Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-17 / 20. szám

új ifjúság 6 rj O Hosszií-hosszű vajúdás ntán pont keriiit a színház egyik legprob­lematikusabb ügye ntán. Ogy tndom, január elsejétől nnállósul a Thália. — Így Igaz, csak abban nem va­gyok biztos, hogy pont került az ügy végére. Szerintem sok problé­mát okoz ez még a jövőben. Káder- kérdések, gazdasági ügyek, tulajdon- viszonyok és sok egyéb tisztázatlan dolog van, amelyet nem lehet egyik napról a másikra lezárni, megolda­ni Ettől függetlenül ctfülünk ennek a döntésnek, s nemzetiségi kulturá­lis életünk egyértelmű gazdagodását várjuk tőle. O Lahet-e ezekről a nyitott kér­désekről most eszmét cserélni? — Éppenséggel lehetne, de a dön­tés annyira friss, hogy még mi sem tudunk semmi közelebbit az egyéb Intézkedésekről, azok Ismeretének hiányában viszont inkább csak taiál- gatni kényszerüinénk. Féiretájékoz- tatnl a nyilvánosságot, vagy csak féligazságokat közölni vele viszont legalább olyan bűnnek tartom, mint elhallgatni előle a valóságot Ezért én azt javaslom, hogy halasszuk el a témák megtárgyalását mondjuk augusztusra, az új évad kezdetére. Addigra, véleményem szerint, még semmi sem zárul le annyira, hogy a közös gondolkodás ne segíthessen, ml viszont sokkal több konkrétumot tudunk majd mondani Pro és kontra elképzeléseket is. O Akkor maradjunk a meglévő gondoknál. Viszonylag nehezen szer­zi meg a színház az ntánpőtlást. Cgy tndom, most is hiányzik rendező, de színészek Is. — És még nagyon hosszan lehet­ne sorolni Nincs főiskolai képesíté­sű dramaturgunk, gyártó részlegünk­ről műbútorasztalosok. Iparművész szabászok, varrónők hiányoznak. Mégis a legnagyobb gond a hozzá­állással, a közgondolkodással van. Nem nézek le egyetlen munkahelyet sem, de tapasztalatom, hogy minde­nütt dolgozhat egy ember éveken át anélkül, hogy viszonya lenne ahhoz, amit csinál. A színház ezt nem vi­seli el. Itt ez rögtön kiderül, s azonnal érezni, homokszemcse ke­rült a fogaskerekek közé, A szín­házban csak olyan ember dolgozhat, aki tud szfnházian gondolkodni, aki­nek viszonya van a művészethez, éjjel-nappal tud érte élni, lángolni A színházban dolgozni elhivatottság, elkötelezettség. 0 De nem mártfromság. Elnézést a megjegyzésért, csak azért tettem, mert az utóbbi időben néhányan 1- gyekeznek úgy beállítani színházunk, sőt, egész kultúránk ügyét, hogy aki annak fejlesztésében, ápolásában sze­repet vállal, valami emberfelettit cselekedett, s hősként kell tisztelni, még ha hivatását, mert lényegében erről van szó, rosszul is látja eL — Bizony, nem mártiromságról van szó, s engem is módfelett Ide­gesítenek azok a vélemények vagy tévhitek, hogy elég a színpadon szé­pen megszólalni magyarul, s máris azt mondom, az Igazi tehetségeket színházunk felkészíti a felvételi vizs­gákra, s ajánlásunk a felvételinél fél siker, miközben ezeknek a fia­taloknak eleve szerződést kínálunk fel, úgy vélem, társadalmilag Is Igen fontos két feladatnak tettünk eleget. Egyébként a sort folytathatjuk azok­kal a munkásszakmákkal is, ame­lyekről már korábban szóltam. Ha valaki olyan Iparművészeti szakkö­zépiskolába akar menni, amely a színházzal összefügg, s később ná­lunk akar dolgozni ajánlásunk je­lentősen hozzásegítheti a jelentke­zőt a sikeres felvételihez. A bére­zés. Ml sem fizetünk kevesebbet, mint a többi hasonló színház, s ez újabban több, mint más munkahe­lyeken és gazdasági ágazatokban a pályakezdők bére. Persze, így sem sok, de ez társadalmi probléma, s Jó, hogy a SZISZ szervei a kormány­w Szíiliázían gnnlidliiiilní Beszélgetés Holocsy Istvánnal, a Matesz művészeti vezetőjével elájul a közönség. Nem, ml Közép- Euröpában élünk, e térség kulturá­lis-szellemi hagyatékának a tulajdo­nosai, hordozói