Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-24 / 21. szám

R osszul Indult a X. Gímesl Mű­velődési Tábor. Zuhogott az eső. s ráadásul még a szer­vezés gyengéire is mindjárt a kez­deteknél tény derűit. Hosszas és bo­nyolult volt a táborlakók elszállá­solása, s a lefoglalt nyolcvan ágyra^ több mint kétszáz ember Jutott. No nem mintha ez visszavetette volna a tábor életét, fokozatosan kialakult a művelődési táboraink többségére jel­lemző hangulat. Zeneszó, közös é- neklések, szabad vitafórumok, von­zó és kevésbé vonzó programok. Volt folklórműsor, néprajzi kiállítás, rock- koncert, történelmi előadás, s „volt“ olyan előadás is, amelyet bizonyos okokból az utolsó pillanatban le- kellett mondani. Ezért aztán az elő­re jelzettől eltérően kicsit módosult a négy nap műsora, de mindezeket kárpótolták a nagy érdeklődéssel kí­sért és Jó hangulatú éjszakai tánc­házak, a sikeres vártúra meg az ünnepélyes kopjafaállítás. A JUGYIK (Juhász Gyula Ifjúsági Klub) művelődési tábora már évek­kel ezelőtt túllépte regionális jelle­gét. Bratlslavátől Klrélyhelmeclg ÍKrálovský Chlmec) az ország min­den részéről érkeztek fiatalok, sőt Magyarországból és Erdélyből Is. Jó Tizedszer alkalom ez az Információ- és véle­ménycserére, a szétszórt magyarság képviselőinek alkalmi találkozására. Viszont lehetőség lenne ez egy egy-\ séges közösségi élet, egyfajta közös­ségi szellem kialakítására is, ami, sajnos, most nem sikerült Gimesen (Jelenen). A szétzilált szervezés ere­jét ez meghaladta. A lehetőség, mint már annyiszor, most Is kihaszná­latlan maradt, sokkal inkább a kis csoportokra ap'rózódás jellemezte a május 6—9-lg tartó tábor életét, szinte szétdarabolt nemzetiségi tár­sadalmunk köszönt vissza rám. Saj­nos, ezek között bőven akadtak olyan csoportok, amelyeket nem a művelődés, hanem az alkohol von- ptt. A táborról alkotott vélemények is ezen a szinten íródtak a szerve­zők által kijelölt „Panaszfalra“. — Naná, hogy erről megvan a vé­leményem! — Miért csak forró víz folyik a csapokból? — s más ha­sonlók, amelyek közfll nem egy trá­gár jópofáskodásba csapott át. Sze­rencsére voltak ott emberek (s a többséget ők alkották), akik képe­sek voltak elmélyültebb vélemény­nyilvánításra Is. Kovács Róbert — Komárom (Ko­márno): — Sok volt az üresjárat, a műsorokat jobban össze kellett volna sűríteni. A tábor hangulata jó volt, de csak éjjel, a nappali műsorokat úgy kellett volna szer­vezni, hogy az már délben feldob­ja az embereket s ezt utána egyre fokozni. Az előadások színvonalával elégedett vagyok, viszont nem tetszik az a kocsmai hangulat, amely a tá­borlakók egy részét jellemezte. Varga Béla — Bratislava: — A tábornak nem volt stábja, amely fo­gadta volna az érkezőket. A prog­ram Is állandóan változott, anélkül, hogy erre a szervezők időben fel­hívták volna *a figyelmet. Nem ala­kult ki egy nagyobb közösség, talán azért, mert voltak emberek, akiket nem a tábor programja, hanem az alkohol hozott ide. Akadtak olya­nok, akik egyetlen előadáson sem voltak, mámorosán tekeregtek csu­pán. A tábori élet színvonalával, kul­turáltságával sem vagyok kibékül­ve. Meg azzal sem, hogy miért csak mindig Magyarországról hívnak elő­adókat, araikor nálunk is vannak olyan szakemberek, akik megfelel­nének a hallgatóság elvárásainak. Hiányolom a tábor programjából a sportrendezvényeket, a