Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-26 / 17. szám

1

új jfjiisžg 6

20 éves a Madách

Beszélgetés dr. Klimits Lajossal, a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatójával

A

z 1980-as évek elejétől egyre jobban megfigyelhettük otthon, a Magyar Népköztársaságban, de gondolom, másutt Is, hogy az Ifjúság köróben kialakul egy egységes nyelvváltozat, mely a diákok, a ka- tonatiatalok nyelvéből és a jassz- nyelvböl táplálkozik, s mind általánosabbá válik a tizen- és huszonévesek körében.'^ Gyors változások, közvetlenség, ötletesség, játékosság, változatos formák jellemzik egyfelől, másfelől azonban nem kis mértékű szürkeség, durvaság és trágárság. Ezt a nyelvváltozatot Kovalovszky Miklós agy 1963-ban, a Valóság című folyóiratban megjelent cikkében ifjúsági nyelvnek nevezte el.

A fiatalok nyelvének megítélésében — éppen az Imént kiemelt fő Jellemző vonásai miatt — nagyok a szélsőségek, amint sokféle véleménynyel találkozunk általában az Ifjúság magatartásét Illetően Is. Milyenek a mai fiatalok? Sokfélék, amint sokfélék a felnőttek is, és sokfélék voltunk ml Is gyermek- és ifjúkorunkban! Akik hajlanak a szigorúságra,

8 csak mára jellemző vonások emlegetésére, figyeljék meg, hogy vélekedett korának ifjúságáról Annaeus Seneca, időszámításunk kezdetén, Rómában: „A mai fiatalság nem ér föl velünk. Viselkedése szabados, ruházata bosszantóan rendetlen, hajviselete Illetlen. Szórakozásai, táncai nélkülözik a méltóságot. Szomorú a szív, mikor az ész rádöbben, nekik kell majdan helyünkre lépniük.“

Szokták az Ifjúsági nyelvet az argóval azonosítani, vagy az argó körébe vonni, ezzel azonban nem leljet egyetérteni. Az argó célja a tlkoló- zás (lepedő, rongy = nagyobb értékű bankjegy, mackó = páncélszekrény, alma = nem), a fiatalok pedig együvé tartozásukat akarják klfejez- ■i beszédükkel is, • öltözetükkel és hajviseletükkel Is.

Szembetűnő az Ifjúság nyelvében a gyors változás, a friss reagálás az ÚJ (feltűnő) jelenségekre; Ilyen a trapper (■= jeles osztályzat vagy kitűnő dolog — a reklámban feltartott hüvelykujjról), a fokozd a csapás- számot (= Igyekezz — olimpiai evezős közvetítések alapján), Nann-na- nu (köszönés — Egy úr az űrből című filmből). Szembetűnő a közvetlenség Is, mely megnyilvánul az általános tegeződésben, a kertelés mellőzésében, a kiüresedett tormák kerülésében. (A tegeződés egyébként megoldja a felnőttek számtalan köszönési, megszólítási gondját.)

Jellegzetes része az Ifjúsági nyelvnek az Iskolai életre utaló, onnan vett szókincs: isi, tanház, fogda (=> Iskola), (töri, matek, samu (>= csontváz), samulak biológiai szertár), diriház [= Igazgatói iroda) hajt, vagy pedálozik (= Igyekszik, törtet), bedobja a törülközőt (= feladja), kottás (= leckét másol), horog, karó, kampó, gyufa, trapper (= elégtelen osztályzat): fá-, sft, erdősít (= a tanár elégtelen osztályzatokat osztogat), robbantott

n-MWt

csirke (= szárazra, ízetlenre főzött vagy sütött csirke), Petőfi-leves (>= Minek nevezzelek?), BMV-leves (>- Bele minden vaoakotl). Nem kis része a szókincsnek az argóból ered: átráz (» becsap), beköp (= elárul), bige, bula (= lány), bukik vkire (= tetszik neki), burkol ( = eszik), kégli ( = lakás). Sok szó származik szakmai vagy csoportnyelvekből: szerelés (=« ruha), leüti a lécet {= megbukik), edzésre jár [ >= pótvizsgára készül) — a sportnyelv- böl; terepjáró (>= cipő, bakancs), ta- repszlnű pofát vág (= hízeleg, alkalmazkodik) — a katonai nyelvből; %

jelenése van (= találkája van), vlsz- szatapsolták (=> megbukott) — a színházi életből.

Előnyös, szinte Irlgylésreméltő vonása a fiatalok nyelvének a k^sze- rü, láttató szavak, kifejezések használata, robbantott csirke, futómű (=> láb), trombita (= orr), vitorla (=« fül), lökhárító (== női mell), rizsa, púder (=< üres szavak), elhúzza a csikót [~ elinal); Vedd le a lemezt! (= Ne beszél] annyit!). Állítsd magad takarékra! (= Né nyözsögjl), felmegy a pumpája (= mérges lesz). Ezek a fordulatok, képek gyakran hu- humorosak, dupla csavarosak, s ezzel még fokozzák a hatást, amely mindnyájunk beszédének fontos célja: macskabenzin (= tej), benzinkecske (= motorblclkll); Olyan X Iába van, hogy csak két lavórban tudja megmosni; szemfelszedés nincs [ = leesik a szemed a csodálkozástól), trombitának nézték («= megfújták, azaz ellopták); Te sem sokat albattál az utóbbi időben {= bizonyára fáradt vagy, azért beszélsz sok butaságot).

Nyelvünk az utóbbi évtizedekben sok tízezer új szóval gyarapodott. Ez nagy érték, de az már nem szerencsés dolog, hogy a szőteremtés formája túlnyomó részben az összetétel (tanácstitkár, űrhajózás, számítógép, sétáléntca stb.). Az Ifjúsági nyelvre ezzél szemben jellemző, hogy a szóalkotásnak sokféle módjával él, így képzéssel: nagyi, teső, cerka, bre- kusz, pnlcsi, linkóci; névátvltellel: csőr (= száj), evező (= kar), gitár (= géppisztoly); rövidítéssel: bábé (= házibuli], dizsl (= diszkó), mó (= mozi); népetlmológlával: cső («= csaó), bigyoiógia (= biológia); körülírással: fél kézzel eszi a nápolyit (==> erős], elengedett kézzel ül a bilin (= ügyes); mondatszókkal: Töz! Olaj! f = Gyerünkl Sietés!), Gáz! (= Baj van!); természetesen összetétellel Is: tyúkszemtok (= cipő), szőnyegcirkálé (= tacskó), tetűpus- ka (>= fésű], megpattan, eltép [=> elrohan).

Már utaltam a fiatalok beszédének szembetűnő vonására, hogy erőteljes hatásra törekszenek, s nemcsak a felnőttektől való elkülönülés végett, hanem ezért Is, hogy új, meg űj szavakat, kifejezésekfet, meghökkentő, figyelmet ébresztő fordulatokat keresnek. Ezeket aztán a divat felkapja, széltében-hosszában terjeszti, s ennek

következtében többnyire agyonhajszolják, elnyűvlk, afféle mindenessé silányftják. Ilyen az ürge, hapsi, csaj, csajozik, bigyó, ball, cucc, hézag [pl. mi a hézag? >= ml a baj), nem ragozom tovább, még egy dobásod van, bedobja a törülközőt, leesik a tantusz, a húszfilléres, felmegy a pumpája, ide a bökőt. Nagy a forgási sebessége a túlzásoknak: halál!, baromi, oltári, világi, állati, atomi, okszi, hifi. Gondoljuk meg, hány tartalmasabb, színesebb szót szorítanak ki ezek s az effélék! A valóban mindenre használt ciki például lehet lélegzetelállító, Izgalmas, szokatlan, különös, rendhagyó, fonák, rendellenes, szabálytalan, unalmas, banális, érdektelen, nyugtalanító, ellenszenves, kényes, kínos és sok más Is.

Még nagyobb kárral járnak a durva és trágár szavak. Emlékszünk rá, fél évszázaddal ezelőtt Is kl-klcsú- szott a szánkon egy-egy káromkodás, de ezeket Is jobbára a férfiak mondták. Ma szinte sikk a trágárkodás, s ami feltűnő és bántó, hogy a nők, a lányok körében is tapasztaljuk. Ha egy társaságban bejelentik, itt a lányok fiúsítva vannak, akkor félni kell, hogy válogatott malackodás, trágárságok következnek, s ebben a lányok se szoktak elmaradni a férfi nemtől. Hát..., nekik is fel kellett szabadulniuk! Vidéken, falun a zárt közösség valamelyest gátat vet az alantas szóáradatnak, nem így a városban, a nagyvárosokban. Ismerjük el azt Is, hogy a trágárkodásban ml, felnőttek ugyancsak előtte járunk a fiataloknak.

Nemcsak a trágár szóra kell gondolnunk, hanem az afféle durva szavakra és kifejezésekre is, mint pofa, zabái, silózik [= ebédel), dög, tetű és szemétláda (szltokszók), bőr és hús (= no), börtön és gettó (= Iskola va^ kollégium), rabvallatós (= felelfetés], dögrováson van az öreglány (= Influenzás a nagyi). Nem a szavakkal van bajunk, hanem a szóválasztással, a funkció (szerep) nélkül használt szidalmakkal, bámá- sokkal, a szavak mögül kibújó durva magatartással, lelkülettel. Nem érzem magam Seneca szerepében, ha sajnálom azokat a fiúkat, akiknek a lányok csak csajok, akik csajoznak, járnaik valakivel, akik a jó vagy ná- lam-mal, úgy érzik, már túl Is beszélték kettőjük kapcsolatát.

Mit tudunk tenni? Először Is fontos, hogy ne keverjük össze az ocsút a búzával: lássuk meg az Ifjúsági nyelv értékes, hasznos összetevőit Is, és csak a hibák, a túlzások ellen lépjünk föl. Másodszor: neveljük magunkat az értékek megbecsülésére, tiszteletére, törekedjünk Igényességre,

érzelmi életünk gaazdagítósára. Harmadszor: olvassunk értékes szépirodalmat, olyan írókat, akiktől tanulhatunk ember- és valóságábrázolést, akik felmutatnak értékeket, akikben él a szépség Iránti őszinte csodálat.

Dr. Bencédy József

ny. főiskolai tanár

— Két elismerést kapott a kiadó Jubileuma alkalmából: Itthon Az építésben szerzett érdemekért, Magyar- országon a Pro Cultura Hungarica kitüntetést vehették át, amihez lapunk olvasói nevében Is gratulálok.

— Köszönöm valamennyi munkatársam nevében, meg azokéban is, akik korábban segítették a kiadó munkáját, s lelkes, becsületes munkájukkal járultak hozzá az elismerésekhez.

— Nemrégiben gondokról nyilatkozott lapunk hasábjain. Az elmúlt évi gazdasági tervmutatők teljesítése forgott veszélyben, és tisztázatlan volt a kiadó besorolása Is az önfinanszírozás bevezetése miatt. Ezért kérdem: milyen hangulatban ünnepelhetnek?

— A kulturális minisztérium vezető dolgozóinak megértő jóakaratából gazdaságilag sikeresen zártuk az elmúlt évet, az emelt dotáció következtében pár ezer koronát még az Idei évre Is át tudtunk menteni. Ami a besorolásunkat Illeti, szintén csak azt tudom mondani, hogy a minisztérium Illetékeseinek korrekt hozzáállása és politikai tisztánlátása nyugodt körülményeket teremtett az ünnepséghez. Egyértelműen leszögezték, hogy nemzetiségi viszonyok közepette kizárt dolog a kiadót" önfinanszírozással terhelni, mert akkor nem tudja teljesíteni alapvető küldetését, a kortárs csehszlovákiai magyar Irodalom támogatását — kiadását és terjesztését. Ez pedig megengedhetetlen. Olyan körülmények között dolgozhatunk tehái, hogy teljes mértékben érvényesíthetjük a kultúrpolitikai és az esztétikai igényeket kiadói tevékenységünkben.

— Jubileumuk alkalmából mindenképpen szólni kell a kiadó magyar- országi kapcsolatairól, melyekről már többször elmondták, hogy a világon egyedülálló együttműködési formáról van szó.

— így Igaz. 1953-ból származik az országaink között ez a könyvkiadási egyezmény, amelynek immár csehszlovák részről a Madách a letéteményese. Az egyezmény eszmei és kulturális értékét szinte nem lehet kifejezni Anyagi előnyei sem elhanyagolhatók azonban, hiszen kiadónknak körülbelül 3 millió korona a tiszta haszna ezáltal, ugyanakkor olvasóink közel kétszáz különböző műfajú könyvhöz jutnak hozzá a ml viszonyainkhoz mért kiskereskedelmi árban. Igaz, gyakran ér bennünket bírálat a behozott könyvek miatt, de biztosíthatok mindenkit, hogy a válogatás kollektív munka, egy viszonylag nagy csoport végzi éppen azért, hogy a lehető legtöbb szempont érvényesüljön a választáskor, de hét még így is azt kell mondanom: minden ember ízlése. Igénye más. Mi eredeti kiadványainkkal Is, a behozatallal is az olvasót akarjuk szolgálni, az 6 Igényelt kielégíteni, de olyan esztétikai színvonalon, hogy az olvasás által gazdagodjék, műveltsége gyarapodjék.

— Ha már a bírálatnál tartunk, hadd említsem meg, hogy még ma is sokan emlegetik a hetvenes évek

közepén megszüntetett sorozatokat, a Könyv-, Illetve a Versbarátok Körét. Nem szándékozik a kiadó bevezetni ilyen vagy hasonló sorozatokat?

— De Igen, Intenzíven, dolgozunk ezen. Egykor, állítólag, nem volt rá emberük, máshová kellett őket csoportosítani. Most még annyira sincs, de az átépítés a kultúrában Is ad különböző mozgásteret, ezért úgy gondoljuk, hogy néhány könyvesboltot patronálni fogunk, bizonyos értelemben ezek lesznek a központjaink, s rajtuk keresztül újra tudjuk Indítani az említett sikeres sorozatokat. Ez a könyvterjesztés, a piackutatás szempontjábé:! Immár nélkülözhetetlen. Szerencsére, nagyon jó az együttműködésünk a Csemadokkal, az alapszervezetek évente többszáz író-olvasó találkozót, kiállítást szerveznek, sok könyvünket adják el. Ezt Is meg kell említeni a jubileum kapcsán.

— Ezzel kapcsolatban viszont sokáig gond volt, hogy a kiadó nem küldte időben a tervet, így a terjesztők nem tudták befolyásolni a példányszámot stb. Most ml a helyzet?

— Előbbre léptünk, már kiküldtük a jövő évi tervünket. Sajnos, a vlsz- szajelzés-rendszer még nem működik tökéletesen, de ahhoz idő kell. Mindenesetre, ha szeptemberig vlsszajel- zik igényüket, tökéletesen eleget tudunk tenni a megrendeléseknek, sőt két hónappal a nyomás előtt még év közben is tudunk módosítani a példányszámokon.

— A csehszlovákiai magyarság egyik nagy gondja, hogy természet- és társadalomtudósai alig tudnak kibontakozni és megnyilvánulni a publikálási lehetőségek hiánya miatt. Tudom, a Madách profilja a szépirodalmi művek kiadása. Mégis: nem lehetne ezen segíteni egyetlen kiadónkban?

— Határozott célunk az űj lehetőségeket kihasználni arra Is, hogy az eredeti hazai magyar szépirodalmi műveken kívül minél nagyobb teret adjunk a csehszlovákiai magyar szerzők tudományos munkálnak Is, mindenekelőtt, olyanoknak, amelyek konkrétan érintik, közvetve vagy közvetlenül hazánk magyarságának sorsát, elmélyítik önismeretét, formálják tudatát, vagy egyszerűen hozzásegítenek szellemisége kiteljesedéséhez. Ezért jelenik meg már az Idén Gyönyör József könyve például, vagy az Üj Mindenes Gyűjtemény Könyvtára sorozatban Putz Éva munkája, A kolonyl lágzí. Ilyen értelemben és ezért szorgalmazzuk a tényirodalom sűrűbb jelenlétét is kiadónkban. Persze, nem szeretnénk háttérbe szorítani ezzel az egyre erőteljesebben bontakozó szépirodalmunkat sem. Ügy vélem, az átépítési folyamat nagy cselekvési lehetőségeket teremt a kultúrában, így a könyvkiadásban Is. Tennivaló van, lesz bőven, a légkör Is kedvez az alkotásnak, csak dolgozni kell becsülettel, s akkor még sok sikeres éve lesz a Madáchnak.

Köszönöm a lapunknak szenteli: Időt.

Neszméri Sándor

Hogyan beszél az ifjúság?

A XX. Kazinczy Nyelvművelő Napokon elhangzott előadásból

Egy nemzeti Irodalom nem válhat egyik napról a másikra felnőtté. Általában több mint tucatnyi évtized szükségeltetik a felzárkózáshoz. A műfajok szerint pedig többnyire a líra, majd a próza és leg- i végül a dráma éri el a világirodalom

i érettségi szintjét. A lassan nagykorúsodó i folyamatot én alapozási Időszaknak nevez- ! ném, amelyben mindig a legtehetségesebb szerzők emelik a napról napra változható színvonalat. Am hogy messze még a „Kánaán“, könnyen kiderül, ha a műveket összehasonlítjuk a hozzájuk közelebb álló világszínvonalú alkotásokkal. Ezek a ko- i ral müvek — többnyire — nem teljesen

j szuverén alkotások. A versekbe, novellákba, regényekbe Idegen íz keveredik. A ; mű kerete, a mű öntörvényszerűsége Ktott gyanús a tájékozott olvasónak. Tehát ! baj van a korszerűséggel, ami nélkül pei dig nincsen maradandőság.

Kétfajta eplgonlzmus létezik: a nyflt és rejtett. Az Igazi művészet pedig kiveti magéból a függőségeket. Az Ilyen művészet mindig annyira eredeti, amennyire csak lehetséges. A szlovák irodalom mára I már nem egy egészen Jó és kulcsfontosi ságú alkotást tud felmutatni a nemzet

plőtt. A legjobb szerzők: DuSan Mltana.

! Ján Johanldes, Rudolf Sloboda, Edmund

Hlatký ôs még nôhányan mostanra kiegyenlítették a szlovák próza hátrányait a közép európai nemzetek Irodalmával szemben. De Innen még meg kell tenni néhány minőségi fokot az egyetemesség felé. Talán a felsorolt szerzők közt már ; ott van az, aki egy idő múlva korszerű alĽuboš Jurík:

MEZŐ

töreksalk, ez azonban csak az érem egyik oldala. El kell fogadnom Esterházy Péternek azt az éJlí- tását, hogy a nemzet Irodalmi műveinek érettségét nem a legjobb alkotóinak tevékenysége alapján kell meghatározni, mert ez bizony csalóka is lehet... Attól, ha egy nemzetnek egy, esetleg két kitűnő írója van egy korban, még semmit sem bizonyít. Sokkal fontosabb az, hogy az ún- második „élvonalba“ szorult Írók milyen teljesítményt nyújtanak. Éppen e második élvonal szerzői a szélesebb olvasóközönség üdvöskéi. Igazából ők a kultúra hordozói, miközben a legeslegjobbak afféle előhírnökei a gondolkozás (és közpon- dolkozás) megváltozásának.

Bármennyire fájó, EuboS Jurík most megjelent novelléskötetének anyagát sem tudom a legjelentősebb szlovák Irodalmi alkotások közé sorolni. Ugyanis a valamirevaló Irodalmi mű már magában viseli alkotójának egyéniségét, egyediségét. Egy Igazán Jó irodalmi mű gondolati, szerkezeti és nyelvi szempontból szuverén. Egy Jó mű — valahogy — mindig az adott kor terméke. Jurík novellái túlzottan bagyománytisztelők. At írások IroUTCA

úalml értéke nagyon szegényes. A novellák unalmas és homogén leírásokból, semmitmondó dialógusokból állnak. A gondolatiság hiánya szembetűnő, de szembetűnő a szerző szűkös látóköre Is, amely nem engedi hogy az adott témák lehetőségeit kibontsa, a kitűzött célt elérje. Célja — pediglen — lenne! Hiszen a novellafüzér történetei tálcán kínálhatnák a „remekműgyártást“. Jurík novelláinak cselekménye a szlovák főváros egyik régebbi városnegyedében játszódik. A Mező utcában és annak környékén. Az ott élők világát mutatná be, mint ahogyan Bohumil Hrabal novelláiban emlékezett meg a prágai óvárosi világról, vagy ahogyan Fejes Endre megírta Budapest ezerszer áldott és átkozott nyolcadik kerületét. A lehetőség tehát önmagában szívet melengető, de mit ér ez ezüst, ha kiderül róla, hogy hamis? Az íráshoz jóval több kell, mint mesterségbeli tudás. Érzékeny meglátás és bölcsesség nélkül nem lehet Irodalmat művelni, Juríkból pedig ez hiányzik.

A témái Így sikkadnak el. A t«niet6őr az András-temetőben elföldell az utolsó halottat. Ez is éppolyan temetés, mint a többi, 81 la éppen olyan névtelen nap.

mint a többi. A nevelláből ezt tudjuk meg.

Az öregember talán a nyugdija mellett dolgozni jár a fővárosi közlekedési vállalathoz, éppen fizetésnap van. Ezt a napot írja le Jurík, azzal végzi írását, hogy a melósok a kocsmában a söröskorsóknál kötnek ki.

A címadó novella postása a Mező utcában lakóknak hordja ki a küldeményeket, de afféle Juríkl postás, mert fölöttébb gyanús az olvasó számára az, ami minden novellában Jelen van: postásunk ugyan évtizedek óta dolgozik, de mintha egynapi újságcikkből Ismerné a világot, a szükebb területet. Mindig csakis a külsőségeket látja és érzékeli. Egyetlen vll- lanatra sem válik Igazi emberré, aki megsejthetné esetleg a Mező utcai családok féltve őrzött titkait, örömöket és a szenvedéseket, azokat a váratlan fordulatokat, amelyek nélkül nincsen emberi élet.

Az Első Szerelmem című novellában pedig Jurík szokványos világlátása már-már fájón kiütközik. Mintha a novella hőse emberkánt éppúgy „kiégett“ szereplő volna, mint a könyv írója. Én dolgoztam kétkezi munkásként a szlovák főváros elnyűtt városnegyedeiben, csaknem másfél évtizeden ét látogattam sorra a régi bérházak csalédjalt, de azokat az emberi arcokat, azokat az emberi párbeszédeket, azokat az Igazi, nem mindennapi hangulatokat, Igazságokat és Igazságtalanságokat, amelyeket tapasztaltam, Jurík novelláiban nem leltem meg. SaJnálomI Sajnálhatjuk mindannyian.

Vajkat Mikiéi----------------^----------____J

t