Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-24 / 21. szám

A Kls-Duna hazSnk egyik leg­szebb természeti képződménye. Bratlslavánál hagyja faképnél k ]6 öreg Dunát, hatalmas varga­betűket téve végigfolylk Dél-Szlová- kién, hogy Guta (Kolárovo) határá­ban — megunva a kószálást — egye­süljön a Vággal — s azzal együtt megpihenjen az anyafolyö ölében. Sással és náddal sűrűn benőtt szám­talan mellékágával, víztükre fölé hajló odvas fűzfáival, ártéri erdei­vel, gazdag állat- és növényvilágá­val olyan természeti környezetet al­kot, amely festő vásznára kívánko­zik. Mára viszont némileg megválto­zott Itt a természet, a civilizáció, különösen az utóbbi évtizedekben elég sok kárt tett benne, de a Kis- Duna azért még ma is az érintetlen óstermészet egy fennmaradt darab­ja, ritka növények és vízim adarak előfordulási helye, mely mindig meg­határozó szerepet játszott a környék lakóinak' életében. Munkával, élelem­mel látta el ókét. Valamikor halá­szok, vízimolnárok lakták a partjait. Bár a vízszennyezés miatt a hal­állomány megcsappant, a Kis-Duna Természetvédő vállalkozások ilyen pazar hétvégi házak övezik a folyó partját még ma Is horgászparadlcsom. A számos vízimalomból, amelyek még a második világháború után Is mű­ködtek, mára csak a tallósl (Toma- šlkovo) és a dunatőkésl (Dunajský KlátovJ maradt fenn, felújítva vár­ják a látogatókat, a pozsonyeperjesl (Jahodná) viszont eléggé siralmas ál­lapotban van. Éppen ennek a sorsa vezetett a községbe, és az a tény, hogy a po- zsonyeperjesi Kis-Duna az egyik leg­felkapottabb, leglátogatottabb kirán­dulóhely. Nyilván azért Is, mert alig kilenc kilométerre van Dunaszerda- helytől [Dunajská Stredal. Különö­sen nyári hétvégeken százak és szá­zak keresik fel azt a részt, ahol a Járási Építőipari Vállalat egész éven át üzemelő plonirtábora és az Álba Regla vendéglő található. A vendéglőben távolabbról érkező ven­dégek Is sűrűn megfordulnak. A fo­lyó partját pazar hétvégi házak so­ra övezi. Egyik-másik láttán felme­rül az emberben a kérdés: vajon honnan veszik egyesek a pénzt, hogy Ilyen kacsalábon forgó házat épít­senek? S vajon nem Jut-e a Kis- Duna Is arra a sorsra, mint sok más tájegység, amelyet megszálltak a hétvégi honfoglalók? — Nem hinném — oszlatja el ké­Inkább elképzelhetetlennek tartom. Hogy hogyan volt régen? Jött egy áradás és kitisztította á medret. A természet mindig tudja, hogy mit csinál, csak az ember nem. A sok művi beavatkozás miatt megváltozott a folyó vízháztartása, és ennek tu­lajdonítható, hogy most Ilyen álla­potban van. Mindenesetre örülök ne­ki, .ha sok munkába és pénzbe ke­rül Is, hogy végre történik valami a Kis-Duna ügyében. Bár korábban történt volna! Közben odaérünk a vízimalomhoz, pontosabban a vízimalom roncsaihoz. A Nagy istván-féle fűrészmalom va­lamikor az egyik legnagyobb volt a környéken. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, amikor még élt a tulajdonos, kíván­csi turisták gyakran jöttek Ide, hogy lássák a kortörténeti berendezést. Aztán meghalt a tulajdonos. Örököst nem hagyva hátra, a fűrészmalom és a hozzá tartozó kúria pusztulás­nak Indult. A malomépület omlófél- hen éppúgy, mint a valamikor ta­karos kúria, amelynek ajtaja feltör­ve, ablakai beverve. De már megmozdult valami. A Csallóközi Múzeum munkatársai nem nézhették tétlenül, hogy elpusztul­jon egy ősi mesterség fennmaradt emléke. A Dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottság Is megmozgatott minden követ, míg végre az Állami Műemlékvédelmi Intézetnél megér­tésre talált. Itt megint elakadt a fűrészmalom ügye. Nem volt egyet­len tervhivatal vagy Iroda, amely vállalta volna a tervrajzok elkészí­tését. de kivitelező sem a munkára. S ekkor jött a Dunaszerdahelyl Ag- rostav közös vállalat. — Nálunk sem rajongott minden­ki a vízimalomért — mondja Botló Mihály, az említett vállalat tervező- osztályának vezetője, az ügy egyik legnagyobb támogatója. — Sokan el­lenezték, hogy belevágjunk a vízi­malom tervdokumentációjának elké­szítésébe, mondván, hogy ezenkívül Is van épp elég dolgunk, meg ez a munka nem Is tartozik vállalatunk profiljába. Szerencsére nem minden­ki gondolkodott így, a vállalat ve­zetősége is támogatta az ügyet, el­végre felbecsülhetetlen Ipartörténeti műemlékről van szó, amely mind­annyiunk kincse. Kötelességünk gon­doskodni róla, hogy unokáink Is lás­sák. De a tökéletes munka elvég­zéséhez különböző dokumentumokra lenne szükségünk a malomról és a fűrésztelepről. Ezzel kapcsolatban ki Is adtunk egy felhívást. Beméljük, hogy a felhívás vissz­hangra talál. A hnb elnök szerint egy korábbi felhívás nyomán levél­ben jelentkeztek a párkányi (Štú­rovo) könnyűbúvárok, hogy hajlan­dók lennének Ingyen segíteni a la­pátkerekek és a malom vízben álló részének a rekonstruálásában. A Csallóközi Múzeum Igazgatója, Mag Gyula szerint még augusztusban el­kezdik a munkát. A fűrészmalmot I- gyekeznek korhűen felújítani. Mű­szaki múzeum lesz, amelyben a kö­zeli plonirtáborban megforduló gye­rekek Is megismerkedhetnek a régi mesterséggel. A felújított kúriában és a hozzá tartozó telken pedig mü- vésztelepet rendeznek be. Mit jelent mindez a községnek? Az önkiszolgáló élelmiszerbolt és a vendéglő Hyen rozoga állapotban van — Természetesen örülünk neki, hogy a malmot felújítják — mondja Mlzera János. — Községünk díszére válik, és azután még többen meg­fordulnak majd nálunk. Sajnos, ez némi gondot is okoz nekünk, mert bár üdülőkörzetnek vagyunk minő­sítve, a kereskedelmi hálózat, az In­frastruktúra nem felel meg ennek. Nem akarom firtatni, hogy kinek a hibájából, de a múltban ügyet sem vetettek az üzlethálózat fejlesztésé­re. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt, a húsüzlet, a vendéglő, mind-mind ned- vés nyirkos, eléggé elnyűtt állagú épületben van, pedig nálunk, eíső- sorban a pionírtáborban, mindenféle rendű és rangú emberek megfordul­nak. Többszöri kérésünkre talán már mozdul valami. A Jednota vezetősé­ge elhatározta, hogy felújítja az ön- kiszolgáló boltot. Még az idén el­kezdik a munkát, s addig a jelen­legi óvodában vásárolhatnak a lakók. Az óvoda viszont átköltözik az új épületbe, amely több mint hatmillió korona ráfordítással készült el. S ha már a felsorolásnál tartok: a közel­múltban felújítottuk és korszerűsí­tettük a művelődési házat, bekerí­tettük a temetőt, felújítottuk a ha­lottasházat, több mint másfél millió koronáért bővítettük a vízvezetéket, többek között a malmokl falurészbe Is, ahol a hétvégi házak találhatók. Elkészült az egészségügyi központ tervdokumentációja, építését azonban vjlőszínüleg csak a következő