Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-14 / 24. szám
új ifjúság 61 „A zene felosztása komolyra és könnyűre csak a tudatlanság és a sznobérla jele.“ (Pernye András) E nem Is olyan régen olvasott Idézet akkor ötlött fel bennem, amikor május utolsó napjaiban a Szlovák Filharmónia Moyzes-ter- mében végighallgattam egy zongorahangversenyt, Jane Coop kanadai művésznő bratlslaval vendégszereplését. Ekkor világosodott meg bennem Igazán a kilenc éve elhunyt magyar zenetörténész fent Idézett gondolata, a- melyet remélhetőleg az olvasók többsége Is megért és velem &- gyütt elfogad. így utólag csak egyetlen mondatot fűznék hozzá a kiváló zenekrltikus lényegbe Gondolatok Nem véletlenül dicsérte a szakkritika a művésznő produkcióját Prágától New York-lg; Időnként mélyen a billentyűk fölé hajolva, nagy-nagy virtuozitással Interpretálta a nehéz első allegrót, majd az élénkebb harmadik Mozart- szerzeményt. Igényes technikával játszotta el a lépésből gyorsba fokozódó zseniális mozarti hevületet, a zenekari méretű hangzást éppúgy, mint a lassú tételek bem sőségét. Maurice Ravel és Arthur Honegger e századi muzsikája szinte kínálta az Ide-oda csapongás különféle módozatait, lehetőségeit. így a műsor második felében az ambivalens hangzás, a saját ellentétébe átcsapó zene dominált. Honegger néhány rövid egy zongoraest kapcsán vágó szavaihoz, hozzákapcsolva az ő gondolatmenetéhez: az ember sem szeretni, sem gyűlölni nem tudja igazán azt, amit ^nem ismer. Valóban mondhatom, élmény volt hallani a negyven-valahány éves vancouver-1 zenetanárnő zongoraszólőját. A művésznő mellesleg Kürti Antaltól, egy Idegenbe szakadt magyartól tanulta el a világhírnévhez szükséges tudnivalókat. Már az előadás első perceiben feltűnt, hogy nem kell okvetlenül közép-európainak lenni áhhoz, hogy valaki hiánytalanul tolmácsolni tudja Bach és Chopin hangvarázslatait, vagy Prokofjev és Mozart kimondottan európai forrásokból táplálkozó zeneművészetét. Az alkatában lírai, előadás módjában pedig e- gyenesen érzelmes tengerentúli művésznő könnyen beleélte magát a különböző karakterű zongoradarabok hangvételébe. Találóan választotta kezdésül Bach emelkedett E-moll prelúdiumát. Idézve kicsit a 18. századi templomi orgonaszót. Kiváló érzékkel hagyta másodiknak Mozart ünnepélyes dallamait, mert rltmusfo- kozásnak sem volt utolsó a „bécsi klasszikus“ Ismerős A-moll zongoraszonátája. Még a laikus Is pontosan felismerte a szonáta gerincét alkotó Ismétléseket, visz- szatérő dallamokat. darabjában a játéktér az egész billentyűsor volt, s az eredmény egy érzelmes szerelmi történet aláfestő zenéjéhez hasonlított. A kanadai művésznő átélte, amit játszott, és képes volt magával ragadni hallgatóságát. Életvidám patakcsobogás és pattogó ugrán- dozás dekadens magányt sugárzott ■ a zene, melyet tolmácsolt, hogy valamivel később már, finom csevegéssé halkuljon a gyorsulás. Az előadóművész mozdulataival is kifejezte, a zenével pedig megidézte, hogy a világ tud szép is lenni, s hogy a zenemű — a hangzás — csak egy pillanatig él, mégis tartós gyönyör előadó és hallgató számára. Ravel megható holdfényes „hárfa- hullámzása“ minden mozzanatában szerelmesen vérpezsdítő, aztán elérve a mélypontot: elhalkulás a semmibe, monoton csend... Suta vállalkozás szavakkal leírni a zenét... Pernye András szavait bölcsnek találom, és meggyőződésem, hogy mondanivalója csak tovább mélyült, amikor a művésznőt játszani hallottam. Jane Coop játéka ugyanis azt bizonyította, hogy a zene minőségének megítélésében nem Játszhatnak közre emberi kategóriák. ( Vajda Barnabás A PARNASSZUS FELÉ Hogya György, a „fikes“ generáció egyik legtehetségesebb pró- zafrója 1959-ben született Klrály- helmecen (Kráfovský Chlmec). Jelenleg is ott él és dolgozik mint a Csemadok járási bizottságának alkalmazottja. Közeljövőben megjelenő kötetének címe: Metszéspont. — Mennyire érezheti magát hátrányban az, aki a Bodrogközből igyekszik megpályázni a Parnasszust? — Itt a Bodjogközben az irodalmi köröknek, ellentétben a képzőművészetikkel, nincsenek hagyományai. A háború utáni időszakban egyetlen irodalmi csoportosulás sem alakult meg itt. Ezáltal a fiataloknak eleve kevesebb a lehetősége a kibontakozásra, mint azoknak, akik a főváros környezetében élnek. Konkrétan Királyhelmecen nem nagyon akadnak olyanok, akik áldozatokra is képesek a kultúráért. Ha figyelembe vesszük a művelődési ház műsorait, egyértelmű, hogy nem a színvonal, hanem a mennyiség fontos számukra, a teltházas rendezvények megszervezése. Persze ez az anyagiakkal függ össze, a kultúrális intézményeknek is hovatovább önellátókká kell válniuk. — A kassai (Košice) „ipariból“, ahol te is végeztél, számos írástudó ember került már ki, ebből a szempontból is mint patinás iskoláról beszélhetünk róla. Véleményed szerint mi ennek a titka? — Az Ipari kétségkívül színvonalas középiskola, kiváló a tanári gárda. Sok tanár neve Időközben fogalommá vált a diákság körében. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az Iskolának saját lapja van, ai Acéltoll, amely az Írogató fiataloknak lehetőséget nyújt a szárnypróbálgatásra. — Az Acéltollban kezdődött, követte ezt a Nő pályázatán való sikeres szereplés, majd az író- dia és a szélesebb közönség előtti bemutatkozásod a Próbaútban. Most az első önálló köteted készül a Madách gondozásában. — Az elsőkötetes író minden hibájával. Vannak olyan írásaim, amelyeket nem vállaltam igazán, de aztán úgy gondolkodtam, hogy miért ne, hisz én írtam, s akkor kell majd igazolni magam, ha megjelenik a könyv. Sokféleképpen írnak az emberek, az irodalomban is léteznek zsákutcák, be kell hajtani, meggyőződni róla, hogy tényleg zsákutcáról van-e szó. — Melyek azok a meghatározó élmények, amelyek Írásra késztetnek, mit jelent számodra az írás? — A meghatározó élményeket, a késztetéseket úgy harminc- negyven év múlva lehet csak kiszűrni. Az írás számomra a meg’ ismerhetőség határának keresése. Az íráson keresztül igyekszem megismerni önmagam, egyféle önkifejezési mód, amely az önmegvalósításhoz is közelebb visz. Az embert állandóan érik élmények, s az írásaimban ezekre reagálok. Az írás is élmény, amit csak az ismerhet, aki műveli. Egy koncentrált állapot, amikor az író arra összpontesít, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. — Tagja vagy a Fiatal Írók Körének. Milyennek ítéled meg a működését? — A FiK azzal, hogy az írószövetség mellett működik, mesterségesebbé vált, mint annak idején az Iródia volt, annak szellemiségét sem sikerült átmentenie. A FiK, amióta fennáll, nem hirdetett meg egyetlen komoly pályázatot sem, hogy új tehetségeket találjon. Sokat Javulhatna a helyzet, ha végre beindulna a Poszt nevű folyóiratunk. — Most különféle fogalmakat említek, szeretném megtudni, hogyan közelíted meg őket: életkép. — A szabályok rendszerében, beleértve az erkölcsieket Is, mindenki igyekszik megtalálni a módját, hogy eligazodjék saját életében. Az életkép kialakulása attól függ, hogy mennyire sikeres az egyén. Az egészséges sikerélmények inspirálják a szellemiséget, s ez nálam jól működik. — Értékrend. — Á szabályokból kifolyólag kidolgozott esztétikai értékekkel