Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-10 / 19. szám
Rí ifjúság 6 Pikk dáma Hármas, hetes, ász ... hármas, hetes, ász... — zakatol Hermann szenvedélyvágytól felajzott agyában a nyerést biztosító három kártyalap bflvös sorrendje Hermann, a téboly határán álló egyszerű sorból Jött katonatiszt, Csajkovszkij Pikk dáma című operája központi alakjának agyában Pjotr Iljtcs Csajkovszkij (1840— 1893) az orosz zeneirodalomban korának népszerű, legkedveltebb komponistája. Zenéje mindenki számára egyaránt érthető. Nem hevítették őt világmegváltó gondolatok és jövőt megidéző újítások, zenéjével népe románcainak nyelvén saját korához szólt, közérthetően, amellett változatosan és úgy, hogy alkotásainak tö'bb- sége ma Is töretlen népszerűségnek örvend. Szimfóniái, főleg a három utolsó — a Negyedik, az Ötödik és főleg a Patetikus jelzővel Illetett Hatodik —, továbbá a népszerű b-moll zongoraverseny, vagy a hegedűversenye a világ valamennyi táján közönségcsalogató alkotásnak számít. Nemcsak a hangversenytermekben fogadják szívesen Csajkovszkij zenéjét, az operaházakban Is. Sajnos, nem túl hosszúra méretezett élete során — a töretlen népszerűsé,gnek örvendő balettjei, a Dlótörő, a Hattyúk tava és a Hamupipőke mellett — tíz operát vetett papírra. Ezek Időálló- ságd a siker tükrében meglehetősen villódző, az egyértelmű siker csupán az Anyegin, a Puskin verses regényéből merített hét Ural jelenet mesteri-tüzérét koronázta. Bár ritkábban, de Izgalmas cselekménye és drámal- sága folytán a Pikk dáma Is szóhoz jut. Tény azonban, hogy operálnak drámai fűtöttsége nem éri el azt a szintet, amely zenekari kompozícióinak jellegzetes sajátja. Furcsa ellentmondásként a tartalommal ez legmarkánsabban éppen a Pikk dáma című operájában nyilvánul meg. A Szlovák Nemzeti Színház hét évtizedes történetében Csajkovszkij operál — a két említett alkotás — jelentős szerepet játszottak. Nem érdektelen azonban megemlíteni azt Is, hogy a színháznak ez a szinte hagyományos vonzalma Csajkovszkij operál Iránt, az Anyegin első előadásával, már 1902-ben megalapoződott. Idén az esztendő első napjaiban negyedszázados „pihentetés“ után újra megelevenedett a Pikk dáma izgalmas cselekménye a színpadon. A már szinte körös kártyaszenvedélynek még a tiszta szerelem Is áldozatául esik. Hermann, az Ifjú tiszt szerelmes az előkelő Lizába, aki viszont már jeleckl] herceg eljegyzett menyasszonya Előkelő tlszttársaltól megtudja, hogy Liza nevelő nagyanyja, a szinte múmiaszerű öreg grófnő egykoron viharos élett élt, és Ismeri a három hűvös nyerőkártya titkát. Az öreg hölgyet ezért mindenki „Pikk Dámának“ nevezi. , Hermann úgy érzi, hogy Liza kezét csak úgy nyerheti el, ha maga Is ura lesz a vagyonnak és pénznek. Az ehhez vezető utat viszont a kártyánnyert vagyonban látja, s így válik rögeszméjévé, hogy meg kell tudnia az öreg grófnő titkát. Be Is jut annak hálószobájába, de a grófnő meglátván öt, Ijedtében szörnyethal, így a tiszt nem tudja meg a három bűvös kártyát. Eszelős lázálmaiban azonban megjelenik Hermann előtt a halott grófnő szelleme; megnevezi a hármast, a hetest és az ászt, kiadja tehát titkát, Hermann ezután — miközben a kétségbeesett Liza a Névíba vetette magát — a kártyaszobába rohan. Megteszi a hetest és nyer, megteszi a hármast, és még többet nyer, megteszi az ászt — és mindenét elveszíti. A látomás hamis volt, mert a harmadik kártya nem az ász, hanem a pikk dáma... A drámai jelenet zenéjét a szerelem melódiája váltja föl, de Herraann-r.ak már csak egy választása marad, a pisztoly. Az opera magas feszültségű drámai tartalmával kapcsolatban nem érdektelen tudatosítani, hogy mint az Anyegin, az alapmű, itt is Alek- szandr Szergejevlcs Puskin (1799— 1837), az orosz költőfejedelem tollából került ki. A novella alapján a mű szövegkönyvét — a bemutató 1890-ben Pétervárott volt — a zeneszerző öccse, Mogyeszt Csajkovszkij írta. Az opera legfrissebb színpadi változata — Ladislav Vyhodil érdekesen megoldott, hatásos, de nem egyértelműen meggyőző díszleteiben, Helena Bezáková szingazdag jelmezeiben — Branlslav KriSka pergő, de nem eléggé mélyreható rendezésében kelt életre. A Ladislav Holásek betanította énekkar korrekt teljesítményt nyújt, de meglehetősen tanácstalanul mozog. A kerti jelenet nagy balettbetétje pedig sem koreográfiájában (Karol Tóth), sem megvalósításában nem tudott jelentősét nyújtani. A zenei betanítást vendégként a litván főzeneigazgató, Jonas AJexa irányította, s ő vezényelte az első öt előadást Is. Az utolsó általa vezényelt előadáson hallott hangzásképből ítélve a pontos játékra, az élesen határolt akcentusokra és a hangerőre összpontosította figyelmét. Az értékelt előadás messze kimagasló teljesítménye — a drámai szoprán hangfajban szépreményű Ifjú művésznőnk, az őszi Pavarottl-verseay egyik győztese — Ľubica Rybárska nevéhez fűződik. Feszültséggel teljes, élvezetes vokális teljesítményben részesített. Milan Kopaíka Hermann jelmezében színvonalasan énekel, és derekasan viseli a szólam terhét, de kifejezésben és megformálásban egysíkú, s korán feljutva az egzaltáltság csúcsára, fokozásra már képtelen. Peter Subert — a Kamaraopera tagja — vendégként, hangban, játékban egyaránt szimpatikus és meggyőző portrét fest je- lec;klj hercegről. Ida Kirllová — a hajdani Pikk dáma — szépen énekli nosztalgikus francia dalocskáját csakúgy, mint Szűcs Róbert Tomszklj gróf monológját, melyben „elpletykálja“ az akkor még mit sem sejtő Hermann-nak a hírhedt Pikk dáma históriáját. Varga Jézsef Ä Z utóbbi Időben ritka volt a fővárosi moziban a magyar film, akár a fehér holló. A nyolcvanas évek első teléhez képest ijesztően csökkenő számban került hálózati vetítésre a bratlslavai mozikban. Igaz, a budapesti filmstúdiókban Is kevesebb film készül az előző é- vekhez képest, de még így is juthatna belőlük az esztendő minden hónapjára egy-kettő, Szű- kebb hazánkban igénylik a magyar filmet, s az Igénylők között szép számmal akadnak nem magyarok Is. Mert ne feledjük, a piciny Magyarország még mindig filmnagyhatalom, a filmek jelentős részében a valós társadalmi, erkölcsi problémák fesze- getése olyan művészi színvonallal párosul, amelyet a világ minden táján elismernek. A különMonori (Eperjes Károly) az Eldorádó utolsó képsorain Magyar filmek a fővárosban böző filmfesztiválok díjai — Moszkvától Cannes-ig is erről tanúskodnak. Bevezető kesergésemnek ellentmond az a tény, hogy áprí- llsban-májusban tizennégy magyar filmet iáthatott-láthat a Nagyérdemű fővárosunk mozijaiban. Ugyanakkor alátámasztja e- légedetlonségemet az, hogy ezeket egyszeri vetítés erejéig a magyar fílmnapok keretóben mutatják be. Vigasztalásképpen szolgálhat, hogy nem akármilyen filmekről van szó. .Az áprilisi film- napokat egy egészen friss alkotás, az idei Budapesti játékfilm- szemle győzte.se, az Eldorádó nyitotta. Bereményl Géza nagyszerű alkotása a kitűnő Eperjes Károly mesteri játékára alapozva igazi csemegének számított. Ráadásul a vetítés előtt •— sokak örömére — megjelent maga a főszereplő Is. A filmben Monorl Sándort alakítja, a nagy hatalmú piackirályt, akinek sajátos családtörténete még e felhalmozott ékszerek és arariyrudak ellenére sem mentes a tragédiától, mint ahogy maga az ország sorsa sem. Az 1945—56 közötti évekban játszódik a film története. A háború után Monori elhiteti magával: „Most az ész jön. A pénz lesz az erőszak.