Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-10 / 19. szám
T Egy kisebb dsnibon áll a régmúltban erődítményként szolgáló kastély. A kísérteties csöndben a lábak alatt avar zörren. A varjak károgva keringenek a levegőben. A kastély az 1988/89-es tanévtói a megszokottól eltérő képességű diákoknak ad második otthont. A Nagymihályl (Michalovce) Kisegítő Iskola túlterheltsége sürgette ennek az intézménynek a létrehozását. Hosszú fontolgatás után a választás végül egy kis vidéki falucskára, Leleszre (Leles) esett, ahol harminchét éven keresztül működött a Perbenylkhez (Pribenik) tartozfi mezőgazdasági szaktanlntézet. A bejárat Perbenylkbe való ingázással. Akik viszont Lelesz mellett döntöttek, nem könnyű feladatra vállalkoztak. A kisegítő Iskola padjaiban találunk gyenge képességű, hátrányos csatádból származó gyerekeket, de vannak jobb felkészültségű diák)a!nk Is. Tíz pedagógustól és két nevelőtől fúgg a gyerekek további fejlődése. Az Iskola igazgatfijfi azt is elmondta, hogy a berendezés — a bútorzattól kezdve a műszaki felszereltségig hiányos, elavult, cserélni kellene. A nemrég megnyílt intézmény jóformán semmilyen anyagiakkal nem rendelkezik. Néhány dolog még az előző szaktanintézet vagyonát képezi, s ezek kelti, de aztán megered a nyelve. — Magyar nemzetiségem ellenére szlovák nyelvű alapiskolába írattak annak Idején a szüleim. Valahogyan nem a legjobban ment a tanulás, így jóval lemaradtam a többiektől. A nyolcadik osztály befejezése után a kisegítő tanintézetet ajánlották. Szeptembertől a növénytermesztést tanulom. Egyáltalán nem érdekel ez a szak. Varrni sokkal jobban szeretek, sajnos. Ilyen Itt nincs. Még jó, hogy szakkör van. Szívesen látogatom. Én vagyok az osztályelnok. Osztálytársaira közül kevesen segítenek, nincs összetartozás, sokukat egy cseppet sem érdekli, mi Is történik körülötFiatalok a kastélyban Pankovics László, az iskola igazgatója fölötti tábla még erre az Iskolára emlékeztet. Az udvaron a munkára nevelés árán néhány gyerek a mester utasítására vár. A dombról dúdolva közeledik két 14—15 év körüli lány az épület bejárata felé. Magyarul szólítom meg őket. Szlovákul válaszolnak, úgy igazítanak útba. A kopott bejárati ajtón belépve az előszoba félhomályában a kályha melegénél néhány riadt tekintetű fiú kuporog, öltözetük egyforma — zöld színű munkaruha. Csak a beszélgetésük zavarja meg a tanítási óra csöndjét. A lépcső menti falon függő tablókon még az előző szaktanlntézet diákjai néznek bizakodva a Jövőbe. Segédeszközök nélkül Pankovics László, az Iskola Igazgatója több mint negyedszázada áll az Intézmény élén. Készséggel tájékoztat. — Csak az Iskola megnevezése változott, küldetése továbbra Is maradt — kezdi az Ismertetést. A tények mellett azonban nem hallgatja el a gondokat sem, mert van belőlük bőven. — A mezőgazdasági szaktanintézet felszámolása után a pedagógusok válaszúihoz értek. Aki a szaktanintézetet választja, számolnia kellett a többsége előbb-utóbb Perbenylkbe kerül. Itt csak az marad, ami használhatatlan. A legnagyobb gondot mégis a szociális helyiség okozza, ugyanis még nincs Ilyen. Az Iskolának az átalakítási célokra fordítható pénze nem elegendő. Biztosítlák őket több helyről is, ígérik a támogatást, . de kérdüs, m.egkapják-e. A szlovák tannyelvű osztályokba Járók mezőgazdasági szakokat választhatnak, mégpedig mezőgazdasági gépjavítást, növénytermesztést, növény- és állattenyésztést. A magyar nemze- tlségúeknek csupán az utóbbi nyílott. És csak egy osztály. Vannak diákjaink egyébként nemcsak a Bodrogközből, a szomszédos, főleg északi járásokból is. Az Iskola igazgatójától azt is megtudom, hogy a kisegítő szaktanintézet tantervében az előírt heti óraszám harminchárom. Hetente két napon elméleti, hármon pedig gyako,r- lati oktatás folyik. Tanítá;s után este kilenc óráig tart a felkészülés másnapra. Ez alól nem vonhatja ki magát senki. A hatvannégy tanuló közül néhányon bejárók — mondja Pankovics László. — Nemsokára javul a helyzetük, mert kötelezővé tesszük a bentlakást. (?!j A tantárgyakon kívül szakkörökben is elmélyíthetik ismereteiket. A felszerelés ezen a területen is mostoha, csupán a sakk-, az asztalitenisz- és a kézimunkakörben viszonylag elfogadható a helyzet. Az utóbbiban varrógépek is vannak, de a varráshoz nem mindig elegendő anyag .álKren- delkezésünkre. — Gondunk még az Is — folytatja az Igazgató —, hogy egyelőre nincsenek megfelelő tankönyveink, amelyeket a diákok használhatnának. Jelenleg az itt maradt könyvek közül válogatunk. Ezeket azonban szükséges a tanulóink képességeihez Igazítani. vagyis leegyszerűsíteni. Könyvtárunk szépirodalmi művekben szegény, igyekszünk azonban ezt a hiányt is minél előbb pótolni. Érdeklődés nélkül A klrályhelmecl (Kr. Chlmecj Teréz lép be az Igazgatói Irodába. Első pillantásra félénk teremtés benyomását tűk. Nem tetszik nekem az sem, hogy egyáltalán nem vigyáznak a rendre. Elképzeléseim közé sorolnám az iskola befejezését, s ha lehetőségem lesz rá, szeretnék továbbtanulni. Andre] K. Pavlovce nad Uhlombél Jött, vele is az igazgatónál találkoztam. — Én már kezdettől fogva kisegítő Iskolába jártam. A felvételi vizsga után Ide küldtek. A kínálkozó szakok közül a mezőgazdasági gépjavítóit választottam. Nagyon érdekelnek a járművek, különösen a traktorok. Tanítás után lejárok a helyi szövetkezet gazdasági udvarába. Szeretem nézni, hogyan dolgoznak a traktorok. Nagy vágyam, hogy egyszer traktort vezessek. Időnként egykori tanítómnak írok levelet, ezt a kapcsolatot már több éve fenntartjuk. A végszóra Andre] G. lép az Irodába. Ö is pavlovcel. — Nekem a beszéd ment nagyon nehezen, ezért ajánlották ezt az Iskolát. A mezőgazdasági gépek közül engemet is a traktorok érdekelnek leginkább. Szabadidőmben barátaimmal bejárok a faluba vásárolni, de csak édességekre költjük a pénzünket. Szeretem a sportot, és szívesen olvasom a Mladé rozletyt. Bentlakó vagyok, hiszen falum távol esik Le- lesztől. tsak a hétvégét töltöm szüleimmel. A három 14—15 évesben mindentől függetlenül dolgozik az iskola sikeres elvégzésébe vetett hit, remény, ök hárman a legjobbak közé tartoznak, 'felülmúlják a többieket. tátongó ürességek E beszélgetés után lehetőségem nyílik alaposabban megtekinteni, milyen körülmények között is élnek a diákok. A földszinten egy nem éppen nagynak mondható helyiségben varrógépek várják a szorgos kezeket. Nem a legújabb típusúak, de működnek, ez Is több a semminél. Három fekete hajú lány szorgalmasan öltö- get. Látni rajtuk az igyekezetét. Kísérőm, Dobos Éva, a kör vezetője dicséri őket. Kissé távolabb négy-öt munkás a szociális helyiségeket renoválja. Eddig emberhez méltatlan állapotban használták a növendékek. Most majd Tanítási órán Fiúk egy csoportja figyeli a pedagógus magyárázatót lesz mosdó, zuhanyozó, sőt, fürdőkád Is. Az emeleten sorakoznak a tantermek. Jelenleg több helyiség még üresen áll, de néhány éven belüj ezek Is fokozatosan megtelnek. Kísérőmmel bepillantunk egy-két tanterembe. Így első látásra barátságtalanok, ridegek. A táblán még díszeleg az ottfelejtett tananyag. A szöveg stílusa egyszerű, érthető. Közönséges embernek pofonegyszerű, a hátrányos helyzetüknek azonban így Is nehéz. De tanulniuk kell, a tízéves kötelező Iskolalátogatás alól nekik sem lehet kibújni... Az üresen tátongó osztályban találkozunk volt beszélgetőtársaim egyikével, Andrej K.-val, aki mindenről megfeledkezve habzsolja az előtte lévő újság információit. Tovább nézelődünk. Sivár és néptelen a folyosó. A végén bepillantottunk az utolsó tanterembe Is. Itt is csupán egy szorgoskodóval találkozunk, aki az öreg kályhát takarítja. Amikor megszólítjuk, csak annyit mond, most sok a dolga, nem ér rá. A toronyóra már elütötte a tizenkettőt, amikor búcsút veszek az évszázados falaktól és lakóitól. Az öreg, kopott ajtó bezárul mögöttem. Csönd, nagy csönd vesz körül. Csak a varjak kárognak... ISKI IBOLYA’ Tízórai az ebédlőben Szálkák, fricskák, cikornyák A túlkoros regruta Harminckét évesen vonult be a hadseregbe április elején minden előzetes orvosi vizsgálat, újrasorozás nélkül. Az 1978-as sorozás eredménye alapján kapta a behívót, s akárhogyan számolgatjuk is, ez bizony tizenegy esztendő, amely Idő bőven elegendő arra, hogy az ember fizikai, szellemi állapota merőben megváltozzék. Különösen, ha ez a tizenegy év börtönben telt el. Együtt utazunk a vonnaton. Almos részegségéből a jegykezelő rázza fel. Otitár- sam mutatja a behívóját. A kezeire figyelek fel. Jobb kézfején egy tetovált indián, a balon halálfej, alatta nyomtatott betűkkel: HALÁL. — Kft öltél meg? — kérdem cinikusan —, ha ennyi ideig voltál a hűvösön? — Nem gyilkosságért, súlyos testi sértésért ültem. Igaz az Illető belehalt. Túl sokszor nyomtam belé a kést. Huszonöt évre Ítéltek, kétszer fellebbeztem, s tizennégyet elengedtek belőle — így rendhagyó útitársam, mintha egy kirándulás élményeit mesélné. — Három hőnapja szabadultam, most meg rukkolok. Ez újabb két év. Megint magára hagyom az asszonyt a négy gyerekkel. A feleségemet nem is annyira, inkább a gyereket sajnálom. Nagyon szeretnek. bömböltek, amikor eljöttem hazulról. Mind a négy, pedig csak három az enyém, jó magaviseletért háromszor kaptam eltávozást a sittről, s három gyerek lett az eredmény. Pedig a börtönben Is volt feleségem Majdnem mindenkinek van. aki huzamosabb ideig ül, anélkül nem lehetne ott elviselni. Megágyaznak, reggelit hoznak, teljesítik házastársi kötelezettségeiket az ágyban Is, hisz valődl szertartáson mondják ki a boldogító igent. Sokat lehtne még a benti állapotokról mesélni, a tablettá- zásről, a fogolylázadásokról, a megaláztatásokról. Kész regény, mint ahogy az azelőtti életem is. Hároméves koromban a szüleim intézetbe dugtak, s ezt máig sem tudom megbocsátani nekik. Tizenöt éves koromban engedtek ki, nem lehetett normális gyerekkorom, nem tudora, ml a szülői szeretet. Anyámat legszívesebben megölném. Apámmal együtt egész életüket átpiálják. Tegnap is beállítok hozzájuk, hogy visznek katonának. Erre anyám röhögni kezd. El kellett rohannom, mert különben nem álltam volna jót magamért. Négy dologra tanított meg az élet: dolgozni, piálni, gyűlölni és gyereket csinálni. Ezekben tökéletes vagyok. Ez alatt a három hónap alatt is rengeteget dolgoztam. Mert a gyerekeknek, ugye, enni kell, a végén még beárulnának a tanítójuknak, s kitörne a balhé. A helyi szövetkezet alkalmazott, mindenes voltam egy marhaistállóban. Hajnali fél háromkor keltem, s az asztalon már ott várt a liter bor vagy fél liter pálinka. Míg felöltöztem, kiürült a fiaskó. Ez adta meg a munkakedvem ... Megérkeztünk. Beszédes útitársam leszállt, sietett jelentkezni az alakulatnál, hiszen már így Is több órát késett. Meghívott a katonai esküjére, hogy neki is legyen látogatója. A felesége a gyerekek miatt nem jöhet, a szülőket meg közel harminc esztendeje nem érdekli fiuk sorsa. így válhat az apa és az anya egy gyilkosság bűnrészesévé. D. Kovács lózsef Az ellenőr A kora esti órákban hozzám lépett az ellenőr. Ellenállhatatlan baritonján bemutatkozott, pontosabban felfedte előttem, mit is akar tőlem, amit aztán az én koto- rászásom követett. Azzal persze tisztában voltam, hogy a vlllamosbérlet nálam van, de úgy tűnik, az emberek többsége zavarba Jön számonkérés idején, még ha ez nem ér! Is őket váratlanul, hiszen a „szerződés“, amelyet Ilyen vagy olyan formában megkötünk, bizonyos játékszabályokat feltételez. Az ellenőr gondosan, betűről betűre áttanulmányozta a bérlet minden sorát, majd kaján vlgyorral, diadalmasan meglengette a kezében. A bérlet száma nem volt bejelölve a kuponon. Megvallom, kénytelen voltam belátni, hogy e hiányosság a szerződés megszegését Jelenti, de mivel a bérletjegy árát tisztességgel kifizettem, úgy véltem, nem tartozók a feketén utazók tá-, borába. 0 azonban nem osztotta a véleményemet. Ezen állásfoglalását, tudomásomra hozandó, tüntetve feltette a nagy kérdést, vagy nevezhetjük akár felszólításnak Is: be kellett bizonyítanom, hogy a bérletjegy valóban az enyém. Kétméteres körzetben nem állt senki, így nem volt, aki a zsebembe csúsztathatta volna, különben is a táskámból vettem elő, érveltem, ez tehát azt jelenti, hogy a bérletjegy minden kétséget kizáróan az enyém. Nos, mivel a fantázia és a mesék világából aláereszkedtünk, zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy valaki vagy esetleg én a zsebembe varázsoltam. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy a létezés abszurditását vonnám kétségbe.) Így tehát feldúlt lélekkel kutattam agytekervényeim- ben egy „állóképes“, bizonyíték erjével bíró magyarázat, érv után, hogy bebizonyítsam, valóban enyém az, ami az enyém. Ellenőröm az örök kételkedő megtestesüléseként szlklaszllárdan kitartott amellett, hogy fizessem meg a büntetést, mely ösz- szeg bizony néhány napi eleségem árát vitte volna el tőlem, önző szándékkal gátoltam tehát az ellenőrt munkájában, hogy a villamos többi utasán Is elvégezze hazafias kötelességét, amikor a villamos nagyot zöttyenve megállt, s én gondolatban máris kiröppentem. Ott álltam a peronon, ás kárörvendő vlgyorral magyaráztam az utánam lendülő ellenőrnek, hogy be kell bizonyítania, valóban utaztam azon a villamoson. Még mielőtt mellduzzasztő gyönyörrel kóstolgattam volna a győzelem mámorát, az ajtó, a szabadulás nagyot nyekkenvo becsukódott. Befejezés; végül mégsem fizettem Ebben az esetben azonban nem a fizeté:-; ténye az ok, s ez, bízom berme, hogy a leírtakból kiderült. Mórocz Mária
