Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-19 / 16. szám
lárpátaljai tavasz Kárpátalja. A Szovjetunió leg- idôlnyugatibb vidéke, amelynek déli része a magyar nyelvterület legészakkeletlbb csücske. A vidék huszadik századi hányatott történelme során több államalakulathoz tartozott: 1919-ig Magyarországhoz, 1939-ig Csehszlovákiához, 1944-lg ismét Magyar- országhoz, majd 1945-től a Szovjetunióhoz. A hivatalosan Kárpá- tontúli területnek nevezett, közigazgatásilag az Ukrán SZSZK- hoz tartozó körzet lakosságának száma 1987 elején 1 203 000 volt. Ennek mintegy 76 százaléka ukrán nemzetiségű, de a területen Jelentős magyar népcsoport is él, lélekszámúkat 170—180 ezer főre becsülik. A kárpátaljai magyarság zöme falvakban él. a városok közül a területi székvárosnak, Ung- várnak, valamint Beregszásznak, Munkácsnak, Nagyszőlősnek és Técsőnek van számottevő magyar lakossága. Kárpátalja. Az itt élő magyarság egészen a közelmúltig csak Kárpátontüll területnek nevezhette szűkebb pátriáját, mint ahogy falvalnk, városaink magyar megnevezését sem használhatta sem a hivatalos érintkezésben, sem a sajtóban, sem az irodalmi művekben. A gorbacsovl peresztrojka azonban az itteni magyarok életébe is változásokat hozott. Ezek közül a legjelentősebb, hogy idén, február 26-án megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A közelmúltban kárpátaljai költők egy csoportja Járt Szlovákiában. Hosszú évtizedek után először kerülhetett sor ilyen találkozásra, első, de remélhetőleg nem utolsó alkalma volt ez a kárpátaljai és a csehszlovákiai magyarság közötti „hidverésnek“. A kárpátaljai változásokról beszélgettem a csoport két tagjával, Dupka György költővel, publicistával, aki a Kárpáti Kiadó szerkesztője, az ottani irodalmi élet egyik fő szervezője, a nemrég megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség — a KMKSZ — választott felelős titkára és Horváth Sándor költővel, újságíróval, aki pedig a Kárpáti Igaz Szó belpolitikai rovatának munkatársa. — Hogyan, milyen előzmények után alakult meg a Szövetség, a KMKSZ? — Engedtessék meg nekem, hogy egy rövid történelmi vlsz- szatekintéssel kezdjem — mondta Dupka György, —, mégpedig azzal a szomorú nappal, amelyről nálunk manapság sok szó esik, 1944. november 11-vel. Ezen a napon háromnapos helyreállf- tásl munkára hívták a magyar férfilakosságot, több mint 20 000 embert, s az elhurcoltak háromnegyedét családja már soha többé nem látta viszont. A sztálinizmus magyar áldozatai is megérdemelnének egy emlékművet. Ennek felállítását a KMKSZ-nek kell kiharcolnia, mint ahogy a tömeggyilkosságok körülményeinek tisztázása, a még élő szemtanúk visszaemlékezéseinek összegyűjtése is ránk vár; Sztálin halálával azután nemzetiségünk is téllélegezhetett, megalakultak Intézményeink: a Kárpáti Kiadó magyar szerkesztősége, a Kárpáti Igaz Szó. a rádió és a tévé magyar adása. A Hruscsov-korszak vége felé azonban megtorpant ez az üdvös fejlődés, a brezsnyevl pangás Időszakának elnemzetlenítő, •oroszosítő politikája pedig teljesen , visszavetette a Szovjetunióban élő, nemzetek fejlődését. Ez persze nemcsak a magyarokra vonatkozik, hanem például az ukránokra vagy a beloruszokra is. A Gorbacsov-éra az, amely meghozta a nemzetek újjáéledésének lehetőségét. Megalakult az ukrán Tarasz Sevcsonko Társaság. amely ösztönzést adott a kárpátaljai magyarság szellemi és nemzeti mozgalmainak 1«. A Sev- csenko Társaság - alakuló gyűlésén létrejött a magyar kezdeményező csoport, amely aztán megalakította a KMKSZ-t. — Melyek a Szövetség teiré- kenységének alapelvei, s milyen célokikai Indult a működése? A KMKSZ demokratikus, öntevékeny, tüg^otlen érdekvédelmi szövetség. Tiszteletben tartja a Szovjetunió alkotmányát, céljpaz Ukrán SZSZK. kárpátontüll területén élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődésének, oktatásának élősegítése, valamint az e célokkal' kapcsolatos érdekek védelme. A Szövetség ki*, nyilvánítja: a területén élő magyar kisebbség az egyetemes magyarság része, ebből kiindulva törekszik a kölcsönös kulturális kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére a magyarság többi részével. Most a legfontosabb dolgunk az alapszervezetek, a tag- bázis kiépítése. Az a tervünik, hogy miután elérjük a tízezres taglétszámot. Jelölteket Indítunk a tanácsi választásokon, részt kívánunk venni a politikai életben. — A Szövetség megalttlÉuláaa az utóbbi években a Sárpátaljai magyarság életének kétségtelen a legjelentősébb - eaeménye. Nem ez azonban az egyetlen pozitív változás... — Szerencsére nem — válaszolta Horváth Sándor. ^ Csak néhány példa: a KMKSZ alakuló gyűlésién határozatot hoztunk a helységnevek' magyar használatáról. Március 8-től részlegesen, 10- től pedig teljesen áttértünk arra a gyakorlatra, hogy a hivatalos érintkezésben, a sajtóban és az irodalmi alkotásokban a helységneveket magyarul használjuk, ö- römteli esemény volt a közelmúltban márcuis 15-ének szabad megünneplése. Azt is sikerült elérnünk, hogy a magyar középiskolákban érettségizett diákok hosszú szünet után újra magyar nyelven felvételizhessenek az ungvári állami egyetem valamennyi szakára. Alapiskoláinkban, ugyan még csak kísérletképpen, bevezették a magyar történelem oktatását magyarországi tankönyvekből. — Hogyan érintették ezek a változások az Irodalmi életet? Dupka György: — Természetesen az irodalmi és művészeti élet is zajlóbb, frissebb lett. A kár- pátaijal magyar írók, költők har- madik nemzedékének József Attila Irodalmi Stúdiója egy évvel ezelőtt átalakult József Attila A1-, kotóközösséggé, amely már nemcsak az Irodalmárokat, hanem a népben, nemzetben gondolkodó értelmiséget és művészeket is tömöríti. Eredménynek tekintem a Kárpáti Kiadó által Évgyűrűk címen megindított évkönyvet, a- mely folyólratszerűen Jelenik meg, s egyben a helyi magyarság művelődésének kistükre. Szükség lenne egy Irodalmi lapra, mert egyetlen központi lapunk a területi pártbizottság lapja, a Kárpáti Igaz Szó, természetszerűleg nem töltheti be ezrt a tisztet. A KMKSZ-nek persze még nagyon sok más tennivalója te van. Beszélgetőpartnereim szerint például még mindig elég Jelentős a magyarság - külföldre vándorlása, különösen az értelmiségé. Magyarországon például több mint 40 000 kárpátaljai él. Az újonnan alakult Szövetség, a kárpátaljai magyarok szellemi vezetői legfontosabb feladatuknak tartják megállítani ezt az elvándorlást, 3 hogy elérjék; nemzetiségiük végre találja meg honát a hazában. Klinlni Róbert A Parnasszus felé M. Csepécs Sxilvia, a Próbaút c(- mfi antológiában bemutatkozók között az egyetlen nő. 1965-ben született, Bartről (Brnty) származik. Jelenleg Párkányban (Štúrovo) él. A párkányi gimnázium elvégzése után egy ideig újságirisaal próbálkozott, majd nép- mfivelőként dolgozott. Kiadásra váró kötetének cfma: Történések küszöbén. 1. A Próbaút anyagának összeállítása éta eltelt pár év, s most a Történészek küszöbén állsz. — A Próbaútban megjeleiut verseimet nem vállalom Igazán, nem készültem rá. Mondták, hogy lesz, örültem neki, jópofa ötletnek tartottam, de akkor még minden olyan friss volt, főleg az ösztönösség Jellemzett. Most bizonyítanom kell, hogy az antológiában 'megjelent sok félresikerült versnél több van bennem. A va- lószfnflleg jövőre megjelnnó kötetemre az útkeresés, az árnyalatok kutatása Jellemző,' változatok a ■'létezésre. Egyáltalán nem programszerű, nem azért írok verseket, hogy elmondhassam: ezért és ezért szállók velük sfkra. Z. Most Ida kívánkozik egy abszurd kérdés: ha nem azért, akkor miért? — Ez is egy változat a létezésre. Van, aki fúr-tarag, nekem ezt kell csinálnom. A belső törvények, a mit és miért most körvonalazódik bennem. Nem tartom magam költőnek, hanem- versirőnak, figyelő embernek, aki vállalkozott a lehetetlenre, meghatározni helyét egy olyan világban, ahol egy határozott pontot nem lehet találni. Nagy-nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki kijelenthesse, ô tisztán lét, ö határozott. Ez csak ön- ámítás, mert a valóság egészen más. 3. Verseid, mint mondod, változatok a létezésre. Hogyan éled meg ezeket a változatokat? — Az emberek többsége ösztönösen fogja fel a létet, de nem Is biztos, hogy Jő, amikor már kimondhatja: reagálok. ^ a félelemnél tartok, nagyon rleszt a dolgok értelme, ez az út eleje. Ha az ember felnő, s tudatosan keresi azt az utat, amelyen ou- mega belső tereit tisztán látja, akkor már nem Is fél annyira. Nem tudok tgazáa Mnnl eemmlben, amiben hinni szeretnék. Letönöben lévő kategóriák, téglák, amelyek a mocsárból kandikálnak elő, s ml azokat tapossuk ... 4. Mire gondolsz konkrétan? — A felbomlott, összezavarodott értékítéletre. Odáig Jutottunk, hogy az emberek nem hisznek abban, ami alapvető morális értéknek számított, amiben még gyerekkorukban hittek. Még a saját magamnak felállított erkölcsi kategóriák sem érvényesülnek szűkebb környezetemben sem. Nem élűnk igazán. 5. Az a tény, hogy nőként írod a verseld, jelent-e egy sajátos megközelítési módot is? — A tudat alatt mindenképpen. A nők lírája érzékibb, nem annyira racionális, mint e férfiaké. En Is másképp olvasok egy nőt, sokai meghittebbnek tartom az írásokat. Különben is jobban szeretem a verseket olvasni, mint írni ■. Véleményed szerint ki a klHtó? — Mindenki költő, ugyanúgy, ahogy senki sem az. Költőiknek tarthatők azok, akik a nemzedékek számára kimondják a nagy Igazságokat Ezek azonban csak Ideiglenes Igazságok. Nem biztos, hogy azok a leignagyobb íróink, akiket kiválasztottunk, d^ valamilyen oknál fogva ők kerültek be a köztudátba. Kérdöses, hogy ki az, aki eldöntheti, ők a* legjobbak... 7. Például a kritikusok, a kritika. — A kritikusok ténykedését szubjektivitásuk befolyásolja. Bár vélhe- töleg rendelkeznek mesterségbeli tudással, nem kizárólagos Joguk egy- egy írást elbírálni. A kritikát sem tartom olyan fontosnak, hogy m meghatározó lenne további verselmM. Ennél sokkal szükségesebbnek tartom saját kritikai hozzáállásonrat. A kritika véleménynyUvánftás, a kritikus is önző, mint ahogy minden ember az. Az olvasónak kell felnőnie ahhoz, ogy a kritikus véleményét na szentbeszédként fogadja. 8. Politika-ajHiittika. Nilyan a te állótpotttod? — Mindenki bizonytalan. Egyik ol- daíon sincs az Igazság, harmadik oldal viszont nincs, mint ahogy nincs olyan politikai irányvonal sem, amelyet érdemesnek tarthatnék. Minden létező államforma diktatórikus. K- kezdödött egy demokratlzftlódásl folyamat, de ml van akkor, ha valakinek ez sem kell? A politikát az apolitikusságtól nehezen lehet szétválasztani, mert ez utóbbi is egyféle hozzáállás, szemlélet. Amikor valami nincs, jelentheti azt, hogy van. S. Nem vagy túlzottan optímiete beéllftottságú. — Mitől legyek optimista, hiszen nincs egy biztos hit, amire támaszkodhatnék?! Kinevelték a hitet belőlünk. Nem direkt módon, közvetve történt. A hit megszűnik, elhal, ha nincs, ami táplálja. Lehet, hogy- annak, amit Itt elmondtam, a valóságban pont a fordítottja l^z. Beszélgetett: O. Kovács Júiast Roncsol László* Nemzedékem útjain Nem mik pletykálni De vajon annak fogható-e föl a leírandó tény. Roncsol László most megjelent esszékötetének kézirata JÓ ideje „puhult“ mér a könyvkiadónkban, és történt ez nem Irodalmi (tehát irodalmon kívüli) okokból. Az efféle tényekről nem szabad megfeledkeznünk, leginkább akkor nem, ha még hiszünk és hinni akarunk az emberi etikában. Az efféle visszatartó, -húzó, fékező erőről azért sem teledkezhetttnk meg, mert ha kényeskedön visszatáncolunk, ha elegáns mozdulattal elflrhangozzuk a valóságot, az azért még valóság marad. Vétkesek közt cinkos az, aki szájét szóra nem bírja. Ha akarjuk, emlékezetünk képes a kegyes csalásra. De ne akarjuki Ne legyen ormótlan fal az alkotás és a nagyérdemű közönség közti Ne legyen ormótlan fal a még létező ős lélegző alkotó és az Igen tisztelt publikum közti A nyíltság korszakában csak remélni tudom, hogy a véleményemért nem Jár majd megrovás. Nem szabadna megfeledkeznünk egy nagyon fontos tényről: ha a költőnek nem jé a közérzete, aligha ír majd derűtől kicsattanó, úgymond „mlndemklnek tetsző“ verset... Ha rossz a közérzetünk, aligha születnek meg azok a derűs (optimista) alkotások, amelyekre Itt évtizedek éta várva várunk. Az Idő pozdorjéja, a zökkenők, a váratlanul érkező éramla- tok tesznek bennünket fölnfttté. Koncsol most megjelenő írásain is ott Időzik az Idő árnyéka. És ezt az árnyékot nem távolíthatja el semmiféle dörzspapír, nincs az a vegyszer, araellyol kl- moshatWc lennének a lejegyzett oldalak. Roncsai új könyvének írásai közt érzem, hogy ott honol, elhallgatottan mindaz, ami a fölnótt embert FÖLnőtt alkotóvá igenei. Életpályájának ívelését a mai napig befolyásolta a világtörténelem európai szelete, s a világpolitikai helyzet kelet-kösép- eurőpal irányzatának pillanatnyi Jé- vagy rosszhiszemű változata. Nem részletezem az esszéiré Koncsol László hányattatásait, hiszen a most megjelent könyvéből sok minden kiolvasható. Csak olvasni tudjon az ember fia! Mert az olvasás éppúgy kulturáltság kérdése, mint az írás. Koncsol frá- sárM pedig Jelentsük ki: Jő, hogy a hány- torgatott képzet „]uegkönyv«oedett*l Mert nemoMfi V sorsámf, Kuwm á mívoltával te • könyv pMdokánt szolgálluit: kis hazánkban, ahol oly keveeen tudnak vate- mifovaló esszéket ImL A szerző íráeait olvasva — szembetűnő a kulturált fogalmazás. Koncsol érzékeny teő. Íróként és ma- gánembeckiént te érzékeny, akárcsak nemzedéktársai, akiket szintúgy meghurcoltak az idó viharai; akik éppúgy áldozatául estek a kishitű, gáncsoskodó klikkeknek, a hiú ember! képzeletnek, mint ő. Ktmceol László új esszékötete egy gondolkodó kitűnő kftayve, jőHehet az írások közül — bizonyára mások is így vannak vele — egyik kevésbé, másik jobban a szívemhez nőtt. Örömmel olvastam a Tá- Jékoződásl pontok és az Utak, irányok című ctklusoik Írásait meg a Fábry Zoltán leveleihez mellékelt „háttérvázlatot*. Az „Egy kapcsolat háttérvázlata“, azt hiszem, megkfllönböztetetten hasznos a Fábry Zoltánról szóló emléklraí-özönben. Hiszen minek tagadnánk: kialakítottuk mára Fábry kultuszát. Sőt, fölöttébb nagy a gyanúm, hogy sokan úgy írnak, úgy beszélnek, úgy szónokolnak róla, hogy munkáit nam te olvasták, vagy ha olvasták Is, nem sokat értettek belőle! „Sebaj, a szerencse vezéreljen, hogy én Is beállhassak a dl- csérők és a meditálók kórusába!" „Rousseau-tól a Pilvax kávéházig“ (rfmű írás nyitja a könyvet. A múlt és félmúlt tükréhan megpillanthatjuk mai gondjainkat, miközben ráeszmélhetünk, hogy gond- Jaink-baJaink és álmaink majd négy-öt em- beröltővail túlélnek bennünket. És csalekeiáetaániktáirt nemcsak ma, hanem évszázadok múlva te felelünk... Szólnom kell Konosol Lászáó könyvte- mertetéselről, az Irókról-költőikról szóló reflexiókról. Ogy vélem, hogy Igazán vonzó csak az az írás lehat, amely a köiltőről és művéről egyaránt tuúéslt. Nincs ugyanis olyan művészi alkotás, amelyről szikével tökéletesen leválaszthatnánk szerzőjét, miközben maga a mű semmilyen kárt nem szenvedne. Ezt nem Koncsolnak magyarázom. öt szemérmeissége akadályozza meg abban, hogy a tárgyalandó mű tükrében megláthassuk a szerző életét, útját, ábrázatát. Koncsol Ilyenfajta tartózkodása — bevallom őszintén — árt az elemző alkotásoknak. Hogy más példát említsek: TÔ- zsér Arpád költeményei nélküle nem azt Jelentik, mint vele... És ugyanez vonatkozik Koncsol László esetében az „Irodalmunkról* szóló fejezet legtöbb darabjára. Sokat gondolkodtam arról az útról, a- raely a teljesség felé vezet. És. ma már úgy látom, hogy ha kortárs alkotóról írunk esszét, attól sem kell visszariadnunk, hogy előtte konzultáljunk a műalkotás szerzőjével. Utóvégre minden az olvasóért történik. És az esszé — a gondolatisága miatt is — PÁRBESZÉD. Ha úgy tetszik; rejtett párbeszéd. A teljesség igényét hűen tükrözi a Nagy Jánossal készült Interjú, a könyv egyik csúcsa. Az íré és a szobrászművészből lett „riportalany“ méltó partnereivé lettek egymásnak. A könyvet az olvasók csendes ezreinek nevében köszöni: Vajkai Mikiét
