Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-12 / 15. szám
I Sikerek, de milyen áron? # Mit old meg az új törvény technika és tech- noiégiák nélkül? 3. oldal A |eáy ne legyen mindenható 9 töprengésele a tanulók ösztönzéséről 4. oldal • Látogatás a Bratislava! Magyar Kulturális Központ igazgatójánál 6. oldal A la Manche túlsó partján # egy izgalmas turistaút élményei 9. oldal # Dnísmereteink sorában helye van a szexuális én-tudatnak is / 10. oldal Bonyolult pontvadászat • utána pedig felkészülés a jégkorong-világbajnokságra 12. oldal Tavaszi kirándulás Varga Zsolt felvétele Általánosságok és formalizmusok nélkül nevelni Olvasóink — akiknek óriási többsége közvetlenül érlíitvo van oktatásügyünk gondjainak megoldásában — bizonyára ismerik már a CSKP KB 13. ülésének fő- beszámolóját és határozatait, s feltehetőleg már azon gondolkodnak, hogyan járulhatnának hozzá az elvek valóra váltásához, milyen eszközöket válasszanak, milyen fórumokat keressenek, ahol sürgethetnék gyakorlati megvalósításukat. Mert - , az elmúlt évtized is hozott számos olyan elemzést, amely tudományos és reális volt, fölvillantotta a megoldás Irányait és módozatait, csak a gyakorlatban nem akart mindez valahogy tükröződni. Hogy miért? A félmegoldások miatt, amelyek — mint a meghatározás Is jelzi — féltudományos- sá zsugorodtak, ezáltal természetszerűleg nem hatottak a megfogalmazott feltárt törvényszerűségek, hiszen hogy úgy mondjam: homok került a fogaskerekek közé. Mindig akadt egy „okosabb“, aki a tudományos feltárásokban „tendenciákat“ látott, a közakaratban „manlpuláltságot“, és saját szája íze szerint hirdette a megvalósítandó szentenciákat — hol elsietve, hol elszalasztva a megoldásokat, hol meg egyszerűen figyelembe sem véve a lehetőségeket. . A főbeszámoló is tartalmazott Ilyen példákat, a vltázók is sorolták a gyakorlat bürokratikus, ép észnek ellentmondó gátjait — és született egy jó határozat, egy tudományosan megalapozott, a köz Igényelt Is tartalmazó elvrendszer, hogyan kell , értelmezni az oktatásügyben az átépítés és a demokratizálódás folyamatát, hogy oktatási rendszerünk visszahasson, és segítse az átépítést és a demokratizálódást. Ezért a jó érzés, ezért a gondolkodás, hol, hogyan hozzájárulni a dolgok további alakításához, miként elérni, hogy elsikka- dások és elsiklások nélkül valósuljanak meg végre az elvek a gyakorlatban. Sót, talán már néhány türelmetlen Is van, olyan, aki már most, a felvételi vizsgák Idején átvágna a bürokratizmus útvesztőin, hogy a frissen megfogalmazott elvek szerint a legrövidebb úton jusson előbbre, oda, ahol tartanunk kellene, ha a direktív blcsaklások és a vélt „felsőbb érdekek“ nem érvényesülnek szinte ellenállás nélkül. Mert a jó érzést, a gyors és konkrét cselekvés vágyát szorongás Is övezi. S nem alaptalanul. Az átalakítás és a demokratizálódás forradalom — mondjuk —, vagy legalábbis olyan folyamatokat feltételez, amelyek gyökeresen megváltoztatják gazdasági és társadalmi életünk egy-egy területét. A forradalomnak, a gyors és gyökeres változásoknak pedig nem híve mindenki. Ez érthető, hiszen nem lehet mindenki forradalmi lelkületű, már csak a természetéből adódóan sem, más nem akar az lenni az eddigi nyugalmát féltve, megint más meg a beidegződések miatt nem, S mert a különböző beosztások káderfél- tételel közö>tt mind ez Ideig nem szerepelt olyan vonás, mint a vállalkozói szellem, a rugalmasság, a kockázatvállalás — forradalmlság —ezért a vezetőik között szép számmal találhatók olyanok, akiknek az új Id^ új szava Idegenül hangzik, s főleg a gyakorlatban nem tudnak mit kezdeni az átalakítás alapkövetelményeivel, a demokráciában pedig kibogozhatatlan szálaknak tűnik előttük az egyéni és kollektív felelősség összefüggése, dialektikus egysége. A szorongás a jó érzést azárt övezi hát, mert napjainkban Is él és érvényesülhet még a direktív bürokratizmus, a bátortalanság, a kényelmesség és hasonlók, aminek következményeként elvek, törvények; jogok és kötelességek slklanak el. Persze, a szorongás és a türelmetlenség nem lehet gyógyszer és módszer. Tudományos megalapozottságra és elvi felvértezettségre van szükség, mint minden forradalomban. Ez utóbb említett gondokról is sok szó esett kommunista, pártunk központi bizottságának legutóbbi ülésén. Miloš Jakeš főtitkár beszédének legelején hangsúlyozta: „A Központi Bizottság előző ülésétől eltelt időszak ismét azt bizonyította, hogy példátlanul felgyorsultak a bel- és külpolitikai folyamatok. Az élet szüntelenül új kérdéseket és problémákat vet fel, amelyekre megfontoltan s a legnagyobb felelősség- tudattal kell választ találnunk, s amelyeket meg kell oldanunk. Ojra beigazolódott, hogy az átalakítás és a demokratizálás folyamata a gondolkodásnak, a gyakorlati tevékenységnek és általában az óltmódnak, valamint a szocializmus korábbi és a Jövőbeli fejlődésével kapcsolatos szemléletnek milyen gyökeres változásét kívánja meg, s ez mennyire bonyolult és Igényes munka. Nemegyszer hangsúlyoztuk: az átalakításnak és a demokratizálásnak nincs alternatívája, ha a gazdaságban és más területeken le akarjuk küzdeni a beidegződéseket, a fékező- mechanizmusokat és újra dinamikusan kívánjuk fejleszteni társadalmunkat. (...) Szervezetten és egyeztetetten kell eljárnunk, állandóan szem előtt tartva, hogV az átalakítást bonyolíthatja nemcsak szándékaink és határozataink következetlen teljesítése, hanem az a törekvés is, hogy a fejlődést meggyorsítsuk tekintet nélkül a valós körülményekre. Semmiképp sem nézhetjük el azonban a kivárást, az óvatoskodást és a lemaradást ott, ahol nyilvánvalóan gyorsítani lehet az előrelépést.“ Az oktatásügy az a terület, ahol gyorsítani lehet. Szorongások és türelmetlenség nélkül, de halaszthatatlanul! Neszméri Sándor
