Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-12 / 15. szám

Amikor Európa térképét nézegettem, a La Manche csatornát egy széles folyónak képzeltem el. Még akkor Is, amikor Belgium egyik híres kikötőjébe. Oostendébe befutottunk, szilárd meggyőződésem volt, hogy látni lehet a túlsó partot. A nap szikrázóan sütött, a levegő tiszta volt, A komphajó legmagasabb pontjáról kémleltem az angol partot, de hiába. Ha szabad szemmel nem megy, gondoltam, majd segít a technika. Elővettem teleobjekttves fényképező- gépemr!, s azzal kémleltem tovább, de így sem sikerült Nem is sikerülhetett. hiszen. 3 komphajó is ót óráig szelte a csatorna vizét, míg át jutott velünk a túlsó partra. Igaz, az Oosazért, mert a nyelvet nem értettem, hanem mert több volt bennük a reklám, mint a tilm.

Az éjszakák nagy részét inkább sétával töltöttem. Érdekesebbnek tartottam megismerkedni a londoni diszkókkal, játéktermekkel, mint tévézni. Igaz, én csak csendes szemlélője voltam ezeknek a termeknek, de voltak kollégáim, akik ki is próbálták a. játékautomatákat. Bár ne tették volna! Nem telt bele fél óra, és már pénz nélkül maradtak.

Elutazásom előtt, tgaz, már hallottam a híres angol pubokról, de sejtelmem sem volt, hogy hogyan néznek ki. Ez nem más, mint ivó, kiskocsma, ahol a barna sört lanA La Manche

tende és Dover közötti távolság nem a legkisebb a La Manche-on, de a legkisebb, a Dover — Calas között is negyven kilométer.

Számomra az átkelést inkább romantikussá tette, mint fárasztóvá az a szélvlhat, amely a csatornán át elkísért bennünket. Az út nagyobbik telét a fedélzeten töltöttem, erősen a korlátba kapaszkodtam, és készítettem felvételeimet azokról a fiatal angol útitársaimról, akik különös élvezettel szórakoztatták egymást a fedélzeten. így az elsők közé tartoztam, akik csoportunkból megpillantották a híres és sokak által megcsodált doveri sziklákat. Gyönyörű volt a messzire fehérlő sziklafal.

Később feltűnt Nagy-Brltannla talán legszebb vára, a huszonhét tor- nyú doveri vár. Nos, most hogyan tovább? — gondoltam, de bizonyára nem voltam egyedül, aki szorongva figyelte sofőreinket, amikor azok autóbuszunkkal az úttest bal oldalán haladtak London felé. Köztudott, hogy a szigeten a járművek az út bal oldalán közlekednek, nem jobboldalt, mint nálunk vagy más európai országokban. Sofőrelnk dicséretére legyen mondva, épp olyan biztonságosan közlekedtek a bal oldalon, mint az angolok.

London hatalmas város, nem Is volt könnyű megtalálni a szálláshelyünket. Már éjfél Is elmúlt, mire nyugovóra tértünk. A szállodánk annak ellenére, hogy minden Igényt kielégített, sok furcsasággal is szolgált. Ami a legszokatlanabb volt számunkra, hogy a magunkkal hozott hajszárítót, vlllanyborotvát Itt nem tudtuk használni. A rádión és a tévékészülékeken kívül a hálózatban lévő villanyáramot más célra nem lehetett felhasználni Ha olyan fogyasztót kapcsoltunk rá, amely több áramot vesz fel. egyszerűen megszakadt az áramkör Hogy ez mire volt jó, számomra még máig Is talány. Talán tűzbiztonsági okokból, talán azért, hogy a szolgáltatások száma, a szálloda bevétele ne csökkenjen Nem tudora

Csoportunkból sokan az éjszakákat séta helyett a tévé előtt töltötték, ugyanis a nap minden szakában, tehát éjfél után Is sugárzott műsort a tv-adók valamelyike. Enge- met ezek a programok egyáltalán nem szórakoztattak, de nemcsak

gyosan, a világos sört jégbe hűtve szolgálják tel. Egy Ilyen helyre véletlenül tévedtem be a Soho közvetlen közelében. Ami mindjárt feltűnt, az az, hogy nem is hasonlított kocsmához. Dohányozni szabďd volt, de nagyon kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. Hatalmas helyiség volt, és éreztem, mintha itt mindenki Ismerne mindenkit. Általában korosabb emberek gyűltek össze, de egy sem volt részeg közülük.

Az utca már nem nyújtott ilyen barátságos látványt. Fiatalok népes csoportokba verődve, lehettek vagy nyolcvanan Is, ordítoztak a járdákon. A Soha közelében majdnem minden mellékutcára esett egy-egy Ilyen gyülekezet. Félelmetesek voltak, és többségük részeg. Az egyik helyen a szolgálatos rendőr is csak ‘távolról figyelte őket kocsijából.

A Sohóról tudni kell, hogy London legzüllöttebb negyedében van. Főleg bevándorlók élnek Itt, és Itt van London leghangulatosabb éjszakai élete. Tele van szexbárokkal, erotlkamozlkkal, éjszakai bárokkal.

túlsó partján

A Tower egy része, előtérben egy régi taxi.

Oostende kikötőváros

A Trafalgar tér egy része. A Nelson-szobor tartóoszlopát állványzat takarja.

Az eddig felsoroltak, csaknem mindegyik nyugat-európai nagyvárosban megtalálhatók. Az éjszakai élet, a szórakozás ezekben az országokban szorosan kötődik az erotikához. Ami azonban Londonra jellemző, az a ragaszkodás a hagyományokhoz. A város Jellegzetességei közé tartoznak a piros emeletes autóbuszok, a régi fekete Austin taxik, a Bobyk, a királynő testőrei.

A londoniak nagyon vigyáznak és büszkék műemlékeikre. A múzeumokban meg van engedve mindenhol a fényképezés, csak a villanófény használata tilos. Erre figyelmeztetett vezetőnk Is, amikor a Westminster Abbey épületébe beléptünk. Az apátság épülete az angol gótika legszebb példánya. Az épület belsejében több mint 2500 jeles angol nagyság van eltemetve, többek között Newton, Darwin, Shakespeare, Dickens, Kipling, hogy csak a legismertebbeket említsem.

A Westminster apátság környéke bővelkedik látnivalókban. Közelében található a Trafalgar tér, közepén a 44 méter magas oszlopon elhelyezett 5 méteres Nelson szoborral. Horatio Nelson admirális 1805 ben Trafalgar- nál tengeri ütközetben meghiúsította az egyesített francia-spanyol flotta behatolását a szigetre. A téren szelíd galambok százai várják a morzsát, magot, különös jzórakozást és látványt nyújtva a turistáknak. Sajnos, a galambok sok gondot is okoznak. A tér gyakran szorul tisztításra. Ottjártunkkor épp Nelson szobrát tisztították.

A tér közepén levő szökőkút körül mindig látni sétáló lányokat. A helybeliek azt tartják, amelyik lány még ártatlan, a galambok turbékolva követik őt, de ha már nem, akkor csak csendben lépkednek utána. Vezetőnk szerint az utóbbi években mintha megnémultak volna a galambok, alig lehet a turbékolásukat hallani.

A Trafalgar tér közelében áll Viktória királynő emlékműve, mögötte a Buckingham palota, az angol királynő ^s a királyi család lakóhelye. A palota udvarán minden nap délben zenés őrségváltás zajlik. A ceremóniának rengeteg nézője van. Az angolok türelmes emberek. Tudnak várakozni. Pusztán azért, hogy közelről lássák az őrségváltást, képesek órákkal korábban a helyszínre menni. A rendre Itt a Bobyk, a híres angol rendfenntartók vigyáznak. Nevüket régen az egyik főnöküktől kapták, aki nem tudta megjegyezni, melyik beosztottját hogyan hívják, ezért mindenkit Bobynak szólított. Ez a név rájuk is ragadt egész a mai napig.

Ebédünk a Big Bennel szemben lévő étteremben volt. Az éttermek Londonban déli tizenkét órakor nyitnak, és délután háromkor zárnak. Ez amolyan íratlan törvény, amelyet évtizedek óta tiszteletben tartanak. Az étteremben négy csoport ebédelt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert három pincér pillanatok alatt kiszolgált mindenkit, az ebéd nem tartott tovább fél óránál. Feltűnt még az Is, hogy a tányér és az evőeszköz egyszeri használatra készült. Műanyagból volt. Kérdésünkre, hogy miért jobb ez a hagyományosnál, az étterem vezetője azt válaszolta, hogy Ilyen evőeszközhöz bármikor hozzájut, de olcsó és jó munkaerőhöz annál nehezebben.

Hát ez vanl Farkat Ottó

GVEIIiKPIiOSIIIliCII) OnSZÍGBil

MINDIG SZOMBATON TÖRTÉNT, az apácák Intézetéből hazafelé menet. A kora délutáni órákban a szép, fekete kislány gyalog kelt útnak, és Teramo központjában betért egy játékboltba. Ebédidő lővén le voltak húzva a redőnyök. A játékbolt tulajdonosa ráparancsolt a gyerekre, hogy vetkőzzön le, majd kedvét töltötte rajta. Egy- vagy ötezer lírás bankjeggyel indította útnak, hogy adja oda az anyjának. Este a kislány a következőket írta a naplójába; „Ma is el kellett mennem ahhoz az emberhez Lehet, hogy anyu nem tudja, mit csinálnak ott velem, de meg kell tennem, haza keli vinnem a pénzt.“

Nyomorúságos történet. A szereplője egy tizenkét éves kislány Az anyja és a nagynénje másfél éve kezdték prostitúcióra kényszeríteni Kliensei között volt még egy virágárus |57 éves) és egy Ismert építész (37). jellemző, hogy amikor bíróság elé került az ügy, a városka polgárai fölháborodva tiltakoztak az építész letartóztatása ellen .,,

De ez nemcsak Teramóban van így. Milánóban egy tizenhárom éves lánykát kényszerítettek arra, hogy egy nyilvánosházban vendégeket fogadjon. Sajnos, ezek korántsem egyedüli esetek. Noha ritkán szerez

róluk tudomást az Igazságszolgáltatás, tény, hogy számuk egyre nő.

„A gyermekprostitúció és a gyermek- pornográfia állandóan növekvő Irányzatot mutat,“ jelentette be tavaly júniusban Glu- llano Vassall az Igazságügyi miniszterek európai értekezletén. Az Igazságügyi minisztérium szakértői kimutatást készítettek a gyermekek prostitúciójáról a világban. Ebből az derül ki, hogy a kiskorúakkal való visszaélés mindenekelőtt Latln-Amerl- kában és Dőlkelet-Azsiában dívik. Európában Is jelen van, de nehezebb a nyomára jutni. Dániában a Nemzetközi Gyermekvé: delml Intézet szerint mintegy ezer kis prostituált él. Franciaországban csupán Párizsban ötezer gyerek és háromezer fiatal korú nő foglalkozik prostitúcióval — (legalábbis az Európa Tanács közgyűlésének felmérései szerint). Olaszországban még csak becslések sincsenek, noha minden jel arra utal, hogy terjed a kiskorúak prostitúciója. Ebben része van annak is, hogy a kábítószer már az iskolákban Is „hódit“, és 14—15 éves kislányok azért bocsátják áruba a testüket, hogy megszerezhessék a napi adagot.

De nemcsak a kábítószer késztet prostitúcióra, hanem sokszor maguk a szülők is.

akár a fenti esetekben. Más vélemények szerint vannak olyan kislányok, akik családjuk tudta nélkül bújnak ágyba felnőttekkel, hogy divatos cuccokat vegyenek maguknak, kirándulni járhassanak — egyszóval hogy megszerezhessék mindazt, amit a szülőktől nem tudnak megkapni. Már régen nem azért folyamodnak ilyesmihez, mert nincs mit enniük — mondja Lulgl Clottl, a torinói Abel csoport alapítója. Szerinte olyan gyerekekről van szó, „akik mindent rögtön akarnak“. De ha vannak Is Ilyenek, ez egyben azt jelenti, hogy Igény Is van rájuk — tehát egyre több felnőtt fordul feléjük.

„TERJEDŐBEN VAN A FAJTALANKODÄS“, támasztja alá Giovanni Bollea, Ismert neuropszichiáter Is. „Ennek közvetett jelel is vannak: mind tóbb hirdetésben szerepeltetnek gyerekeket, és nemcsak a pelenka- reklámokban. A meztelen gyermeki testet kommerciallzálják. Másrészt a lányok egyre korábban válnak éretté. Nabokov idejében Lollta kivétel volt. Ma már rengeteg olyan 10—12 éves kislányt lehet látni, akik anélkül, hogy nemi kapcsolatot akarnának teremteni — amihez éretlenek is —, már olyan csábítónak tűnnek, akár a felnőttek.“

HASONLÓ benyomása VAN GIANNA SCHEĹOTTO szexológusnak Is: „Mivel a nők egyre felvilágosultabbak, egyre érettebbek, a férfiak gyengébb partnerek — kislányok után néznek. Erről tanúskodik

a gyerekszereplős pornográfia Iránti kereslet növekedése Is. A pornópiac 800 milliárdos évi forgalmában Olaszország tevékenyen részt vállal — nemcsak „fogyasztja“ a pornófilmeket, hanem rengeteget forgat Is. A neuropszichiáter szerint a kiskorúakat gyakran éppen a pornográfia által „avatják be“. Minél több pornófilmet és pornólapot mutatnak nekik, annál Inkább az lesz a benyomásuk, hogy nincs ebben semmi különös, mindenki ezt csinálja. Egy harminchét éves pincér 13—14 éves kislányokat csábított el, megerőszakolta őket, majd pénzért átpasszolta a barátainak. A kis áldozatok a bíróságon elmondták, hogy pornólapokat nézetett velük, és pénzt, cipőt meg ruhát adott nekik, hogy hallgassanak. Ezenkívül fényképezték és filmezték Is őket.

A társadalom reagálásáról csak annyit, hogy egy trieszti üzletember, noha tetten érték, továbbra Is közmegbecsülésnek örvend ...

Egyébként ha már Triesztnél tartunk, mondjuk el, hogy az olasz gyerekprostitúciónak jugoszláv vonatkozása Is van: a kiszolgáltatott kislányok között szép számmal akadnak olyanok, akiket Jugoszláviából csempésztek át Itáliába, hogy ott egy kevéske líráért a világ legősibb nól mesterségét űzzék.

A Panorama nyomán feldolgozta: cs.