Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-07 / 23. szám
I Szorgalmas emberek I • Még mindig sok a tisztázatian kérdés a kiskar- tészkedők körűi 3. oldai Szomorú szemű lányok búcsúja • Eibaiiagott a lévai (Levice) évönöképzS otolsé osztálya S. oldal Kelbe verseny? • Az országos népművészeti fesztiváion a gyermek- csoportok versenyeztek S. oidal Három kupa nyomában • Munkatársnők heiyszfni beszámolót a labdarűgé- kupadöntőkrél 12. oldal A művészek mé^ nem haltak ki Május legújabban nemcsak a szerelem, hanem a futball hónapja Is. annál az egyszerű oknál fogva, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség egy tdé óta erre a hónapra Idózltl a három legrangosabb és hallatlanul népszerű kupadöntőjét, Munkatársunk. Széher Mátyás abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindhármon részt vehetett, s lapunk sportrovatában számol be személyes benyomásairól. Roppant érdekes élménybeszámolója bevezetőjéül csupán annyit; ezek az évről évre visszatérő kupadöntők Ismét megerősítettek bennünket abban a htt- ben, hogy a futball még ma Is csodálatos szimfönta, ha művészek játsszák. Olyanok, mint a képen látható Ruud Gulllt, a BEK győztes AC Milan holland sztárja. Alig egy hónappal a lábműtéte után olyan virtuóz teljesítményt nyújtott, mintha egy előre gondosan „kiművelt“ partitúrából játszott volna. £s ez még nem minden. Ruud Gulllt. a surlnaml és holland szülők gyermeke — Innen a jellegzetes hajviselet — nemcsak labdaművész, hanem nagyszerű ember is. Elég gyakran felemeli a szavát az emberi jogok megsértése ellen Annak Idején, amikor 1987- ben megkapta Európa legjobb labdarúgójának elmét, a vele járó összeget az évek óta börtönben sínylődő délafrikai néger polgárjogi harcos, Nelson Mandela családjának ajánlotta fel. Énekesként Is — mert annak is kiváló — szüntelenül a fajüldözés elleni harcra szólít tel. Nem riasztják el a fenyegetések sem Ogy látszik, az ő esetében a tehetség és a nemes emberi tulajdonságok párosultak Bárcsak több labdarúgóról mondhatnánk el ugyanezti Palágyl Lajos Súkup felvétele IGÉINYEK ,,lnden ember várja munkája eredmé- 9^ nyének visszaigazolását. Hogyisne, I ■ hiszen bármennyire bíráljuk Is önmagunkat — az embereket — önzésünkért, az önmagunkba fordulásért, azért mégiscsak társas lény az ember, na meg alkotó, 8 ha munkája értelméről Időnként nem győződhet meg, megcsappan önbizalma, fáddá, kiábrándulttá válhat. A mi munkánkban sincs ez másként. Az újságírói tevékenységnek viszont van néhány olyan jellegzetessége, amely talán más alkotó munkában nem jelentkezik ekkora súllyal; a szavahihetőség, a becsületesség, a tisztességes munkavégzés állandó megmérettetése ezrek, sőt, tízezrek által — a mi esetünkben — hétről hétre. A visszajelzésnek az újságírói munka esetében több formája Is van, például az eladott példányok száma, az olvasói reagálások levélben vagy szóban, a szerkesztőséggel'való találkozások Igénye stb. En — bevallom — leginkább az utóbbit kedvelem és tartom a legfontosabbnak, mert az ilyen találkozókon adódik csak lehetőség az őszinte párbeszédre az olvasóval, az Ilyen fórumon objektlvizálódhat leginkább Igény és értékelés egyaránt De általános érvényű társadalmi feladatok Is csak Ilyen helyen fogalmazódhatnak meg úgy, hogy azok szélsőségektől mentesen tükrözzék a Jogos Igényeket. Számtalan találkozó telik el azzal, hogy az olvasók felsorolják, szerintük ml minden hiányzik lapunkból. Illetve miből van kevés olvasnivaló egy-egy számban. Általában több tudományos ismeretterjesztő