Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-19 / 16. szám
imn. üPKitra la. Az ifjúsági törvény alaplvei • A SZISZ KB vitára bocsátja fontos dokumentumának tervezetét 2—3. oldal Óvodától a főiskoláig • Kerekasztal-beszálgetés nemzetiségi oktatás- figyfink feladatairól 4. oldal Az átépítés indokai • A KGST megújulásának sziikségszerfiségeirSl 5. oldal A Parnasszus felé • M. Csepécz Szilvia vallomása és versei 6—7. oldal Rockfest ’89 • Beszámoló az amatór rockegyfitteselc prágai fesztiváljáról 8. oldal Hogyan győzzük le a bürokráciát? • Gennagyij Asin bSlcsészdoktor véleményét az APN tette közzé 9. oldal Családalapítási tényezők • Ezúttal a társadalmi hatásokról 10. oldal Forma 1 • Oj feltételek az új idényben a leggyorsabbaknál 12. oldal Engedjük őket játszani N egyvenéves a SZISZ Pionfrszervesete, és nem volt véletlen, hogy az éppen most lezajlott járást SZISZ-komteren- clákon elsé Ízben vettek részt azok, aktk a pionírokkal foglalkoznak. SZISZ-vezeték, hivatásos tisztségviselők és egyszerű SZIŠZ- tagok szájából hangzottak el a segltaéget Igéró szavak. E sorok írója részt vett már néhány száz tanácskozáson, ahol a pioníroknak nyújtandó segítség fontosságát ragozták. Hallottuk éppen Komáromban, hogy az alapszervezetek védnökséget vállalnak a plonlrórsök fölött. Az elhangzott szavak hitelét az adja majd meg, ha szombattm- ként és vasárnaponként klsebb-nagyobb gyermekcsoportok mennek vezetőjükkel a természetbe, annak titkait kutatni jóleső érzés, hogy tudunk lelkesedni a gyermekekért, de no tegyük ezt csupán most, a kerek évforduló alkalmábóil, hanem máskor is, a szürke hétköznapok során, amelyekből, ugye, több van, mint a cslllogó-villogó ünnepnapokból. ígérgetéseinket tehát kövessék konkrét tettek. Ne koptassuk, nem koptathatjuk tovább a szavakat. Negyven év gondját, problémáját hordjuk magunkban, és jó ezt az ünnep alkalmából is megemlíteni, hiszen nem lehet erőteljes és szilárd a pionírok szervezete, ha nem élvezi a felnőttek társadalmának támogatását, ha okos tanácsadók és vezetők hiányával küszködik, és működéséhez a műszaki alap biztosítása elengedhetetlen követelmény. Az elmúlt négy évtized pionírjai jól vizsgáztak. Ha a „jő“ kifejezést érdemjegyként értelmezzük, szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezt még megelőzi két fokozat. Nem tehetek róla, de még ilyenkor, ünnepnapkor is a kötelességekre gondolok, é.s újra felidézem a pionlrtörvényt, amelynek harmadik cikkelye kimondja: „A pionír becsületes, igazságos, Igazmondó, derekasan helytáll a munkában, fegyelmezett, segíti a társait.* Nos, eddig az Idézet. Ha végiggondolom az idézet minden egyes fogalmát, és megtoldom még azzal, hogy ha ezekhez tartaná minden ember magát élete folyamán, ezek irányítanák tetteit, akkor... No nem a Kánaánra gondolok, de bizonyára már tovább lennénk azon az úton, amelyen ez a szervezet Is elindult negyven esztendővel ezelőtt. Azt írtam a címben, hogy engedjük őket játszani. Tettem ezt nem csupán az ünnep iránti tiszteletből, hanem azért is, mert rohanó világunkban már a gyermekeknek sem jut egymásra idejük, hogy szót váltsanak, hogy hancúrozzanak, hogy játszva ismerjék meg a természet titkait, hogy naponta örülhessenek egymásnak. És mi, idősebbek ne csak most, az ünnepetek alkalmából vegyünk tudomást arról, hogy ti, pionírok részt vállaltok a közhasznú munkából, hogy gondoskodtok környezetünk védelméről, hogy fákat, cserjéket ültettek, papírt és vasat gyűjtőtök. Ne csak kívánjuk, hanem tegyünk Is azért, hogy a plo- nlrszervezet alakítsa ki a gyermekekben a közös cselekvés programját, járuljon hozzá a gyermekek olyan nemes jellemvonásainak a kialakításához, mint amilyen a becsületesség, a lelkiismeretesség, a szerénység, a szülők és az idősebbek tisztelete, a kitartás, a derekasság és a fegyelmezettség. Lejárt a formális ígérgetések kora. Az együttgondolkodás és az e«gyüttcselekvés jegyében ml, felnőttéit Já- vuljunk hozzá, hogy épüljenek új pionír- házak, klubok és sportpályák, úszómedencék és múhslyek. Ne csak a járási konferenciákon hangozzék el, hogy segíteni kell ée akarunk a pioníroknak, mert ne- kitok, felnőtteknek keil ráébreszteni a szikrákat és pionírokat arra, hogy észrevegyék és értékeljék a természet és az emberi kéz alkotta szépségeket. Ml, felnőttek vezethetjük rá ókét arra, hogy megismerkedhessenek hazájuk ás a világ kultúrájával, s tudatosítsák sajátos nemzetiségi létünket is. Rajtunk múlik, hogy edzett, életképes, egészséges nemzedék lépjen majd a maiak helyébe. Az első pionírok ma már túl vannak az ötven esztendőn. Az elmúlt napokban többel is találkoztam. Szívesen emlékeztek vissza a plonlrszervezetben töltött é- vekre. így lesznek majd a mai pionírok is, ha a plonlrcsapatokban, az iskolában és az iskolán kívül Is Igazi úttörőkként tevékenykednek, ha önállókká, munkaszeretőkké válnak, ha újabb csúcsok legyőzésére törekednek, ha nem torpannak meg a nehézségek előtt. A negyvenéves pionírszervezet krónikáját a mostani pionírok és a segíteni akaró felnőttek írják majd tovább, és bízunk abban, hogy egyre többen lesznek ezek a segíteni akaró felnőttek. CSIKmÁk IMRE Pavel Majer „A szikra pionír akar-lenni.“
