola testnevelő tanítója, segítőtársa Boros László, a testnevelési szövetség já­rási bizottságának dolgozója, akit ta­lán a kassai (Košice) Lokomotíva egykori játékosaként Is Ismernek a foci rajongói. Éppen Százval István barátomtól kaptam a meghívást, hogy fáradjak el városukba, mert a közelmúltban fiaival egy franciaországi tornán vett részt, amely a sOvölvények nem hi­vatalos világbajnoksága. Az elneve­zés tőlem származik, de tessék, itt van a hivatalos elnevezése: Mondial Pupllles, és aki tud franciául, for­dítsa le magának. Ahogy Százval Pista elmondta, az egy hagyományos torna, amelyet minden évben meg­rendeznek Fraclaország Bretagne tar­tományának több városában, nagy hűhóval és pompával, ahogy az egy világbajnoksághoz lilik. Néhány résztvevő, Ödor Zsolt, Haj- dók Pista, Tóth Róbert és Horváth Roland társaságában leplezetlen lel­kesedéssel meséli élményeit Színes prospektusok, plakátok, fényképek sokaságával bizonyítja, hogy valódi világverseny volt. Nyolc csoportban egyaránt nyolc csapat küzdött az értékes trófeáért, a rendező Fran­ciaországon kívül Olaszország, Ang­lia, Skócia, Belgium, Spanyolország, Magyarország, Marokkó és Csehszlo­vákia üdvöskéi, hazánk színeiben pe­dig a komáromi gyerekek. Nem val­lottak szégyent, a csoportjukban a 3. helyen végeztek és az elsó húsz közé rangsorolták őket, valamint ha­zahozták a legsportszerűbb csapat­nak járó kupát. De hogy Is kerültek a komáromi gyerekek az Atlanti-Óceánhoz, ml Is történt május 4—7. között a bre- tagne-i partokon? Halljuk a boldog edBŐt, Százval Istvánt. öt évvel ezelőtt megszületett ez a sportközpont, amelyben mintegy ötven gyerek van városunk alapis­koláiból. Hosszú vajúdás után ke­rült erre sor, az Indulás sem volt könnyű, de a nehezén már túlva­gyunk. 1984 őszén kezdtem foglal­kozni az 1974 után született fiúk­kal, tehát az ötödikesekkel. Miután „kiöregedtek“, átadtam őket edző­kollégámnak. A harmadikosok és ne­gyedikesek speciális mozgásfelkészl- tésével Boros László foglalkozik. Csa­patunk a kerületi bajnokságban ját­szik, általában úgy a középmezőny­ben szerepel, ami nem is rossz, mert a fiúk korengedménnyel legalább egy-két évvel Idősebbekkel játszanak egy csoportban. Heti három edzést tartunk a Spar­tak pályáján, amit borzasztóan ke- A Spartak Komárno „üdvöskéi“, akik egészen az Atlanti-óceán partján vésnek tartok. Ebben a korban a képviselték hazánkat. Bai szélen Szrenkányi Dániel, az idősebbek, jobb gyereknek naponta kéne játszania a szélen Százvai István, a fiatalabbak edzője. Csallóközi gyerekek sikeres szereplése az Atlanti-óceán partján Siivölvények Tilágbajnokságán labdával kedvtelésből, puszta szóra­kozásból, és így tanulna meg igazán mesterien bánni vele. Sajnos, valahol megfeledkeztünk a gyermekekről, az Ifjúságról. A városokban beépítet­tünk minden üres területet. Nincs grund, nincs talpalatnyi hely, ahot a fiúk önfeledten kergetnék a lab­dát. A Spartaknak hét csapata sze­repel a különböző bajnokságokban, így csak elvétve jutunk a füves pá­lyára. Dé ezt nem panaszként mon­dom, mert a labdargó-szakosztály ve­zetősége Igyekszik minél jobb tel­tételeket teremteni nekünk. Szóval vagyunk, és lassan kiépí­tettük nemzetközi kapcsolatainkat Is. Elsősorban a Budapesti Úttörő Sta­dionnal, Illetve annak csapatával va­gyunk nagyon jó kapcsolatban. Idő­ről Időre hol Itt, hol ott megmér­kőzünk egymással. Egyszer, amikor tavaly nálvtnk jártak, felvetették, hogy nem lenne-e kedvünk játszani egy franciaországi tornán, ök rend­szeres szereplői, sőt, az első két évfolyamot meg Is nyerték. Azt hit­tük, nem gondolják komolyan, de aztán tavaly októberben meghívót kaptunk az említett torna szervező bizottságától, Plomelinből. Természetesen azon nyomban fűt- fát megmozgattunk, hogy e'.mehes- sünk a tornára. Nem kis dologról volt sző, hiszen csak a Párizsig szó­ló menettérti vasúti költség majd­nem ötvenezer koronát tett ki. El­mentünk a városi nemzeti bizottság elnöke. Pásztor István után. Nagy megértéssel fogadott és teljes támo­gatásáról biztosított bennünket. Szin­te egyedül járt el, hogy ügyünket kedvezően Intézzék. Ezek után a rendőrség útlevélosztálya és a bank Is nagyon készségesen bánt kérel­münkkel. Pénzt is kaptunk olyan formában, hogy a szülők ledolgozzák a stadion új lelátójának építésén, a­A Béke utcai fiúk a kupákkal. Százvai István kezében a gportszarfisági díj. mely a városi költségvetésből ké­szül. Ez így úgy hiszem méltáni^os eljárás. Szinte magunk sem akartuk elhin­ni, de végül minden elintéződött, ős mi felülhettünk a vonatra, hogy vá­gyaink földjére érjünk. Két álló na­pig utaztunk, de a fogadtatás min­denért kárpótolj Quimperbern, eb­ben a központi városban úgy fogad­tak bennünket, mintha legalábbis bajnokok lettünk volna. Fogadtatá­sunkra kijött a szervező bizottság küldöttsége, és vártak az ottani já­tékosok szülei személyautóval, mert általában az ottani Játékosok szülei­nél voltunk elszállásolva. Ami még Inkább meglepett, falnyl színes pla­kátok hirdették, hogy ml készül. A ml elképzeléseink • szerint egy fel­nőtt világbajnokságot sem lehet kü­lönb módon népszerűsíteni. Minden képzeletet felülmúlt azon­ban a megnyitó ünnepség a plome- llnl stadionban. Legalább tízezer né­ző volt jelen, amikor a hatvannégy csapat bevonult nemzeti színű zász­lókkal. Skót dudások játszottak, show-mesterek szórakoztatták a kö­zönséget, mindenki jól érezte magát. A stadion csarnokában pedig egy rögtönzött kiállítás mutatta be a résztvevő országokat. Ott voltak azok a színes prospektusok, képek, füze­tek, amelyeket én szedtem össze a Tatratour utazási Irodában a Magas- Tátráról, Bratlslaváról, Prágáról, Ko­máromról, a Csallóközről és hazánk más szép tájairól. A rendezés tökéletes volt, minden másodpercnyi pontossággal műkö­dött, több mint ezer labdarúgót, több száz kísérőt mozgatni nem Is volt olyan egyszerű feladat. Látszott, hogy a rendezők adnak mindenre. Gyere­keink egy árva szót sem tudnak franciául. Féltünk, hogy a legelemibb szükségleteiket nem tudják majd a vendéglátó családok megmondani. Másnapra sokszorosított szórólapo­kon megkaptuk a legszükségesebb fogalmak és kifejezések szlovák-fran­cia kisszótárét. Szinte nem Is volt olyan óhajunk, amit ne teljesítettek volna. A selejtező mérkőzések alatt volt egy kis szabadunk, azt mond­tuk: Itt vagyunk alig húsz kilomé­terre az Atlanti-óceántól, szeretnénk látni. Egy órán belül előállt hat sze­mélyautó és elvittek bennünket a nagy víz partjára. Úgy hiszem, a fiúknak feledhetetlen élmény marad mindörökre, hogy belegázolhattak az Atlanti-óceánba. Aztán hajókirándu­lást Is szerveztek nekünk. Elkísértek 6gy hamisíthatatlan halpiacra meg árverésre Leguilvlne halászfalucská­ba. Szombaton láthattuk a Qulmper — Metz másodosztályú futballmecs- cset, amelynek a tétje a francia el­ső osztályba való feljutás volt. A mérkőzés 3:l-es vendéggyőzelemmel zárult a hazaiak legnagyobb szomo­rúságára. Ennek ellenére nem volt randalírozás, összecspások a szurko­lók között. Ha a sport, a labdarúgás szem­pontjából értékeljük a tornát, akkor Is csak a legnagyobb elismerés hang­ján szólhatok róla. Hiszen olyan csapatok üdvöskéi szerepeltek raj­ta, mint a legutóbbi BEK-győztes AC Milan vagy az AS Roma, a skót Glasgow, a belga Llége, a spanyol Oviedo, a hazaiak közül az FC Pa­ris, az FC Nantes vagy az Olympl- que Lyon. Ml Plogastel St. Germainben ját­szottuk a mérkőzéseinket. Rajtunk kívül az Espanol (ez egy francia­országi spanyolokból álló csapat], a Stade Rennals, az FC Lorient, a Sau- mur, a Plabennec, a hazái Plogastel és az RSC Montreull játszott még a csoportban. Mindössze egyszer kap­tunk ki a Montreulltől egy góllal, és l:l-re végeztünk a Lorlent-nal, végül ragyogó 12:2 gőlaránnyal még­is a harmadik helyre szorultunk. Mindenki úgy kommentálta a sze­replésünket, hogy pechünk volt Nem jutottunk be a döntőbe, de a leg­jobb húsz közé kerültünk, jóllehet, osztályozókra nem került sor. Ne­künk ítélték a sportszerűségl díjat, és meggyőződésem, hogy nagyon jól képviseltük a messzi országban sport­egyesületünket, városunkat és ha­zánkat. Talán vendéglátőlnit Is elégedettek voltak a szereplésünkkel, mert szó­ban közölték, hogy meghívnak min­ket a következő évfolyamra Is. A döntő és záróceremónia Ismét nagy ünnepségsorozat kíséretében zajlott, s megint legalább tízezer néző előtt. A kupát végül a Metz szerezte meg, miután 1:0 arányban legyőzte az FC Paris-t. Aztán a rendezők még egyszer hi­tettek magukért. Párizsban több mint fél napunk volt arra, hogy étmen­jünk az egyik pályaudvarról a má­sikra. Megkérdeztük, nem lehetne-e kitölteni ezt az Időt városnézéssel? Úgy történt. Már várt bennünket a busz, és láthattuk a Szajna-partl vá­ros nevezetességeit, az Elffel-tornyot, a Montmartre-ot, a Louvre-t, a Dia­dalívet, hogy csak néhányat említ­sek köizülük. Nekem, de a gyerekek­nek talán még Inkább, örökre emlé­kezetes marad ez a franciaországi torna, s titkon reméljük, hogy lesz még folytatása. Palégyi Lajos A szerző felvételei Csehszlovák sikerek a Hungaroringen A Hungarorlng hallatán automatikusan a Forma 1 jut az eszünkbe, de ezen a nagyszerű pályán más­fajta versenyeket Is rendeznek. Legutóbb május 20 — 21-én a Hungarocamlon Truck Trophy 89 kamionver­senyt Izgulhatták végig az érdeklődők a helyszínen vagy a televízió jóvoltából otthon, készülékeik előtt. A kamionok Európa-bajnokságát az ETRA (European Truck Race Association — Európai Kamionverseny Szövetség) szervezi. Az Idei ETRA-Kupa 8 futamból áll. Áprilisban kezdődött Angliában (Brands Hatch), május közepén Ausztriában (Zeltweg) folytatódott. A Hungaroringen a 3. futamnak lehettünk szemtanúi. Ezt a versenyt követi még a francia, német, svéd, belga és októberben a spanyol nagydij. Az ETRA versenykiírás értelmében a kamionokat három csoportba osztják motorürtartalmuk szerint. Ezek a következők: A 11950 cm’-lg, B — 11951 — 14100, a C pedig 14101 — 18 500 cm’-ig. A verseny kétnapos, mindkét napon egy-egy hatkörös futamot rendeznek mind a három kategóriában. Az első tíz helyezett kapja a bajnoki pontokat a következő kulcs alapján: az első 15, a második 12, a harmadik 10, majd 8, 6, 5, 4, 