anyagot Igényelnek, s nemcsak a divatos számítástechnikáról, hanem a matematikai és fizikai tudományok más ágazatairól, a biológiai és a vegyészeti újdonságokról Is, különös tekintettel a környezetvédelemre. Több társadalompolitikai anyagot Igényelnének, benne a nemzetiségi kérdés megoldásának elméleti és gyakorlati oldalát is taglalva. A nemzeti bizottságok jogköréről^ az állami hivatalok munkájáról Is többet olvasnának, az egészségvédelmi Kérdések Is sokukat foglalkoztatják, de a kulturális élet elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseit sem találják meg kellő mennyiségben lapunkban. jogos Igények, mondom Ilyenkor, csak éppen tehetetletnül állok előttük, mert nem thdom eldönteni, hol, minek a rovására helyezzük el a felsorolt ’ anyagokat a lapban. De erre a kérdésre általában olvasóink sem tudnak válaszolni. Persze, ez nem nyugtatja meg a lelkiismeretemet, hiszen az olvasói elvárásokon túl a felsorolt témákkal foglalkozni korparancs Is. Nem hiszem, hogy bárkit Is különösebben zavarna lelkivilágom állapota, annál is Inkább, mert nem rólam, hanem a csehszlovákiai magyar sajtórendszerrőr vat\ szó, s az Iránta megnyilvánuló jogos társadalmi Igényekről. Büszkén hangoztatjuk, hogy ezt a sajtórendszert 19 lap alkotja, s objektív Igazság, hogy ehhez hasonló nincs Európában, tán még a világon sem. Mégis jogos az Igény? Az, mert véleményem szerint a tömegesen megfogalmazott elvárás mindenkor, minden körülmények között jogos társadalmi Igény. Az, mert azok a meglévő lapok, amelyek e felsorolt elvárásoknak eleget tehetnének — mint a Természet és Társadalom, a Népegészség, a Népművelés, a Nemzeti Bizottságok — teljés vagy majdnem teljes mutációként jelennek meg, ennélfogva kevéssé szólnak rólunk, nekünk, amit az olvasó- közönség rögtön észrevesz. Ezzel együtt ezek a lapok nem tudják betölteni azt az ösztíinző szerepet sem a csehszlovákiai magyarok tudományos életében, amelyet a sajtónak egyébként be kellene töltenie; kutatásokra s az eredmények összegzésére, publikálására késztetni a csehszlovákiai •magyar természettudományi, műszaki és társadalomtudományi értelmiséget, segítséget nyújtani — . platformot teremteni — a csehszlovákiai magyar tudóstársaságok létrejöttéhez. S merthogy Ilyen platform nincs, alig lehet beszélni tudományos életről, ennélfogva az olvasói hiányérzet sok- ^ kai több mindent takar, mint azt első pillanatra felfedezhetnénk. De ez nem csökkenti az Igény jogosságát, hanem éppen megforltva; a nemzetiségi lét kiteljesedésének Igényét is magába foglalva hatványozza jogosságát. Annál Is inkább, mert ez korparancs, minthogy számtalan pártdokumentum szorgalmazza a Csehszlovákiában élő nemzetiségek nagyobb részarányú bekapcsolódását a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életbe, a magyarok esetében pedig külön felhívja a figyelmet a főiskolát, egyetemet végzettek részaránya növelésének fontosságára. Ehhez pedig segítséget nyújthatna a tudományos élet kialakulása, Illetve a kialakulásához szükséges feltételek megteremtése Talán azért, mert az ember olyan alkotó társas lény, aki szereti munkája eredményének visszaigazolását. A csehszlovákiai magyar tudományos dolgozók — vagy egyszerűen: értelmiségiek — esetében e vlsz- szalgazolás többek között a nyilvános szereplés megteremtésének a tehetősége lehetne, azaz a publikálás lehetősége — az önállóan szerkesztett magyar lapokban. Már csak azért Is, hogy találkozásaink olvasóinkkal ne a hiányosságok felsorolásában merüljenek ki. NESZMERI SÁNDOR ^ , ,
