Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
új ifjúság 4 Van-e még öt percünk? A szomorú, borongás novemberi Idňnél (,'3dk a látvány lehangolóbb, mivel ebben a járásban születtem, s gyermekkoromban, aztán középiskolásként is többször jártam ezen a gyönyörű vidéken. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd így látom viszont. A domboldal kaptatóján valamikor legelő volt. Fű ugyan még ma Is nő rajta, de szinte fellsmerhetetlen. Sem a színe, sem az állása nem emlékeztet fűre. A színe ugyanis mocskosszürke, s minden lépésem nyomán sűrű por száll fel róla. Utam a régi zsidótemető mellett visz el. A temető kidőlt fejíál, kerítésének földön heverő oszlopai az elmúlás rémét idézik. De ennél Is borzasztóbb az, ami a temető fölött, a dombtetőn látható. Itt valaha erdő volt. Ma már csak kiszáradt tacsonkok hevernek szerteszét; íahullák a fatemetőben. Hosszú ideig lelombozódva, kiszáradva — de még állva, felkiáltójelként figyelmeztettek a pusztulásra. A környékbeliek azonban ezt a látványt nem tudták elviselni: inkább kivágták őket. Lassan az emberek is elhagyják ezt a környéket, Évente körülbelül 60—80 lakossal lesz kevesebb [olsván (jelšavaj. A Rozsnyói (Rožňava) járásnak ezen a részén a magnezit- üzem megtette a magáét: ma már szinte lehetetlen itt az élet. A tyúkoknak használ? A magnéziummal, Nyugat-Európa- ban végzett kísérletek bebizonyították, hogy ha ezt az anyagot injekcióként beadják egyes háziállatoknak, a tenyésztésben lényegesen jobb eredmények érhetők el. Így például ha a tyúkok kapnak magnéziumot, sokkal nagyobb lesz a tojáshozamuk. Mindezt Zoltán Prekop mérnök, a Szlovák Magnezitművek Kassal (Košice) Állami Vállalatának igazgatója hozta fel érvként, amikor a környezetbe jutott magnezitpor károsságáról folyt a vita. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy az említett tyúkok napi magnéziumadagja csupán néhány milligramm, míg például a vállalat egyetlen jolsval üzeme évente több mint 1000 tonna magnezit- port „enged“ a környékre. És az sem A jolsvai magnezitűzem részlete mindegy, hogy az ember megeszi-e ezt a port, vagy pedig belélegzi, mert a tüdőre ennek sokkal kellemetlenebb hatása van. Tény, hogy mióta Jolsván beépítették az NSZK-ból Importált szűrő- berendezést, lényegesen csökkent a levegő szennyezettsége. 1985-ben 3109 tonna magnezitpor és 1233 tonna gáz halmazállapotú szennyezőanyag került a környezetbe, 1987-ben pedig már „csak“ 1359 tonna por és 1091 tonna gáz jutott a vidéknek. Milan Sabo mérnök, az üzem igazgatója így némileg nyugodtabb lehet, de környezetvédelmi tennivalója akad még bőven. A tisztítóberendezés körül sincs minden rendben. Hogy mi a probléma, azt hadd mondja el Jlndfich Tesaröík mérnök, az Állami levegővédelml Felügyelőség dolgozója. — A megoldást nem tartjuk kielégítőnek azért, mert a kéményekbe épített szűrőberendezések hatékonyak ugyan, de gyakran meghibásodnak, s nem tudják tartani a tervezők által garantált köbméterenkénti 50 mg szennyeződés értékét. A jolsvai átlag 150 milligramm jóllehet ez is jobb annál mintha a magnezitpor a kéményen keresztül szabadon és korlátlanul jutna a levegőbe, de mint mondtam, az állapottal mégsem vagyunk elégedettek. Mivel a magnezitűzem ezen a környéken valóban természeti katasztrófát okozott, a helyzet javítását nem hagyhatták csupán az üzem és a vállalat vezetőire. Az illetékes minisztériumok a Szlovák Tudományos Akadémia szakembereinek segítségével „Bioprojekt“ néven tervet dolgoztak ki Jolsva környékének megmentésére. A tervben egy 105 négyzetkilométeres területről van szó, s szerepel benne egy 6500 hektáros erdő telepítése, valamint 1290 hektár szántóföld rekultiválása. Az egésszel csupán az a baj, hogy a Bioprojekt megvalósítása az előrejelzések szerint 30 évig fog tartani, és — ami még ennél is rosszabb — nincs rá elég pénz. Melyik a legszennyezettebb kerület? ... A magnezltgyártás nemcsak Jolsván okoz gondokat, kellemetlen velejárói vannak a Kelet-szlovákiai kerület székhelyén, Kassán is. A kassal magnezitvállalat a város legnagyobb szennyezője. Nem is a mennyiséget, hanem a veszélyességet tekintve, hiszen a Kelet-szlovákiai Vasmű a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségét tekintve „biztosan vezet“: 1987- ben a vasműből 13 503 tonna szilárd és 43 977- tonna gázhalmazállapotú szennyeződés „jutott“ Kassának és környékének. S mivel a városban van még több üzem Is, így nem csoda, ha Kassa a kerület legszennyezettebb körzeteinek egyike. Rudolf Schuster mérnök, a Kelet-szlovákiai Kerületi Lehangoló látvány — fatemető Dercső Gábor mérnök, a jolsvai „portalanftó" részleg vezetője Nemzeti Bizottság elnöke még a következő körzeteket sorolta eljbe a kategóriába; Jolsva, Vranov és Strán- ské. Az elnök elmondta azt is, hogy kerületüknek 350 000 lakosa szív rossz, szennyezett levegőt^ 4Ö0 000 ember higlénlailag nem megtelelíj vizet iszik, és kétszázezren élnek túlságosan zajos vidékén. Rudolf Schuster mindezek alapján megállapította, hogy kerületük sokkal szeny- nyezettebb mint a többi szlovákiai vidék. Mivel e riportsorozatunkban eddig már két másik kerület is szerepelt, s azok vezetői is mindkét esetben ugyanezt állapították meg, vagyis hogy kerületük, sajnos, szeny- nyezettebb a többinél, most nem tudom, melyikük viszi el a pálmát ebben a nemesnek nem mondható versengésben. Látszólag Kelet-Szlovákia „mellett“ szól Schuster mérnöknek az a véleménye, hogy minden intézkedés ellenére a kerületben egy jó ideig még folytatódik a természeti környezet romlása. De hát ugyanez szinte valamennyi kerületről elmondható. Mégis, nézzük meg, melyek az említett intézkedések. Azt tervezik például, hogy Kassán teljesen megszüntetik a magnezltgyártást. Ez azonban még csak terv, mint ahogy a már említett Bioprojekt is az. Az viszont tény, hogy a környezetvédelmi beruházásokra fordított összeg a Kelet-szlovákiai kerületben az 1988— 1990-es években összesen 1 milliárd 61 millió korona lesz, s hogy a IX. ötéves terv időszakában hasonló célokra 2 milliárd 135 millió koronát szánnak. Reméljük, hogy ez a befektetett pénz valóban környezetünk védelmére szolgál majdl De csak reméljük, mert már idén sem tudták tartani az ütemet, s a Jövőt illetően is lehetnek Ilyen gondok. Hogy miért? Mert jelenleg országosan nincs olyan építőipar egység, amely környezetvédelemre szakosodott volna, s a kormány unszolására a gépipar is csak most kezd el foglalkozni környezetvédelmi technikák és technológiák kifejlesztésével. De azért reménykedhetünk ... Klinko Róbert (A szerző felvételei) Varratok Trolival zötykölődök hazafelé. Későre jár, úgy fél tizenkettő lehet, ez az utolsóelőtti járat. Nyekereg, nyikorog a vén járgány. A két-három kései utas gyűrötten üldögél, dülöngél az üléseken. Csupasz fák suhannak el az út mentén, a Dunáról jeges novemberi szél kúszik a városba. Talán a fáradtság, talán a napi megalkuvásokra hajlamos gyarlóság teszi, vagy csak egyszerűen figyelmetlen vagyok — már legalább negyedszer téved a teklnte- I tem a troli ajtajára, s csak most veszem észre: valami különös látványt nyújt. Amúgy első látásra nincs rajta semmi érdekes. Olyan mint a troliajtók általában; négyublakos ajtószárny, a két szélső egy- egy rúdszerű tengelyen fordul. De ez a hátsó ajtó, valami csoda' A jobb oldali, hozzám közelebb eső szárnyát láthatóan nemrég javították, friss rajta a hegesztés. Egy két napja ha ki kerülhetett az ismeretlen mester keze alól akitől ilyen munkáért más vidékeken a segédlevelet is elvennék. Pedig jó, masz szív, időtálló munka: amúgy Istenesen od , van hegesztve a szárny a rúdhoz, minth. jelezni szeretné a türelmetlenkedőknek velem ugyan el nem bántoki S hirtelei kezdem úgy érezni, mintha egy zsupkocsi ban utaznék. Megértem, a mai nehéz gazdasági hely zetben — bár a fene tudja, miért nehéz és éppen miért Itt nehéz — nem telik úi ajtóra, de legalább befestették volna. Legalább lereszelték, lecslszolták volna, mint Szálkák, fricskák, cikornyák a mesebeli füttyöt, ne lenne ilyen otromba, ilyen ótvaros! S ez még semmi. Az ajtó felső részén (az ajtót belülről biztosítandó) egy egyszerű tolózár, magyarán rlgll éktelenkedik, amilyet kertkapun, nyúlóion, egyebeken látni. Nézem a szomorú, elrondított ajtót, és egy jól ismert érzés kezd bizonytalanul fészkelődni bennem: az ideiglenesség érzése. A bizonytalansággal elegy szomorúságé, hogy megint levettek tőlem valamit. Mert hiába képes megszokni bármi rosz- szat is az ember, azért csak lehangoló, a romlandóságot, az Idelg-óráig készült, az „egyideig-így-ls-jó-lesz“ tárgyakat, jelenségeket elnézni... A mindent elszürkítő kapkodást, a műgond hiányát a legapróbb részletekben. Mert ki ne hinné el, hogy nemcsak egy olajfestmény, egy kantáta, egy üvegpalota megalkotásához kell alkotó hit, hanem egy-egy mindennapi tárgy készítéséhez is. Vagy legalábbis arra a tudatra van szükség, hogy becsületes, jó munkát végez az ember, hogy legalább ne visszatetszést, hanem jó érzést váltson ki I véletlen nézelődőben. Tudom, korántsem vagyok egyedül ezzel ÍZ érzéssel, hiszen naponta látjuk a kitört kirakatüvegek helyén a deszka- és papundekli-flekkeket, kiabál a málló vakolat, figyelmeztetnek a levert címerek az ódon házak homlokzatán, a foghíjas, pisla fényreklámok... Mintha azt éreznéd, hogy egy gyíhiyörű nőt hajszolsz félálomban egy nagy tömegben, s hirtelen nyoma vész, vagy mintha egy távoli, egzotikus utazásra induló hajóról késtél volna le éppen, s állsz tanácstalanul, hallgatva a hajókürt távolodó hangját, vagy mintha egyszerűen a klasz- szikus, profán kérdést, hallanád, amit az elcsempült szájú gyereknek szokás feltenni: ml van, kisfiam, elvitte a kutya a kenyered? Kövesdl Károly Pálinkás jó reggelt A bratlslavai vasútállomáson reggel fél hét tájban hosszú sor kígyózik az egyik peronbüfé előtt. A harminc körüli férfi „csapolt kofolát“ kér, hozzátéve, hogy nem üresen... Az elárusító Idősebb hölgy tudja, mit jelent az „üres“ szavunk italokra értve. Fél percnyi megbotránkozás után „Honnan veszi, hogy én ilyesmire hajlan dó vagyok?!“ már önti is a rumot az öles' kólába, így kívánva a munkába Igyekv polgártársnak pálinkás jó reggelt. Kettős párbeszéd A losonci (LuCenec) városi autóbuszjárat egyikében fiatal anya beszélget gyermekével. Nem is lenne ebben semmi különös, hiszen azért még előfordul az Ilyesmi, ha a párbeszéd kettőssége nem okozna fejtörést. Az élénk öt év körüli kislány csengő palócsággal kérdezgeti anyukáját, aki minden esetben szlovákul válaszol nekL Könnyen felismerhető, milyen szándék vezeti a mamát, de a kislány, nem tudni miért, nem veszi a lapot Ö talán jobban tudja, melyik az anyanyelve, s úgy érzi, még azt Is csiszolni kell! A csatornalakó Kilakoltatott a rendőrség egy csatorna- lakót — olvasom, no nem valamalyik londoni, hanem egy hazat napilapunkban. Igaz, nem általános és nem is jellemző, hanem egyedi esetről van szó. Mert gondoljunk csak bele: az történhetett, hogy ez az öregedő férfi megunva a minden Igényt kielégítő ligetfalul (Petržalka) hérház komfortját, a papucskultúra napi örömeit, leköltözött a bakancsos világba, s ha a lakótelep anonimitásába burkolózott embereivel nem lehetett, hát a patkányokkal vette fel a kapcsolatot. Nem kellett villany- és gázszámlát, de még lakbért sem fizetnie, a meleg mikroklímát pedig a csatornában húzódó forróvlzes csövek megteremtették. Ezt a szürrealista idillt zavarta meg a rendőrség, amikor a föld alól előrángatta a „csövezöt“. Annyi szivárgott még ki az esettel kapcsolatban, hogy ott lenn nagyon büdös van. Ezt persze anélkül is tudtuk. D. Kovács József r ^ T i
