Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-26 / 17. szám

HOGYAN KMK íl A AÍNDd!?

'(Folytatás a 3. oldalról)

lőjük, Jánoska tanár, aki már nyugdíjas, hosszú Ideig az Is-ko- la tanára volt, így el tudja nekik magyarázni a tananyagot. Mindezt a harmadik és negyedik évfolyam diákjai mondták el, név szerint Vígh Péter, Filip Ottó, Urbán Arpád, Bari Péter és Éder György. Elmondták azt is, hogy nincs olyan rendezvény a diákotthonban, amelyre szívesen mennének, amely tetszene nekik. Viszont jó nevelőik vannak, és ha szépen megkérik őket, akkor a klmenőidőn kívül is elengedik őket a városba, s aki a hétvégére itt marad, az is kimehet, csak tudjanak arról, hogy hol van, és időben visszaérjen.

A vezetés érvei

Setény Lajossal, a diákotthon Igazgatójával és Alžbeta Sedová főnevelőnőveJ egy késő esti órában ülünk le beszélgetni. Az igazgató csak egy éve vette át ezt a tisztséget, azelőtt tizenhat évig az építészeti tanára volt.

— Eddigi tevéVícnységem egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy sikarült a diákotthon számára megszereznünk ezt a harmadik épületeit, amely azelőtt az építészeti szakmunkás- képző diákottho>na volt. A dolog nem ment könnyen, pedig az említett szakmunkásképző Időközben új Iskolaépületbe, diákjai új kollégiumba költöztek. De nem akartak lemondani az épületről, és én a kerületi lap, a Smer szerkesztőségét kértem n*eg, hogy segítsen. Március elején kaptuk meg az épületre a gazdasági szerződést, így már ténylegesen is a miénk. Azt szeretném, ha a város valamennyl középiskolájának diákjai ebbe a három épületbe költöznének, hogy Itt egy diákcentrum alakuljon ki. Ehhez azonban még sok minden szükséges. Maga az épület, a C blokk erős javításra szorul. E munka egy részét már elvégeztük. Mindenekelőtt a meleg vizet kellett bevezetnünk. Szeretnénk kicserélni a világítást, a bútorokat, a szőnyegeket.

— Az Itt lakó diákok, panaszkodnak, hogy bár rosszabb körülmények között laknak, mint a másik két épületben levők, mégis ugyanannyit fizetnek a szobáért — vetem közbe.

— Én nem látok okot arra< hogy kevesebbet fizessenek. Zuhanyozni akkor is tudtak, amikor itt nem volt meleg víz, hl- S7.en átjárhattak a másik épületbe. A szobáért egyébként is csak havi negyven koronát fizetnek, mert a havi 350 koronás díj többi része a kosztra megy.

A diákotthon 1967—69-ben é- pült. A cél az volt, hogy a városnak ezen a részén egy nagy diákközpontot hoznak létre, iskolákkal, sportpályákkal, művelődési házzal. A sportpályák és a tornatermek megvannak, de szórakozni, kulturális rendezvényeket tartani csak az ebédlőben lehet, mert azt egész hatalmas diákotthonnak nincs egyetlen klubhelyisége sem. A Losoncon megrendezett ejtőernyős világ- bajnokság előtt, 1982-ben alaposan felújították az A és a B épületet, de a klubra akkor sem gondoltak. A diákotthon egyébként — mint a középiskolák' is — a kerületi nemzeti bizottság irányítása alá tartozik, és az évi költségvetése 2 millió korona. A fölöttes szerv a pluszkiadásokat is fedezni tudja, így tehát építhetnének is, csak az a baj, hogy nincs hová, mert ezen a területen már nem fér el további épület. A város másik végébe meg nem építhetnek. Van-e megoldás?

— Szerintem van — válaszolja az igazgató. — Itt, közvetlenül a C blokk mellett áll egy

másik épület, amely még mindig a szakmunkásképző tulajdona, s melybeti telente diákjaiknak elméleti oktatást tartanak, holott nekik erre van egy komplett új Ô- pületüik. ahol ezt az oktatást módjukban volna megszervezni. Szerettem volna ezt Is megszerezni, de eddig nem sikerült. Pedig ml nagyon Jól ki tudnánk használnll Egyrészt arra, hogy ott rajztermeket rendeznénk be az építészeti szakközépiskolásoknak, másrészt meg klubot.

— Nemrég az itt lakó, nevelő- nőnek készülő diáklányokkal beszélgettem. Megtudtam, hogy meglehetősen szigorú a napirendjük.

— Pedig olyan szabadságot, a- milyet ők élveznek. Itt nem élvez senki. Szinte már kollégának számítjuk őket. Azért költözhettek a C blokkba, amelyben egyébként fiúk laknak, mert megbíztunk bennük — mondja Alžbeta Sedová.

— Igen, de én mégis úgy érzem, hogy az ő életük meg az Internátusbán lakó többi diáké is túlszervezett, korlátok közé van szorítva. Tudom, hogy nagy felelősség ennyi fiatalra vigyázni, hogy ezeket a szabályokat nem önök találták ki, hanem a felettes Iskolaügyi szervek, de az biztos, hogy még egy középiskolásnak sem lenne szabad megparancsolni, hogy a napnak melyik szakában sportoljon, mikor tanuljon, vagy szórakozzon. Ml erről az önök véleménye?

— Aki máskor akar tanulni, beoszthatja az idejét úgy, hogy erre módot találjon. Ez csak egy

Egy harmadik emeleti ablakban — Fekete Diana és Tóth Valéria

Délutáni szobafogság. Kinn pedig szépen süt a napi — Kremmer Judit (baloldalt) és Mészáros Szilvia

példa, egyébként úgy gondolom, hogy fölösleges korlátozó Intézkedésekkel valóban nem szabád terhelni a diákokat. Ilyen volt például az, hogy azelőtt minden este tíz és fél tizenegy között központilag kikapcsolták az áramol* az egész diákotthonban, hogy a diákok aludjanak, ne rosszalkodjanak. Én viszont ezt az Intézkedést képtelenségnek tartom, hogy egy diákotthonban ne legyen éjszaka villany. És ml van például akkor, ha tűz üt ki az épületben? — érvel az Igazgató.

— Szerintem semmi esetre sem lehet nagyobb a tolerancia, mint amilyen van — veszi át a szót a fönevelőnő. — Tapasztalataim azt mutatják, hogy az nem vezet jóra. Egyébként a diáko>k egy szempontból több szabadságot követelnek maguknak, más szempontból azt mondják, hogy nincs idejük. ,

— Hogy ha a gyerekeknek jó Időben kedvük van kimenni focizni, akkor menjenek, Sa rendesen viselkednek. De nem biztos, hogy aki azt mondja, sportolni megy, valóban azt csinálja — fejezi bíe Setény Lajos.

— A fiúknak és a lányoknak van-e lehetőségük arra, hogy közösen szórakozzanak, beszélgessenek? Több lánynak, aki itt lakik, már udvarlója van. Miért nem lehetséges, hogy látogatóként fogadhassák őket, akár egy korlátozott látogatási időben Is?

— Ennek az a legfőbb akadálya — véli az Igazgató —, hogy a szobák nagyon kicsik, oda látogatók már nem férnének be. Az viszont Igaz, hogy klubhelyiségünk nincs, ahol beszélgetheib nének, vagy együtt tanulhatijá- nak a lányok és a fiúk, így marad a kimenő Ideje vagy a hétvége. Reméljük, ha megkapjuk aa említett épületet, akkor a klub- helyiségben erre Is lehetőséget tudunk teremteni.

Sok mindenről szó esett még ezen a beszélgetésen, s a diákotthon vezetői mindenre tudtak valamilyen racionális, az ő szempontjukból érthető érvet felhozni. Felelősségüket, természetesen, el kell ismernünk. Azzal azonban már nem tudok egyetérteni, hogy társadalmunk a felnövekvő új generációkat ilyen túlszabályozott, agyonirányított életbe kényszerítse, így is elnyomvá bennük as egyébként is nehezen bontakozható alkotói készséget. Ez, persze, nem csak a losonci diákotthon gondja. Mármint az, hogy a szigorú, bürokratikus szabályok nem adnak lehetőséget az önmegvalósításra, ellenben a további önkényes helyi korlátozó intézkedésekre igen. Hogy a diákok erről nem merik vagy nem mondhatják el a véleményüket, szintén nem csak a losonci diákotthon specialitása, sőt nem is csak az oktatásügyé! Pedig ha egészséges lelkületű, önálló gondolkodású ifjúságot akarunk — s mit is akarhatnánk mást? —, akkor e helyzeten ezen a téren (is) változtatni kell! KLINKO ROBERT

(A szerző felvételei)

Szálkák, fricskák, cikornyák

Megszólításaink, óh!

A készruhaüzletben nézelődtem, amikor a következő párbeszéd fültanúja voltam;

— Asszonyom, tessék nekem megmutatni, hogy hol találom meg a százhatvanas nadrágokat! — kérte az elárusltönöt egy fiatalasszony.

— Nagyon szívesen, de megjegyzem nem vagyok aászonyl

Elgondolkoztam. Mennyi apró-cseprő baj származik a megszólllásokból. Hogyan Is kellett volna megszólítani a harminc év körüli elárusltónőt? Mert a kisasszonyt, úgy érzem, nem illett megkockáztatatnla látva jól megtermett alkatát.

Tatán hölgyem? Ez Is furcsa, ha nő szólítja így az elárusltónót.

Vagy netán az errefelé elterjedt „panyl- ka“ lett volna a helyes forma? Azt tudom, hogy az utóbbi semmi esetre sem. De hát akkor hogyan kellett volna szólítani a kiszolgálót? — szaladt át az agyamon, amikor egy katonára figyeltem fel, amint a farmerdzsekiket mustrálgatja tanácstalanul, sete-sután, mint aki nem szokott hozzá a vásárláshoz.

Cgy látszik, határozatlanságát az előbb említett eiadónó Is észrevette, mert a fiúhoz lépett, és kedvesen megkérdezte, hogy miben lehet a segítségére.

— Néni, én ezt a dzsekit szeretném felpróbálni — mondta a katona.

Az elárusltónöre pillantottam, és láttam, vörös lett, mint a paprika. Úgy látszik, a nénizéshez még kevésbé szokott hozzá, mint az asszonyomozáshoz...

Takács Izabella

Cím nélkül

Megvallom, a még oly egyszerű és profán dolgok Is elmélkedésre kényszerítenek, ha „szorul a nyakanf kö'rül a hurok“.

Az ember gyakran az egyszerű, a természetes dolgokat boncolgatja, hogy az „egészt“ mogérthesse, vagy csak megközelítse, hiszen a megismerés maga a beteljesületlen. Nemrégiben a „rendet“ próbáltam értelmez.- nl, kezdve valamiféle ősrendtől a mai, társadalmi rendig. Ezt a szisztematizált valamit akartam megfogni; ennek az egésznek eredetét, hogy megérthessem azt a logikát, amely idáig ívelte a mozzanatokat. Kezdetben az Ilyen véletlenekre hivatkoztam: őseink a Véletleneknek köszönhetik, hogy „felfedezték a sült húst, mivel akadt közöttük mindig egy ügyefogyott, aki valamit mádképp csinált, vagy valamit kiejtett a kezéből.

Csakhogy nem foghatom ezt rá arra a leheletfinom szövődményre, arra a hálózatra, amely mostanra értékmérő, viszonyító egységgé emeltetett. Máig fontolgatom a sbk ,.mltcrténikhalmazt“, amikor Is gondolatban egy merőben más konstellációt létrehozandó letérek erről a görbéről — vagy tekintse bárki tetszése szerint, aminek akarja, melynek olyannyira jellemzője kell, hogy legyen a tudatosság. Nos, e lehetőségek bárminő megjelenési formájának együttes jellemzője a rend. Valamiféle rend.

Az elméletek világából a valóságba csöppenve méricskélem a dolgokat, s Így óhatatlanul a mesék világából Jói ismert abszolút jó végletéből tekintve kissé másként hat minden.

Az az elméletem, hogy semmi sem Igaz, bizonyára majd az eretnekség árnyékát veti rám, de mivel meggyőződésem: jogállamban nézeteiért senkit sem vetnek máglyára, Íme én is közklnccsá teszem.

Márocs Mária

Igazi cikornya?

„Hová mégy, én Is Jövök, várj bombázó“ ... — jut eszembe az R-Go együttes régebi .slágerének refrénje, amint a különböző hírügynökségek jelentéseit olvasom, hallgatom. Robbanás Osti nad Labemben és a pesti metrón, bombariadó a prágaln, Ismeretlen s azóta már Ismert telefonálók Deéínben, rémlsztgetők a Balt-Orient ex- presszen, Szlovákia és Magyarország fővárosában egyaránt, Közép-Kelet Európában elharapódzott egy olyan kór (tünet?), amelyet ezelőtt jobbára csak a külföldi jelentésekből Ismerhettünk, a bombázás. Nagyon egyszerű a magyarázat. Kell hozzá egy nyilvános telefonfülke, a rendőrség hivőszáma, s bejelenteni, itt és Itt, ekkor és ekkor bomba fog robbanni, ha ... Nálunk azonban nincs ultimátum, nincs ha, s legtöbbször bomba sincs, vaklárma az egész. Az emberek többsége értetlenül veszi tudomásul az eseményeket, ml Is történik Itt valójában. Gyermekded neoterrorlzmus, dlákcslny, Jópofa átejtés, komplexus, hóbort, netán a peresztrojka természetes velejárója lenne mindez? Keserű szájízzel egyezünk ki abban: cikornya.

(dék)

Rukkoltak

Április első vasárnapja. A személyvonat kifut a pályaudvarról. Integetés, kiabálás. Szokatlanul sok az utas. Minden állomáson csődület. Eleinte fel sem tűnik, hogy az űtltársak többsége pelyhes állű legényke. Az első nagyobb állomáson a vonat pár percig vesztegel. Sokan ácsorognak, lármáznak körülötte. Induláskor egy asszony

Iramodik sírva utánuk — mások Is nekilódulnak. Füttyszó. Héél Hóól Üvöltés.

A kö.vetkezö kisvárosban már a rend őrei korlát mögé parancsolják a regrutákat búcsúztató tömeget. Csoportos fütty. Héja-héja hói kiáltás. Indul a vonát. „Marili, íírj!“ — s elmennek a legények.

Sokan a járási székhelyig kísérték az újoncokat, de a felszálló, búcsúzkodó regruták száma itt is sok, a vonat túlzsúfolt marad. Az állomási szesztilalom ellenére néhányan alaposan felöntötték a garatra. „KI a J6?“ „Pepe!“ „KI a szép?“ „Pepe!“ „KI a hős?“ „Pepe! — Lenyűgöző „elő.^ adás. Főszereplók a mámoros Pepe és húszfős baráti társasága. Mosolygó, pityergő lányok, Ijedt arcú anyák, komoly apák, nagyapák. Még néhány kórus, s indul a „fekete •vonat“. Az erőltetett vidámság lassan le- hervad az arcokról. A virtus klhunyóban.

„Ez nem lehet Igazi Megyünk!“... Roky- canyba, DéCínbe, Kamenicére, Karlové Va- ryba.,. „Jó nektek, tl már ketten vagy- tokl“ „Csak el ne szakadjunk egymástól!“ Kár, hogy nincs kéznél magnó. „Igyál sörtl“ „Köszl, a vizet többre becsülöm az itteni söröknél.“ „No, ahova mész, ott majd valóban Jobbat kapszl“ Tervek, aggodalmak... „Én rendszeresen fogok edzeni.“ „Én még reggeli tornára se megyek, ha nem kötelezői“ „Legalább nem fogok any- nyít piálni!“ „Ugyan, megiszod még a sós- borszeszt, meg a kenyéren átszűrt ablaktisztítót Is!“ „Én nem is a tisztektől, hanem az öregbakáktól féleki“

Már látszanak a főváros fényei. „Mához egy hétre már nem leszek Ittvalahogy halkan szól a nótái Leszállás. „Nos, akkor tegyük, amit a világ vár tőlünkl“

Elmennek a legények. Nagy útra.

Térjenek vissza erőben, egészségben — békébenl

Rozbroy Éva

» ♦

/