Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-14 / 24. szám

Erotika a kapu előtt Ez a téma nálunk szinte még tabu. Olykor be Is ismerjük, hogy alig beszélünk róla, pedig kel­lene! Együtt kell élnünk az ero­tikával, hiszen ránk mosolyog a plakátról, az újságok címlapjá­ról, lemezekről, könyvekből, a színes fényképekről. Ha kulturá­lis megnyilatkozásunk valamely területét tabuként kezeljük, az kulturálatlanságunk kifejezése. Lángoló szemek A harmincéves hölgy erkölcs­telennek, egyenesen botrányos­nak nevezi a szerelmespárok ut­cai csókolózását. Másnap a mun­kában mégis nem titkolt izgalom­mal, a részletek pontos leírásá­val meséli el kolléganőjének, hogy az este házibulin volt, és videóztak is, fantáziadús pornó- kazettákat vetítettek. Ma még ott tartunk, hogyha valaki beszélni kezd a szexről, sokaknak égnek mered a szeme. Pedig vannak lángoló szemek is, a fiatal sze­relmesekéi. Azoknak a fiatalok­nak a szeme, akik még el sem kezdték igazán a házaséletet, de már összefutnak az említett har­mincéves hölgyhöz hasonlóakkal. Erotikus levelek A hazai ifjúsági lapok közül ezen a téren a Mlady svét a leg­szókimondóbb. .Az újságban a ne­miséggel és erotikával a népsze­rű Sally foglalkozik, akihez bi­zalommal fordulhatnak az olva­sók. A tanácsadás mellett a lap­ban gyakran olvashatunk íráso­kat a szexualitás különböző terü­leteiről, nemrég külön lapszámot szenteltek a rettegett AIDS-nek. Az egyik áprilisi számban érdekes vita található arról, vetítsenek-e erotikus filmeket mozijaink. Két oldalt megtöltöttek a beérkezett levelek részletei. Néhányan érté­kes gondolatokat vetettek papír­ra. Alena Kukelková mellette, sza­vazott, és így Indokolta meg ál­láspontját. „Gyerekeinknek már hetedik osztályban tanítják a ne­mi szervek működését, nem cso­da, hogy érdeklődnek, hogyan is kell közösülnl, Ezt azonban már szégyelljük elmondani, s elküld­jük a gyereket azzal; „Menj ta­nulni, erre még lesz elég időd.“. Azután nem kérdeznek többé, mert ők is szégyellni fogják ma­gukat." „Legutóbb az dühített fel, hogy a Hazatérés című ame­rikai filmből kivágták az eroti­kus részeket. Régebben, szeren­csére, láttam az egészet, és en­gem is meg a haveromat is ezek a részek ráztak meg a legjob­ban“ — írja Pavel Lene. Jifí Reumán is a filmekből való nyir- bálást ítéli el: „Azzal, hogy a meztelenséget kinyírják a filmek­ből, még nem állítják meg az AlDS-t! Miért nem lett semmi eredménye a gumi óvszerről szó­ló cikküknek? Mert az emberek még nem érettek erre. Bulvár- lapbeli szenzációnak tartják az egészet.“ Egy névtelen levél írója sze­rint „a televízióban és a filmek­nél egy bizottságnak kéne állnia, amely irányítaná a rendező urak megugrott fantáziáját.“ Jifí No­vák a környező országokban ta­pasztalt helyzetről ír: „Jugoszlá­viában tavaly ősztől megjelenik a Playboy, Magyarországon álta­lános a meztelenség megmutatá­sa. Az NDK-ban és Lengyelor­szágban filmeket vetítenek, ame­lyeknek jó, ha a fele megma­radna, míg a mi mozijainkba ér­nének.“ Több levélíró fiatal fog­lalkozott a nálunk is egyre sza­porodó videókkal. A „Dagmar“ jeligét választó olvasó írja: „Ma­napság versengés folyik az ero­tikus videokazetták beszerzésé­ért. Nem kevés pornókazetta van már az országban. De hogyan kü­lönböztessék meg a nézők, hogy ml a pornó és mi a művészet, ha nincs hasonlítás! alap?“ „Katka“ is pornóvideót nézett ismerősé­nél: „Ezekben a filmekben a kö­zösülés technikáját mutogatják, de hiányoznak az érzelmek. Miért ne mutathatnánk a fiataloknak szép, lélektani filmeket a szere­lemről és a szexrőj?“ A levélírók közül a valóságot legjobban „Dáša“ közelítette meg: „Ha a televízióban este mezte­lenkednek, másnap a munkában van miről tárgyalni. Ha több ilyen alkalom lenne, nem volna kivé­teles élmény egy-egy meztelen színésznő.