Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-17 / 20. szám
Kipróbáltuk, a Föld lepotyog! A mezőgazdasági Iskola második évfolyamának növénytermesztési osztálya egy fantasztikus kísérleten dolgozik. A kísérlet célja a nagyobb terméshozam és a nagyobb termények. Azt hiszem, megtaláltuk a megoldást Éppen a múltkor vetődött fel bennem, mikor Csekén megláttam egy feldőlt fóliasátrat. Hiszen ez nagyszerű, mindjárt elvetettük az előzi ötletet, ugyanis sok probléma akadt körülöttünk. A technológia egyszerű: készítünk egy fóliasátrat. Igen ám, de nem olyan hagyományos félhenger alakút, mert ha azt fel- fordltjuk, elkezd hintázni, és azt már régebben Is megállapították, hogy nem tesz jót a helyváltoztatás a növénynek. Ha viszont nem fordítjuk le fej,Jel, akkor kicsi lesz a termelési terület, s ezt nem lehet gazdaságosnak mondani. Ezért maradtunk a sátor legegyszerűbb tormájánál, a téglatestűnél. Csak annyi a változás, hogy tetejét vastag fával burkoljuk, nehogy tönkretegye a fény a gyökereket. A növénynek a szükséges fény a fóliasátor oldalán Jut be. Hogy ml ennek a módszernek a haszna? 'A Föld különleges erővel rendelkezik. Ez a gravitáció minden testet magához vonz. A növényeket Is. Mondjuk a talajhoz adnánk bizonyos mennyiségű habarcsot, úgy, hogy ne kössön meg teljesen. A vonzerő hatására a növény lefelé fog nőni, ezáltal megnyúlik. Pontos mérésekkel bebizonyítjuk, hogy a termés legalább négyszer nagyobb lesz. Itt csak egy kisebb esztétikai hiba állhat fenn, hogy a paradicsom hosz- szú lesz, mint egy rúd szalámi. Szépen elkészítjük a ládákat a növény alá, s a termés belepotyog. Szóval automatizáljuk Jelentkezünk szót kapunk Ez alkalommal a dunaszerdahelyiek (Dunajská Streda) kapnak szót, illetve teret lapunkban, a mezőgazdasági szakközépiskola Oj Vetés című diáklapjának cikkírói. Sajnos, ritkaság, hogy egyetlen iskola lapjának írásai elegendőek a válogatásra, mert általában az a jellemző, hogy nem találni bennük elég érdemleges írást. Az Oj Vetés idei évfolyamának szerkesztői azonban kitettek magukért, jó színvonalú, olvasmányos lapot írtak és szerkesztettek. Reméljük, hogy a jövő évi Oj Vetés sem lesz rosszabb az ideinél! Válogatta; KLINKO RÚBERT a termelést, munkaerőt spórolunk meg. Hát nem nagyszerű?! Az öntözést Is meg tudjuk oldani. A sátor tetején hagyunk néhány nyílást, ezen keresztül engedjük a vizet a földbe. Mindent szépen elkészítettünk: 25 gépelt oldal, amelyet benyújtottunk a minisztériumnak. öttagú bizottságunk vitte el személyesen egy 25 koronás vadonatúj tokban. Ezt az osztálypénztárból fizettük. Most az egyszer nem sajnáltuk a pénzt, hisz az újításért rengeteget kapunk. Megjelöltük a tervben, hogy az életszínvonal növelése érdekében 340 000 koronát adományozunk magunknak (34-en vagyunk az osztályban), a maradékot az Iskola fejlesztésére szántuk. A tervet mégis visszaküldték, egy piros felkiáltójeles mondattal: „Kipróbáltuk, a Föld LEPOTYOG“! Béres Csilla, III. ek. Mint tudjuk. Kovács tanár elvtárs fő tevékenységi területe a számítástechnika. Kukkantsunk hát be hozzá! — Mióta dolgozik az iskolában? — 1986. szeptember 1-től, — Hogyan kezdte pályafutását? — Lényegében már a főiskolán eldöntöttem, hogy számítógépekkel fogok dolgozni. Tudományos