vá­lasztási időszakban kezdjük el. Sok köznílinkát és lakossági szolgáltatást elvégez a nemzeti bizottság kisüze­me, amelyben aufóbádogosok és -lak- közök, asztalosok, szobafestők, csem- pézők, kőművesek állnak a polgárok rendelkezésére. Szóval ha lassan Is, de fejlődik a község. Én még csak ebben a választási időszakban va­gyok tisztségemben, de eddig Is 1- gyekeztem mindent megtenni a falu fejlődéséért. Akkor lennék a legbol­dogabb, ha megérném azt az Időt, amikor a Kis-Duna vizéből újra Inni lehetne, partjait zöldellő pázsit bo­rítaná, rajta türdözők hevernének, vizében halak úszkálnának, a ná­dasban vadkacsák költenének. Remélem, hogy megéri. Minden­esetre már megmozdult valami, hogy az évtizedes mulasztást helyrehoz­hassák. Falágyl Lajoa A szerző felvételei Könnyű pára Könnyű pára és jő érzés lengi he az országot — megvan a királynő, a szépség- királynő, a legújabb, az 1989-es „évjára­tú“, akit Ivana Chrlstovának hívnak. A ki­rálynő mindenkinek érdek nélkül tetszik, és tényleg szép, nagyon szép Sötét a haja, százhetvenkét centiméter magas, de csak ötvenhét kiló, mert a mell-, derék- és csí- pöbősége kilencvenegy, hatvankettő és kl- lencvenkettö között hullámzik. Ráadásul okos, szerény lány, még úszni Is tud, és éllltőlag az Izzó vasak, szikrázó és nagy- nagy zakatolással, csörömpöléssel dolgozó kohók árnyékában Is nagyon jól mutatott királynői fensége. Ez utóbbit, azt, hogy a lányoknak miért kellett elbotorkálniuk a rengeteg sin, az Izzó vastöraegek világába, nem értem, de azért nekem is tetszik Ivana, ez a gyönyö­rűséges tizennyolc éves lány. Különösen azon a képen, ahol népviseletben pompá­zik. Ebben az öltözékben, a Šariš prešovl népművészeti csoport tagjaként már koráb­ban Is királynői pompában énekelt. A korona Is jól mutat a fején, mintha és jó érzés csak zsenge kislány korától fogva ezt vi­selte volna,, Akár Károly spanyol király oldalán Is nagyon jól festene, hiszen Igazi, temperamentumos, spanyol balerina képét Idézi fel egyik-másik fényképe. Ráadásul még jő táncol is, jó a rltmusérzéke és csak néha lámpalázas. Szóval sok-sok jó és szép mondható el róla mindjárt elöljáróban, és ebben a sok jóban még nekem, kaján, örökké elégedet­len perszónának sincs okom kételkedni, amikor nézem azt a néhány szónyi szöve­get, amelyet üdvözletként az egyik hetilap olvasóinak Irt, s betűi Is olyanok, mint apró gyöngyszemekből fűzött kaláris a lá­nyok nyakán. Hogy ml lesz vele, hogyan fog élni ez­után? Alžbeta Sehová Strkulová, az első újkori, honi szépségklrálynö févébemondó- nő lett Kassán (Košice), a szülővárosában, az anyukák, minden egyes jelentkezése al­kalmával jó érzéssel mondogatták a cse­metéiknek: ez a királynő. A nyolcvanötös magyarországi szépségklrálynö. Molnár Csllla-Andrea, a Balaton-partl vendéglősök lánya, akinek örökké marakodtak nemcsak a szülei, hanem a zsűri és a rendezők Is a feje fölött, s aki azért tudta, mire van a szépsége és a teste, végül nem bírta ki a nagy nyomást, öngyilkosságba menekült. Jő lenne, ha Ivana Chrlstovára nem ilyes­mi várna, s falán pucérkodnla sem kell, mint ahogy ezt az 1985-ös nyugatnémet szépségklrálynö tette. A ml királynőnkre most a Burda divatlap egyéves szerződése vár és a világszépe verseny, ahova mfisod- magával jelölték Csehszlovákiából. Gyanítom, nem