“ Fokozatosan jön rá, hogy a pénz, a gondosan rejtegetett arany elveszítette az értékét, s mindennél fontosabbak a kiépített kapcsolatok. Ekkor fogalmazódik meg benne: „Itt vérnek kell folynia .. Archív és új felvételek képsorai keverednek. Tankok a pesti utcákon, ^ Molotov-koktél egy tizenéves lány kezében, zsúfolt kórházak, halál. Monorl hiába szorongatja az aranyrudat, a kutya sem törődik már vele, pedig csak egyszerű vakbélműtétről lenne szó. Két napig vetítették Szabó István trllógiazáró filmjét, a Ha- nussept. A Mephlstóval világsikert arató rendezőnek ez a filmje halványabbra sikerült. Nem tudott, vagy nem is akart túllépni a trilógia előző két filmjében már megfogalmazott gondolatokon. Az egyén és hatalom viszonyának lényegi kérdése jelen van mindhárom filmjében, mint ahogy elvontabb vagy direkt formában (Hanussen) kibontakoznak a közép-európaiság eszményképei is. Hanussen, a látnok (Klaus Maria Brandauer) mindenütt otthon érzi magát Közép- Európában, megjósolja a közelgő fasiszta veszélyt, a hatalom e tragédiába torkolló paranoiás el- ferdülését, amiért az életével kell lakolnia. Közös sorsunk, német „magyar, oláh, szláv bánat“-ok szabói allegóriája. Az utolsó, negyedik napon Sára Sándor Tüske a köröm alatt című filmje tűnt fel a Tatra mozi vásznán. A Csoórl Sándor ái- tal írt történet aktuális párhuzamai nálunk is létező visszásságok. Egy festőművész a főhős (Cserhalmi György alakítja nagyszerű hitelességgel), aki a nagyvárosi hazugságoktól megcsömö- rödve az Alföldre költözik, ott reméli megtalálni az erkölcsi tisztaságot. A helyi hatalmasságok piszkos ügyletei azonban a pusztákon is kiélezett formában folynak, s ő efölött nem huny szemet. Konfliktusba kerül velük, ami végül a vesztét okozza. Ha- nussentöl eltérően őt életben hagyják, csupán (!) a szeme világával lakói túlbuzgó igazság- szere tétéért. A május 22-től 29-ig tartó ű- Jabb magyar filmnapoknak a Mier filmszínház ad otthont. Jórészt a tavalyi Budapesti Filmszemle kiemelkedő alkotásait vetítik majd, összesen nyolc filmet Sorrendben: Gothár Péter —Tiszta Amerika, Tolmár Tamás — Zuhanás közben. Bacsó Péter — Tanú, Dér-Hartal — Széplányok, Bacsó Péter — Banánhéjkerlngőj Tímár Péter — Mozlkllp, Dobray György — Szerelem első vérigj Bacsó Péter — Te rongyos élet című munkáját Gazdag választék, kitűnő filmek. Ehhez már csak az kell, hogy a filmforgalmazó, vállalat hálózatába kerülve hosszabb távra elosztva eljussanak más vidékek filmszerető közönségéhez Is. Ogy lenne teljes a hatás. Mert sokszor az az ember érzése, hogy nálunk a magyar filmmel szemben Inkább a mellőzés, mint sem a forgalmazás szándéka érvényesül. D. Kovács József Japán modernizálása Meldzsl császár nevéhez fűződik. A világtörténelem kevés eseteinek egyikében éppen a japán uralkodó hirdette meg a társadalom modernizálását az Ész, a Tudomány és a Felvilágosodás eszméitl Ez a korszak 1868-tól 1912-ig tartott Ekkortájt kezdett Japán Európa felé orientálódni. A fiatalok százai kerültek át a vén kontinensre, hogy megismerkedjenek a számukra idegen gondolkodásmóddal és civilizációval, és megfeleljenek az új kor követelményeinek. Nacume Szószekl 1867-ben született. Tréfásan azt mondhatnánk: születni tudni kell. Mert később ő lesz az a fiatal egyetemista, aki országos viszonylatban másodikként veheti át a Császári Egyetem angol-japán szakra érvényes diplomáját, és harminchárom évesen már Angliába utazhat éspedig két esztendőre szóló ösztöndíjjal. Szószék! sorsa, akár csak első Irodalmi művének macskahőséé: fölöttébb szerencsés, még akkor Is, ha Angliából visszatérve négy álló esztendőn át egyetemen kell tanítania, pedig ekkor már íróként Is Ismert hazájában. Szószék! első regénye — pontosabban fogalmazva: elbeszélésfüzére — a Macska vagyok című alkotás. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Macska vagyok első szakasza (clbe- szélósej egy irodalmi lapban olyan Nacume Szószeki: MACSKA VAGYOK sikert aratott, hogy a szerkesztő a szöveg folytatására szólította fel Szó- székit. Az efféle ösztönzés nem egye dűli a világirodalomban. Szószekl macs kahöse „tudatában“ van sikerének, épp úgy, mint Don Quijote a Cervantes-re gény második felében. Különös, „kettő zött“ sors az övéké, hiszen egyfelől I rodalmi hősök, másfelől pedig „tuda tosodlk“ bennük az a valódi világ amely determinálja Is a „viselkedésű két“. Mondanom sem kell, hogy a Macska vagyok főszereplője nem más, mint maga a néhai Szószeki, aki „macskabőrbe“ bújva bírálja a tanár Sz6- szekit, aki mogorván önmagába feledkezve, könyvek, toilaik, füzetek társaságában éli napjait. Aki egy picit Is járatos a 20. századi japán Irodalomban, és már olvasta Móri ögai, Inoue Jaszusí, Fukadzava Hlcsírő, Abe Kóbó, Dadzai Oszamu vagy Tanldzakl Dzsu- nicsírö, esetleg Juklo Mlslma műveit, Joggal érezheti ügy, hogy most egy Igazi japán alkotást tart a kezében. Ugyanis Szöszekire hatott legkevésbé az európai Irodalom. Regényét át- és átszövi a „keleti“ érzelem- és gondolkodásmód. Szószekl cicája „célba veszi“ a japán olvasóközönséget. S ha valami Igazán sikerült, azt hiszem, Szószeki sem sejtette, hogy a cica monológjaival nemcsak a japán olvasóközönséget lepte meg. Rengeteg nyelvre lefordították a Macska vagyok című regényt Szószekl macskája elmékezetünkbe Idézi a jeles angol költő, T. S. Ellot Macskák című versciklu.sát, amelyből zenés játék Is készült. Egyet kell értenünk azokkal, akik azt állítják, hogy amióta a cicák „bekerültek“ a világirodalomba, másképpen kell őket szemlélnünk. Valóban. Ernest Hemingway Macska az esőben című novellája szomorú történet Egy emberpár kapcsolatába hiányérzet vegyül. S az asszony megpillantja az esőben várakozó cicát Ebből a novellából a cica egyik „arcát“ Ismerjük meg. De T. S. Ellot költeményeiben szereplő cicák már-már Irodalmi fogalmakká váltak, és természetesen Szószekl rafinált,- egyre több élettapasztalattal rendelkező maoskája, „aki“ mindent a saját bőrén próbál íd, csakhogy megtapasztalja, milyen is az... E regény elolvasása után — valóban — másképpen szemléljük majd ezeket az okos, tapasztalt, emlős lényeket Hozzánk szelídültek. Velünk élnek már történelmi korok óta. Velünk lélegeznek. Velünk ábrándoznak. És velünk pusztulnak el a világégések közepette. De velünk szünetnek újjá, kisarjadnak, mint a fű. Legyenek nevet viselők vagy név nélküliek. Akárcsak az emberek világában Is több a névtelen, mint a jeles. Miért lenne ez másképpen a cicák világában?! S ha egy-egy cica szemébe pillantunk, arra kell gondolnunk, hogy nemcsak a szemük tükrében, az élményeikben Is ott vagyunk mi, emberek. Olvassuk el a Macska vagyok című könyvet S ha kacagnunk kell, ne feledjük, önmagunkon nevetünk. És ne feledjük a jeles költő, T. S. Eliot verssorait sem: Sokféle macska él, igaz. De véleményem róluk az, Hogy ha jellemük titka húz, Tolmács nélkül is boldogulsz. Tudnod kell, a' macska olyan, Akár magad vagy jómagam Vagy mint a többi emberek. Vajkái Miklós r