jóformán senki sem rendelkezik. Ha toleráns vagyok, próbálom megérteni a te értékrendszered. Az lenne az igazi, ha az emberek olyan szintre kerülnének, a- melyen természetessé válna, hogy ml az érték, s ml nem. — Hazai magyar irodalom. — Azt kell vizsgálni, hogy egy- egy alkotás megbolygat-e valamit vagy sem. Néha még a rossz alkotás Is megbolygat, s akkor már van haszna. Mindenesetre meg kell hagyni, vannak értékel a hazai magyar irodalomnak. Nem szívesen emelnék ki neveket az alkotók közül, mert biztos vagyok benne, hogy valakit kifelejtenék. Az, hogy ki miről ír, az az írói szabadság egyik alapelve, írja mindenki azt, amf tetszik mekl, csak az arányok legyenek megfelelők. — Közép-európaiság. — Különösebben nem izgat. Az ember személyiségének kialakulásában a legalapvetőbb dolgok a meghatározóak, ezeken belül természetesen helyre kell rakni a nemzetiséget, a közép-európaiságot, az európaiságot, az univerzitást. Az ember először legyen ember, s ha megértik egymást, utána lehet csak magyarról, o- roszról beszélni. — Nacionalizmusok. — Emberi butaság, ami politikai szintre emelve számi lu manipuláció éppen e butaság kihasználásával. — Politika. — Odafigyelek rá, ez a teljesebb látáshoz nagyon szükséges, mint ahogy az Is, hogy hely* re rakjuk a dolgokat akár a múlt* ra, akár a jelenre vonatkoztatva,Beszálgetotti D. Kováos Jósset Vannak szerzők, akik fokozottabban ffl- ződnek alkotásaikhoz. Közéjük tartozik Bohumil Hrabal Is. Élete-sorsa olyannyira szorosan fűződik megirt novelláihoz és regényeihez, hogy a majdani olvasók talán így kiáltanak fel: „Ismered Hrabal életét? Ha nem ismered, ne beszélj, ne írj, ne értekezz a munkálróll“ Utoljára Hašek volt ilyen szerző. A Svejk ugyanis nem gyászos egyedüllétben járta végig a világirodalom tájait, vele utazott szerzőjének sorsa is. Hašekhez Hrabalnak sok köze van. ö is az ún. népies elbeszélés kategóriájában kezdett. Legalábbis ezt a kategóriát is megérintette. Prózát közt nem is egyetlen mű kötődik a prágai kiskocsmákhoz. De mint ahogyan Hašek sem volt csakis népies író. Hrabal sem az. Másik nagy mesterének Kafkát tartja. Ám csalóka lehet ez a hrabali beismerés, ugyanis HaSeken és Kafkán kívül a világirodalom sok tucatnyi Jelese, a filozófusokat és más közgondolkodókat is beleértve, nem kevesen „támogatták* azt a kiteljesedést, amelyet ma Bohumil Hrabal életműveként emlegetünk. Ugyanakkor —« bár ez a napnál is természetesebb ős világosabb — az egész életműre a legnagyobb hatást 6 maga, a szerző tette. A kiteljesedés Ive mindig talányos. Az Író — általában — a tudatalattijára és a szerencséjére bízhatja pályájának alakulását. Nem okoskodásként mondom, csak éppen megjegyzem: alighanem még azzal sem vagyunk tisztában, hogy ml a tehetség. Kitűnő példa erre Hrabal Legenda Káinról című novellája, amely a most megjelent könyvben olvasható. Ezt a novelláját negyven éve Irta. A maga módján szép, fegyelmezett munka. Aki Irta vitathatatlanul jó tollú szerző volt már harmincöt esztendősen is — de csak ennyi. Bohumíl Hrabal \ Véres történetek és l(^endák Mert az alkotást később Hrabal újraírta, és szépen beépítette a Szigorúan ellenőrzött vonatok című regényébe ... Köaben azonban eltelt tizenhat esztendő, és 1985- ben iipár Hrabal teljes Írói vértezetében áll előttünk! A Legenda Káinról, című írásból még hiányzik Hrabal láttató leleményessége, hiányoznak a leírt helyzetek groteszk premier plánjai. Egyszóval: a „Legenda .. .