vagyunk. A cseh­szlovákiai magyar ember, ha művé­szetszerető, olyan kiváló színháza­kat látogathat, mint a prágaiak, a nyltral vagy a kassal s velük pár­huzamosan a magyarországiakat, ami eleve több színházi kultúra, ha úgy tetszik, iskola összehasonlítását is lehetővé teszi. Nekünk Ilyen körül­mények között kell megkUzdenünk a nézőkért, Igen alapos profi munká­val Művészettel! Az megint más kér­dés, hogy tájoló színházként e mű­vészeti munkának hány akadálya van. Meg az is, hogy a színházlátoga­tásnak Is van kultúrája, a színház­művészetnek olyan velejárói hogy a közönség ne dideregje végig az elő­adást nagykabátban például. De ez már népművelői szervező munka kér­dése. Nekik, a művelődési házak dol­gozóinak Is meg kell tanulniuk szln- házlan gondolkodni, de ez nem spe­ciálisan Matesz-gond, nem is csak a csehszlovákiai magyarság problémá­ja, sajnos, közép-európai szintű fáj­dalom. 0 Akkor hát térjünk vissza a Ma­tesz gondjaihoz, s folytassuk az if­júság színház iránti érdeklődésévei, minthogy az utánpótlást eleve a fia­talok jelentik. Sokat beszélünk ma­napság a tehetséggondozásról a pá­lyakezdő fiatalok bérezéséről a szo­ciális biztonság növeléséről Mindeb­ből mit tud nyújtani a Matesz? — Külön kell választani a kér­désben felsoroltakat, s talán az ér­telmezést is tisztázni kellene. Kezd­jük a tehetséggondozással és a szo­ciális biztonság egy részével. Ha nyal közösen gondolkodnak azon, hogyan lehetne Javítani ezen az ál­datlan helyzeten. 0 Évente hirdet felvételi pályáza­tot színházunk, idén is lesz ilyen tehetségkutatás. Mit vár tőle a Ma­tesz vezetősége? — Töretlen hittel azt, hogy va­lóban a legtehetségesebb fiatalok je­lentkeznek, akik alap- vagy közép­iskolai színjátszó körben már ismer­kedtek a pódiumművészet szépségei-- vei, s ennek alapján döntöttek úgy, hogy teljes emberként fogják szolgál­ni az „Itt és most“ művészeten ke­resztül az egyetemes emberi hala­dást. Töretlen hittel, bér számtalan­szor kényszerülünk meggyőződni ar­ról, hogy anyagiasodó közgondolko­dásunkban egyre inkább háttérbe szorul a felépítmény iránti érdek­lődés, fogékonyság, a szellemi gya­rapodásra törekvés szükségessége. Ez, persze, nem csupán a ml közön­ségünk', a csehszlovákiai magyarság sajátossága, de nekünk is hozzá kell Járulnunk ahhoz, hogy ez megvál tozzék, hogy alapvető emberi szük­ségletként jelentkezzék, a művésze­tek iránti érdeklődés, a szellemi táp­lálék utáni vágy. E célból bíztatom olvasóinkat ar­ra, hogy keressék fel a Mateszt s annak Thália Színpadát Neszméri Sándor A Parnasszus felé A bátrakat félteni kell! Varga Róbert felvételén Varsányi Mari, Szikra József, Petrécs Anna és Dráfl Mátyás érdemes művész. Reflexiók Sütő András Káin és Matesz-beli előadásáról Sorra megjelentek már a kritikák és a recenziók az előadásról. Sütő András Káin és Abel. Dráma három jajkiáltásban, ahogy a műsorfüzet jelzi 1989, április 13-án az egyik reprlzelőadást tekintem meg Ezt az előadást élőben rögzítette a Magyar Rádió. A nézőtér lassú méltósággal elsötétül. E sorok írója a félhomályban már előkotorta jegyzetfüzetét, és várja a szétnyíló függöny mögötti látványt. Megkezdődik az előadás, melynek intuitív reakciói azon nyomban papírra is kerülnek. Az alábbiakban ki­emelve olvasható jegyzetek megtoldatnak még a kiegészítő megjegyzésekkel. Előre kell bocsátani hogy e sorok írójától nem áll távol némi színházi tapasztalat követ­kezésképpen a jó előadások alkalmával el­maradhatatlan felemelő érzés élvezete sem... Hát nézzüki Első felvonás (jajkiáltás). Hang rögtön fönt — így az első számú feljegyzés. Fel­tűnő, hogy az előadás második-harmadik percében a színpadon tartózkodók milyen konok megátalkodottsággal Uvöltenek egy­másra és a nézőtéren ülőkre egyaránt. Ezt