lesz könnyű ez az év számára. Munka, munka, ráadásul sok-sok utazással, azaz sok széppel, de fáradság­gal együtt járó év (lehet, évek) elé néz. Udvarolni Is sokan akarnak majd neki. A tévések Is szüntelen ostromolják majd, és a fotósok Is sokkolják, üldözik lépten- nyomon. Hát jó egészséget, nyugalmat, kitartást, sok-sok türelmet és boldogságot leginkább azon a göröngyös úton, ahová a verseny és a hírnév „dobta“. Remélem, sokat és sokszor sok szépet hallunk majd még ró­la. Jó lenne, ha ezt a könnyű pára és Jó érzés elkísérné, belengené egész életútját Ivanának. Németh István áthordjuk a haldokló halakat a ha­lastóba. Amelyek a folyóban marad­tak, elpusztultak. Három hónapig tar­tott, míg úgy-ahogy megtisztult a víz. Ehhez képest a hétvégi házak természetkárosltó hatása suviksz. Sőt, felelősséggel állíthatom, hogy az a rész, ahol a hétvégi házak állnak, tiszta, rendezett. Ezzel szemben a további partszakasz, amely a folyam- igazgatóság vagy az erdőgazdaság tulajdonában van, valóságos szemét­domb. Mindenki oda hordja a sze­metét, ahová akarja, mintha e terü­letnek nem • Is lenne gazdája. Nem segít a bírságolás sem. Ha rajtam múlna, további partrészeket Is fel­parcelláznék hétvégi házaknak, ak­kor legalább tudnám, hogy rend,és tisztaság lesz rajta, mert egyébként már Jó Ideje nem adtunk ki építési engedélyt hétvégi házra. Végigjártuk az egyes partszaka­szokat, s a látottak a hnb-elnök sza­valt Igazolják. A hétvégi házak kö­rül rend, tisztaság uralkodott, a zöl­dellő pázsitot az angol királynő ker­tésze Is megirigyelhetné. Másutt em­bermagasságú gyom, háztartási sze­mét; alkalmi salak- és hamulerakat éktelenkedik, s korunk jellegzetes „találmányával“, a müanyagféliával játszadozik a szél. Azon gondolko­dom, ember-e az olyan, aki képes Így bánni a csodálatos természettel. Annál Is Inkább, mert tudomásom van egy nagyszabású vállalkozásról, A Kis-Duna egész medrének és part­hosszának kitisztítása tervéről. Kér­dem a hnb-elnököt, tud-e róla. — Hogyne — feleli —, csak azt nem tudom, és szerintem az ötlet szerzői sem, hogy hogyan akarják megvalósítani. Gépekkel nem eshet­nek a medernek, mert a mederalj Jellegzetes növényállagának a meg- bolygatása vagy eltávolítása végze­tes lenne a folyóra nézve. Puszta kézzel? Nehezen tudom elképzelni, hogy a folyó egész hosszában Így végezzék el a tisztítást. Emberfeletti munka lenne. Szó van arról, hogy ifjúsági vállalkozás lenne. Ezt még a Kis-Duna ölelésében telyelmet kísérőm, Mlzera János, a hnb elnöke. — A Kis-Dunát egészen máshonnan fenyegeti a veszély. Akár hiszi, akár nem, gyermekkoromban nemcsak fürödni lehetett a folyóban. Ittunk Is belőle, olyan tiszta volt a vize. yalősággal hemzsegett a hal­tól, és vadkacsák fészkeltek benne. Partját a hullámtérben pompás pá­zsit borította. Tudjuk, hogy mára ml maradt belőle, A Slovpaftban elké­szült ugyan a tisztítómű, de évekbe telik, míg a kőolajszármazékok okoz­ta sebeiből felgyógyul a folyó. Sőt, kérdés, hogy felgyógyul-e, mert a Slovnaft helyébe újabb szennyezők léptek. Mostanság a diószegi (Slád­kovičovo) cukorgyár Is Ide engedi a szennyvizét, amely azelőtt a Fe- ketevlzbe folyt. Emlékszem, a leg­utóbbi répakampány Idején roham­brigádokat kellett szervezni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents