Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-12 / 15. szám

„Tizennyolc éves lány vagyok, a fiúm huszonhárom. Már voltam Is náluk, és a szülei nagyon kedvesek voltak hozzám. Aztán a fiám. nem tudom, miért, egyszeriben elhagyott. Gyakran találkozók vele, de nem szál hozzám, csak néz rám. Kérlek, mit tegyek?“

Leveledben csak úgy halmozod a kérdéseket, válaszként legszívesebben én is ugyanezt tenném. Te szóltál már hozzá, vagy megelégszel azzal is, hogy néz? Elfogadtad a szakítást, mint kész tényt, s nem tettél ellene semmit? Ha nem tudod megszólítani őt, akkor miért nem írsz neki levelet? Szerintem egy kapcsolat nem szakadhat meg az egyik napról a másikra, hiszen már voltatok egymás szüleinél, huzamosabb Ideje Jártok együtt.

Annak, hogy ez így történt, te vagy az oka, pontosabban a bizonytalanságod, kiszolgáltatottságod. Miért vagy ennyire kishitű? Te egy kapcsolatban csupán annyit akarsz, mint a másik? A szerelem két emberen múlik, tehát te is formálója, alkotója vagy szerelmeteknek. Vagy talán az a baj, hogy mindent a fiúra hagytál? Okulj a történtekből, és bátran kérdezd meg a fiút, hogy mit Is gondol a kettőtök közt történtekről. Bizonyítsd be, hogy tudsz határozottabb is lenni, mint eddig, hátha ez imponál majd neki, és fellélegezve, szívesen folytatja ott, ahol megszakadt a kapcsolat. Ha nem így történik, egy tanulságos csalódással „gazdagodtál“.

„Tizenhat éves lány vagyok, és nagyon bánt, hogy a szüleim nem engeditek sehová sem. Nagyon szívesen barátkoznék már én is fiúkkal, hiszen a velem egyidősöknek már van udvarlójuk. A nővérem is jár fiúval, és elengedik őt szórakozni. Engemet akkor miért nem?!“

Leveled tele vuu keserűséggel. Irigykedve figyeled azokat, akiknek szerinted több Jut az életből, mint neked. Próbáld észrevenni azokat Is, akik ugyanúgy egyedül érzik magukat, mint te, s meglátod, nem vagy az egyedüli „magányos“ a 'tizenhat évesek között. Belátom, hogy bosz- szant az otthoni példa, az, hogy tizennyolc éves nővérednek többet is megengednek, mint amit te szeretnél. Ebből Is láthatod, hogy szüleid nem örökre akarnak az asztallábhoz kötni, csupán arra az Időre, míg befejezed az iskolát, s utána találhatsz majd magadnak egy rendes fiút.

Benned már erős az a vágy, hogy fiúd legyen. Nem akarok azzal érvelni, hogy se nem szégyen, se nem bűn, ha valaki tizenhat évesen még

egyedül van. Szüléidét rábeszélni, szerintem, felesleges, mert nem sikerült meggyőznöd őket. Engedély nélkül kimaradni, magad Is belátod, nincs értelme, ha meg nem lehet őket meggyőzni, legalább ne provokál], ezzel csak hosszítanád kény- szer-„zárkádat“.

A megoldást én mégis a családban látom: a nővéred segíthetne. Egyezz meg vele, hogy néha-néha téged Is vigyenek el magukkal szórakozni. Így családi felügyelet alatt lennél, de társaságban, ahol viszont Ismerkedhetnél, barátokat szerezhetnél. Próbáld őt megkérni erre a segítségre, de ha nem sikerül, ne erőltesd, nincs értelme.

A lehetőséged azonban akkor sem merült ki, ott van a levelezés, úgy Is lehet Ismerkedni. Ehhez nem kell szabadidő, elkéredzkedés, sőt a posta oda kézbesíti a levelet, ahová címezték, (mondjuk az Iskolába, ha nem akarod, hogy szüleid tudják, hogy levelezel, vagy felbontsák a levelet).

„Édesanyám ellenzi a fiúmat, mert szerinte nagyon csúnya, pedig nekem tetszik. Szeretni úgy szeretem, hogy egyszer. igen, egyszer nem. 0 nagyon ragaszkodik hozzám. Jó volna, ha otthon nem lenne veszekedés miatta, de hogyan oldja meg ezt egy tizenhét éves lány?“

Leveledet olvasva az a benyomásom, hogy igazából nem Is a szerelmedért harcolsz, hanem az édesanyáddal. Igazad van abban, hogy nem lehet valakit megítélni csupán a külleme szerint, de mert nem tudsz minden helyzetben kiállni a fiú mellett [főleg azokra a pillanatokra gondolok, amikor nem szereted), és már előre igazolod a viselkedését (mert biztos az alkoholhoz nyúlna, ha elhagynád), ez nem az a nagy „megváltó“ szerelem,

A fiú elmegy katonának, így marad a levelezés. Ez a távoliét arra Is Jó lesz, hogy megbizonyosodj benne, milyen erőiek az érzelmeid iránta, mennyire esik nehezedre az e- gyedüllét. Illetve mennyire oldódik az otthoni feszültség. E feltételek közepette vagy kitartotok egymás

mellett, vagy nem. Ha igen, édesanyádat eleve lefegyverzl ez a hűség. Most, úgy vélem, szeretne meggyőzni arról, hogy sajnálatból nem lehet Igazi partneri kapcsolat, ennek nincs köze a szerelemhez, és ebben édesanyádnak van Igaza.

„Tizennyolc éves vagyok, a fiúm huszonkettő. Már egy éve járunk együtt, és kapcsolatunk nagyon szaros. Rendszeres nemi életet élünk. Ebből adódik a problémánk is. A múlt hónapban megbetegedtem. Szerintem nemi betegségem volt, mert az orvos nem szólt semmit. Mi a véleményed a diagnózisról?“

Leveled Is bizonyltja, amit nagyon sok szakember állít, hogy fiataljainknak nagyon hiányosak az Ismeretei a nemi életről. Jóllehet azt korábban kezdik meg. Tehát ösztön- szerűen élvezik a szerelmet, majd megijednek a bajtól. Biztosan egyet- értesz velem abban, hogy a mai művelt fiatalságnak ezt a tudatlanságát gyorsan fel kell számolni. Elég, ha bemész akármelyik könyvtárba, és a tárgyi katalógusban a „nemi élet“, esetleg „szex“ címszó alatt több értékes felvilágosító könyvet találsz. Azért nem sorolom szerzők és címek szerint az ajánlott könyveket, mert olyan gazdag a választék.

Ajánlatos néha biológiai könyvekben lapozni, ott Is az embertannal foglalkozó fejezeteket olvasni. Riasztó, hogy felnőtt emberként élsz, mégis gyerekesen viselkedsz. Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni az orvost, tulajdonképpen mi Is a bajod? Te hozzám fordultál. Hogy válaszolok, teszem azért, mivel a példádból sokan okulhatnak.

Elsősorban tisztában kell lenned a nemi betegségek fogalmával. A nemi beteg szigorú orvosi titoktartás mellett kötelező gyógykezelésre szorul. Ezzel, remélem, megnyugtattalak, esetedben nem erről van szó. Amikor két ember találkozik, egymáshoz kell szokniuk testben-lélek- ben egyaránt. Tehát a nemi aktus magával hozza az egymás testéhez való alkalmazkodást Is. Ez sok esetben fertőzéssel, gyulladással járhat, amit ambulánsán kezelnek, sok esetben a partnert Is. A kezelés hatásos, de ha a tünetek Ismét Jelentkeznek, szükséges mindkettőtök kezelése. Gombás fertőzésről van szó, amelyet nem szabad elhanyagolni. Helytelen a partnered okolni, hogy az ő hűtlenségéből ered a baj. Egy komoly és felelőséggel vállalt kapcsolatban a kölcsönös bizalomnak Is mindjobban erősödnie kell.

VERONIKA

A csipkés, zsabós klslányblű- zok, pörgő szoknyácskák, sportos dzsekik, nadrágok, flanelllngek, pólók, pulóverek, kabátok tarka kavalkádját látjuk az utcákon. Divatlap sem kell hozzá, hogy ötletet merítsen a szabnl-varrni tudó anyuka.

Mit is adjunk hát az apróságokra, ha divatosan szeretnénk őket öltöztetni?

Két fő divatirányzat uralkodik; az egyik az „egzotikus szörf“, a másik a „tropikus iskolai“ világ. Furcsán hangzik ugye? De az élethez nagyon is közel álló modellekről van szó, minden apró részletnek szerepe van. A főszerep a színeké. A kislányok élénk türkizben, sárgában és neonrózsaszínben pompáznak, mert a harsány, fényes, neonos színek a divatosak.

Az alapanyagok mintásak és egyszinűek. Pamutot és más természetes anyagokat, pupllnt, ga bardlnt használtunk, valamint az örökké hódító farmert. Divatos a piros-zöld variáció, s ez egészül ki pöttyös, csíkos, kockás anyagokkal mint díszítőelemekkel.

Ebbe a családba tartoznak az úgynevezett .szettek. Garnitúrákról van szó, amelyek kiegészíthe- tők mindig egy egy új darabbal

GYEREKDIVAT ’8 9

Családalapítási tényezők

A család szerepe a párkapcsolatokban

A családi környezetnek a személyiség fejlődésére, így a szexuális partnerkapcsolatra gyakorolt hatása is lényegében feltárt folyamat. Hosz- szú idő eltelt már azóta, hogy Freud megállapította: a szerelmesek ágyában nemcsak ők, hanem szüleik is találkoznak. Számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy azok a meghatározó tényezők, amelyeket otthonról hozunk magunkkal, mélyen rögzültek, és tartósak szexuális kapcsolatainkban is. Ezek a hatások már a magzati fejlődés időszakában érvényesülnek, hiszen az anya lelkiállapota, a terhesség lefolyása, a leendő szülők hangulata, a közvetített genetikai tényezők minősége és még sok más körülmény, egyaránt kihat a magzat biológiai és pszichikai fejlődésére, a kialakulóban levő ember későbbi személyiségére.

A születést követő időszak, majd az első öt év otthoni légköre, a gyerniek szeretetigényének kielégítése, biztonságérzetének megteremtése, a gyermek és a szülő közötti kapcsolat — a személyiség kialakulásának alapelemeit jelentük.

Napjainkban már gazdag Ismeretanyag áll rendelkezésünkre az újszülött, a kisgyermeR Igen összetett pszichikumára vonatkozóan. Tudjuk, hogyan fogja fel azokat a környezeti ingereket, tudatos emocionális jelzéseket, amelyek hatást gyakorolnak a fejlődés harmóniájára, a személyiség- jegyek kialakulására.

A családi élet során megnyilvánuló érzelmi kapcsolattípusok, a kommunikáció módja, a családtagoknak önmagukkal és másokkal szemben tanúsított magatartása, a szexualitás és nemiség kérdéséhez való viszony^ a felszínre törő viselkedések és a családi értékrendszer együttesen teremtik meg a szexualitáshoz, nemiséghez, a partner személyéhez, a különböző érzelmi kapcsolatokhoz fűződő mintát.

Otthonról hozzuk tehát magunkkal a későbbi érzelmi kapcsolatok modelljét. A kérdés még bonyolultabb lesz, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen sokféle érzelmi kapcsolat képzelhető el a családtagok között. Más mintát hozott magával az, aki a közmondásos „áldozati bárány“ szerepét töltötte be otthon, és megint mást az, aki testvéreihez képest mindig előnyösebb helyzetben volt.

A családi háttérből fakadó meghatározó tényezők összetett voltuk ellenére sem jelentenek semmiféle fátumot (megmásíthatatlan sorsot], abszolút determináltságot. Erre a későbbiekben, az egyéb meghatározók, így például az önnevelés tárgyalásakor még visszatérünk.

A családi háttér értékelésekor óvakodnunk kell két szélsőséges esettől: a meghatározó tényezők lebecsülésétől, illetve azok túlbecsülésétől. Ez utóbbit példázza az, ha szüléinkben keressük saját szexuális problémáink, komplexusaink, szexuális neurózisunk okát'. Nem állítom, hogy 1- lyen mechanizmusok egyáltalán nem érvényesülnek, nem szabad azonban mindent erre hárítani. Általánossá vált, hogy saját problémáinkért, szexuális zavarainkért, a homoszexuális érdeklődés kibontakozásáért másban keressük a hibát.

Saját problémáink megoldására „itt és most“ kell erőfeszítéseket tennünk, nem szabad a múlt felé fordulnunk, amelyet különben sem tudunk visszahozni. Érdemes hangsúlyoznunk azt a tényt is, hogy számos olyan nemzedék nőtt már fel, amelyeket a szülők nem világosítottak fel, magánéletüket, szexuális életüket mégis megfelelő módon ki tudták alakítani.

Számos vizsgálat Igazolja, hogy a szexuális felvilágosításnál és a gyermekek tudatosan megtervezett pszichoszexuálls fejlődésénél sokkal fontosabb szerepe van a szexualitással kapcsolatos otthoni pszichikai légkörnek, az apa férfiasságának, az anya nőiességének, az egymáshoz való viszonyuknak, a szexuális megnyilvánulások etikai értékének. Megkockáztathatjuk azt az állítást Is, hogy a ki nem mondott szavak fontosabbak a kimondottaknál. A szülők nem szakképzett nevelők vagy szexológusok, ám határozott szexuális viselkedésmintákat, magatartást, modellt képviselnek. A szülők magatartása azonban csak ritkán tekinthető ideálisnak. Ezért tudatosítani kell, hogy milyen rendkivüll hatásuk van gyermekük pszichoszexuálls fejlődésére, eljövendő érzelmi kapcsolataira. E hatás lényege pedig a személyes példa, a szülők kapcsolata, a családtagok között kialakult párbeszéd.

A családi környezetből fakadó meghatározók a nemzet kultúrközegében, a fontos nemzeti hagyományok átadásával fonódnak össze. A családban tehát egymásra rakódnak a családi és kultúrtörténeti tényezők.

Dr. Zb. Lew-Starowicz nyomán