a fialt anyatigrisre emlékeztető vehemen­ciával óvó Éva megjelenése még csak fo­kozza. De vajon meddig lehet ezt még fo­kozni? Lehet-e egyáltalán? Díszlet: Rőzsevesszőből „tákolt“ kunyhók. A szereplők házai. Balról: 1. Káiné, 2. Adámé és Éváé, 3. Ábelé. Szinte ráragad­nak a horizontra. Íme, így tűnik el a tér­hatás, a perspektíva lehetősége. Talán Ábel című művének majd a szlnészmozgatás! „Ezüst sarjút" — mondja ki az Ábelt alakító színész meg­lepő tisztasággal. Az ilyen bravúr nem hagyható sző nélkül Szerzőnk ugyanis mestere a nyelvtörő szlntagmarendszersk sűrű sorozatának. Káin viszont egy d-vel mondja, hogy addig (adig). Megjelennek az aranykelyhek. Hét darab. Egyforma sl- tnára esztergályozva. Díszlet- és kellékide­gen talpas poharak. Fából. És: az áldozati oltár! A lehető legalkalmatlanabb helyen. A színpad fókuszában, így valamennyi be­állítás „mellékhelyre“ kényszerül. S el­hangzik még egy ominózus, gyönyörű mondat: Hiszen a vizek is éjszaka tisztul­nak. Éva mondja. Hallgatjuk az sz-eket Szünet Második felvonás (jajkiáltás). Arabella; A bátrakat félteni kell Igaza van. De va­jon ml készteti a színésznőt arra, hogy átváltson valami félelmetesen patetlkus elő­adásmódra? Ez akkor csúcsosodik ki iga­zán, amikor Abel hazajön, és fény derül Káinnal esett viszonyukra, ti Arabella és Káin viszonyára S mindezt tetézi amikor „Anyhád vigaszát...“ hangzik el Anyád vigaszát helyett. Így csendülnek „el“ a veretesebbnél veretesebb mondatok sorra, a horizont vagy a proszcénium felé for­duló színészek szájából. Mindig minden ol­dalt történik. Az Or hangja vlsszhangosí- tott magnetofonfelvételről „jelenik“ meg. Kitűnően hallható a magnó fékezőjének ki­be katanása. Ez is hangeffektus. Majd: má­sodik szünet Harmadik felvonás (jajkiáltás) Oltár! Ku­pák! Az előbbi billeg a talajon, az utób­biak közül egy legurul a nézőtérre. Vélet­lenül Ölj le! — mondja Káin Arabellának. Az szótfogadóan letérdel. S elhangzik még né­hány szép mondat, amely rendezői elkép- zeléís, belső indíttatás hiányában el is tű­nik az éterben, átsuhan a nézőtér felett... „Az éden kristályfái bennünk vannak .. Majd: fokozatosan elsötétül a játéktér, miközben ezt halljuk: „hajnalodik“. Végezetül egy megállapítás — talán kon­zekvencia? — a színpadi reklektorok fény- körében egyre gyakrabban villan keresztül esy-öRy molylepke... Ez nem illúzió. Rea­litás. Kiss Péntek József » I Szász! Zoltán 1384-ben született Tornaiján (Satári- kovo), jelenleg is ott él. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után sikertelenfii felvételizett a Komenský Egyetem művészettörténeti szakára. Az Irédia derékha­dához tartozott, most a FIK egyik jellegzetes képvise­lője. Főleg verseivel vált ismertté, de foglalkozik no- vellairással is. Készülő kötetének cime: Tenger. tad, illetve tapasztalod a hétközna­pok sokrétű abszurditását, — Annak, aki a XX. században él, lassan már semmi sem tűnik ab­szurdnak, az abszurditásokat telje­sen normális dologként fogadja be, mert azok mára lehetségesekké vál­tak. — Milyen szerepet játszik as ab­szurditás az Írásaidban? — A kezdet és a vég, az alapvető létkérdések sem abszurditások, egye­dül a tények azok, de úgy, hogy bárkivel megtörténhetnek. Az Ilyen tények ott szerepelnek írásaimban. Nemrég írtam egy abszurd drámát is. — A kisebbségi sors sajátosságai­nak, szerinted, mennyire kell vagy nem kell visszatükröződniük az iro­dalmi alkotásokban? — Nem szabad elfeledkeznünk ar­ról, honnan Indultunk, hogy tudjuk, hová érkezhetünk. Ahhoz, hogy Itt európai kultúráról, költészetről be­szélhessünk, először Közép-Európá- nak kell Európához felzárkóznia, be­leértve az utolsó szemetest Is, akinek gondolkodásában, tetteiben egyaránt európaivá kell válnia. Csodálom