Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-24 / 21. szám

így se könnyű!

Oj házsor épül egy Galánta {Galanta] meUettl kis faluban, Tösnyárasdon (Topol- nlca). Egy hétköznap délutánján sétálok végig az űj utcán. Az egyik készülő ú] ház előtt az Ifjú gazda éppen gödröt ás. Megszólítom.

— Beszéljen inkább a feleségemmel — szól ki a gödörből, mikor megtudja, ml Járatban vagyok. — Ne haragudjon, de szeretném befejezni ezt a munkát ma, és még van mit csinálnom.

A feleségével beszélek hát. öt is nagy munkában találom, benn az épületben, a majdani konyhában takarít. Dagadó hasáról nem nehéz kitalálni, hogy a ház előtt blcikllzgető kisfiúknak nemsokára testvérkéje lesz.

A Bittó házaspár — Árpád és felesége, Anna — 1985-ben határozta el, hogy belevág a házépítésbe. Árpád semmiképpen nem akart bérházban lakni, de talán azért Is volt bátrabb a döntésben, mert kőműves a' tanult szakmája. Így könnyű! — gondolhatja az olvasó. A továbbiakból majd kiderül: Igaz, hogy némileg könnyebb a dolguk, de így se könnyű. Anna, a feleség mondja:

— Még 1985-ben, a férjem katonáskodása Idején beadtuk a kérvényt a családi ház építésére Hosszas utánajárások és hivatali Intézkedések után a következő, 1986- os év végére eljutottunk oda, hogy megkaptuk a határas telket. Szerencsénk volt, mert az állami telket állami áron, körülbelül 2400 koronáért vehettük meg a helyi nemzeti bizottságtól. De ez még csak a teleki Ezután végre elmentünk a Járási nemzeti bizottság építésügyi osztályára. Ott megmondták, hogy a telekre milyen házat építhetünk. Végül Is egyáltalán nem olyat építünk, amilyet szerettünk volna, mert az a ház sem a tizenhat méter széles telekre nem fért volna el, se az utcaképbe nem Illett volna — legalábbis a Járáson így vélték. Kiválasztottuk tehát az engedélyezett típust a katalógusból, és megrendeltük a tervrajzokat. Ezek szerencsére egy hónap múlva meg Is érkeztek, valamikor 1987 Januárjának végén. Csak aztán lehetett szó arról, hogy megkapjuk az építkezési engedélyt. Abban viszont szerencsénk volt, hogy 1987-ben már Járt az építkezőknek az állami építkezési hozzájárulás, amely esetünkben körülbelül 35 000 ítoronát tett ki. Volt valami félretett pénzünk is, de mindez, természetesen, nem volt elég, kölcsönt kellett felvennünk, elég Jelentős összeget. 1987 Júniusában végre elkezdhettük a munkát.

— Az elmúlt két évben ml volt a legnagyobb nehézségetek?

— Az építőanyagok beszerzése. Mivel a férjem Is, az apósom Is kőműves, a munka nagy részét el tudják végezni, de sokszor nincs miből Manapság építőanyagokat, házépítéshez szükséges dolgokat szerezni Ismeretség és csúszópénz nélkül szinte lehetetlen. A járás építőanyag-raktáraiban naponta kell érdeklődni, hogy Jött-e már ez vagy az az áru. Telefonon nem Is érdemes kérdezni, arra automatikusan azt mondják, hogy nincs. Még az Is komplikálja a helyzetet, hogy, ki tudja miért, ezek az építőanyag-raktárak csak délután fél négyig tartanak nyitva. Az ember meg nem szaladgálhat el mindennap a munkájából. És ha végre elkapom a keresett árut, még mindig sok bonyodalom adódhat. Előfordult már az is, hogy ott volt az áru a raktárban, de egy hónapig nem árusították, mert nem volt ára, nem tudták, mennyiért kell eladni. További gond, hogy az Ilyen telepek nem szállítanak. Oda tehát csak úgy mehet az ember, ha rögtön teherkocsit meg rakodómunkásokat Is visz magával. Számtalanszor előfordult, hogy meg tudtam volna venni a szükséges dolA madaraknak mintha könnyebb lenne a dolguk. Ha úgy döntenek, hogy fészket raknak maguknak, nem kell engedélyek után röpködniük, egyszerűen nekifognak, és kész. Építőanyag is van bőven, mindeb madárnak éppen az Ízlése szerint vágókat, de mivel nem tudtam elszállítani, más vitte el. Fuvarost szerezni pedig u- gyanolyan gond, mint magát az építőanyagot előteremteni. A férjem mondta Is, hogy vegyünk valamilyen kisebb teherszállító Járművet, de hát az drága Is, meg a nagyobb szállításokhoz úgysem felel meg. Mivel mindketten a galántal Agrosfav vállalat dolgozói vagyunk, lehetőségünk van arra, hogy féláron kapjunk a vállalattól teherkocsit, ha a szállításkor szükségünk lenne rá. Csaikhogy mivel a teherautó-bérlés engedélyezése hosszadalmas folyamat, mire megszerezzük az összes pecsétet és aláírást, addigra az elszállítandó árunak mér bottal üthetjük a nyomát. Pedig milyen szépen mehetne a munka, ha minden anyagot zökkenőmentesen be tudnánk szerezni! Akkor már nem Itt tartanánk.

— Mikor szeretnétek beköltözni az ÚJ házba?

— Már az Idén, de hogy pontosan mikor, azt még nem tudom. Ez a beköltözés természetesen csak azt Jelenti, hogy a konyhát és legalább egy szobát be szeretnénk rendezni, lakhatóvá tenni. De hogy az egész ház berendezésére, bútorozására mikor lesz pénzünk...

— Eddig mennyi pénzetek van ebben a házban?

— Körülbelül 180—200 ezer korona, da már megvettünk olyan építőanyagokat Is, például a csempéket, amelyeket csak később fogunk felhasználni. A ház tervezett költségvetése viszont 320 ezer korona.

Ez bizony nem kis összeg. Ismerve a fiatal családok havi átlagjövedelmét, szinte megmagyarázhatatlan, honnan tudják előteremteni Blttóék és a hozzájuk hasonló vagy még rosszabb anyagi helyzetben levő építkező fiatalok ezt a pénzt, s miből tudják majd törleszteni a felvett köilcsönöket.

16: aprú gallyacskák, széna- vagy szalmaszálak, sőt, s ha úgy tetszik, sárból is építkezhetnek. És az emberek? Bizony, nagy fába vágja a fejszéjét az, aki nálunk manapság elhatározza, hogy családi házat épít!

Mégis sokan építkeznének, ha lenne hol

Az építkezési kedv mégse csökken, sőt — mint azt Dlvlöan Éva, a mintegy 850 lakosú Tósnyárasd község nemzeti bizottságának elnöke elmondta, falujukban még többen is építkeznének, ha kapnának rá engedélyt. Mostanság évente öt építkezési engedélyt adhatnak ki. Előfordulhat ugyan, hogy ezt a határt túllépik, de a meghatározott szám azért mérvadó. Tósnyárasd közel van Galántához, tavaly befejezték a gázvezeték építését, nemsokára a vízvezeték Is elkészül, így a galántalak Is szívesen építenének házat maguknalr a faluban, ha lenne hol építkezni. Néhány éve még állami területeket Is kiadhattak építkezőknek, de ezek a telkek már elfogytak, újabb házak csak a belterületeken, a kertekben épülhetnek, s ez Jelentősen korlátozza a lehetőségeket.

Mint azt a Járási nemzeti bizottság építésügyi osztályán megtudtam, az utóbbi években nagyjából, azonos számú építési engedélyt adtak ki. A Galántal Járásban 1986-ban 313-an, 1987-ben 305-en, 1988-ban pedig 273-an kaptak Jóváhagyást az építkezés elkezdéséhez. Az osztály dolgozói elmondták azt Is, hogy az engedélyezés valóban hosszadalmas, általuk Is bürokratikusnak tartott folyamat, de hát az előírásokhoz alkalmazkodni kell...

Drága mirlatság az építkezés

A felsőszell (Horné Sallby) Czlnege József és felesége már az utolsó simításokat végzi épülő családi házán, nemsokára

beköltözhetneg. A férj agronómu* a helyi szövetkezetben, a felesége pedig varrónő. Tíz évig a szövetkezet bérházában laktak, 1985-ben határozták el, hogy építkezni fognak.

— Hogyan Jutott eszükbe tíz év utált az, hogy házat építenek?

— Nem tudtuk megszokni a bérházat —• válaszolja Czlnege Józsefné. — Meg aztán az Is közrejátszott, hogy ezt a telket, amely a nagyszülelmé volt, a helyi nemzeti bizottság kisajátította, hogy majd kiutalja egy építkezést kérelmezőnek. A nagyapá- mék nem szerették volna, ha Idegen kerül a telkükre, így meghánytuk-vetettük a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. A telekért természetesen nekünk is ki kei-* lett fizetni a hnb által megállapított ösz-i szeget.

— 1985-ben adtuk be kérvényünket év

1988-ban kaptuk meg az építkezési engedélyt. Még Idejében ahhoz, hogy az elkövetkező évben bevezetett állami támogatástól elessünk — veszi át a szót a férj. — S mivel úgy gondoltuk, hogy ha már építkezünk, építsünk a saját elképzeléseink és Igényeink szerint házat, a terv elkészítéséért 10 000 koronát kellett flzeN nünk. Egyébként még örülhettünk, hogy ezt a típust egyáltalán Jóváhagyták.

Az építkezés legnagyobb nehézségének <i Czlnege házaspár Is az építőanyagok beszerzését tartja. A legtöbb energiájukat talán éppen a sok utánajárás emésztette fel. Persze, az anyagiak előteremtése sem kutya, annak ellenére sem, hogy elég Jő tőkével Indultak: 100 ezer koronájuk volt félretéve, további 100 ezret mégis fel kellett venniük. Ebből a pénzből mára már nem maradt semmi, sőt, ezenkívül Is Jócskán költöttek a házra, a munkát és a mestereknek kifizetett pénzt nem számítva vagy 40 ezer koronát. S ne felejtsük el, hogy manapság a kőművesek egy napra az ötszázast Is elkérik.

— 2500 koronát keresek — mondja Czf- nege József. — A kölcsöntörlesztés levonása után körülbelül 1700—1800 koronát kapok kézhez. Ez bizony nem sok. Hogy legalább némi mellékeshez Jussunk, meg legyen egy kis zöldség a háztartásban, egy kisebb föliát építettünk, de hát az építkezés miatt nemigen van Időnk dolgozni benne.

Lehet, hogy tipikusak, lehet hogy nem egészen tipikusak a riportunkban lefrt esetek. Biztosan vannak oiyanok, akiknek jobban, gyorsabban megy az építkezés, meg olyanok is, akik lassabban, nehezebben haladnak. A tény azonban az, hogy hazánkban a magánépitkezések száma az európai szinthez mérten alacsonjmak mondható, e ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy meglehetősen nehéz vállalkosáe nálunk ai építkezés. Az állam Igyekszik ösztönözni ezeket a vállalkozókat, az ntóbbt években több erre irányuló intézkedés is született. Legutóbb például az, hogy azok az építkezők, akik vállalkoznak arra, hogy családi házuk építését két éven belül befejezik, az államtól 150 000 korona örök- kölcsönt, hozzájárulást kapnak. Biztos, hogy az egyre emelkedő árú és egyre nehezebben beszerezhető építőanyagok ellenére Jelentős ez a támogatás, de az ia biztoa, hogy az építkezés terhét még ezzel sem tudják levenni a fiatalok válláről.

KLINKO ROBERT Illnsztráclőe kép

Ott lesz a VIT-en

KÁRPÓTLÁSUL

Amióta Kelemen Bélát Ismerem, mindig azon SZISZ funkcionáriusok közé tartozott, akik nem hátulról biztattak, hanem személyes példával az élen Jártak, Hét évig volt a SZISZ Losonci JLuCenec) járást bizottságának titkára, a munkásfiatalok tevékenységének szervezője, irányítója. Oroszlánrésze volt abban, hogy a járási tudományosműszáki Ifjúsági klub — ha ideiglenes helyiségekben Is, de — elsőként nyílhatott meg a kerületben. Fáradhatatlanul szervezte és Irányította a ZENIT versenyeket, s nemcsak azért ment el rájuk, hogy az Illedelmes megnyitó beszédet elmondja, hanem egykét maga készítette terméket is letett a járási ZENIT kiállítás asztalára. Felsőbb szintű elismerésben nem nagyon volt része, mindig csak a második vonalban osztották neki az elismerő okleveleket, jelvényeket. Olykor keserű szájízzel újságolta ezt, de utána még nagyobb hévvel, eltökéltséggel vetette magát a munkába. Távozása Is Ilyen volt: érdemei elismerésével, de szerényen zajlott. Két éve felelősségteljes beosztásba, a Mototechna vállalat losonci részlegeinek vezetői posztjára került.

Akkor úgy tűnt, az.egykor húzóember SZISZ-esre már nem tart Igényt az Ifjúsági szervezet, de mégsem így történt! Talán kárpótlásul, de méltó elismerésként a fél tucat jelölt közül

őt választotta az elnökség, őt' hagyta jóvá a konferencia, hogy a Losonci járás VIT-küldöttje legyen.

—t Őszintén szólva, erre már nem számítottam. Most Is tagja vagyok 'a SZISZ-nek és Igyekszem az új helyemen Is az Ifjúsági szervezet hasznára lenni, mégis azt hittem, ‘engem mér leírtak, amire érdemesnek tartottak, azt már a múltban megadták. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor a hír eljutott hozzám, hogy én Is ott lehetek Koreában. Feleségem és két kislányom Is határtalanul örült, és már szőjük a terveket odahaza, de a SZISZ Járási bizottságán Is, mit hogyan fogok majd ott csinálni.

A konferencia küldöttel közül Is sokan tudták róla, hogy új, vezetői beosztásában sem fordított hátat az Ifjúsági szövetségnek. A járási klub tevékenységébe továbbra is bekapcsolódik, szakkört vezet, segít, tanácsokat ad a fiatalabbaknak. Sőt, mint ahogy azt vitafelszólalásában Is hangoztatta. Igyekezete arra Irányul, hogy a Mototechnai fiatal dolgozóiból egy aláp- szervezetre való aktív társaságot verbuváljon. A konferencia titkos szavazással, mégis egyhangúlag hagyta jóvá VIT-jelölését, így ott lesz, ott lehet Phenjánban a Világifjúsági Találkozón.

— (Addig, míg elutazom küldöttsé- igünkkfel, sok a tennivalóm. Bár voltam már tömeges Ifjúsági összejöveteleken, de Ilyenen még nem, és hogy a nyelvi korlátokat hogyan küzdjük majd le ml, csehszlovákok, azt még nem tudom. Mindenesetre nekifeküdtem az angol nyelvnek. Természetesen a VIT után sem állok félre, vállaltam, hogy tanfolyamokon, beszélgetéseken tájékoztatok majd minden érdeklődőt tapasztalataimról. Hogy ez minél látványosabb, tartalmasabb legyen, videokamerával, fényképezőgéppel megyek a VIT-re, és remélem, sok szép, feledhetetlen pillanatot sikerül majd megörökítenem.

A járási konferencia szünetében, a folyosói beszélgetések egyikén hallottam ezt a kijelentést: „Nagyon jól választottunk. Béla olyan ember, aki nekünk is emberközelbe hozza majd, köz- kinccsé teszi a koreai találkozót.“ Ebben én, ki évek éta Ismerem, egy pillanatig sem kételkedem.

Kép és szöveg: Polgári Lászltf