Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-21 / 25. szám
Gombaszögi készülődés Kllnko Róbert felvétele Tíz hónapot töltöttünk el együtt. Tíz hónap jóban, rosszban nem rövid Idő, de ha Igaz, hogy a távlatok mindent megszépítenek, s egy idő után csak a jóra, a szépre emlékezünk, ez a tíz hónap villanásnyira szűkül. Igen, az Iskolában eltöltött Időről, a búcsúzó tanévről beszélek, s mindenekelőtt azokhoz az olvasóinkhoz szólok, akik az alma materba lépéssel együtt veszik kezükbe lapunkat, s a búcsúzással párhuzamosan az Oj Ifjúság olvasását Is felfüggesztik, hogy minden idegszálukkal a hosszú forró nyárra összpontosíthassanak Lehet e, szabad e még konloly dolgokról beszélni Ilyenkor, a vakáció küszöbén, a- mlkor az érettségizettek talán már la tételekre sem emlékeznek, a többiek pedig — honnét, honnét nem — pontosan értesültek az oszlályzó konferenciák eredményeiről?! Szóba hozható e még az ember egyik alapvető jellemzője a tudásszomj, az új megismerésének Igénye és Izgalma, amikor a többség már túltette magát a tíz hónap munkájának értékeléseként megszü letett jegy szerezte örömön és bánaton s vérmérséklete önbecsOlésl szintje sze ríni nyugtázva hogy. ez van; vagy; plk keltek rám, netán jövőre másképpen esi nálom?! Érdemese még ösztönözni bárkit is arra, hogy objektív elemzéssel jusson el az Igazsághoz, mert csupán annak fel Ismerése hordozza a megújulás, a sikere sebb munka lehetőségeit, miközben blzto Maradj velünk! san igaz az Is, hogy a szembenézés önmagunk valós helyzetével, az Igazság vállalása mindenkor embert formál, jellemet szilárdít?! Illlk-e még lelkiismeretre hlvat- koznll? Hiszen a hosszú forró nyár száz meg száz élményt ígér, talán tenni sem kell semmit azért, hogy kis és nagy történések, röpke kalandok íródjanak emlékkönyvekbe. Hogy vésődlk-e ebből valami az emlékezetbe? Valami maradandó, amire évek múltán is érdemes visszatérni? KI törődik ezzel most, ki figyel arra a sok unalmas „lelklfröccs“ közepette, hogy a dolgok szabad áramlása bajjal is járhat, egy életre megpecsételheti egyének, családok, tán még kisközösségek sorsát ls?l Villanásnyira szűkülhetnek hetek, hónapok az Idő távlatából. De vannak olyan villanások, pillanatok, amelyre az ember akár egy életen át emlékezni tud amelyek kapaszkodót jelentenek évek múltán Is a zűrzavaros események sűrűjében, a kilátástalannak tűnő helyzetek sokaságában. Hetek, hónapok történései sűrűsödhetnek az Idő távlatából egy névbe, egy fogalomba, egy gondolatnyi felfedezésbe, mely hosszú távlatokból Is visszacsenghet, megnyugvást, segítséget nyújtva. Tíz hónapot töltöttünk el együtt. Adott valamit? KI törődik ezzel a hosszú forró nyár küszöbén, mely még akkor Is álmodozásokra csábit, ha közben egészen prózai és pontosan meghatározott menete lesz a két szabad hónapnak?! Sőtl Még azzal sem törődik tán senki, miért prózai és meghatározott ,a menete a nyárnak, miért telik majd el a két hónap nagyobb része konkrét munkával, átblllentve a „felhőtlen diákéletet“ a felnőttek valóságosába, s a tengerpartok napnyugtájáról miért csak álmodozni lehet?l Fontos, hogy két hónap feladat- és kötelességmentesség következik. Érdekel-e valakit, hogy mégis van folytonosság? Hogy a hosszú forró nyár folytatása és kezdete, következménye és előzménye valaminek? Mert nem áll meg az Idö, s az őszi újrakezdésben a nyér is benne lesz, ráadásul valós tartalmával együtt. Ahogy az a valóságos életben mindig lenni szokott: az újrakezdést Is az elmúlt Idő határozza meg, s minél tartalmatlanabb henyélés után kell elindulni, annál kínosabb, lélekölöbb, tétovább a lépés. Tíz hónapot töltöttünk együtt. Nehéz lemérni, hányszor adtunk kapaszkodót, • adtunk-e egyáltalán. Azokhoz szólok főként, akik a bizonyítványt úgy veszik át, hogy leteszik lapunkat mert a hosszú forró nyár szabadságában mi túlságosan valóságosak lennénk, nem férünk bele a gondtalanságba. Mondanám, hogy kedves középiskolás, maradj velünk! De ki figyel oda az amúgy Is sok útravalé között?! Mondanám, hogy hozzájárulunk forró élményeidhez és gondtalan szórakozást adunk, de ezzel megtagadnám szándékainkat: valóságosnak. Igaznak lenni. Azt meg kár lenne feltételeznem s még inkább dőreség, hogy a nyár valósága, igaza, felhőtlen szórakozás, gondtalan folytonosság lesz. Hiszen a nyár Is csak folytatása, következménye valaminek Hiszen a nyár sem megállított, függetlenül lebegő időegység. De hát erről beszélnek Idősebb testvéreid, szüleid, ezt tükrözi a felnőttek valósága, mellyel olykor Ijesztgetnek léged, máskor óvnak tóle. Minek mondjam hát még én is? Ráadásul; a hosszú forró nyár küszöbén ki figyel oda? De hát a nyár is csak kezdete előzménye valaminek, a valóság folyamatából nem tud kiszakadni És Jobb ha formáljuk valóságunkat, hiszen az újrakezdés — minden újrakezdés — gyökerezik benne. Így hát mégis; érezd magad jól. de — marad] velünk! N. S. »it irii i—r -n —mgsľ-TT A