Fáb- ryt, aki kisebbségiként volt Ember, meg Grendelt, aki úgy ír, hogy Fran­ciaországban is felfogják, miben rej­lik a kisebbségi lét. Nem tartom vi­szont helyénvalónak, ha minden írás csupán ezzel foglalkozik. Visszatér­ve Fábryhoz, úgy kell kisebbségiként élni, hogy méltósággal legyen vállal­ható az emberség akár az Univer­zum szintjén is. — Mi ebben a költő szerepe? — A költő Is „lámpás“, de ha vib­rál, változó minőségű fényt ad, az ember szeme elfárad, s félreteszi azt. A lámpásnak egyenletesen kell vilá­gítania. És meleget Is kell adnia! Má­sik oldaláról közelítve meg a költő szerepét, fontos, hogy önmagát egy piciny csavarnak tekintse a nagy gé­pezetben, s ha ez a csavar kiesik, kétségessé válik a gépezet működése. — Milyen a viszonyod más művé­szeti ágazatokhoz? — Imádom a filmet, a színházat, a zenét. Nagyon sok élményt lehet me­ríteni belőlük. Az olyan filmeket kedvelem, amelyekből az egyszerű ember is le tudja magában bontani a képlség mondanivalóját. Az akciófil­mek untatnak, a horrort nem szív­lelem, utálom az agresszivitást. A vi­lág egyik legbékésebb lényének szü­lettem, de az élet megtanított arra, hogy van ököljog, hogy vívjuk a szél­malomharcot a láthatatlan óriások­kal, mert csak így tudunk a felszí­nen maradni, levegőhöz jutni, s kl- klabálni a habok közül, ha az szük­séges. Beszélgetett: D. Kovács József — Még sosem Mjjis" -'íiHülliií ^ láttam a tengert, pedig szeretném megpillantanL Lehet, hogy csalódnék benne, nem lenne olyan, amilyen­nek elképzeltem. Már az olajfoltok miatt Is. Néha azt hiszem, talán jobb Is, hogy nem láttam. — Milyen a te Tengered? — Ezerszázötven sor csapongás, élmények, valóságszagú fikciók egyet­len versben. Rengeteg élménnyel rendelkezem, már gyerekkoromban sok-sok információt kaptam apámtól, aki nem volt Jó szülő, majomszere­tettel szeretett, még az udvart Is alig hagyhattam el. Emiatt is az ember aztán törekszik a totális szabadság felé, kitörni készül, robbantani akar, ám a féltések és félelmek öröiklőd- nek, benne vannak a DNS-ben. — Mi az, ami még meghatározza az életed, van-e költői hitvallásod? Az ars poeticát szükségesnek tartom. Az én esetemben ezt a hova­tartozás, az emberség, érthetőség fo­galmai határolják be. Fontos, hogy tudatosítsuk a nemzeti, nemzetiségi hovatartozást, a családhoz, barátok­hoz való kötődéseket, kell, hogy- az emberben egy jóféle lokálpatriotiz­mus alakuljon ki. Versbe szedve Jó­zsef Attila hitvallása áll hozzám a legközelebb: „Az idő lassan elszlvá- rog / nem lógok a mesék tetején, / hörplntek valódi világot, / habzó ég­gel a tetején.“ Meghatározzák emberl-Iról maga­tartásomat a szociális élmények, azok a tapasztalatok, amelyeket csa­vargásaim során szereztem. Maguk az emberek, akikkel megismerked­tem, a manipulálhatóságuk, az a ren­geteg Jó és rossz, amivel találkoz­tam. — Gömörnek ég palóctudatodnak, környezetednek, mnnkahelyednek is meghatározó szerep jut? — Az egész országot becsavarog­tam, de valami mindig visszahúzott Gömörbe. Barátaim úgy Ismernek, mint az egyik legpalócabb palócot. Annak ellenére, hogy egyszer dijat nyertem a Kazlnczy-napokon, palóco- san Is beszélek. Pedig német ősök ivadéka vagyok, anyám pedig detval szlovák. Én magyar lettepi, anyám is ilyen szellemben nevelt Ami pedig a munkahelyeket Illeti, gyakran vál­togatom őket. Jelenleg a tizenhete­dik helyen mint építőipari segéd­munkás dolgozom. Nem fluktuáció ez, hanem tapasztalatszerzés. Voltam már szemetes, színpadi kellékes a Thállánál, óltechnikus, azaz állatte­nyésztési dolgozó, raktáros, üzleti el­adó, csatornatisztító és népművelő. Június elsejétől újra ez lesz a fog­lalkozásom. — Tehát saját bőrödön tapasztal-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents