Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-19 / 16. szám

Csehszlovákia Kommunista Párt|á> nak Központi Bizottsága a iegutábbi, 13. ülésén az oktatásügy kérdéseit tárgyalta meg. Az ülés dokumentumait nagy érdeklődéssel fogadta a közvélemény. Hogyisne, hiszen a téma immár mindenképpen a következő évszázad — egyúttal évezred — történeteire iesz hatással, részben az elvek gyakorlati megvalósításával, részben pedig az oktatói-nevelői folyamat által, mely a jövő század emberét alakítja. Egységes oktatósUg3ri rendszerünk következtében az ülés megállapításai, a megfogalmazott célok vonatkoznak nemzetiségi oktatásügyünkre is. Ezekről a feladatokról és néhány specifikus kérdésről beszélgettünk el szerkesztőségünkben azokkal a szakemberekkel, akik meghívásunknak eleget tettek, névsze- rint dAvid Bélával, a főváros Duna utcai magyar tannyelvű alapisko- láje és gimnáziuma igazgatójával, FIBI SÁNDORRAL, az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma nemzetiségi önálló osztályának vezetőjével, FONOD ZOLTÁNNÁL, a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének vezetőjével, VÉGH LÁSZLÓVAL, az SZSZK Kormányhivatalának nemzetiségi oktatásüggyel foglalkozó szakelőadójával és VEGH MIKLÓSSAL, a Szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Alapiskola Igazgatójával, Szerkesztőségünket a beszélgetésen CSIKmAK IMRE főszerkesztő és NESZMÉRI SANDOR helyettes főszerkesztő képviselte.

Óvodától a főiskoláig

Kerekasztal-beszélgetés nemzetiségi oktatásügyünkről

anyagi megbecsülésének a hiányában látom. Az anyagi megbecsülés hiánya aztán egy további gondot okoz, az oktatásügy túlfeminlzálödását, ami ál- tgl a nevelési folyamat, a ráhatás nem komplex. Tudom, ez nem tartozik az oktatásügy hatáskörébe, de meg kell oldani, mert az az ország, amelyik az oktatásügyön spórol, csak kullogni tud a fejlett társadalmak mögött. A nemzetiségi pedagógusképzés újraélesztése a mi Iskolánk szempontjából szinte létkérdés, mert kétezerig a jelenlegi pedagógusgárda hetven százaléka lesz nyugdíjjogosult, vagyis az említett több mint ezer ú] tanítóból egyedül én huszonötöt fogok kérnL

DAVID B.; Hadd mondjam el akkor én Is, hogy a helyzet a ml iskolánkban is hasonló, mint Szencen, a pedagógusok jelentős hányada vonul nyugdíjba az ezredfordulóig. Bizony, legfőbb ideje a magyar tanszék ügyelt Intézni. Mert az nem megoldás, hogy másutt Is, tanulnak magyar diákok. Én még vegytan tanárként tapasztaltam a fiatalabb kollégáknál, akik nem tanulták magyarul 8 szakjukat, milyen gondjaik voltak azzal, hogy tudásukat átadják ,a diákoknak. Márpedig a pedagógiának ez

elsajátításának a kérdése, és sok-sok szülőben az a hamis illúzió alakult ki, hogy mindennek az alfája és ómegája, ha a gyerek megtanul szlovákul, a többi tantárgy, vagy mondjuk inkább tudománynak, az smafu. A gyakorlat mára bebizonyította, hogy ez nagy tévedés volt, és ahogy a határozatban is van: a fö feladat a sokoldalú képzés, a tárgyi tudás minősége. Ezért tartjuk oly fontosnak a pedagógusképzést, amiről eddig beszéltünk, de ez a célja annak a javaslatnak is, amelyet az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi önálló osztályával közösem szorgalmazunk a kormány nemzetiségi tanácsán keresztül, hogy a tanfelügyelők ne ellenőrök, hanem segítő, tanácsadó partnerek legyenek. Ez a gyakorlatban azt Jelenti, hogy a mostani agy helyett több tanfelügyelő legyen minden nemzeti bizottságon, s így szakok szerint végezhessék munkájukat.

DÄVID B.: Vallom a sokoldalú képzés fontosságát, bár a pedagógia és a pszichológia elveinek ellentmond az azonos elvárás követelménye minden diáktól minden tantárgyból. Ráadásul túlzsúfolt a tantervthik, s mindemellett még nagylétszámú osztályokat kell fenntartanunk. Igaz, az

beszélt nyelvet sajátíthatják el, kibővítve minden tantárgy szakterml- nolöglájával. S már tovább is léptünk. Mert fontos, hogy a gyerek milyen közegben él, miközben tanul, ezért olyan program készült, amely törzsanyagra és kiegészítő anyagra oszlik. A szakosodást elősegíteni, a túlterheltséget csökkentendő alternatív tantervek Is készülnek már. S mindemellett kizárt, hogy a Jövőben a tantárgybizottságok mellékesen működjenek, mint ahogy ez eddig volt. Már lehetőség van évfolyamok kihagyására, egyévi tervek szerint tanulni stb., de ezek csak az első lépések a korszerűsödés útján.

— Ogy is mondhatnánk, hogy a CSKP KB 13. ülésén átfogó harc indult a formalizmus és a bürokrácia ellen az oktatásügyben is, minden tekintetben a tárgyi tudást szorgalmazták, ami természetesen elsősorban a szakkösépiskolákra, a szakmunkásképzőkre és a főiskolákra vonatko- sik. Ezen a téren szintén rendet kellene tenni.

VÉGH M.: A bürokrácia elleni harc nevében az elmúlt években igazgatóhelyettesi, titkárnői státusokat szüntettek meg, csak éppen az adminisztráció nem akar szűnni. Ez önmagában is formalizmus. Egy Igazgató ma

küzdeni. Ennek feltehefőlag elsősorban társadalmi okai vannak, de az oktatásügyben csapódik 1«, ezért ezzel is foglalkozni kell majd. Addig is iskoláinkban kell olyan tárgyi tudással felvértezni magyar diákjainkat, amely egyértelművé teszi b fő'lskolán Is rátermettségüket, s ez tán növelheti önbizalmukat és önbecsülésüket.

— Az oktatAt-nevelői folyamat •zervea ét fontoz résza az évodat képzés kérdése. Namzatiségi úvodk- hálőzatnnk kiépitattzéga sok asatbea hiányos, különösen airosainkban éa üzemeinkben vannak hiányosságok a téren. Ezial párhuzamúean soknak tűnik az óvónők száma, így épül la óvónőképzésünk. Ez esetben milyenek a prognózisok?

FIBI S.: Hasonlóan az oktatásügy- töz, most Is csak a nemzeti bizottságok adataira hivatkozhatunk, azok pedig az óvodai osztályok számát tekintve nem mutatnak növekedést, vlszomt nagyon kevés óvónőt igényelnek. Ezért aztán Léván (Levice) is már az utolsó ávfolyamban folyik csak a magyar óvónőképzés. Hengsú- - lyozni szeretném, hogy az elvekkel nincs baj, hiszen előírásaink szerint ha tizenöt szülő kéri a magyar nevelési nyelvű óvodai osztály megnyitását, a nemzeti bizottságnak ext biztosítania kell. A gyakorlat azonban, sajnos, mást mutat. Egyrészt az óvoda alapkövének lerakásakor mégha« tározzák már a nevelési nyelvet, tehát fOggetlenOd a valós Igényektől, ami helytelen, másrészt elodázzák a kérvények intézését. De, sajnos, a

Dávid Béla

Fibl Sándor

Főnöd Zoltán

Végh László

Végh Mikiéi

— A CSKP KB 13. ülésének főbeszámolója és határozata is említi a nemzetiségi iskolák helyzetét, feladatait. Ami a magyar tannyelvű iskolákat illeti, a beszámoló — ha általánosan is fogalmaz — az egyik legégetőbb kérdést veti fel: „Az állami éz oktatásügyi szerveknek megfelelő feltételeket kell teremteniük a nemzeti iskolák munkájához. Szükséges figyelemmel kisérniük azoknak a pedagógusoknak a felkészitését, akik ezekben az iskolákban tevékenykednek.“ Pedagógusképzésünk áldatlan állapotban van. Mi várható a közeljövőben?

FIBI S.: A pedagógushiány általános gond Szlovákiában, hiszen Jelenleg megközelítőleg háromezer hiányzik. A magyar tannyelvű alap- és középiskolákba a legutóbbi felmérés szerint az ezredfordulóig körülbelül ezerkétszáz pedagógust kell képezni. E szám nagyságát Igazán akkor tudatosítjuk. ha tekintetbe vesszük, hogy a nerazotlsógl pedagógusainknak több mint harminc százalékát Jelenti. Jelenleg Nyltrán (Nitra) és Bratlslavában folyik úgy pedagógusképzés, hogy erre külön tervszámok vannak, természetesen másutt is tanulnak magyar diákok, de ók nem kapnak speciális képzést, vagyis nem készítik fel őket arra, hogy magyarul fognak tanítani. A nyltral pedagógusképzésben 1976 ban törés állt be, fokozatosan leépült az oktatás. Csak most szerveződik ü)já, az Idén már több mint száz diákot vehet fel a magyar tanszék azok közül az érdeklődők közül, akik a jelentkezési íven feltüntették, hogy konkrétan azon a tanszéken akarnak tanulni. Működik már 1—4-es tagozatra Du- naszerdahelyen (Dunajská Streda) a konzultációs közpoűt, ahol képesítést szerezhetnek azok, akik anélkül tanítanak. A nyltral tanszék felélesztésével kapcsolatban már csak arról folyik vita, milyen módon oktassák a leendő pedagógusokat. Ml az adek- vát blllngvlzmus elvéből kiindulva azt szorgalmazzuk, hogy természetesen tanuljanak meg nagyon Jól szlovákul Is a diákok, de a szakmai képzést döntően magyarul kapják Ez le- hetavé tenné számukra, hogy adott esetben szlovák Iskolában Is taníthassanak.

VÉGH M.: A pedagógusképzés gondjaihoz tartozik az Is, hogy nem vonzó ez a pálya, járási viszonylat ban annyian sem jelentkeznek, amennyit a tervszámok előírnak fel vételre, ennek következtében kiválasztásról alig lehet beszélni. Ennek az okát én a pedagógusok erkölcsi és

az abszolút alapja, vagyis a tudás érthető átadása, megmagyarázása. Aki erre képtelen, eleve nem lehet Jó pedagógus, aki viszont a nyelvvel küszködik, nem tudhatja megfelelően tolmácsolni az ismereteket.

FONOD Z.: A nyltral magyar tanszék leépítése egyértelműen rossz lépés volt, ma még talán föl sem tudjuk becsülni Igazén a kárt. Egy természetes folyamatosságú, rendszeres képzés szakadt meg, s hogy mást ne említsek, a több mint tíz év rengeteg pedagógustehetséget kényszerített más pályára, ahol adott esetben ók sem érzik jól magukat, magyar okta- tatásügyUnk pedig egyértelműen és visszavonhatatlanul szegényebb lett. Ami pedig a pedagógusképzés oktatási nyelvét Illeti, nem lehet kivétel az sem a szabályok alól, vagyis az anyanyelvi oktatás mindenkor a pedagógiai tudományok kérdése, annak Is kell maradnia, nem lehet különböző akaratok, szempontok és vélt Igények szerint módosltgatanl. Olyan, hogy kétnyelvű oktatás, egyszerűen nincs, az, elnézést a kifejezésért, csalamádé. Senkit, tehát a leendő pedagógusokat sem matematlkaőrán kell megtanítani szlovákul, arra van egy tantárgy, az a neve, hogy szlovák nyelv. A huszonegyedik századra készülünk, miközben a tanárképzésünkbe tizenkilencedik századi módszerek gyűrűztek be, és ez megendhetetlen. Az nem lehet cél, hogy műkedvelő tanítókat nevelünk, mert számomra az a pedagógus, aki tudását nem tudja átadni a diákjainak, csak műkedvelő. Ezket a kérdéseket tisztáznunk kell önmagunkban Is, de világossá tenni másoknak is, nem kereshetünk semmilyen felmentést. Egyébként ezért is tartom nagyon fontosnak az említett központi bizottsági ülés dokumentiunalt.

— Időzzünk hát még az ülés do- knmentumainál, annál is inkább,, mert a határozatban loglaltak is eltérnek a korábban hangsúlyozottak- túl. A felelős szerveknek a határozat feladatni adta:„Tobábbra Is (6 feltételeket teremtsenek a nemzetiségi iskolák munkájáhos, s teljes mértékben tartsák tiszteletben sajátosságaikat. Mindenütt arra törekedjenek, hogy a nemsetiségi tannlők jó minőségű és sokoldalú telkészltése lehetővé tegye minden téren bekapcsolódniuk a csehsslovákiai társadalom politikai, gazdasági és kulturális életébe.“ Milyen változást jelent ez majd a gyakorlatban?

VÉGH L.: Tény az, hogy a hetvenes években túlságosan fölerősödött, szinte fetislzálódott a szlovák nyelv

ülés ezzel kapcsolatban is sok jó célt meghatározott, csak a jelenlegi helyzet alapján azt kell mondanom, az a távolabbi jövő feladata lehet csupán. Általában belyiséggondokkal küszködnek az Iskolák, hogyan hozhatnánk hát létre kisebb létszámú osztályokat? A körzetesftett Iskolákat újra lehet nyitni, de hiszen Így sincs elég pedagógus. És sorolhatnám.

VÉGH M.: Több mint húsz éve vagyok Igazgatója az iskolának, azóta egyfolytában építkezünk. Valamikor húsz évvel ezelőtt az volt az álmom, üogy egy korszerű, szaktantermekkel, nyelvi laboratóriumokkal felszerelt Iskolát hozunk létre, ahol öröm lesz tanulni és tanttanl. Húsz év építkezés után ott tartunk, hogy megint váltásos az oktatáá iskolánkban, még tornatermünk sincs, szaktantermekre és nyelvi laboratóriumokra már gondolni sem merek. Pedig sokoldalú képzést ma már csak úgy lehetne elképzelni, hogy a legmodernebb- eszközöket alkalmazzuk. A szlovák nyelv oktatásának a kérdése is rég megoldódhatott volna, olyan módszerek és eszközök állnak már a nyelvoktatás szolgálatában. De ha már Itt tartunk, el kell mondanom, évente több gyerekünk is szlovák tannyelvű középiskolába megy, és panasz még se- honnM sem volt rájuk, sót, ezeknek az Iskoláknak az Igazgatói gyermekeink tárgyi tudását, szorgalmát és becsületességét dicsérik. Sajnos, ezt nem tudatosítjuk, és nem is propagáljuk kellőképpen.

FIBI S.: Sokirányú és sokrétű feladatrendszerről van szó, talán le kellett volna szűkíteni, hiszen ebbe a kérdésbe tulajdonképpen egész oktatási rendszerünk belefér. Persze, sürgető feladatok ezek, mert néhány kérdést az elmúlt évek során elhanyagoltunk, s a társadalmi beidegződésekhez hasonlóan az egyre formálódó rendszerben az újabban Jelentkező problémákat egyszerűen figyelmen kívül hagytuk. Mindenekelőtt a pedagógusok anyagi érdelselt- ségét, elismerését kell megoldanL Én erkölcsiről azért nem beszélek, mert azt a pedagógusnak kell kivívnia önmagának példás munkájával, amiben nem az a lényeg, hogy minden pedagógus eleve áldozatokat hoz, küldetése van meg hasonlók. Erkölcsi, társadalmi megbecsülést központilag nem lehet biztosItanL A szlovák nyelv oktatásának koncepcióját mi szorgalmaztuk, s meggyőződésem, hogy jó. mert a lényege az, hogy a gyerekek Idegen nyelvként tanulhatják, s nem a nyelvről szereznek tudást, mhit koráMan, banem fóként a

többet könyvel, több jelentést ír, kérvényt ad be, mint amennyit az oktatás kérdéseivel foglalkozhat. Ugyanakkor a tanítás menetébe szinte bárki beleszólhat, bárki kiemelheti a diákokat Ilyen vagy olyan célokra az oktatási folyamatokból, s ez nagyon nem jó. Van tennivaló ezen a téren Is.

DAVID B.: Miklós emiftette, menynyit építkezik. Most ml is csinosítjuk az Iskolát, hadd mondjam hát helyette is, hogy ilyenkor még anyagbeszerző, építésvezető, raktáros meg egyéb az igazgató, holott a nemzeti bizottságnak erre külön alkalmazottja van. De sokkal súlyosabb gond az, amikor a gyerekekkel szemben érvényesül a bürokrácia és a formalizmus. Csak két példát mondok el, mert ezeket nagyon fontosnak tartom. Az egyik a tehetséggondozás. Sokat beszélünk róla, de a valóságban szinte semmit nem tudunk tenni. Sem a tanároknak nem tudunk erre szabad órát biztosítani, sem a diákoknak. Az egész tehetséggondozás egy rosszul értelmezet eredményközpontúságba csapott át, amikor Is egy-egy kerületi vagy központi olimpiai győztesen vagy résztvevőn keresztül értékeljük a munkát. De kerületi szinten például azt is úgy, hogy a továbbjutókat értékeljük, de hogy a többi százegynéhány gyerek mit produkált, már nem, s róluk még csak egy oklevéllel sem emlékezünk meg. Végül Is a verseny megvolt, már kipipázhatjuk. A másik a felvételik kérdése. Igaz, alapiskolából már több gyereket Irányíthatunk gimnáziumokba, de a gimnáziumok csak az Irányszámoknak megfelelő jelentkezőt vehetnek fel.