matematikát tanultam, és lényegében az ezen a szakon végzett hallgatók fő tevékenységi területe a számítástechnika. — Mennyire befolyásolja gondolkodásunkat a gép? — Más dolog a számítógéppel dolgozni vagy a segítségével tanítani. A számító- gépes oktatás a diák aktivitását kell hogy eredményezze. Nemcsak konkrétan a számítógép felhasználásáról van szó, hanem lényege, hogy a számítógép 100 százalékban ki legyen használva. Előnye, hogy bizonyos értelemben a diák tempójához Igazodik. — Véleménye szerint a diákok szeretik ezt a tantárgyat? — Azt hiszem, hogy szeretik. Főképp azért, mert az elméletben elsajátított tananyagot a gyakorlatban ki Is próbálhatják. — Szeret diákokkal dolgozni? — Ha nem szeretnék, nem csinálnám. — Volt-e tanár példaképe, és milyen volt? • «9 — Voltak Jó és kevésbé Jó tanáraim. A Jók azért voltak Jók, mert Jó viszonyt tudtak kialakítani a diákokkal, és Jó szakemberek is voltak. — A számítástechnika területén ml foglalkoztatja legjobban? — A software-programozás. — Van-e valamilyen hobbija? — Nem sok Idő Jut más dolgokra, mert a számítástechnika a legjobban fejlődő tudomány, de ezért muszáj, hogy az embernek hobbija Is legyen, mert különben nem lehetne csinálni. Ezenkívül ha marad Időm, a motorizmus érdekel, azon belül a személyautók. Falusi „idill" Falun állítólag azért Jó lakni, mert tiszta a levegő, nem zpjos a közlekedés, a házak között több a szabad zöld tér. A falun az emberek még mindig közelebb vannak egymáshoz, nem élnek olyan elszigetelten, nagyobb felelősséget éreznek egymás Iránt. Hogy mennyire Igaz ez a levegő viszonylatában, nézzünk meg egy késő nyári, ősz elejei délutánt, amikor fülledt a levegő, a hőmérséklet 25 °C. Az albárl sertéstelep felől fúj felénk a szél. Az „Illat“ nehéz, elviselhetetlen, olykor őrjítő. Ä becsukott ablakon Is bejön a lakásba, bebújik a szekrénybe, a zsebünkbe, a ruhák alá, az orrlyukunkba, a szemünkbe. Kinn a levegő meg se moccan. Az embernek legkisebb reménye sem lehet arra, hogy eloszlik a vágható sűrű bűz, amelyben az ember úgy tévelyeg bódult fejjel, mintha kocsonyás anyagban lírtlene mászkálnia. Reggelre szétfoszllk, mert a szél Albár felé fúj. Anyukám boldogan teregeti ki a ruhákat, amikor az ötödik szomszéd kitalálja, hogy el kell égetni a kórót, gyomot, fóliát, szemetet, faleveleket. Az emberi találékonyság ezen a téren kifogyhatatlan, mindig akad valakinek valami égetnivalója. A szemet csípi a füst, mindenki krákog. Anyu veszekedve összeszedi a kötélről a ruhát. A kutyám a füst miatt úgy néz rám, mintha szipózna. A tyúkunk Ijedten kotkodácsol és elszédül. A verebek ájultan potyognak le a fáról. És a költő szerint: „Nagy szénásszekerek ballagnak haza, messze, s róluk a szénaillat meghalni visszatér.“ Valóban visszatér az Illat? Dohorák Ingrid, I. ek. ivuAli Cl 2 Níru iHotn itmniiÍ0 { CLÍA/h^ ú}i főrjíti IciUÍ •fi Alikor A <3. tjijt'ttíítí a* tf&diln lodeíi-ól iaAi4ní^J(, ßji; fú,ultbe., •’Veikig mii ciinaLsil’^lldda-.-UnJ.- Ujiückd tAjtoUí Cl ifííclcki IpVdUi, *■ L^HoícL isl^oUuJi^cij^eU l “ ü mi voll hctíficX h^ie'KiCfn» Hidd S)\aiadJúJi bi d2 dlicUt/i? • tfoiiatín Ukei f/aoi U e/d. JÓVi /______ Szálkák, fricskák, cikornyák » Bárcsak gyakrabban lenne Mindössze tizenkét hónapot töltöttem katonai szolgálatban, de az alatt az egy év alatt is többször kaptunk ellenőrzést. Ilyenkor az egész kaszárnya lázban égett: sepertünk, festettünk, kaszáltunk, szépítettük, csinosítottuk az épületet, az udvart. ^ Május elseje közeledtével mindig valami hasonlót észlelek a civil életben is. A tavaszi nagytakarításon túl festik az épületeket, rendezik a parkokat, tereket, néhol még betonoznak, aszfaltoznak, földmunkákat is végeznek, s mindezt 'főleg azon az útvonalon és környékén, amelyen a felvonulók tömege halad majd végig a munka ünnepén. Városomban a lakosoE szerencséjére és a városatyák szerencsétlenségére — merthogy gond van vele — pont a felvonulási színtér mentén épül egy parkocska, amelyben többek között lesz szökőkút Is. Az út mellett lévő park több május elsejét megért már, pontosabban fogalmazva jó pár éve épül, illetve mindig egy-két hónappal a felvonulás előtt nekilóduínalc az építők (minden évben mások!), és továbbépítgetik, év közben viszont egy lapát földet sem mozdít senki. Első évben csak a terepet egyengették el, rá egy évre már a délceg központi talapzatot kellett ponyvával álcázniuk, a harmadikon a betongyűrűk, a majdani virágágyások Is lepel alá kerültek május közeledtével. Most pedig újból nekiveselkedtek, betonoztak, földmunkákat végeztek, cserjéket, fácskákat ültettek. Márciusban toppantak be hatalmas erővel az építészek. Nem nagy ez a park, amelynek domináns dísze a betonszőnyeg lesz. Építése, most már úgy tűnik, a befejezéséhez közeledik. Az emberek — ha morognak Is a lassúság miatt — örülnek, hogy végre elkészül. Persze majd elválik. Egyesek azt mondják, gyakrabban lehetne május elseje. Illetve olyan alkalom, amikor nagyob a munka Irama, így ez a szegény park Is hamarabb elkészülne, meg talán más is! És szintén egyesek szerint érthetetlen, miért nincs az év minden egyes napján a munkának rangja és becsülete. Polgári László t Baj van a köszönéssel? Nem szándékom a plncérhölgyek szapulása, dehogy, távol áll tőlem. Többszörösen megszolgálják a nem is magas fizetésüket, a kocsmákban a „kis“ alulmérésböl származó koronájukat, kávéházakban pedig a nem mindig gavalléros borravalójukat. Mindezekért ránk áldozzák az estéiket, vasárnapjaikat, s el kell tűrniük a spiccesek kaján ajánlatait, a formás farukra, termetes fenekükre célzott gunyo- ros megjegyzéseit... Sőt, még Ilyenkor Is jobbára előzékenyek, illedelmesek. A _ közelmúltban összefutottam az egyik vidéki értelmiségi barátommal, aki kész Csehov-figura, és a komáromi (Komárno) Llbressző irodalmi kávéházban kötöttünk ki. Az igazán kellemes és tiszta hely egyetlen „szeplője“ az volt csupán, hogy a rendelést fölvevő csinos, magas kisasszony „elfelejtett“ köszönni, s fizetéskor (a számla mintegy 20 százalékos borravalója után) ugyancsak szótlanul — de udvariasan —^ távozott. Mindezért nem neheztelünk a kisasszonyra, ő nem vétkes, bizonyára az édesanyjának nem jutott ideje, hogy elbeszéljen vele eme „kispolgári“ szokásról, netán a pedagógiánk mulasztása, mert túl sokszor Ismételte az alapvető emberi magatartás — a köszönés, a vendég üdvözlése — szükségességét, ami annyira visszataszítóan hatott a hölgyre, hogy Inkább a némaságba menekül. Talán ha más lenne a szakmája, nem is zavarna. Csiba Géza % V
