Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-26 / 17. szám
Vállalkozunk Házhoz jön Tény és való, szolgáltatóvállalataink különösképpen, nem kényeztetnek el .bennünket sem szolgáltatásaik színvonalával, sem azok választékával, a pontosságról, minőségről és az árakról már nem is beszélve. Eddig úgy gondoltam, mindezt csak mi rászorulók érezzük és harsogjuk mostanság egyre gyakrabban és nyomatékosabban, de egy napon a Rima-parti járási székhelyen az egyik lakatlannak vélt családi ház előtt egy üvegtáblákkal foglalatoskodó fiatalemberre lettem figyelmes. Juhász Tiborról már régebben tudtam, hogy ő a „mozgó“ üveges, a járási szolgáltatóvállalat fiatal ügyes kezű szakembere, csak azt nem, élve g lehetőségekkel, új vállalkozásba kezdett — Eleinte sok mindent hallottam. Nemcsak azt, hogy az emberek, főleg a falvakon, szitkozódnak, mert messzire kell cipelniük az ablakokat, ajtókat, és ha becipelik is, hetekig, sőt hónapokig várnak míg kiválthatják, és utána gondoskodniuk kell a Holmi hazaszállításáról. Mint a rimaszombatinak, nekem Is, mint másoknak, bántja a szemem a város főterén levő üvegesbolt, u- gyanls raktár híján a járdán tárolják az üvegtáblákat. Ez egyrészt ízléstelen, másrészt közveszélyes, ráadásul a bolt még ráfizetéses Is. De a vállalatunknál uralkodó nyitást és az egyéni v^állalkozások támogatását látva tavaly októberben úgy döntöttem, bérleti szerződést kötök üvegezésre. Háromhavi próbaidő után erre sor is került. — Közben gyökeres változás Is az üveges bekövetkezett, mert az január elsejétől állami vállalattá lett. Műhelyedet látva, amely elég szegényesen van felszerelve, úgy tűnik, még nem jutott el Idáig a változások, az új elképzelések fuvallata. Mennyire befolyáso'l ez munkádban? — Ebben nem annyira a vállalatom a ludas, mint a városi nemzeti bizottság. Ez az egész épület már a ml tulajdonúnk, de itt lakik még egy idős házaspár. A városi nemzeti bizottság már jó ideje csak ígéri nekik a lakást. Mihelyt elköltöznek, gyors ütemben hozzáfog a vállalat az átépítéshez. Nekem itt lesz a lakásom is, és a főtéri üzletet is ki^relem, és Ide költöztetem májd, mihelyt a feltételek kialakulnak'. Színvonalasabb munkát szeretnék végezni városunkban, illetve az egész járásban. A vállalattól ehhez minden támogatást megkapok. Ami pedig a Jelenlegi munkakörülményeket llleü, nem Jók, de társammal így is Igyekszünk a maximumot nyújtani. A szerződésben vállalt 15 százalék hasznot minden hónapban hiánytalanul leteszem a vállalat asztalára, és mivel ml is jól keresünk, ez az összeg sem elenyésző. A szegényes műszaki felszereltség csak egyike a fékező tényezőknek, a másik az alap nyersanyag hiánya, illetve annak problematikus beszerzése. — Ennek ellenére te is, a vállalat is és az ügyfelek is elégedettek. Sokkal nyereségesebbek vagytok, mint a vállalat üzletei. Mi ennek a titka? — Az egyik az, hogy jó munkatársat választottam. Az első gyenge szakembernek bizonyult, a másik Iszákossága miatt volt laza munkaerkőlcsű, úgyhogy tíiost az öcsémet vettem magam mellé, aki ugyan szobafestő és 30 kilométerről ingázik ide,, de megbízható és szorgalmas ebben a szakmában is. A másik ok a kötetlen munkaidő. Mi néha déV után, este, sőt szombaton is kiszállunk a helyszínre, ha a helyzet úgy kívánja. És ami szintén nyereségessé tesz, az az anyag- takarékosság. Én a hulladékot is felhasználom, valóban csak az apró darabkák, kerülnek a kukába. Ez egyébként egy további gond, mert nem tudjuk hol tárolni az üveghulladékot. Ráadásul én a nehézségek ellenére sem maradok, mert nem maradhatok üveg nélkül, úgy, mint olykor az üzlet. Személyesen szerzem be. Más lapra tartozik, hogy ez nekem mennyibe kerül, de még így is megéri! Polgári László (A szerző felvétele) „Minden a legnagyobb zűrben“ Füstbe ment riport — Sokkal JoOd riportokat kívánok a szerkesztő elvtársnak — búcsúzik tőlem a falusi pártszervezet elnöke, miután csalódottságomat tudomásul vette. Március húszadika délutánján pártonkívUliként Is részt vehettem egy olyan rendhagyó pártgyülésen, amely arra lett volna hivatott, hogy tisztázza a falu vezetőit ért súlyos vádakat (rágalmakat?), határozott állást foglaljon, amely egyféle objektív kiindulópontul szolgálna az újságírónak. Ehelyett tnkább a „vádlottak“ szónokoltak, a tagok — egyetlen ember kivételével — a kínos unszolások hatására semmitmondó megnyilatkozásokkal „járultak hozzá“ az ügy tisztázásához. Történt, ami történt, nincs kiút, mondta egy régi párttag, s a pesszimista tásulfság újabb diadalát ülte. A járási kiküldött még a gyűlés vége- előtt távozott, mivel 6 nem szeretett volna ez ügyben állást foglalni. Nem csoda, ha a sör mellett hangoztatott „biztos Igazságokból“ a gyűlésre legerősebb érvként annyi maradt: nem zörög a haraszt... Született ugyan- helyi párthatározat a vádak-rágalmak törvényes kivizsgálására, a falu vezetése — láthatóan — mégis fellélegezhetett, konkrét személyük a sajtó nyilvánosságától megmenekült. Pedig — szintén láthatóan — tartottak ettől. A helyi nyilvánosság és őszinteség tehát továbbra Is megmarad a pletyka szintjén, a lakosság többsége megelégszik a híreszteléssel, s ez alól csupán azok képeznek kivételt, akiket egzisztenciájukban érintett a vezetők egy-egy —- a híresztelés szerint önkényes — döntése. Az Ilyenek keresik a módját, hogy a pletyka szintjét meghaladva, de jó adag bosszúvágytól Is fűtve, orvoslást találjanak közös bajaikra, s ezáltal a megbénult közéletet Is elmozdítsák a holtpontról. Egy-egy közösség hangulatát a társadalmi, gazdasági viszonyokon túlmenően nem kis mértékben befolyásolja, hogyan Intézik ügyeiket, kik hozzák a döntéseket, s való-ban az ö érdekükben történik-e mindez A kérdéses faluban — a kivizsgálás eredményétől függetlenül — tarthatatlan állapotok uralkodnak, a lakosság közélete és közérzete egyaránt leromlott, elveszítették bizalmukat a helvl vezetőkkel szemben, akiknek erkölcsi • megbecsülése minimális lett. A lakosság — az utca hangja szerint — az „érdekében" hozott, gyakran egy vagy két személyre korlátozódott döntéshozatalokról rosszul tájékoztatott. Előfordul, hogy a döntéshozóik döntéseikkel nem a falu ugyéti hanem a fölfelé kiépített — egzisztenciális szempontból sem elhanyagolható — személyes kapcsolatok megerősítését szolgálják. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogyha a vezető műveletlen, gyenge képességű ember, akkor tudatos szelekció folytán nehezen marad meg környezetében egy nála jobb képességű, de főleg egy önállón Is gondolkodni képes egyén. Ilyen körülmények közöitt aztán a vezetők esetleg jó döntéseit Is bizalmatlanság fogadja, s a falu közönyös marad saját közössége sorsa iránt. Szentháromságot, triumvirátust emlegetnek a faluban, utalva a vezetés monopolszerüségére. Aztán az újságíró vizsgálódása során kiderül, hogy a szentháromság tagjai között Is személyes ellentétek, nézetkülönbségek dúlnak, s csupán a pozíciójukból származó érdekek tömörítik ókét laza szövetségbe. ' ~ Ha az egyik elbukik, rántja magával a többit is — jegyzi meg találóan egy Idősebb falusi férfi, aki főleg a tanács munkájával, s a hnb titkárának személyével (Itt ez fizetett funkció) elégedetlen, akinek — szerinte ~ az a legnagyobb bűne, hogy olyan funkciót vállalt magára, amely meghaladja képességeit, s ezzel súlyos erkölcsi károkat okozott a lakosság tudatában. Ennek Is köszönhető a faluban tapasztalható nagy arányú társadalmi passzivitás. (A titkár több mint tizenöt éve tölti be ezt a posztét.) — A falu már torkig van' velük, az egoizmusukkal, a nemtörődömségükkel, a kétes húzásaikkal — szólal meg a helyi nyilvánosság egy másik hangja, konkrét vádakat sorakoztatnak fel, de bizonyítani még soha nem sikerült semmit. Névtelen és névvel ellátott, vádiratnak Is beillő levelek járták már meg- kUlönbözö szintű hivatalos szerveink íróasztalait, vizsgálatok folytak, amelyek mind a vezetők ártatlanságát bizonyítják. Ezek szerint szó sincs korrupcióról, szocialista vagyon eltnlaj- donltásáról, hatalommal való visszaélésről. A „fövádlott“, a titkár személy* elleni támadásnak vesz minden «gyéé ellentétes szándékú észrevételt, tudni véli, kik a rosszakarói, s azt Is, miért ellenségei. De nyilvánosan ö sem mer (akar?) velük vitába bocsátkozni, csak a hátuk mögött nevezi őket „köcsmatöltelékeknek “. A Járási nemzeti bizottság elnöke az üggyel kapcsolatban szóvá teszi, hogy bizony nincs minden rendben ebben a faluban, s az alatt a rövid Idö alatt, amióta funkcióban van, nem vett észre semmi olyasmit, hogy a jnb takargatná a titkár kétes ügyelt. Tény, hogy hiányzik ott egy olyan egyéniség, aki rendet teremtene, de hatalommal való visszaélésről nincs tudomása. Ha lenne, nyíltan, kompromisszumok nélkül Intézkedne! Megjegyzem csak, hogy az elnök környezete szerint ez utóbbi kijelentésben biztos lehetek. Nyílt vádak, esetleges rágalmak, pletyka ízű híresztelések, revanš szagú leleplezési szándékok, áldemokrata hivatalnokok és idegen hangulatot árasztó hivatali szobák útvesztőjében nehéz az újságírónak állást foglalnia. De véleménye lehet, mint ahogy aggodalmai vannak Is. Ez ebben az esetben kevés, kézzelfogható bizonyítékok híjában a riport megmaradt szándéknak, füstbe ment. De nem az elmaradt riport aggasztja az újságírót, sokkal Inkább az, hogy egy Ilyen megromlott viszonyok között élő faluközösség véleménye szerint nem lehet működőlfépes. S ha nem az, közbe kellene avatkoznia mindazoknak, akik felelősek' a párt- és állami politika megvalósításáért, amely egyre nagyobb hangsúllyal szorgalmazza a kisközösségek kezdeményezését, alkotói készségének kl- bonitakoztatását, s a demokrácia hordozóiként tartja azokat számon. Az újságíró előtt világos, hogy el kell Jönnie egy olyan Időnek, amely a társadalmi felelősséget nem érző, korlátlan társaságok érdekharcainak megálljt parancsol, s amelyekben olyan hatalmi viszonyok alakulnak ki, amelyek eleve lehetetlenné teszik a büntetlen visszaélést, sőt, magát a visszaélést Is. Azt Is tudja, hogy ez egyik napról a másikra nem megy, de felgyorsulhat a nagyobb nyilvánosság, a társadalmi ellenőrzés kiterjesztése következtében. Ahhoz viszont kevés kikiabálnl ezt-azt a széltől zörgő harasztok alól... 9. Kurici Józsst Hogyan képzeljük el a rendet!? Mi tagadás, egy olyan diákotthon, amelyben kBrülbelfil száz diáklány lakik, hatalmas vonzerő a környékbeli ifjak számára. Az volna a természetellenes, hogy ha nem lófrálnának ott lánytársaságra vágyakozó fíúcsoportok az ablakok alatt vagy az internátus udvarán. Az is igaz, hogy az emberfia középiskolás korában érdeklődik leginkább a másik nem iránt. Ez a párkeresés ideje, s egyben az. ember életének a legbohóbb, legféktel** nebb időszaka. Nincs is könnyű dolga annak, aki egy ilyen internátusbán (ahol a hatszáz lány mellett még vagy száz fiú is la* kik) rendet akar tartani! Nehéz mértéket találni szigorúság és engedékenység között itt, ebben a losonci (Lučenec) diákotthonban is, amelyben a város több középiskolájának diákjai kaptak szállást. Például az építészeti, a pedagógiai, a közgazdasági és az egészségügyi szakközépiskolások. Nehéz mértéket találni, s e kérdésben a losonci internátusbán lakú diákoknak és a diákotthon vezetőinek sem egyezik a ják: ők nem így képzelik el a van... Mi már nagyok vagyunk... Egyik ismerősöm, akivel elsős korában otthagyatták az egyetemet, egy kisváros szakosító iskolájába került. Sokat panaszkodott, mert nem tudta megszokni az ottani internátusi rendet: a kimenőket, a kötelező tanulást... Felnőtt emberként ugyanazok az e- lűírások vonatkoztak rá, mint egy elsős középiskolásra. A losonci pedagógiai szakközépiskolának is van egy magyar tannyelvű szakosító osztálya, a- melyben olyan diákO'k — egy kivételével lányok — készülnek a nevelői pályára, akik már leérettségiztek valamelyik gimnáziumban, netán közben egy-két évet dolgoztak is. Sokan közülük a már említett diákotthonban laknák. És hogy érzik ott magukat? Erről beszélgettem velük. — Érettségi után egy évig dolgoztam, azután jöttem ebbe az iskolába — mondja a pozbai Tóth Valéria. — Az első hónapban albérletben laktam, ami e- gyébként most már tilos, mert így a diákok mindenféle rosszat csinálhatnak, esténként például még kávéháziba is elmennek. Azért laktam albérletben, mert itt nem kaptam helyet. Azután beköltöztünk ide, szobatársaimmal egész éjfélig takarítottunk, mert olyan nagy volt a rendetlenség. A következő vasárnap a vőlegényem és ismerőseim hoztak ide Losoncra kocsival. A szobában nem lehet látogatókat fogadni, ezert lementem hozzájuk. Igaz, már elmúlt este kilenc óra, az előírások szerint a szobán lett volna a helyem. De hát... Egyszer csak láttam, hogy az éjszakai szolgálatos portásnő fut utánam. Erre ml beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk. Másnap jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről, rám fogták, hogy pizsamában kiszöktem a városba. — Az év elején megismertettél? bennünket az Itteni házirenddel — mondja a párkányi (Štúrovo) Kremmer Agl. — Télen délután négyig, a nyári Időszámításkor ötig maradhatunk a városban. Ezután be kell jönnünk a diákotthonba, vacsoráig a szobában ü- lünk. Hattól vacsora, héttől- kilencig kötelező tanulás, fél tízkor pedig takarodó. Az viszont igaz, hogy a főnevelőnő azt mondta: mivel mi már nagyok vagyunk és nincs Is ideje ve- lünk foglal'koznl, nem fogja el- lenőrlzinl, hogy tanulunk-e vagy sem. Ránk bízza. — Hogy ha az engedélyezett Idő után is kinn akarunk maradni, vagy ki akarunk men.nl a városba, írásos engedélyt kell kérnünk — fűzi hozzá Tóth Katalin. — Általában uszodába vagy mozilfa engednek el bennünket, de csak akkor, ha legalább hatan megyünk. — Mit csináltok a szobában akikor, amikor nem tanultok? — Beszélgetünk, olvasunk, hülyéskedünk — válaszolja Tóth Valéria. — Egyszer-kétszer az is előfordult már, hogy „dorbéz(V- tüQÄ“, am} annyit Jelent, hogy véleménye. A diákok azt mond- rendet. S lehet, hogy igazuk hatan-heten együtt énekeltünk á magnóval. — Azt se nagyon szeretik, ha' kimenő után az udvaron vagyuok, például ott röplabdázunk — mondja Balogh Stefánia, aki u- gyanarról a vidékről származik, mint Tóth Katalin. — A múltkor kinn röplabdáztunk az udvaron, arra jött a főnevelönő, s azt kérdezte, hogy van-e Időnk. Nem mondhattuk, hogy nincs, erre megkért, hogy szedjük össze s szemetet a diákotthon körül. — Ml a C blokkban sokkail rosszabb körülmények között lakunk, mint a másik két épületben lakó diákok. Ezt az épületet csak nemrég kapta meg a diákotthon Igazgatósága, az év elején, még meleg víz se volt, úgy kellett átjárnunk zuhanyozni a másik épületbe. Ott azonban általában sokan várakoztak, így legtöbbször a városi uszodába jártunk tisztálkodni. A szobák és a folyosók Is kopottabbak, piszkosabbak, mint a többi épületben, ml mégis ugyanannyit fizetünk, mint ők — panaszkodik a gútal (Kolárovo) Fekete Diana. — Ha a városba nem nagyon mehettek, milyen lehetőségeitek vannak a szórakozásra, művelődésre Itt, a diákotthonban? Szerveznek-e olyan műsorokat, amelyekre szívesen jártok? Kérdésemre a párkányi Lengyel Agl válaszol: _ — A diákotthonban szerveznél? különböző műsorokat, de olyan rendezvény, amelyre valóban szívesen járnánk, tulajdonképpen! nincs. Ráadásul annak ellenére, hogy elég sok magyar diák lakik itt, ebben a tanévben csak egy magyar- nyelvű rendezvény volt itt. Diszkók is vannak a diákotthonban, de a fiatalság kedvét szegte a főnevelőnőnek az a rendeleté, hogy farmerben nem szabad diszkóba menni. Ezáltal lényegesen ke\'esebben mentek el, A lányok tehát panaszkodnak, Nem csoda, hisz már valameny- nyien elmúltak tizennyolc évesek, s Igaz ugyan, hogy valamelyest nagyobb szabadságot élveznek, mint középiskolás diákotthoni társaik, de életüket mégis szigorú keretek, sokszor érthetetlen szabályok közé szorítják. Ráadásul a következő tanévtől már ők is azok lehetnek, mint mostani feletteseik: nevelőnők. A fiúk nem olyan elégedetlenek Ugyanebben az épületben kaptak szobát az építészeti Szakközépiskolás fiúk, közöttük a magyar tannyelvű osztályok diákjai is. Ök már kevésbé elégedetlenek, mint az iménti lányok, elismerik, hogy az Internátusbán rendnek kell lenni. „Csak“ az a baj, hogy nincs hol elkészíteni a szükséges műszaki rajzokat, mert nincsenek rajztáblák, és rossz a világítás. A diákotthonnak nincs könyvtára, az iskoláé meg nem működik, így nem tudnak utánanézni a szükséges tudnivalőknak. Még az a szerencse, hogy neve- JFolytatósa a 4. oldalon)]