“ A szerkesztőségbe ér­kezett vélemények összegzése után kiderült: hatvanhétén a ve­títés mellett, huszonheten ellene szavaztak. Tiltott könyvek Amikor Radek John író megírta a Mementó című könyvét, álmá­ban sem gondolta volna, hogy „tiltott gyümölcsöt“ nyújtott át a fiataloknak. A kötet tele van intim jelenetekkel és leírásokkal. A mű megjelenése után azzal vá­dolták íróját, hogy bulvármunkát csempészett irodalmunkba. Mikor a könyvet, egyik napról a másik­ra elkapkodták, a kiadók a job­bik rosszat választották. Újra megjelentették a két korábbi til­tott könyvet, a Sophie választá­sát és a Hóhér dalát, de John könyvének újabb kiadása nem je­lent meg, pedig vannak érdeklő­dök szép számmal. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az, Ijogy már a könyvtárakból is ellopták a Mementó példányait. A tiltott könyvsiker kézről kézre jár a kö­zépiskolások körében... Intim percek Az erotikát a popénekesek is gyakran felhasználják, mégpedig a róluk kialakult képhez. Eroti­kus sztár Iveta Bartošová vagy Zoltán Erika. George Michael ero­tikus pillantásaiért élnek-halnak a lányok. A Modern Talkingot annak Idején az erotika vitte si­kerei csúcsára: a szív, a lélek, a szerelem felhőtlen egysége ..., de a sort tovább is folytathat­nánk. Csepregi Éva új nagylemezének a címe: Intim percek. Évától nem Idegen a téma. Ügy „találták ki“, hogy szexis dalokat énekeljen, megközelíthetetlennek érezzék a férfiak. A Párizsi lány című slá­gere, a Több,- mint két napon át című videója, a Sárkány éve cí­mű nagylemeze, mind ezt bizo­nyítják. Most régebbi magyar és angol nyelvű felvételei között vá­logat. A dalok a szerelemről, vé­letlen találkozásokról, csodás e- gyüttlétekről, fájó búcsúkról szól­nak. A nem titkolt cél: felszaba­dult perceket szerezni a fiatal szerelmeseknek, házaspároknak, szakítás előtt állóknak. A Neoton énekesnője ismét ráérzett a té­ma időszerűségére. Nem kell hoz­zá más, mint bekapcsolni a mag­nót, és kedvesünkre gondolni. A Latin szerenád angol változatá­ban Éváé a nyár, a tengerpart, a sötétség, és a sötétben sok mindent lehet csinálni... Erotika ante portás! Kiskorunkban megtanulunk en­ni, járni, beszélni. Ahogy növek­szünk, tanulunk élni, együttmű­ködni embertársainkkal, de út­közben elfelejtjük, hogy a sze­retkezést, a szeretet művészetét Is meg kell tanulnunk. Az erotika addig a kapuk előtt marad, nem merünk róla beszélni. Lássuk hát, hogy az Oj Ifjúság olvasói mer- nek-el Várjuk leveleiteket! Bárány János R ovatunkban általában olyan klubokról írunk, amelyek vagy az általános művelt­ség bővítését szolgálják, vagy az ifjúsági műszaki tevékenységre összpontosítják munkájukat. Pe­dig legalább ilyen jelentősek azok az alkotó közösségek is, amelyek érdeklődési köre specifikusnak nevezhető. Ilyen például a Ko­máromi (Komárno] Képzőművé­szeti Kör is. Ráadásul az ilyen klubok, körök rendszeresebb és folyamatosabb munkát szoktak végezni, mint az általánosak, s ^gyes-bajos dolgaikat, de az ilyen csoportos kiállításokra, sajnos, egyre szűkebb. Kár, hogy nem bővülnek a le­hetőségeik, kár, hogy a galéria munkáját nem veszik figyelem­be a város elöljárói és jobban szituált művelődési intézményei. Keretet, teret, lehetőséget kelle­ne nyújtaniuk nekik arra, hogy egy-egy ilyen alkalommal, amikor a városba 'sereglenek az ország magyar lakta vidékeinek közmű­velődési dolgozói, láthassák, amit a kör tagjai teremtenek. Annál is inkább, hogy a városban (ritka kivétel) három művelődési ott­hon van, de ott a Dunamentl Mú­Rendhagyó közösség tapasztalásaira szerint eredmé­nyesebbek is, azaz tagjaikra, fej­lődésükre nagy hatást gyakorol­nak. A Komáromi Képzőművészeti Kör az idei Jókai Napok alkal­mából megrendezett tagkiállítá­sának egyik nagy eseménye, hogy elkészült a csoportkép, és azt ki Is nyomtatták a tárlatra Invitáló plakátra. A formai újdonságon kívül érdekességnek számított, hogy bemutatkozott néhány fia­talabb alkotó is, ami egyúttal azt is jelenti, ismét gyarapodott a kör tagjainak a létszáma. Én en­nek ellenére úgy érzem, mintha stagnálásnak, egy helyben topo- gásnak lennénk tanúi. Azt mondhatja most az olvasó, hogy ellentmondók önmagámnak. Nem hiszem! • Arról van szó, hogy az ember tulajdonképpen nem látja az e- gész kört. Tagkiállítás, mégis jó- páran hiányoznak a csoportkép tagjai közül. Egyszerűen szűk a keret, hiányos a sereglet, mintha a város nem akarna tudomást , venni a létükről. A szűk kis Cse- madok Galéria mára jócskán meg­nyesegeti az együttlét lehetősé­geit. Mindezt elég kényszeredetten írom le, mert tudatosítom, hogy ez az egyetlen olyan csoportosu­lásunk, amely tényleg rendszeres klubéletet él. A kis terem, amely több éve kiállításaik színhelye, arra jó, hogy egy-egy alkotó meg­mutassa pillanatnyi eredményeit, hogy találkozzanak a tagok, be­szélgessenek, meghányják-vessék zeum, a különböző székházak. Egyikben sem akadna tisztessé­ges hely, hogy az évi tagkiállí­tásuk alkalmával láthatnánk, megcsodálhatnánk munkáikat?.., Lehet, most azt mondják az Il­letékesek: miért nem kérték?! Talán nem kérték, eszükbe sem jutott. De vajon miért nem ter­mészetes, hogy az egyik intéz­mény a másik segítségére sies­sen? A kör tagjai nagyon sok­szor szinte meghúzódva, amatő­rökként dolgoznak, ellátva köz­ben tisztességes polgári munka­körüket. Senki se higgye azon­ban, hogy nem akadnak közöt­tük olyan alkotók, akik megér­demlik a figyelmünket. Arról már nem is beszélve, hogy Itt egy kollektíváról van szól j Obonya Sándort tíz éve isme­rem, s ez alatt az idő alatt sok szép képet festett, de nem hi­valkodik. A most kiállítottak kö­zül különösen a Tavasz a kert­ben címűt szívesen elfogadná bár­ki, és kénytelen beszorulni egy sarokba, majdhogynem árnyékos, sötét helyre. Nem tudom, nem kéne-e elgondolkodni az annyi­szor emlegetett koncepciókon, el­képzeléseken, netán önértékelé­sen is? Ez a tárlat a maga szűk bezárt keretein belül arra figyel­meztet, hogy talán nem is végzi mindenki a maga feladatát a vá­rosban. Sokan bizonyára azt gon­dolják, a Csemadok Galéria a Csemadok dolga. Vajon tényleg csak a Csemadok dolga, hogy a kör megkapja a maga helyét a város kulturális közéletében? Németh István Programok versenye Már negyedszer hirdette meg az NSZK-beli CHIP számitógépes szak­lap a legjobb prog­ramok versenyét. Hasonló értékelés ez, mint az elmúlt években már any- nyira bevált „Az év számítógépe“ című verseny. A programokat négy nagy csoportba osz­tották. Az elsőbe a játékprogramokat, a másodikba a professzionális, a harmadik­ba a tudományos célokra felhasználható, a negyedikbe pedig a segédprogramokat so­rolták. A versenynek csak a 16 bites mik- roprocesszorú számítógépekre írt progra­mok vehettek részt. Rövid tájékoztatás a versenyben elért helyezésekről: játékprogramok Az első helyen a TETRIS, a másodikon n Lazy Larry, a harmadikon pedig a Flight Simulator III végzett. Akárcsak máskor, most is beblzonyosödott, hogy nem mindig a bonyolult felépítésű, nagy felbontású grafikával rendelkez.ö Játékprogramoké a pálma. A TETRIS ugyanis nagyon egyszerű játék. Lényege, hogy a felülről hulló, kü­lönböző alakú téglákat úgy kell elforgatni és irányítani, hogy amikor leértek, minél kevesebb üres hely maradjon az addig le­hullottak között. Ha egy sorban már nincs üres hely, akkor az eltűnik és így egy sorral több hely marad. A játékos azzal nyer, hogy akár a végtelenségig is Játsz­hat. E játék egyszerű logikája akár idegté­pővé is válhat, mert minél magasabb a fal, annál kevesebb ideje és helye marad a játékosnak az építésre. Egyébként a TETRIS is, mint a legtöbb játékprogram az USA-ból származik, és Európában az Arlolasoft cég terjeszti. Si­kere azt az aranyszabályt példázza, hogy a játékprogramok alapjának egy-egy ötletes gondolatnak kell lennie. Professzionális programok Az első helyen a Microsoft Excel, a má­sodikon a Timeworks, a harmadikon pedig az Ichiatro 3,0 végzett. A Mltorosoft Excel nevű program teljesen grafikus beállított­ságú, és ezzel új korszakot nyit meg a PC típusú számítógépeknél. Eredetileg a Ma­cintosh típusú gépekre készült, de már van egy új változata, a Microsoft Windows, amely az IBM kompatibilis számítógépekre alkalmas. Ennek a programnak nagy elő­nye, hogy minden pontosan le van írva benne, hogy mit, mivel kell csinálni, és nem fontos hosszasan a kézikönyvet bön­gészni vagy pedig drága tanfolyamokra jár­ni. Ezenkívül nagy segítség az is, hogy a program mindent úgy rajzol és ír ki, ahogy az majd a nyomtatáskor a papíron Is meg­jelenik. Az Excel teljesítménye kiváló. Na­gyobb lehetőségeket nyújt, mint az idáig elkészített társai. Ez a program egyben útmutatásul is szolgál, miként lehef eljutni a szerkesztésben odáig, hogy a nagykö­zönség számára is kezelhetővé váljon egy- egy érdekes és értékes program. Tudományos, fejlesztési programok A legjobbnak bizonyult ebben a kategó­riában a Master Designer. Mögötte nyert helyezést az AutoCad 9.0 és a Mathematlca nevű program. Az IBM kompatibilis számí­tógépek ' programjai közül addig hiányzott egy olyan, amellyel áramköröket lehetne tervezni, majd kivitelezni. Végre megszü­letett az első ilyen program, amelyet a P-CAD nevű software cég állított össze, és a Master Designer elnevezést adták neki. Százszázalékosan Igazolt állítás, hogy ez a program minden követelményt kielégít, ami az áramkörök tervezését és kivitelezé­sét illeti. A program több modulból áll. Ha a tervezőnek nem tetszik az eredmény, a PCB3 nevű beavatkozhat. Az áramköri egy­ségek közötti kapcsolaton változtathat, vagy akár alkatrészeket is kicserélhet. A program „szíve* egy jól sikerült mo­dul, amelyet Autorouternek neveznek, s amellyel a tervezést automatizálni lehet. Sajnos, az ára még az NSZK-ban is nagyon magas: 45 000 márka. De van egy olcsóbb változata is, abban viszont nem található meg az Autorouter nevű modul. Igaz, ez az áron is meglátszik: „csak“ 11000 márka. Segédprogramok Az első helyezést a Turbo Pascal 4.0 nevű programnyelv kapta, a másodikat a HyperCard, a harmadikat a Lapllnk elne­vezésű, A Turbo Pascal programnyelv még csak három éve van forgalomban, de már mondhatjuk úgy is, hogy megváltoztatta a számítástechnika világát. Előnye, hogy az eddigi Pascal fordítóprogramoktól eltérően, ahol az editor (szerkesztő), a compllator (fordító) és a library (elraktározó) külön egységekben volt, a Turbo Pascalban ezek össze vannak kötve, és egy egészet alkot­nak. Ezenkívül előnyére szolgál az is, hogy már tartalmaz grafikai utasításokat is. Elképzelhető persze, hogy aki ezt a be­számolót olvassa, bosszankodik, mondván, felesleges Ilyesmikről írni, amikor nálunk nincs ilyen Verseny, nincs annyi számító­gép, nincs ez se meg az se .,. Bosszankodjatok csak, olvasóink nyugod­tan. Már csak azért is, mert bosszankodás nélkül sohasem jutunk el oda, hogy a „más kárán tanul az okos* közmondást a Jövőben ezzel helyettesíthessük: „Más pél­dájából is tanul a bölcs.“ Hajdú Endre

Next

/
Thumbnails
Contents