Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-26 / 17. szám
ALBION j öröme és bánata i Április ll-én olyan hírt röpítettek világgá a távírók és egyéb műszaki hírközlő csodák, amelyet Európa sportlapjai mind az első oldalra soroltak i be: az Európai Labdarúgó Szövetség ' Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy ; az angol klubcsapatok az 1990—91-es futbal'lévadban visszatérhetnek a nemzetközi porondra, részt vehetnek az UEFA-kupasorozatokban. A bizottság természetesen több feltételt is szabO'tt ezzel kapcsolatban, mindenekelőtt az angol kormány teljes támogatását 1- gényli a futballhullganizmus elleni harcban. Tovább kell folytatni azokat a munkálatokat, amelyeket az angol klubok és a labdarúgás irányítói a brüsszeli tragédia után elkezdtek: a stadionok biztonsági berendezéseinek fejlesztését, műszaki felszereltségük javítását, a szurkolók állandó ellenőrzését. Az UEFA elnöke, Jacques Georges magára vállalta, hogy 1990 áprilisában találkozik a brit sportminiszterrel, hogy megbeszéljék az addig elvégzett munkák hatását és a további teendőket. Illetve lehetőségeket; erről jelentést készít, s a végrehajtó bizottság ezután pontosítja határozatát. A hírt rögtön többen Is kommentálták, többek között a csehszlovák labdarúgás képviselői is. Dr. Rudolf Ko- cek például elmondta, hogy „Csehszlovákiában többször is szerepeltek angol csapatok, a mérkőzéseknek mindig nagy volt a visszhangjuk, ugyanakkor az angol szurkolókkal "nekank sosem volt semmi problémánk. Az angol csapatok a nemzetközi kupákban nagy vonzerőt jelentenek.“ Mlchel Piatini, a francia válogatott edzője, egykori világsztár, aki maga Is játszott az emlékezetes Juventus — Liverpool döntőn, a következőket nyilatkozta: „Nagy örömmel nyugtáztam a döntést. Az angol klubok mindig valami fantasztikusai hoznak a sportba, különösen az európai kupasorozatokba, ahol a legtöbb győzelmet érték el. Mindig elleneztem kizárásukat a kontinensről, ezért vagyok boldog, hogy visszatérhetnek. A tragikus .brüsszeli események nagyon elszomorítottak, de egyáltalán nem csupán angol gondról van szó. Nemrég Mexikóban egy rockkoncerten haltak meg emberek, mégsem tiltották meg a mexikói zenészeknek, hogy fellépjenek ...“ A brit sportminiszter. Colin Moyni- han Is örült, természetesen, de nyilatkozata nagyon reális volt: „Sok függ attól, hogyan viselkednek majd az angol szurkolók a jövő évi világbajnok-. Ságon Olaszországban. Az előttünk álló tizenöt hónapban sok munka vár ránk.“ A legtöbb újság még a különböző nyilatkozatokat összegezte, a döntés körülményeit és hatását taglalta, amikor szomorú képsorok jelentek meg a televízió képernyőjén, a hír pedig újabb tragédiáról szólt; az Angol Ku- i pa legérdekesebbnek ígérkező mérkő- | zésének, a Nottingham Forest — FC j Liverpool összecsapásnak a hatodik i percében a szervezők és a rendőrség | kinyitotta a sheffieldl stadion kapu- | ját, ezáltal további, közel háronlezer szurkoló tódult az egyébként is túlterhelt lelátókra, ami hatalmas tülekedést, nyoma kodást, pánikot keltett, melynek következtében — a legutóbbi hírek szerint — több mint száz embert tapostak halálra, további több mint hetvenet szállítottak kórházba, súlyos károsodásokkal, a könnyebb sérültek száma pedig több százra tehető. Angol stadionokban mind ez Ideig a szomorú rekordot egy tűz okozta 1985-ben, a- melynek következtében ötvenhatén vesztették életűket. Most ez a szám megkétszeréződötL A vizsgálatok —• a miniszterelnök- asszony utasítására — még folynak, ^ j az előzetes értékelés azonban egyér- ■ I telműen a rendezők és a rendőrök ro- í i vására írja a tragédiát, akik „jószán- | i dékukban“ engedtek a kinn rekedt ! jegynélküliek nyomásának, s túlterhel- ' ték a stadion lelátóit. Am ez és a további . vizsgálódások eredményei nem sokat változtatnak a lényegen: valakik — akik nem versenyzők —• hibájából megint vesztett —• a sport.