Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 1. szám

¥

LELTÁR 198

Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke

— 1988 második év a Nemsati Frontban. Most már konsxolidált kiirttimányek között?

— Központi szinten mindenképpen, hiszen képviselve van szövetségünk Csehszlovákia Nemzeti Frontja Központi Bizottságában, Szlovákiában pedig a Központi Bizottság Elnökségének vagyok a tagja. Egyenjogú tagszervezetként kérik ki véleményünket különbőzé közérdekfi dokumentumtervezetekkel 'kapcsolatban, a többi szervezethez hasonlóan.

I * 1987 őszén a Nemzeti Front Központi

Bizottsága eltogadott egy dokumentumot, amely saját szervei és a benne tömörülö politikai pártok, tömegszervezetek és érdekszövetségek munkájának aktivizálását szorgalmazza. Örömmel konstatálhatom, hogy erre a dokumentumra is az elsők között reagáltunk a tagszervezetek közül, még az év elején meg kellett tárgyalniuk a dokumentumot az alapszervezeteinknek, s lehetőleg e dokumentum szellemiségét idézően kértük a tervek átdolgozását, kiegészítését. Természetesen tudjuk, hogy a dokumentumban célul meghatározott feladatok, mint a gazdaságban folyó átépítés és a társadalom demokratizálódása Is, egy folyamat, amelynek a kezdetét talán meg ; lehet határozni, de a végét nem, hiszen ! minél inkább elmerülünk a kérdések tag- ! lalásában, az elvégzendő feladatok megha- j tározásában, annál több Jelentkezik. Már csak azért is, mert az élet, az újonnan I kialakított körülmények mindig kitermelik saját feladataikat.

— Csak a központról ejtett szót, ebből arra merek következtetni, hogy a beilleszkedés, egymás kölcsönös elfogadása járási és helyi szinten nem Ujren egyértelmű.

— A következtetés pontos, eredményeink felemásak. A nyíltság, a nyitottság az

I egyének esetében is nehezen körülhatárol- I ható követelményrendszer, még inkább az I tömegszervezeti szinten, nehezen válik gya- ; korlattá egész társadalmunkban, tgy van i ez velünk Is, velünk szemben is. Tény, hogy i a ml munkánkban az elmúlt Időszakban sem lehetett olyan formalizmusokról be- ^ szélni, hogy meghatároztuk volna a fel- I szólalók számát, megadtuk volna a vltá- j zóknak a témakörök, sőt azt, hogy a té- i makth'ön belül miről szóljanak. Ért Is ezért

kritika bennünkef. Ogyanakkor, ezzel párhuzamosan, bezárkóztunk egy kicsit, önmagunkba fordultunk, s most nehezen megy a kitárulkozás. Ehhez hozzájárulnak olyan dolgok is például, hogy előzetes megállapodásaink, de a logika szerint Is, a járásokban Is elnökségi szinten kellene képviselőnknek lenni, azonban az esetek többségében ez nincs így. Alapszervezeti szinten sem megoldás az, hogy valakit a vezetőségből kineveztek Csemadok-képvlselőnek. Igaz, voltak helyek, ahol már korábban is, még 1987 előtt tagszervezetként kezelték szövetségünket, de az is, hogy sok helyütt a mai napig sem fogadták el a kinyújtott jobbot. Ilyen körülmények között elég nehéz a Nemzeti Front dokumentumának megvalósítására összpontosítani a figyelmet.

— Dolgozott-a ki a Csemadok Központi Bizottsága a dokumentummal kapcsolatban valamilyen útmutatást az alapszervezeteknek, avagy — hivatali nyelven fogalmazva — feldolgozta-a a Csemadok saját feltételeire a dokumentumot?

— Igen is, meg nem Is. A dokumentum szellemében készült tervünk, amelyből járási bizottságaink és alapszervezeteink azt vettek át, ami az 6 körülményeik között a legmegfelelőbb. Tehát igen. Ám ha egy átfogó útmutatót készítettünk volna, maradjunk ennél a kifejezésnél, akkor éppen a dokumentum szelleme ellen cselekedtünk volna, hiszen annak egyik alapkövetelménye, hogy alkotó szabadságot kell biztosítani az alapszervezeteknek, és csökkenteni a felettes szervek által megszabott és megkövetelt feladathalmazokat. Tehát nem. Viszont mindmi alapszervezetünkhöz eljuttattuk a Pártéletben közölt

magyar nyelvű eredeti dokumentumot, ezáltal bármikor visszatérhetnek elemzéséhez, állandóan pontoslthatják munkaterveiket annak szellemében.

— Hogyan értékeli hát a búcsúzó évet, s mit vár 1389-től?

— 1988-cal kapcsolatban sorolhatnám a sikeresebbnél sikeresebb, központi, járási, körzeti és helyi művelődési és művészeti rendezvényeinket, a Szőttes és a CSMTKE hasznos munkásságát, vagy éppen a Hét című hetilapunk iránt megnyilvánuló érdeklődést. 1989-cel kapcsolatban ugyanitt folytathatnám a felsorolást, kiemelve az események sorából szövetségünk megalakulásának 40. évfordulóját, a Szőttes 20. születésnapját vagy éppen a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkaré fennállásának negyedszázados ünnepségeit. Ez mind-mind fontos esemény, és őszinte tisztelettel készülünk is méltó megszervezésükre. Én mégis azt emelném ki, hogy a társadalomban megindult átalakító folyamatokba már 1988-ban is bekapcsolódtunk, s az elmondott problémák ellenére Is állítom, nem ment el a vonat előlünk, sikerült rá felszállnunk. Ez nagyon Jő és biztató alap, amelyre az ű] évben építeni lehet, sőt, kell is. Csehszlovákia Kommunista Pártja legutóbbi, 12. ülése, meggyőződésem szerint, fontos mérföldkő egész társadalmunk életében, különösen nagy hatással lehet éppen a Nemzeti Front és a benne tömörülő pártok és szervezetek számára. Az, hogy kommunista pártunk XVIIL kongresszusát 1990-re hívták össze, minden bizonnyal olyan aktivizáló és tisztító erőként fog hatni, amely valóban meggyorsítja a gazdasági élet átalakítását és a társadalom demokratizálódását, ezáltal jobb körülmények alakulnak ki a többször Is említett dokumentum feladatainak teljesítéséhez. Biztos vagyok abban, hogy e folyamatokból a Csemadok kiveszi a részét, s konszolidáltan, kiegyensúlyozottan járul hozzá a Nemzeti Front céljainak megvalósításához.

Dr. Kulcsár Tibor, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatója:

— A kfilsó szemlélő számára 1988 az Ifjú Szíveknek több sikert hozó év volt.

Es milyennek tartja ezt az esztendőt az ' együttes? |

— Ha az 1988-as évet akarom összegezni, vissza kell térnem 1987-be. Van u- |

gyanls két olyan esemény, amely még I

akkor történt, de lényegesen meghatározta i munkánkat 1988-ban is. Közismert tény, hogy 1987 augusztusában tánckarunk ó-. gylk napról a másikra vezető nélkül maradt. Ráadásul októberben az Otravaló című műsorunkat kísérő Ghýmes zenekar öt tagjából két zenész egyéves katonai szolgálatra vonult be. Ennek ellenére az Otra- valót 1987 végéig színpadon tartottuk.

1988 január elsején koreográfus-dramaturg minőségben felvettük együttesünkhöz Varga Ervint. Ennek a következménye lett, ami már közismert, és csak a rend kedvéért említem meg, hogy a tánckarunk nagy része átlépett a Szőttesbe, viszont a Szőttes táncosai, követve Varga Ervint, az Ifjú Szivekbe jöttek. A régi tánckarral persze „elment" a műsor Is, de új táncosaink az „átköltözés" előtt mutatták be •

Varga Ervin Nyugtalan ének című, hosz- |

szabb lélegzetű tánckompozlclóját. Ennek |

bemutatási jogát átvettük megfelelő anya- i

gi térítés ellenében a Szőttestől. Így egy ■

olyan műsor Jött létre, amelynek első fa- i

lét a zene- és énekkar mutatta be, a második felében pedig a tánckar az említett kompozíciót. Megvallom, egy kicsit féltünk, hogyan fogadja a közönség, de ma már elmondhatom, semmi fennakadás nem volt. Időközben új számok Is készültek, s ezeket menet közben illesztettük a műsorba.

— Az együttes egy része külföldi túrán is részt vett Hogyan jött létra az egzotikusnak is nevezhetó út?

— Év közben kaptuk a meghívást JorI dánlába. Bár természetesen örültünk neki, nem kis gondot okozott számunkra. Mint I mondtam már, a Ghýmes zenekarból két tag katonai szolgálatra vonult be. Az egyik közülük a zenekar prímása volt. Nos, ez okozta számunkra az egyik nagy gondot, a másikat meg az, hogy a meghívás egy legfeljebb tíztagú kamaracsoport számára szólt. Ügy kellett tehát összeválogatni a műsort, hogy tíz ember mutasson be egy i keresztmetszetet munkánkból. Ez a feladat végül is sikerült. A Jordániái vendégszereplés nemcsak eredményes volt, hanem bizonyos további vendégszereplési lehetőséget Is kilátásba helyezett.

— Eddig nem sok szó esett az együttes „dalos" részlegéről. Milyen újdonságról tud beszámolni?

— Az év második felére kiegészült a Ghýmes zenekar, amelynek a közelmúltban jelent meg nagylemeze. Ez már közismert tény, viszont új hír, hogy már kapható Bratlslavában a Magyar Könyvesboltban, és a dunaszerdahelyl {Dunajská Streda) hang- lemezboltban. Ára 40 korona.

Az ének- és zenekarban az idén szintén elég nagy volt a mozgás, mivel generációs váltásra került sor. Főleg az énekkar nagy része cserélődöít ki. A távozók helyére sok új tag jelentkezett, tehát a meny- nylséggel nincs Is probléma. Nem jő viszont az összetétel. Aránytalanul több a lány, mint a fiú, ezért egy kicsit gyengéb- i bek a férfiszólamok. Várjuk tehát a férfl- j énekeseketi Ettől függetlenül énekkarunk I

1 munkája töretlen, és minden valószínűség- j

gel 1989-ben a hazai fellépések mellett Bulgáriában is bemutatkozik. Az éneklésről meg talán annyit, hogy a kamara énekcsoport, amely jelenleg nevelő hangversenyeken adja elő a Régi korok zenéje című műsorát, 1988-ban sikerrel mutatkozott be Budapesten és Kecskeméten is. Mégis leginkább azt emelném ki e részleg munkáját értékelve, hogy növekedett vezetőinek a száma, ami egyszersmind a vezetés professzionális színvonalának emelkedését Is jelenti. Együttesünk régi tagja, Németh Imre az év folyamán az együttes alkalmazottja lett, mégpedig fele-fele alapon néprajzos-dramaturgként és a kamara énekcsoport vezetőjeként. Kovács Kálmán mellé karnagyként felvettük józsa Mónikát, aki ebben az Iskolai évben fejezi be tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakán. Ez a két tény bizonyára visszatükröződik majd az együttes teljesítményében Is.

— Ezek után: mi vár az együttesre 1989- ben?

— Néhány szóban: együttesünk 1990-ben ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Ez határozza meg munkánk irányát 1989-ben, ezért nem tervezünk bemutatót, a jubileumi évben viszont többet Is. Bemutatót tartanak kamara csoportjaink, a tánckar a Ghýmes zenekarral és természetesen az ének- és zenekar is. Többek között egy olyan műsort is tervezünk, amelyben az énekkar egy új, nálunk eddig nem alkalmazott szerepkörben Is bemutatkozik, de minderről majd a maga idejében.

Kecskeméthy Győző, a Szlovák Tankönyvkiadó Vállalat magyar szerkesztőségének vezetője

HbgysM érfúkeli az 19(Mras éVeit a magyar tanköB3rvkiadás szempontjából?

— 1988-ban százhat tankönyvet jelentettünk meg. Azt mondhatom, hogy a minisztérium megrendelésének eleget tudtunk tenni, pedig nemcsak alap- és középiskolai tankönyveket adunk ki, hanem a mezőgazdasági szaktanlntézetekéln kívül a többi szakmunkásképző tankönyveit is. Ez elég széles terület, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szerkesztőség eredetileg a közművelődési szaktantárgyak tankönyv- kiadására szakosodott. A szerkesztők általában magyar, szlovák, biológia szakosok voltak. Vé^l 1985-ben, mivel az Alfa kiadónak nem volt meg a kellő magyar nyelvű szerkesztőgárdája, vállaltuk a szaktanintézetek tankönyveinek a kiadását Is. Ezért gépész-, építész- és vegyészmérnököt is alkalmazunk, hogy el tudjuk látni feladatunkat Ezt úgy oldottuk meg, hogy a nyugdíjba vonulók helyett már e szakterületeknek a szakembereit vettük fel, de ha mód nyílt új munkaerők felvételére, akkor őket is így válogattuk.