3, 2 és 1 ponfot kap a 3—10. he­lyezett. A második nap végén kerül sor a nagydlj- futamra, ahol az első 4 rajtkockába a rendező ha­tározza meg az indulót, az 5. rajtkockából az A, B, C kategória II. versenyfutam^nak 1—7. helyezettje in­dul úgy, hogy a leglassúbb jármű kerül az 5. koc­kába és így tovább (handicap verseny — maximáli­san 26 kocsi) A verseny biztonsága érdekében a ka­mionok nem léphetik túl a 160 km/ó sebességet, és a motor fordulatszáma nem lehet több 2600 ford'perc. Túllépés esetén a versenyzőt kizárják a tutamből. Csehszlovákiát két LIAZ képviselte az A kategóriá­ban. Ezeknek az 5470 kg-os LlAZ-oknak 650 LE a teljesítménye, A két versenyző, Jlfl Moskal és Fran­tišek Vojtíšek nem Ismeretlen az autósport rajongói­nak körében. Moskaf többszörös csehszlovák bajnok, szinte mindent kipróbált (rali, körpálya, hegyi ver­seny és természetesen nem szabad megfeledkezni a Párizs — Dakar Rallről sem, ahol 1988-ban 2. lett). Vojtíšek Moskal szerelőjeként kezdte, majd autócross- versenyzö lett, és szintén tagja volt a Párizs — Da­kar Rali LIAZ-csapatának. Vojtíšek a legnagyobb esé­lyesként érkezett a Hungarorlngre, ugyanis az első két verseny után 48 ponttal vezette az A kategóriát (két első, egy második és egy 5. hellyel). Az edzés eredménye alapján az első helyről Indult a szombati versenyben, és egyre jobban távolodott üldözöl elől. A harmadik körben a turbófeltöltő hibája miatt a ver­seny feladására kényszerült, és így a nagy vetélytárs, az angol Chapman vitte el az értékes 15 pontot. Szombat éjjel a szerelők megjavították a meghibá­sodott járműveket, ugyanis Moskal sem fejezte be a versenyt, szintén hasonló okokból. Vasárnap a két LIAZ az utolsó helyekről startolt, de nagyszerű ve­zetéssel Moskal és Vojtíšek végül is a 7. és 8. he­lyen végzett. Ha nincs az a bizonyos turbőhlba, akkor Vojtíšek megerősíthette volna vezetését, így azonban a 4. helyre csúszott vissza. Reméljük, hogy a gyárnak sikerül jobb minőségű anyagot szereznie a turbó­kompresszoraihoz, mert a versenyben elért eredmé­nyek reklám szempontjából az üzletkötésben Is fon­tosak, és a deviza-befektetés további devizát ered­ményezhet. A vasárnapi Hungarocamlon Truck Trophy 89 fu tamon Ismét esélyük nyílt a LIAZ-osoknak, hogy be mutassák tudásukat, ugyanis a rendezők választása alapján mind a ketten rajtolhattak, Vojtíšek az első helyről, Moskal a hatodikról Indult a 12 körös ver senyen. Nagyszerű versenyzéssel Vojtíšek a harmadik lett, Moskal pedig nyolcadik. Itt olyan versenykamio­nokat hagytak maguk mögött, mint a hazai kedvenc. Krasznal (vasárnap 2. lett) 1300 LE-s 8 tonnás gyári Vojtíšek (75) bravúrosan hajtott, maga mögé utasí­totta a jóval nagyobb teljesítményű kamionokat. Mercedes Benz 1450 S típusú „versenyágyúját“, amely 7 'mp alatt gyorsul 100 kilométeres sebességre Ezek figyelembe vételével a „kis LIAZ“ Dávidként győzte le Góliátot. Akik kimentek a Hungarorlngre, nem bánták meg, a rendezők kitettek magukért. A szünetekben légi parádé, fúvós zenekar, kamlonhúzó-verseny és 126-os Polski Fiat-verseny szórakoztatta a közönséget. Ez utóbbira bárki jelentkezhetett, hogy megpályázza a győztesnek járó díjat, egy kis Polski kocsit. A Hungarocamlon Truck Trophy 89 verseny vég­eredménye: 1. Parrish (GBR), 2. Borguld (SWE), 3. Vojtíšek (CZE). Orzsik Ödön A szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents