Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-12 / 15. szám
új ifjúság 3 Jela Balašková naponta érdeklődik a kollektíva dolgai felől. „Voltak esetek, hogy felsőbb utasításra kSlönbőső ünnepélyes alkalmakkor, sőt még nemrég is egy magasabb rangú SZISZ-fnnkcionárius tissteletére egyetlen éjszaka alatt alkották meg a gyönyörű szocialista kötelezettségvállalást, hogy leírva, piros dossziéba téve nagy fogadkozások közepette átadják neki érkezésekor“ — így és ehhez hasonlóan bírálták a SZISZ-aiapszervezetek, ifjúsági munkakollektivák formalizmusba fuliadt múltbeii túlkapásait a SZISZ rv. kongresszusán. A gazdasági átépítés időszakában viszont egyre inkább rádöbbentünk — mert rá kellett döbbennünk —, hogy a nagy szavak, az Ígéretek, a frázis- puffogatás ideje iejárt, mindennapos apró tettekre, a hatékonyság növelésére és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Az ifjúsági mnnkakol- lektivák, brigádok ugyan külsőleg nem változtak, de amit csinálnak, arra már a tartalmi átépítés, az i- gényesség a jellemző. Természetesen a minőségi váitozásokat követelő átállás nem megy zökkenőmentesen, a múlt beidegződései továbbra is kisértenek, a termelés műszaki adottságának és a munkaszervezésnek sem változtak meg egy csapásra a feltételei, és mindez kihat a munka- kollektívák közérzetére és az eredmények alakulására is. Hogy mi a valós helyzet, arról három járás három üzemében’ a legilletékesebbeket kérdeztük. ^ Tervezett túlteljesítés? A Tatrasvlt kötöttárugyár rozsnyól (Rožňava) részlegének egyik legismertebb kollektívája a Nemzetközi Gyermekév Ifjúsági munkacsoport. Tíz évvel ezelőtt kilenc taggal alakult, napjainkban viszont már huszonöt tagja van. A kollektíva ma ezüstérmes szocialista munkabrlgád- ként Is ismert. Hermely Viktória, a SZISZ üzemi csúcsbizottságának elnö'ke így értékeli munkájukat: — Köztudottan problémás nálunk bármely részlegen Is dolgozni. Arra gondolok, hogy jobbára fiatal nők vannak nálunk és családi okokból gyakran kimaradoznak A kollektíva minden egyes tagjára már jó előre 105 százalékos tervteljesltés van tervezve, de ők még ezt Is túlszárnyalják! örvendetes, hogy nemcsak meny- nylségben, minőségben Is teljesítik Sikerek ■ vállalásaikat. Ok a Méta 90-es mozgalom úttörői gyárunkban. Már több éve a munka és Javadalmazás brl- gádrendszerú formáját választották. Példaképül szolgálhatnak a gyár többi dolgozójának, amit kitüntetéseik Is Igazolnak: beírták nevüket a járási pártbizottság becsületkönyvébe, megkapták a járás fejlesztéséért járó emlékérmet, a SZISZ SZKB és a Szakszervezetek Központi Tanácsának elismerő oklevelét is kiérdemelték az évek folyamán. Hogy mindez milyen áron, milyen áldozatvállalásokkal született meg, arról Benő Katalin brlgádvezető-he- lyettes nyilatkozott kötőgépe mellett: — Sajnos, vannak fiatal kolléganők, akik objektív vagy szubjektív okokból gyakran hiányoznak, és 1- lyenkor nem marad más, mint helyettük Is húzni... Sokat dolgozunk néha a gyengébbek helyett Is. Van ugyan egy védnökségvállalás a kisebb teljesítőképességüek fölött, de ennek csak hosszú távon van érzékelhető eredménye. Igaz, teljesítmény szerint vagyunk fizetve, de brigádon belül még van egy háromfős csoport, amely a Jutalmazás igazságosságára ügyel. Elmondhatom, voltak már morgolődások, de azért még sohasem kaptunk hajba. Munkánkat sokszor az anyaghiány is nehezíti, amit a kassal (Košice) üzem okoz. Néha a vezetőség lehetetlent kíván tőlünk, azt, hogy fél hónap alatt teljesítsük a havi tervet. Említettük már az Illetékeseknek, de hát úgy látszik, ebben az ügyben ők.. Is tanácstalanok. Munkabrígád = alapszervezet A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Dohánygyárban évek óta tisztelettel ejtik ki a Piros Szegfű Ifjúsági munkabrigád nevét. Munkasikereiknek köszönhetően érdemeik vande milyen áron ? nak abban is, hogy a gyár tavaly szlovákiai viszonylatban az első helyre került a dohánygyárak versenyében. A héttagú kollektívát tizenkét éve Péli Mária alakította meg, s a csoport azóta már huszonhat embert számlál, és érdekes, egyben a dohánygyár SZISZ-alapszervezetét is ezek a fiatalok képezik. 1986-ban második helyen végeztek a mezőgazda- sági és élelmiszeripari Ifjúsági kollektívák ■ versenyében, amelyet a SZISZ SZKB hirdetett meg. Vitárius Lajos mérnök gyárigazgató így vélekedik munkájukról: — Jó érzés tudni, hogy tehet rájuk számítani. Hajrá Idején a gyárban készségesen vállalják a túlórázást, de a társadalmi munkát úgy- szhitén. A környezetszépítésben, üdülőtelepünk rendben tartásában nemegyszer szorgoskodtak már. A vállalati sportversenyeken, vetélkedőkön is eredményesen képviselik színeinket, így a vezetőség nem tagad meg tőlük semmit. Engem csai az bánt, hogy nincsenek többen, u^anls rajtuk kívül vannak még jócskán fiatalok. ' A kollektíva vezetője nem azonos a SZISZ-alapszervezet elnökével. Erről és problémáikról, terveikről vallott Jela Balašková, a jelenlegi vezető: —- Ami a kollektívát foglalkoztatja, az vagy közvetlen a termeléssel, vagy a kötelezettségvállalás azon részével függ össze, ami hatással lehet a terv mennyiségi és minőségi mutatóinak teljesítésére, ezért kell elválasztani az alapszervezet munkájától. A munka jól megy. Tavaly például a gépbeállítóknak és -kezelőknek köszönhetően húszezer korona megtakarítást értünk el viszkózából. Ez Importból származó nyersanyag a füstszűrők gyártásához. Tízezreket spóroltunk meg további dohányból. Sajnos, ebből a pénzből ml vajmi keveset látunk. A jobbára poros, zajos munkahelyeken dolgozó lányok fizetése sem magas, de eddig hiába e- meltük fel értük a szavunkat, állítólag az előírások nem engedik a javítást. Áttértünk ugyan a brigádrendszerű javadalmazásra, de mivel több részlegen is dolgoznak a tagok, így csak szűk körben lehet differenciálni a'teljesítmények és jutalmak megítélésénél. A jövőben még egységesebbek, határozottabbak és létszámban többen szeretnénk lenni céljaink elérésében. Négy-Öt gépen egyszerre Losoncon (Lučenec) a Pofana szövőgyárban csupán két éve működik a Méta 90 ifjúsági szocialista munkabrigád. Poros, zajos munkahelyen dolgozik a kilenctagú kollektíva, a- mely főleg exportra szövi az anyagokat, így a minőség az egyik legfontosabb követelmény. ■ Gondok, problémák sokaságával néznek naponta szembe a gyár egyik legnépszerűtlenebb részlegén, a takácsmühelyben. Eddig a SZISZ SZKB elismerő oklevelét és a nyolcadik ötéves tervidőszak minőségi mutatóinak teljesítéséért a „Minőség pajzsa“ kitüntetést kapták meg. Milan TéCiknak, a munkabrigád védnökének ráncok futnak a homlokára, amikor a kicsi, de lelkes kollektíváról érdeklődöm. — A takácsműhely a legmellőzöt- tebb munkahely a gyárban. Állandóan hiányoznak emberek. A gépbe- állítók az alacsony fizetés' miatt válnak meg a gyártól, sokan a zaj elől menekülnek, a szakmünkásképzőből érkező flátalok pedig felelőtlenek. Lényeges, hogy legyenek gépkezelők, és az is elvárás, hogy csak minőségi árut termeljünk. Sajnos, egy-egy tag egyszerre négy-öt gépen Is dolgozik. Gyakran kell dolgozni rossz minőségi fonallal, ami szintén nehezíti helyzetünket. Nem véletlen, hogy a múltban ez volt a gyár legsebezhetőbb pontja, de a kollektíva jóvoltából sikerült felfele kapaszkodnunk. Ha csak a munkaeredményeket említjük, azok tavaly mennyiségi és minőségi mutatókban kedvezőek. A kilenc tag nevében halljuk a kollektíva vezetőjét, Jana Kamenskát: — Nem kis kockázat egyszerre négy-öt gépen dolgozni. SzerencséAz exportra termelő gépek mellett a Méta 90 ifjúsági munkabrigád dolgozik. re annyira értünk már a gépekhez, hogy a beállításokat is ml végezzük. Jól keresünk, de sokat is idegeskedünk. Mivel nálunk három műszakban' folyik a termelés, az esetleges lemaradást csak szombaton hozhatjuk be. Védnökséget vállaltunk a gyengébbek fölött. Igyekszünk az Iskolából kikerült fiatalokat is felkarolni, de eddig csupán részeredményekre voltunk képesek. Ez a helyzet tarthatatlan, de hiába kongattuk meg a vészharangot, nemigen reagálnak rá az Illetékesek. Ha valamit remélni lehet, akkor az az, hogy a rég elavult GF Dewas gépek helyett végre újakat kapunk. Három gyár három kollektívájának tapasztalataiból, nézeteiből nem lehet általánosítani, tanulságok a- zonban levonhatók. Sokszor nemcsak a munkahelyi feladatok,' hanem a gyár problémáinak a megoldása is a fiatalok kollektíváira vár, ami a gazdasági átépítés idején bizony rossz fényt vet üzemeink és vállalataink elöljáróira. Polgári László (A szerző felvételei) Továbbtanulni vagy Pedagógiai értekezleten az igazgató: — A nyolcadikos tanulók több niint ötven százaléka továbbtanulásra jelentkezik, a többi diákunk szakmunkástanulónak megy... Az igazgatók értekezletén a felügyelő: — A legjobb eredményeket a továbbtanulás terén az xy Iskola érte el. A végzős tanulóknak több mint a fele továbbtanulásra jelentkezett. A többi tanuló a népgazdaságunknak fontos szakmáit fogja kitanulni. A lakótelepi gyerekcsoport: — Már megtanultad a matekot? — A, minek! Én inasnak megyek. Tanuljanak azok. akik továbbtanulnak. Az osztályfőnök a 8. osztályból: — Nem értem, hogv ml lett az osztály felével. Napról napra felkészületlenül (önnek az órákra. Igaz, ez az osztály rosszab- blk fele. Eddig sem Igen fűlt a foguk a tanuláshoz De most!... A szülők: — Te, apu! Rászólhatnál a fiunkra. Amióta eldőlt, hogy Inasnak megy, elő se veszi a könyvelt. Csak csavarog, s azt mondja, minek tanulni, úgyse megy tovább. — Hagyd őt — mondja az apa. — így is jó. munkás lehet belőle. Többet fog keresni, mint azok, akik továbbtanulnak. A szakmunkásképzőben a tanár: — Nem értem, hogyan lehet az, hogy az alapiskola Ilyen felkészületlen dláko„inasnak" menni? kát enged olyan szakmába, mint lakatos, esztergályos, festő vagy autószerelő. Megértem, hogy a köművestanulók gyengébbek, mint a többiek, de a többi tudása is alig üti meg a minimumot. Még szerencse, hogy a felvételi utáni jobbakból Is jutott nekünk. Majd ők megjavítják az átlagot. Az autószerelő^ szakoktató: — Mondd, fiam, miért Jelentkeztél épp autószerelőnek, ha egy év után sem tudod, hogy a fékpofákat nem szabad olajozni? Arról nem Is beszélek, hogy tanáraid panaszkodnak rád, hogy nem jársz Iskolába. S ha elmész Is, a tanítási nap felét kihagyod, jobb jegyed nincs Is, mint négyes meg egy kettes, de az Is magaviseletből. A kőművesmester: — Ügyes vagy, fiam. Látom, dolgozni tudsz és szeretsz ’ Is. Csak így tovább! Jó szaki válik majd belőled. Csak azt nem értem, ml bajuk veled a tanítóidnak. Állandóan panaszkodnak, hogy nem tanulsz. Mondtam Is nekik, ügyes ez a gyerek, hagyják őt békén. Csak így tovább, flami Szombaton már eljöhetsz a partimmal tusiba. Ilyen és hasonló szöveget hallunk úton- útfélen. Az alapiskola ötödik osztályától kezdve két fő csoportba sorolják a- tanulókat, az egyikbe tartoznak a Jövendő továbbtanulók, a másikba az Inasoknak jelentkezők. E művi beskatulyázás ellen először a gyerek tiltakozik, persze csak magában ... Később azonban rájön, hogy nem Is rossz. Könnyebb példákat kell megoldania matekból. Elnézőbbek fizikából, magyarból, szlovákból, a történelmet, a földrajzot sem kell tudnia annyira, mint a továbbtanulóknak. És a jövendő szakmunkástanuló lazítani kezd. A magaviseleté rohamosan romlik. Természetes úton mindkét csoportban kiválnak a „vezérek“. A továbbtanulók körében általában a legügyesebb, a legjobb tanuló. Azok között, akik nem mennek tovább — a leendő „inasok“ körében — a legvagányabb, a leg- lezserebb és a „legbátrabb“ lesz a hangadó. Az osztályfőnökök panaszkodnak, a szakoktatók mérgelődnek, a szülők a pedagógusokat, a pedagógusok pedig a szülőket hibáztatják. Pedig a hiba a mindennapi szótárunkban van. Mit Is jelent továbbtanulni? Nézetem szerint azt, hogy a meglévő tudást további Ismeretekkel gyarapítani, elmélyíteni. Ez pedig egy folyamat, amely a megszületésünkkel kezdődik és a halálunkkal végződik. Közben csak a tanítók cserélődnek. Illetve azok szerepének fontossága változik meg az egyén számára. Csecsemőkorban meghatározó tanító-nevelő az édesanya, édesapa meg a testvérek, majd „besegít“ a bölcsőde, óvoda. Az iskolába kerülve a gyerekek számára fokozatosan változik a szerep. A tudás elsőszámú hordozójává a tanító lép elő. A viselkedés formálásában egyenlő szerep hárul az Iskolára és a szülőkre — az összhangra tehát szükség van. Majd következik a sorsdöntő Időszak. Hová, merre tovább? Van, aki gimnáziumba jelentkezik, mert utána főiskolai végzettséget akar majd szerezni. A másik a szakközépiskolát választja, elégnek találja a szakérettségit. Ez a tanuló erősen készül a felvételi vizsgára. A harmadik inkább szakmunkás akar lenni, ő majd valamelyik szaktanlntézetben folytatja tanulmányait. Nála a pedagógus „főszereplő“ mellé egyenrangú partnerként megjelenik a szakoktató, a mester. Ezt a tanulási (továbbtanulási) sort lehetne folytatni a dolgozók esti Iskolájától a tömegszervezetek politikai-nevelési rendszerén keresztül a munkacsoportok és magának a munkának az oktató-nevelő hatásáig. S ha ez így van, akkor bizohy kiderül, hogy aki él, az mind továbbtanul. Miért éppen az „Inas“ lenne a kivétel? Minél hamarabb kitöröljük a szótárunkból a „nem továbbtanuló“ kifejezést, annál hamarabb megszűnik egy beskatulyázás, annál gyorsabban érünk el pozitív változásokat tanulóifjúságunk körében. Ebben pedig az első lépést a családnak és az IskolaOgy- nek kell megtennie. A többiek követni fogják. Már csak azért Is, mert az Inas kifejezés egy Ideje csak a köznyelvben él, a hivatásos megnevezés pedig mindenkit „feljogosít“ a művelődésre. Hiszen „Inasaink“ immár szakmunkástanulók. Varga Zoltán L Benű Katalin: „Néha a vezetők lehetetlent kívánnak tőlOnk."