— Elégedett az elvégzett munkával?

— Nem vagyunk elégedettek, de elégedetlenek sem lehetünk. Egy-egy ember olykor évente tíz-tizenhárom könyvet Is szerkeszt Az Idősebbekre, tapasztaltabbakra több Jut a fiatalok pedig közben elsajátítják a tudnivalókat tapasztalatokat gyűjj tenek. Senki sem születik szerkesztőnek,

’ ezt is meg kell tanulni. Ráadásul elég nagy ‘ a mozgás a szerkesztőségben. Van, aki ' szülési szabadságon van, más katona, de azért megvagyunk.

; — A százhat tankönyv mindenképpen

) tekintélyes számnak tűnik.

! — Emellett évente még néhány módI szertani és egyéb könyvet Is szerkesztünk, j és miközben folyamatosan megjelennek tankönyvek, már készítjük elő és szer- ; kesztjük az újakat is. Az Idén is nyom- j dában van már százegy új tankönyvnek a kézirata, a továbbiak pedig a napokban indulnak el. Ha azt akarjuk, hogy idejében megjelenjenek, sietnünk kell...

— Hogyan, milyen menetben készülnek nálunk a tankönyvek?

— Kiadónkban körülbelül ötszáz tankönyv jelenik meg évente. Ezek egy része Prágában készül, s mi, akárcsak a szlovák kollégák, lefordítjuk és kiadjuk. A tankönyvek másik részét, a speciális szlovákiai tankönyveket a Szlovák Tankönyv- kiadó gondozza, mi ezeket is, ahogy a cseh nyelven készülőket, csak lefordítjuk. Maradnak a magyar iskolák magyar, szlovák, orosz nyelv és irodalom, valamint a zenei nevelés tankönyveL Ezeket mi íratjuk meg, mi szerkesztjük és adjuk ki. Néhány módszertani és egyéb kiadvánnyal is bővül a sor, így valóban van mit csinálnunk ... Általában arra törekszünk, hogy a tankönyvek Idejében a pedagógusok és diákok kezébe kerüljenek, mert azt tapasztaltuk, ha egy-egy tankönyvet olykor késve kapnak meg az Iskolák, a magyar tanulók hátrányba kerülnek a felvételi vizsgákon.

Ez pedig nem jó, hiszen az emberek nem azt nézik, hogy nem volt tankönyvük, hanem hogy nem tudják az anyagot. Persze, még most is előfordul egy-egy kiesés, csúszás, mint például az ötödikes matematika- könyv, amely csak a napokban készült el.

Még szerencse, hogy az iskolákban megvan a korábbi tankönyv. A jövőben azt szeretnénk, ha ilyesmi nem fordulna elő, de néha elég furcsa helyzetbe kerülünk. Megtörténik például, hogy nem készül el idejében az eredeti tankönyv, s akkor mi a szlovák kollégákkal együtt úgy fordl- tattjuk, hogy szinte egymás kezéből kapkodjuk ki tíz-húsz oldalanként a kéziratot. I

— Ez, gondolom, minőségi problémákat is okoz. De miért ez az erőltetett menet?

Nem lehetne elkerülni?

— Ml ezt itt általában úgy mondjuk, hogy az új koncepció eléggé fejetlenül indult. Nem végeztük el például a régi tankönyvek általános felülvizsgálását, értékelését, nem állapítottuk meg, hogy ml ! az, ami az egyik vagy másik tankönyvben i időálló és megfelel a kor szükségleteinek. 1 !gy aztán az lett, hogy az új tankönyvekben sem vált be minden és végül azok most nem másodkiadásban, hanem ismét első kiadásként jelennek meg, vagyis ismét meg kell íratni, nekünk pedig leforditatni.

Hát ezért a hajtás...

— Gondolom, az anyagi kérdések körül is akad rendeznivaló.

— Mint általában mlndenűttl De azt mondhatom, hogy a szerkesztőségünket a

kiadón belül nem éri hátrány. A ktadöban éppolyan megbecsülésben van részünk, mint a többi kollégának. Gond azért akad. Az ember nem tud kellőképpen differenciálni. Ugyanakkor a műszakiakat a saját területükön, a termelő üzemekben jobban j meg tudják fizetni. Idővel talán ez is meg- ! oldódik.

Az Interjúkat készítette: Neszméri Sándor, Horváth Rezső és Németh István.

Ť^'TTIBUl