* Hrabal későbbi munkáihoz képest meglehetősen szürke, Otlettelen. Ha csupán ezt az egyetlen művet vizsgáztatnánk, nem lenne szentségtörés azt állítani, hogy egy középszerű szerző, jól megírt, fegyelmezett munkája. Mint már említettem: az alkotás kiteljesedésének útja legalább annyira talányos, mint maga az élet, amelyből' Hrabal kivette a maga részét, de mások életét is mindig szükséges alázattal figyelte. „Az volt, és mindmáig az a benyomásom, hogy bizonyos emberek sokkal okosabbak, mint lén vagyok, hogy ők sokkal példásabb életet élnek, mint én, úgyhogy én örökös amatőr maradok a szó jó értelmében.“ (Az idézet Kövesdl János Vallomások és párhuzamok című interjúkötetéből való.) Hadd térjek vissza a Hašek—Hrabal-pár- huzamhoz. Hrabal pontosan ott kezdte írói pályáját, ahol a nagy elődjéé megszakadt. Jóllehet ei az alkotől pálya kezdetben csak afféle laza (nem elkötelezett) függvénye volt Hrabal mindennapjainak. Pályájának elején költeményeket és kisprózát Irt, közben végezte a tanulmányait. A prágai Károly Egyetemen jogi diplomát, majd doktorátust szerzett. Több mint másfél évtizeden át kétkezi munkásként dolgozott. 1963-ban jelent meg második kötete, a Perlička na dne (Gyöngyszem a mélyben) című, s a benne levő novellák meghozták első Írói sikerét. És ettől számítva lett szabadfoglalkozású művész. Hrabal ekkor már negyvennyolc esztendős volt.'Az íróasztalának fiókjában pedig éppen elegendő kézirat várta, hogy könyvét újabbak kövessék. Ezek közül a munkák közül a magyar olvasó jó néhányat Ismerhet. Így például a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, a Szigorúan ellenőrzött vonatok című regényeket említeném meg, és a Tükrök árulása című novelláskötetet. Ha ezeket a munkákat gondosan elolvassuk, már lesz némi betekintésünk Hrabal írói pályájának középső szakeszába. E munkákról a szerző azt állítja, hogy egy-egy írását többször is átdolgozta, csiszolta, javította, tökéletesítette. Későbbi alkotásai' — általában a kisregényei — az emberi magánbeszéd természetes folyamatára emlékeztetnek. Az író ugyanis, ha eléggé szerencsés, és eléggé tehetséges, eljuthat odáig, hogy már nemigen van szüksége munkáinak helyreigazítására, sőt (furcsamód] ezeket a helyreigazításokat már nem is véli el- hanyagolhatatlannak. (Gondoljunk csak Bábelre, aki eleinte egy-egy novelláját akár a huszadik változatig „színesítette“, de később belátta, hogy ez csupán formai kérdés, a lényeget nem érinti.) A' lényeg pedig az a világ, amit vagy tükröz az adott írás, vagy pedig nemi Hrabal nagy-nagy feltöltödések árán írta a következő műveit. A Sörgyári caprlcclót (1976) és a Gyöngéd barbárokat (1981) emelném ki közülük. A hatvanas években kiadott írásai óta Hrabalnak nemcsak tematikája, a művek „kivitelezése“ is megváltozott. Leginkább ez akkor vehető észre, ha a Tükrök árulása című kötet novelláit egybevetjük a hetvenes évek második felétől megjelenő írásaival. Az egyik póluson pl. a Jarmllka c. rtportnovellája, a Kafkaland c. rövid elbeszélése vagy a Baltlsberger úr halála c. írása szerepelhetne: tematikailag még meglehetősen nagy a szóródás. Arról már nem is beszélve, hogy a szerző később még inkább elmélyült Iróllag, s a Gyöngéd barbárok nemcsak színvonalas alkotás, írói telitalálat is! Eltöprengtem Hrabal óriási olvasősike- rén. Azt hiszem, hogy sikere összefügg azokkal a változásokkal, amelyek Európában a hatvanas évek óta beálltak. A dolgok végül is visszarendeződtek a régi kerékvágásokba: újfent szerepe lett a nosztalgiának és az érzelemnek. S Hrabal ma nemcsak jeles szerző, akit olvasnak is, hanem divatos! Oj könyvében általában a hetvenes és a nyolcvanas években Irt kisprózái szerepelnek. VAJKAI MIKLÓS