-tőcx ^ Jan-0v8 Waldner igy Brült a férfi egyesben szerzett aranyérmének csatát. Igazi pingponggálát láthatott a több mint 12 000 néző. Waldner ezzel a vb-gyö- zelmével feljutott a csúcsra, s tegyük hozzá; teljesen megérdemelten. Figyelemre méltó, hogy az elődöntőben csak egy (!) kínai versenyző került... A kínai szövetség vezetője kijelemette: „Fájó vereségeket szenvedtünk, alaposan elemezni kell majd, miért is jutottunk Ide. Egyes játékosaink túl biztosak voltak a sikerben ...; Dortmundban szerepelt utoljára a magyar válogatottban a kétszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok Klampár Tibor, aki már a húsz évvel ezelőtti világbajnokságon Is részt vett, és ebből a szempontból Is egyedülálló egyénisége volt a dortmtu;:^ mezőnynek. Most is a nyolc közé jutott, ahol hajszálcm múlott, hogy legyőzze a későbbi aranyérmes Waldnert. A sportág nagy öregje méltón intett búcsút a nemzetközi szereplésnek. Senki sem jósolt „hosszú életet“ az NSZK-belI Fetzner—Rosskopf fértipárosnak, amely szédületes dolgokat müveit, s végül 8 papírformát alaposan felborítva lett aranyérmes. Percekig tombolt, állva tapsolt a dortmundl közönség, annál Is Inkább, mert ötven (I) év után Ismét van világbajnoka az NSZK-nak. Azzal Is kevesen számoltak, hogy a vegyesben egészen a döo- tőlg jut a Kallnics—Perkucsln jugoszláv Meglepetésekben bővelkedett a 40. asztalitenisz-világbajnekság LEDŐLT A KlNAI FAL Mlhovll Kapetanlcs, az Európai Asztalitenisz Szövetség (ETTU) elnöke egy hónappal a dortmnndl, 40. világbajnokság előtt az Ostravában rendezett országos nemzetközi bajnokságon kijelentette: az öreg kontinens versenyzőinek a Westfalenhalléban nagyobb az esélyük a sikerre, mint a közelmúlt bármelyik világversenyén. Az igazat megvallva, a Jelenlevő hazai és külföldi újságírók közül többen megmosolyogrták a világszerte elismert jugoszláv sportvezetőt, aki nyomatékosan hangsúlyozta: ezt a kijelentését nem viccnek szánta, hanem nagyon is komolyan gondolta. Hogy mire alapozta véleményét? Arra, hogy az európaiak, főleg a svédek fokozatosan ledolgozták technikai hátrányukat a kínaiakkal szemben, s ezért jött el a trónfosztás Ideje. A papírforma azonban mást ígérti Ez érthető Is, hiszen a legutóbbi vb-n valamennyi aranyérmet az ázsiaiak szerezték meg... S a többi dobogós hely közül Is csak keveset tudtak elcsípni az európaiak. íme néhány példa! Göteborgban, 1985-ben 22 érmet nyertek az ázsiaiak, az öreg kontinens versenyzői csapán hatot. Két évvel később 0]-Delhiben nem sokat változott az arány (21:7). A dortmundl eredmény 19:9 Ázsia javára. Első ránézésre úgy tűnik, hogy nem nagy különbség az előzőekhez viszonyítva, de ha az elsőségeket nézzük, akkor óriási! Két éve (Európa szemszögéA kínai lányok még mindig veretlenek. bői) 0:7 (!) volt, most meg 3:4. És ha a férfiak mezőnyét tekintjük, akkor Igaz! trónfosztásról beszélhetünk, ugyanis mind a csapata versenyben, mind az egyesben, mind pedig a páros európai diadalnak tapsolhatott az Igen lelkes és objektív dortmundl közönség. Ez pedig óriási szenzáció. Ilyen utoljára az 1953-as világbajnokságon fordult elő. Már a férfi csapatverseny elődöntőjében (Svédország—Koreai NDK 5:0, Kína—Szovjetunió 5:1) bebizonyították a skandinávok, hogy kirobbanó tormában vannak. Több neves szakember Is azt nyilatkozta a szu- perdöntó előtt: levegőben lóg a meglepetés, Itt a nagy lehetőség, most legyózhetők a kínaiak, mert a svédeknél mindenki (Waldner, Persson, Appelgren) imponálóan pingpongozik. Adogatásaik foghatatlanok, táma- döjátékuk pedig kiismerhetetlen, ütésskálájuk Is magas szinten van. Ez a három fiú szinte csodát müveit a fináléban, a szó legszorosabb értelmében az őrületbe kergette a címvédő asztalltenlszezőlt, akik közül a Világ Kupa-győztes Teng J1 a Waldner elleni összecsapás döntő szettjének közepén, 9:5-ös svéd előnynél magáról megfeledkezve reklamált, és nem volt hajlandó folytatni a Játékot. Tizenöt perc kényszerszünet után Ismét asztalhoz állt, ám a svéd fiút nem zökkentette ki a hosszas huzavona, vitatkozás és a blrócsore körüli bizonytalanság. ö csak a játékra összpontosított, nem törődött a kulisszák mögötti botrányos eseményekkel. Amikor Persson legyőzte az olimpiai bajnok Cen Lung-cant (3:0), már a levegőben lógott a meglepetés, és nem kellett rá sokat várni. Svédország férficsapata végül katasztrofális, 5:0 arányú vereséget mért verhetetlennek tartott nagy nevű ellenfelére. Hihetetlen eredmény, s ezt Glen Osth, a skandinávok aranykovácsa Is elismerte: „Mintha álom lenne az egész, nem tudom felfogni...