megszerve­zett, de spontán beszélgetéseket. Tet­szett viszont a KAFEDIK (Kazinczy Ferenc Diákklub) kezdeményezése, amelyik gulyásparty szervezésével 1- gyekezett jobb tábori hangulatot te­remteni. A szervezőknek ez miért nem jutott eszükbe? Puntigán József — Losonc (Luőe- nec): — Évről évre népszerűbb a JUGYIK tábora, ki is nőtte már azt a termet, amely itt a kempingben a rendelkezésükre áll. Az előadásp- kon nagy volt a tolongás, de so­kan voltak olyanok, akiket nem a műsor, hanem az italozás foglalkoz­tatott. A jövőben kívánatos lenne az ilyen elemeket kiszűrni a táborlakók közül. Fokozatosan egyre több kis csoport alakult ki, amely előny is meg hátrány Is. Előny, hiszen a kis csoportokban jó lehetőség kínálkozik az őszinte véleménycserére, hátrány viszont, hogy szétdarabolja a tábor közösségét. A szervezés nem állt mindig a helyzet magaslatán, de ez talán a szervezők tapasztalatlanságá­val magyarázható, ugyanis tlsztújl- tás ^olt a JüGYlK-ban. Ennek elle­nére a glmeslt még mindig jobbnak tartom a központi tábornál. Erdélyi Péter — a JUGYIK elnö­ke: — Most volt a tizedik tábo­runk, s ebből kilenc évig mindig a JUGYIK osztotta el a szállást az ér­kezés sorrendjében. Most is így ter­veztük, de a helyszínen tudtuk meg, hogy, sajnos, nem tehetjük. Oj tu­lajdonosa lett a kempingnek, ők vették kezükbe az elszállásolást, mi­közben figyelembe sem vették a hoz­zánk beérkezett megrendeléseket, önkényesen osztották ki a faházi- kókat, ennek következtében nem ala­kulhatott ki a stáb, a szervezők kü­lönböző helyeken laktak, egymástól viszonylag elzárva. Ügy tűnt, min­den összeesküdött ellenünk, hiszen kezdetben az idő is rossz volt, meg két meghirdetett előadást is le kel­lett mondanunk. Végül mégis úgy érzem, a táborlakók szempontjából egy jól sikerült tábort tudhatunk magunk mögött. A hagyományokhoz híven, népzene kíséretében kopjafaállítással fejező­dött be a X. Gímesl Művelődési Tá­bor. A különböző országrészekből és országokból érkező magyar fiatalok összekapaszkodva táncolták körül az eddigi legszebben díszített kopjafát. O. Kovács József Hármas koncert Bukovčan-bemutató a Magyar Területi Színházban Néhány évvel ezelőtt szakmai ese­ménynek számított a színház életé­ben Bukovóan Mielőtt a kakas meg­szólal című drámájának bemutató­ja. A kitűnő előadást Miro Procház- ka rendezte, s a főszerepet (Uhrík borbélyt) Boráros Imre játszotta. Ki­tűnően. Érthető hát, hogy a színház komáromi (Komárno) társulatának kétszázadik bemutatóján Ismét egy Ivan BukovCan-mű szerepelt, mely­nek eredeti címe Kétszemélyes hu­rok avagy Házi akasztófa. A színház nyilván — s utólag, lát­va a darabot. Indokoltan — drama­turgiai okok folytén Keringő a pók­hálóban címen mutatta be a kamara­játékot. Akárcsak az előbb említett Mielőtt a kakas megszólal című darabban. Itt Is a kiszolgáltatott ember ver­gődése az a domináns lélektani elem, amelyre a konfliktus épül. Szá­mos közös vonás fedezhető fel a két műben. Első és alapvető a bezárt­ság lélekölő kényszere. Míg az előző darabban pincébe zárt emberek „har­colnak“ puszta életükért, addig a most bemutatottban egy börtön elöl saját házának-panzlójának padlásá­ra szoruló, legyek és pókok közt ret- tegő-vegetáló ember tragikus kiszol­gáltatottságának vagyunk a tanúi. Az 1975-ben elhünyt író kitűnő drámai