FONOD Z.: Bizony, sok a gond. És most csak kettőt említek. Az egyik a szakmunkásképzőkkel kapcsolatos. Tudvalevő, hogy ezt az Iskolatípust a gyöngébb diákok látogatják, ugyanakkor az Is, hogy ez az Iskolatípusa legkevésbé kiépített a magyar fiatalok részére. Márpedig ha egy közepes képességű gyerek nem anyanyelvén kényszerűi ismereteket szeretni, még további lemaradás várható nála. Ugyanakkor a nemzetiségi sza^kmun- kásképzó pedagógusainak a képzését még csak nem Is figyeli senki, pedig rájuk is vonatkozik minden, amit a psdagógusképzésró'l elmondtunk. Nehéz lesz így a szakmai-tárgyi tudásra koncentrálni. A másik kérdés a tőiskolásoik kishitűsége, nagy fokú önbizalomhiányuk. Gyakori gond, hogy még a vizsgaidőszak előtt abbahagyják tanulmányaikat, képtelenek a legkisebb akadályokkal megszülök sem tudják a legtöbbször, mtt akarnak, s az óvodát nem veszik az oktatói-nevelői folyamat részének, lebecsülik azt, ami nagy tévedés részükről.

VÉGH l.: Alig tartunk nyilván egy-két üzemi óvodát, amelyben magyar nevelési nyelvű osztályok is lennének. A panaszokról azonban tudunk, de érdekes, amikor rákérdezünk egy-egy üzem igazgatójánál, azt válaszolja, nem tudott az igényekről. Ezzel azt akarom mondani, hogy sokszor központi megoldást várnak az emberek akkor Is, amikor lényegében rajtük, kezdeményezésükön múlnak a dolgok. Tény, hogy példásan kiépitetett alapiskolai hálózatunk van, szinte példa lehetne Csehszlovákia e téren, ugyanakor az óvodáink száma messze elmarad az optimálistól. Az óvónőképzés leépülését pedig mlndenképppen meg kell akadályozni, nehogy ugyanabba a hibába essünk, mint a hetvenes évek közepén a pedagógusképzésben,

DAVID B.: a fővárosban kfllónóeen nagy gond az óvodahálózat klépltet- lensége a nagy távolságok miatt, pedig sokéves gyakorlatunk Igazolja azt a tudományos feltevést^ hogy az a gyerek, aki az első képzést Is anyanyelvén kapta, tehát az övodal felkészítése Is anyanyelven fölyt, sokkal hamarabb és jobban hozzászokik az Iskolai követelményekhez, mint ekl más képzést kapott, vagy egyáltalán nem kapott. Mert Ilyen Is van, hiába kötelező az Iskola megkezdése előtti utolsó fél évben az óvoda látogatása. Ez megint egy külön téma lenne, viszont abba már Igazán ne bonyolódjunk bele. A CSKP KB 13. ülésének dokumentumaihoz sokszor vissza fogunk még térni, mert valóban olyan megoldásokat tesznek ezek lehetővé, amelyek által az oktatásügy jelentősen hozzájárulhat társadalmunk formálásához, a huszonegyedik század sikereinek megalapozásához. Az a fontos csupán, hogy az elvek legyenek a mérvadók, s a gyakorlat hiányosságai senkinek se adhassanak kibúvót felelőssége alól.

Olvasóink aevében is kötsönjUk ke- rekasstal-bessélgatésünk réaztvevói- nak, hogy elfogadták maghivásuakat, a megosztották valttnk oemzetiségi oktatáaOgyÜBk goadjait, vázolták a feladatokat. Valóban áld témáról van szó, amelyet agy parere sam ssabad szem alól tévassteni, hiasan a jóvónk a lét

Lejegyestfl: NESZMÉRI SANDOR