“ — mondogatta a döntő utáni viharos sajtóértekezleten, melyen a svéd újságírók szóhoz sem engedték jutni a kollégáikat. Egyszer minden véget ér! Dortmundban befejeződött a kínai férfiválogatott éveken ét tartó egyeduralma. Minden jel arra mutat, új korszak kezdődik a sportág történetében. Dortmundban egész Európa a svédeknek szurkolt, de talán az egész világ, mivel ók játszották vitathatatlanul a leglátványosabb asztaliteniszt. A múlthoz képest most eZ a szemet gyönyörködtető pingpong nem ment az eredményesség rovására. A kínaiak maradtak az erőjátéknál, a „minél előbb poénnal befejezni a Iabdamenetet“-takitlka ezúttal teljesen csődöt mondott. Szu Csao-fe, az ázsiaiak mestere furcsa módon kommentálta a döntőben történteket: „Számomra nem meglepetés az 5:0-ás vereség. Már évekkel ezelőtt figyelmeztettem a fiúkat, technikaialag jobbak a skandinávok. Ezt senki sem vette ko- molyan,! Egy kis idő eltelik, mire ismét ml leszünk a legjobbak...“ A nőknél nem változtak az erőviszonyok, a csapatverseny első hat helyezettje között esek egy európai válogatott található, mégpedig a magyar együttes. Bátorfl Csllláék jóllehet negyedikek lettek, de megvédték Oj-Delhlben nyert bronzérmüket (az elődöntő mindkét vesztese felállhat a dobogóra). A kínai lányok pontveszteség nélkül lettek világbajnokok, a többi csapat meg sem közelítette a győztest. A nőknél tehát az öreg kontinens még mindig Ázsia mögött kullog, s nem Is valószínű, hogy a közeljövőben meg tudná közelíteni. A férfi egyesben, a férfi párosban, valamint a vegyes párosban Is folytatódott a kínai csillaghullás. A svédek a csapatversenyben aratott diadala után megtáltosodtak, és az egyesben nem kis meglepetésre házldöntőt (1) vívtak. Nem Is akármilyet! Otjátszmás, Idegtépő, fordulatokban gazdag Klampár Tibornak Dortmnndbaa volt az utolsó nagy nemzetközi versenye. Most la becsülettel helytállt... duó. Ezek után jog^l nevezhetjük a 40. asztalitenisz-világbajnokságot (87 ország 971 versenyzője vett részt) a nagy meglepetések viadalának. Talán ezért nem voltak olyan érdekesek a küzdelmek a nőknél, mivel itt majdnem minden „forgatókönyv“ szerint alakult. Az egyesben és a párosban is csak ázsiai versenyzők jutottak a legjobb négy közé. Az európaiak a vert mezőnyben végeztek. ’ De vajon hogyan szerepelt a világbajnokságon a tíz csehszlovák asztalltenlszező? Sajnos, nem sok vizet zavartak, az érmes heiyezés(ek) elérhetetlen távolságban vol- (ak). Mkidössze a Hrachová, Kasalová, Sa- fáíová összetételű női együttes hetedik helye érdemel említést, a férfiak viszont nagy csalódást okoztak. Ügy, mint Delhiben, most Is csupán tizenegyedikek lettek. Ennél Jóval többet várt a szakvezetés. Hajszálon múlott a nyolc közé jutás, hiszen ha 5:1 helyett 5:2-re kapnak ki a Szovjetuniótól, akkor ők kerülnek a negyeddöntőbe, ahová a csoportból a szbornaján kívül a csehszlovákoktól vereséget szenve'* dett japánok Jutottak, ügy, hogy l:4-röl győzték le a jugoszlávokat... Talán még a JanCÍ—Ceceva kettős nyújtott elfogadhatót: a páros versenyben bejutott a nyolc közé. Ez volt minden — csehszlovák részről. Asztallteniszezölnk legutóbb 1985-ben szereztek érmet, méghozzá kettőt (Panský— Orlowskl, Panský—Hrachová). A hazai pingpongban sok mindent másként kell majd csinálni, ha a jövőben sikeresek akarunk lenni. Egyelőre csak az igen népes európai középmezőnyben vagyunk, annak is a végén. Zsigárdy László (Mészáros János (2) és a CSTK felvétele)’