építkezésének, cselekménybo­nyolításának folytán láthatjuk azt is, miként válik a szerencsétlen férfi „szabad“ felesége Is fogollyá és mindkettejük foglyává a panzió ven­dége, Dodó, aki viszonyt kezd az asszonnyal. A férj a padlás tala­jába túrt lyukon át meglesi őket. Ezt a hármas fogságot a ponto­san gradáló játék, a szellemes beál­lítások, ötletekben gazdag rendezés zárójelenete még csak hangsúlyozza azzal, hogy mindhárom szereplő jár­ja a maga „véget nem érő“ táncát a képletes pókhálóban. Štefan Korenil, a Bratislava! Szín­művészeti Főiskola negyedéves hall­gatója állította színpadra az elő­adást. Nem ez az első rendezése a Mateszben. Peres Zejtunejan Egy sza­bad ember darabját Is ő rendezte — nem kevesebb sikerrel. KorenCl olyan fiatal rendezői ígéret, akit a színháznak okvetlenül ki kellene „használnia", hiszen tudvalevő, mi­lyen nagy hiánnyal küzd mindkét társulatunk ezen a téren, márpedig a rendezés minősége meghatározó összetevője minden színházi produkv dónak. Az előadásban más vendégek Is közreműködnek, mégpedig láthatóan kitűnő összhangban a rendezői el­képzeléssel. Nyilván azonos, vagy na­gyon is közelálló színházi elképzelé­sek találkozásáról van szó. A dísz­let- és jelmezterveket Katarína Ble- llková készítette. A színpadra „va­rázsolt“ padlástér gerendázata, szí­nei és perspektívája a nagyszerűen átgondolt világítás következtében hi­teles látványelemmé sikeredett. Vik­tória JanouSková dramaturgiai mun­kája és Miloš Janoušek színpadi ze­néje úgyszintén támasza a produk­ciónak. Igazi hármas-koncert a színészek Játéka. A Férfi szerepében Boráros Imre „megrogyott“ testtartásával, esendő, kétségbeesett kapkodásaival, riadt tekintetével, kajánkodő ciniz­musával, a benne munkáló szünte­len félelem és létbizonytalanság, a mérhetetlen kiszolgáltatottság teljes­ségre törekvő emberi palettájának ban nyújtott teljesítményei alapján egyre biztosabbnak tűnik, hogy Skronka Tibor építő színész. Kerüli a felesleges, álteatrálls, „nagy hord­erejű“ gesztusokat. Amit tesz, ahogy mozdul, amint a hangjával dolgo­zik, mind-mind belülről eredő és fe­gyelmezetten tudatos színészi tartás eredménye. Ez a korszerű felfogás új szín a Magyar Területi Színház­ban. Hangsúlyozni kell ázt Is, hogy mindezen színészi erények csakis művészi Igénnyel, szakmai felkészült­séggel és új minőséget létrehozni Boráros Imre, Németh Ica és Skronka Tibor színeivel „festette" meg szerepét. A Nő alakítója Németh Ica. Kitűnő szí­nésznőnk apró rezzenésekkel, „félbe­maradt“ gesztusokkal, ösztönösnek ható, de pontosan kimunkált verbá­lis jelzésekkel dolgozik az előadás­ban. A játék második részében fleml erejű pillanatokat varázsai partne­reivel a színpadra, akárcsak a Dodót alakító Skronka Tibor, aki a házas­pár „pókhálójában“ vergődve éli Já­tékát, mindhármuk érdekében marad­ni kényszerül. Az utóbbi előadások­képes — nem reprodukáló, de újra­teremtő — rendezői vezetéssel érvé­nyesülhet egy színházi előadásban. Most sikerült! Felemelő érzés tapasztalni, hogyá komáromi együttes korszerű színházi értékteremtésre is alkalmas, ha oko­san bánik lehetőségeivel. Így Joggal tarthat számot közönségének szera- tetére és arra a szakmai elismerés­re, amely minden színtársulatnak természetes Igénye. Kiss Péntek József Csengő Énekszó „.., akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek." (Babits Mihály) Május 6-án és 7-én került sor hazai ma­gyar gyermek- és ifjúsági kórusaink feszti­váljára, a VII. Csengő Énekszóra. A Cse- madok KB által kinevezett válogató bizott­ság nyolc énekkart tartott alkalmasnak az országos seregszemlén való részvételre, A VII. Csengő Énekszó minden várako­zást felülmúlt. (Ez nem holmi udvarlas- kodó közhely!) Decemberben, amikor a Csemadok Központi Ének-Zenei Szakbizott­sága „szakmai eligazításra“ hívta össze a karnagyokat,, a szeminárium Időnként pa­nasz-fórumra kezdett hasonlítani. Ki a ta­nulók mértéktelen elfoglaltsága (túlterhe­lése), ki a megnyirbáló próbaidő, ki pe- i dig az egyre romló hanganyag miatt fél­tette a közelgő fesztivál színvonalát. A fé­lelem valós tényekből fakadt, ám a kar­nagyok hlvatásszeretete most Is erősebbnek ^ bizonyult a bénító hatásoknál. Mégiscsak i öszejött a verseny. Igaz, egyes Járásokban (a Járási népművelési központok rugalmat­lansága következtében) a‘*kerületl verseny után rendezték csak meg a Járási forduló­kat. És színvonal is lett! Nem Is akármi­lyen! Már a válogató bizottság tagjai je­lezték, rebesgették a várható magas szín­vonalat. Az Igényes zsűri Is elégedett volt, ezt bizonyítja a döntőbe jutott énekkarok eredménye: 3 kórus kapott aranykoszorűs, 5 pedig ezüstkoszorús minősítést. (Persze, szó sincs Itt valódi koszorúról A szóhasz­nálat a Kodály Napok világából szárma­zik; itt inkább sávokba sorolják a kóruso­kat, De él már egy hibrid forma is: arany | koszorú és első sáv helyett arany sáv.] A bíráló bizottság tagja, dr. Duka-Zólyo- mi Emese, Janda Iván, Júlia Ráczová, Ta­kács László, a budapesti Madách Gimná­zium énekkarának karnagya. A zsűri elnö­ke a hazai és magyarországi kórusmoz­galmat egyformán jól ismerő, nagy szakmai tudású karnagy, Vass Lajos volt. Döntésük alapján az énekkarok a következő osz­tályzatot kapták: I. A kicsinyek kórusainak kategóriájában: — a Nagymegyeri (Calovo) Alapiskola Ig- ricek gyermekkórusa — ezüstkoszorú — a Komáromi (Komárno) Béke utcai Alapiskola kicsinyek kórusa — ezüstko­szorú II. A gyermekkarok kategóriájában: —• A Pered! (Tešedíkovo) Alapiskola Pity­pang gyermekkara — aranykoszorú — a Kassal (Košice) Kuzmány utcai Alap­iskola Csengettyű gyermekkara — arany­koszorú — a Komáromi Béke utcai Alapiskola gyermekkara — ezüstkoszorú — a Lévai (Levice) Alapiskola gyermekka­ra — ezüstkoszorú III. Az ifjúsági kórusok kategóriájában: — a Galántal (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium leánykara — arany­koszorú — a Losonci (Lučenec) Pedagógiai Szakkö­zépiskola leánykara — ezüstkoszorú. A Nagymegyeri Alapiskola igricek kicsi­nyek kórusát Ag Tibor alapította 1964-ben. 1972-től Ag Erzsébet, 1986-tól pedig Varga Éva vezeti. A kórusban uralkodó fegyel­met jellemzi, hogy az „apróságok“ élő díszletként pisszenés nélkül állták végig a színpadon a nyitóbeszédet. Ezt a zsűri Is szóvá tette. Le kellene már tenni arról, hogy egy énekkar, amely hosszú hónapo­kon át készül erre a néhány perces sze­replésre, csak azért szenvedjen hátrányt a versenyben, mert megszoktuk már, hogy egy szépen felöltöztetett kórus kulisszá­nak Is használható. A nagymegyerlek a hosszú várakozás ellenére Is frissen, fel­szabadultan, magabiztosan szerepeltek, kü- ^ lönösen a szoprán énekelt szép íveket. A Komáromi Béke utcai Alapiskola ki­csinyek kóruga tizennyolc éve működik. Alakulásától fogva Kaszás Jánosné vezeti, kiválóan, erről most Is tanúságot tettek. Akik ennek a kórusnak tagjai lesznek, azokra még hosszú énekkari pályafutás vér. Az alapiskola felső tagozatán a Stlr- ber Lajos vezette gyermekkarban, ha a gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, . akkor a nemrég alakult leánykarban (kar­nagya Stubendek István), később pedig az országos hírű Egyetértés vegyeskarban hó­dolhatnak a kórusmuzslkának. A Komáromi Alapiskola gyermekkara — érthető tehát — kiváló hanganyaggal ren­delkezik. Stirber Lajos most Is jó érzék­kel választotta meg a műsort: a gyerme­kek egyformán Jól érezték a Hándel-mű és a gyermekdal hangulatát. A Kassal Kuzmányi utcai Alapiskola' Csengettyű kórusa (akárcsak a komáromi gyermekkar) eddig minden Csengő Ének­szón színpadra léphetett. Az alapító kar­nagy, Homolya Éva sokszor vezette mór diadalra növendékeit. Most sem okoztak csalódást. A meleg, rezonanciadús hangzás a tudatos hangképzés erdménye. A műsor- választás Is tartogatott meglepetést: Jean Sibelius Finlandia című művét finnül éne­kelte. , A Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola gyermekkórusa nyolc éve alakult: ak­kor, amikor az Iskolák körzetesítését kö­vető pedagógus-áthelyezések Idején Szalay Pál Fegyvernekröl (Zbrojníky) Lévára ke­rült. Az énekkar fokozatosan tornázta fel magát a járási mníősttések ranglétráján, mígnem Idén kiérdemelte a Csengő Ének­szón való részvételt. Hangulatosan, tisztán és meggyőzően szólt. F, Mendelssohn— Bartholdy Búcsú az erdőtől című műve és Karai József—Weöres Sándor Regélője Is. Pedig a kórusban másodikosok Is énekel­nek, akik éppen csak kóstolgatják a több­szólamú éneklés ízelt. A peredi Plytpang énekkar alakulása óta legjobb kórusaink közé tartozik. Sikerrel veszik fel a versenyt a szlovák énekka­rokkal Is. Jónás Katalin, a kórus alapító karnagya mindig meglepően igényes reper­toárral pályázik az elismerésre. Idén két rendkívül nehéz müvet is műsorra tűzött! Eugen Suchoft Lastovičky és Kodály Zol­tán Harangok című szerzeményét. A követ­kező művet (Reményi Attila: Napsugár a levegőben) a perediek énekelték a legtisz­tábban. A Losonci Pedagógiai Szakközépiskola 90 fős énekkarának csupán egy része sze­repelt az érsekújvári (Nővé Zámky) se­regszemlén. Tudvalevő, hogy ebben az Is­kolában zenei tehetségvlzsgát Is kall ten­ni, és a zenei képzés Is rendszeres. A vá­logatott hangokból álló kórus hangzását bármely női karunk megirigyelhetné. Per­sze, a hanganyag nem minden. Gaál Ildikó karnagynak rengeteg erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy ezeket a natúr szép­ségű hangokat megszelídítse. A Galántal Magyar Tanítási Nyelvű Gim­názium leánykara húszegynéhány éneke­sével kamarakórusnak látszott, de nem an­nak hallatszott: telített hangzásával igazi művészi élményt nyújtott. Józsa Mónika minden kétséget kizáróan az egész me­zőny legjobb karnagya volt. A Csengő Énekszón a versenyző ének­karokon kívül szerepelt még az Érsekúj­vári Czuczor Gergely utcai AI gyermek­kara, a žllinal Odborárlk gyermekkar, az érsekújvári Lastovička gyermekkórus, a párkányi (Štúrovo) női kamarakórus, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a budapesti Liszt Ferenc Gyer­mekkórus. Jlorváth Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents