Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-29 / 13. szám
XXL századra készülnek Sokoldalú tehetség Három-négy évvel ezelőtt még a ham- teti „lenni vagy nem lenni“ kérdés foglalkoztatta leginkább a Zselízá (Želiezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanárait. Kevés volt a jelentkező, úgy kellett toborozni a diákokat. Természetesen válogatásról szó sem lehetett, ami még Inkább hozzájárult ahhoz, hogy akkoriban lerobbant intézményként élt az emberek köztudatában a gimnázium. Mára viszont sokat javult a helyzet. Nyolcvanhét szeptemberétől áll az iskola élén Zámbó Lajos. Tőle tudom, hogy manapság már nincs gond a jelentkezők számát illetően, lányokból még túljelentkező is van, s jobban felkészült diákok érkeznek. Elkészült a 14 számítógéppel, két színes tévével és két nyomdával felszerelt számítástechnikai szaktanterem, két éve már, hogy bevezették a szlovák társalgást fizikából, így a végzősök bátrabban vágnak neki a műszaki főiskoláknak. Tavaly az érettségizőknek csupán az ötven százaléka felvételizett felsőbb fokú intézményeinkbe, most a hetvenhét százalékot Is meghaladja a jelentkezők száma. Különösen jó ez az arány a IV. A osztályban, ahol a 24 diákból 22-en szeretnének továbbtanulni valamelyik egyetemen, főiskolán. Köztük Fasanga Éva is, aki a tanári kar szerint a gimnázium legsokoldalúbb tehetsége. Elsőtől kezdve színjeles tanuló, de főleg matematikában, fizikában, számítás- technikában remekel. — A matematika a kedvencem — indul beszélgetésünk Évával. — A Károly Egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat matematikai analízis szakon. Elméleti matematikusnak készülök, ami nem könnyű pálya, de megpróbálom. Ezenkívül a számítás- technikának a programozással foglalkozó része áll hozzám közel. Idén a Zenit járási ver^nyén az első helyen végeztém. Tavaly Indultam már ezen a versenyen, de akkor még eredménytelenül. Harmadikos koromban fizikai olimpián is részt vettem, s az A kategóriában a hatodik helyet szereztem meg. Az elmúlt év a versenyek szempontjából sikeresen szárult számomra, hiszen a kerületi matematikai szeminárium versenypályázatát is megnyertem. Ötször öt példát kellett megoldanom, s ebben nagy segítségemre volt Balázs tanárom. A versenyeknek ezt a fajtáját jobban kedvelem, mint az olimpiákat, ahol egy példa megoldására csak egy óra jut, míg itt egész napok állnak a rendelkezésemre. Több idő van a gondolkodásra. — Prágába készülsz egyetemre. Nem félsz attól, hogy cseh nyelven kell majd ■ tanulnod magyar gimnázium után? — Jól beszélek szlovákul, mert édesapám szlovák nemzetiségű, megértem a cseh nyelvet, s idővel biztosan meg is szokom. Emellett pedig az a véleményem, hogy a tudás és az akarat a döntő. A nyelv ilyen korban könnyen elsajátítható. — A tanárok mint sokoldalú tehetséget emlegettek, aki mindenbe bekapcsolódik. Többek között a sportra és a SZISZ-re is utaitak. — Három évig versenyszerűen kézi- labdáztam, most inkább a turisztika az, amire a szabadidőmből áldozok. Az iskolai SZISZ-szervezetben a titkári funkciót töltöttem be, a sportfelelős- sel együttműködve rengeteg sportrendezvényt szerveztünk. — Hogyan látod, vannak-e különbségek a különböző alapiskolákról érkező diákok között? A felkészültségükre gondolok elsősorban. — Az alapiskolákban eltérő színvonalú az oktatás, s ez me^utatkozik a gimnáziumban tanulók felkészültségén is, de az első évfolyam után már minimálisak ezek a különbségek. — Elégedett vagy a gimnázium színvonalával? — A követelmények lehetnének nagyobbak is, még annak árán is, hogy átlagosan romlanának a jegyek. Mert nem az osztályzat, a tudás a fontos. (dék) A rövidlátás gyógyítása injekcióval Moszkvai szemorvostudósok gyógyszer- adalékanyagokkal kiegészített, polimer összetételű Injekciókat ajánlottak a súlyosbodó rövidlátás gyógyítására. Ezt a módszert igen sokat ígérőnek tartják. A Szovjetunióban már több év óta sikeresen alkalmazzák a polimereket a szemgyógyászatban. A habhoz hasonló, folyékony anyagot fecskendővel juttatják a szemgolyó felszínére. Egy perc múlva az anyag megkeménykedik, s bevonja a szemhártyát. Ez az állandóan nyúló, petyhüdt hártya (éppen ez Idézi elő a látás romlását) az Ilyen „vázban“ megerősödik. A habgélt — így nevezik a műanyagot — gyorsan természetes szövetek növik be és helyettesítik azt. Több mint háromezer páciens ilyen kezelésnek tapasztalatairól számoltak be a Moszkvában rendezett nemzetközi szemorvos-szimpóziumon. E módszer kidolgozója, Eduard Avetyiszov professzor, a moszkvai Helmholtz Szemészeti Intézet Igazgató- helyettese elmondta, hogy ez az egyszerű és veszélytelen módszer hatékonyság tekintetében nem marad el a jelenleg általánosan alkalmazott sebészeti beavatkozás mögött. Több mint ötéves megfigyelések tanúskodnak erről. E módszer megbízhatóságát a szovjet szakemberek a habgélben alkalmazott gyógyszer-adalékanyagokkal hozzák összefüggésbe. Üj készítmény az immunrendszer védelmére Igaz, lassú ütemben, de egyre bővül a legmegbízhatóbb — a szervezet által létrehozott — gyógyszerkészítmények köre. A legújabb készítményt a szovjet tudósok Mielopldnek nevezték el. Az új gyógyszer alapjául a csontvelő által termelt fehérje- részecskék — a mielopepldek — szolgálnak. Rém Petrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökhelyettese vezetésével a Moszkvai Immunológiai Intézet kutatócsoportja jutott erre a felfedezésre. Megállapították, hogy ez az anyag alkalmas a szervezet védelmi rendszerének stimulálására, fájdalomcsillapító hatású és elősegíti a vérképződést. Hasonló gyógyszer ma a világon még nincs. A készítményt kísérlett körülmények között biotechnológiai módszerrel az állatok csontvelőjéből állítják elő. Előkészületek folynak az ipari gyártás megvalósítására. A klinikai alkalmazás első e- redményel alapján az új gyógyszer hatékonyan alkalmazható krónikus tüdőmegbetegedések gyógyításában, a műtéteket követő fertőzésveszély megelőzésében. A tudósok szerint alkalmazási köre a jövőben tovább bővülhet. A mielopeptidek további tanulmányozásának célja a hatásmechanizmus részletes megismerése. Ennek eredményeként a készítmény céirányos felhasználása Is megvalósítható lesz, hiszen az Immunrendszer meghatározott láncszemének befolyásolásáról van szó. Az átalakítás indokai Ha népgazdaságunk évi növekedéseit — a hatvanas évek végétől az Idei évig — egy görbeként ábrázoljuk, úgy a görbe egyértelműen csökkenő irányt mutat. Szöges ellentétben van ezzel a görbével — amely lényegében a források megteremtését jelöli — az a görbe, amely hosszú távon ábrázolja nemzetgazdaságunk konvertibilis valutákban való eladósodásának növekedését. A hetvenes évek elején ez az adósság lényegében a nullával volt egyenlő, jelenleg — külföldi becslések szerint —■ több mint ötmilliárd dollárt tesz ki. A hetvenes évek elején népgazdaságunk az eredményesség kedvező kombinációját érte el, azaz a viszonylag nagy növekedési tempó mellet nulla értékű volt a külföldi adósság, vagyis megvolt a gazdaság külkereskedelmi egyensúlya. A nyolcvanas évek végén a helyzet ennek fordítottja; viszonylag alacsony és csökkenő tendenciájú a gazdaság hatékonyságának fejlődése, ezáltal a nemzeti jövedelem, miközben legalább részben kielégítse a fogyasztói Igényeket, amelyeket nehéz megszelídíteni (hiszen csak nemrégiben haladta meg a reális kereset a hetvenes évek végének színvonalát). A mind nagyobb külső eladósodást és gazdasági növekedés ütemének csökkenését, amelynek jelenleg tanúi vagyunk, sémiképpen sem lehet a külső feltételek rosszabbodásával Indokolni (politikai feltételekről nem Is beszélve). Ellenkezőleg, ezek ma kimondottan előnyösek lehetnének, hiszen reálisak a cserearányok — főleg a Szovjetunióval való kereskedelemben javulnak —, „eleven“ a vllágkonjunk- túra, a kamatok pedig a világ tőkepiacain „normális“ szinten mozognak. Annál figyelmeztetőbb a helyzet az említet stagnálás miatt. A gazdaság, pontosabban a gazdasági politika egyszerűen képtelen kihasználni az előnyös külső feltételeket a növekedés gyorsítására, és koncpeciótlanul eladósodik konvertibilis valutában. külkereskedelmi mérlegünkben nő az eladósodás. Értendő ezen a szabadon beváltható valutákban való eladósodás. Jellemző még az is, hogy ez az emelkedő adósság nem segíti elő sem gazdaságunk belső egyensúlyának visszaállítását, de nem emeli exportképességét és effektivitását sem. Ezentúl nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy a külföldi adósság mellett létezik egy tetemes mennyiségű belső eladósodás is, amely a hetvenes évek folyamán szintén növekedett. Gondolunk Itt az elöregedett termelőeszközökre, főleg a gépparkra, az Idejétmúlt technológiák alkalmazására, valamint az infrastruktúra — azaz a lakásalap, az út- és vasúthálózat, a középületek stb. — elhalasztott felújítására (csak a lakásalapnál ez több tíz milliárd koronát tesz ki). A teljes képhez hozzátartozik még egy tény. A hetvenes évek elején gazdaságunk viszonylag kiegyensúlyozott volt a fogyasztási piac, a beruházások és a szállítóimegrendelői viszonyok terén, ma viszont egyre növekszenek a feszültségek, ami abban is megmutatkozik, hogy a piac és a beruházások tele vannak reális inflációs nyomásokal. A hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években elért alacsony növekedési tempó miatt hozott központi intézkedések a kereslet szabályozására nem voltak kellő hatásfokúak, továbbá a növekedő feszültségek, nyomások — minden adminisztratív gát ellenére — végül is negatívan befolyásolják a közgazda- sági egyensúlyt. Nem sikerül kellő hatással mozgásba hozni a gazdasági kínálat oldalát, azaz növelni a termelés effektívl- tását és a keresletekhez való alkalmazkodását. Ezt a hiányt a külső eladósodással egyenlítik ki, hogy a gazdaság legalább valamilyen növekedést mutathasson ki, és A merev, kimondottan antieffektiv hatásokat tartalmazó tervezés a hibás makro- ökonómial döntések, a rosszul Irányított beruházások következtében gazdaságszerkezetünk nem tudott adaptálni a világ gazdaságában végbement változásokhoz ar elmúlt 15—20 évben. A helyzetet úgy is lehetne összegezni, hogy lényegében elnapo- lódott az olyan változások végrehajtása (a gazdaságtalan ágazatok, üzemek leépítése és a források átirányítása a dinamikus, rentábilis területekre, a kereslet változásával összhangban), amelyek megszüntették volna az említett piacgazdálkodás hiánya miatti szociális feszültségeket. Ezzel a valóságban preferenciát élvezett a „stabilitás“, ám olyan magas termelési árak ellenében, amelyeket kezdetben az állam vállalt át, de tudvalevő, hogy hosszú távon erre képtelen. Nos, most behajtja ezt a magas árat. Ez azt is jelenti, hogy az adott helyzetben — a mai gazdasági szerkezetnél és effektlvitásának változása nélkül — az az igyekezet, hogy gyorsuljon a növekedés üteme, elkerülhetetlenül további értelmetlen eladósodáshoz vezet. Értelmetlen, mert csak a piaci egyensúly megtartására korlátozódik, s ott is csak részeredményeket érhet el, gyakorlatilag viszont nem hat ösztönzőleg a gazdaság Jövedelmezőségének növekedésére, sőt, bizonyos esetekben a változások lassítását eredményezi. Főleg ott, ahol az Innoválást teszi — látszatra — szükségtelenné. Ennek á hatásnak és valutafelhasználási irányzatnak kell gátat vetni az esetleges piaci feszültségek árán is, mert az átmeneti állapot lenne csupán, mely az innoválást, beruházások és restruktuallzálások következtében rövid időn belül — és stabilan — megszűnne. A Hospodárske noviny nyomán —hr.— Változó bankrendszerünk A Szövetségi Kormány rendelete értelmében 1990. január 1-től megszűnik a Csehszlovák Állami Bank abban a formában, mint amilyenben ma ismerjük. Megosztva hatáskörét, egy központi és három kereskedelmi banra tagolódik majd. Az 1952-ben alakított Állami Bank, amely nemcsak mint központi bank tevékenykedett, de mint kereskedelmi és specializált pénzintézet is, most éppen ezeket a funkcióit választja el egymástól. A központi (emissziós) bank továbbra is az Állami Bank nevet viseli majd. Feladata a pénz- kibocsátás mellett a többi bankok számláinak vezetése, ezek hitelezése lesz, továbbá a belügyi és honvédelmi minisztériumok hatáskörébe eső szervezetek számláit is vezeti. A két új kereskedelmi bank (pontos megnevezése még nincs] országos hatáskörrel működik, az egyik prágai, a másik bratislavaí központtal. Harmadikként az eddigi Prágai Beruházási Bank változik át kereskedelmi bankká, és arra törekednek majd, hogy az átmenet a lehető legsimábban történjék, és így ne keletkezzenek fennakadások az üzemek és intézmények financiális tevékenységében. A bankrendszer átépítésével párhuzamosan a gazdaságo-n kívül a lakossági szolgáltatásokban is lesznek változások. A polgárok bankszámláinak jelzésében lesznek változások. Az eddigi módszer nem adott rá lehetőséget, hogy a számtulajdonos, kihasználva az ún. variábilis szimbólumot, megállapíthassa, ki eszközölte a befizetést a számlájára, mint ahogy ez a közületek számláinál lehetséges. Ez változik, és az egyéni számláknál is lehetséges lesz a befizető pontos megállapítása. A kereskedelmi bankok keletkezésével szélesedik a polgároknak nyújtandó szolgáltatások skálája Is. Az új kereskedelmi bankok ugyanis jogosak lesznek a közü- leteken kívül a lakosságnak Is felajánlani szolgáltatásaikat, amit eddig csak az Állami Takarékpénztárak tehettek meg. Ez nyilván magával hozza a banki szolgáltatások minőségének javulását, formáinak sokasodását Is. 1990 után mint új fizetési formát tervezik a fizetőkártyák bevezetését. Ez a forma, persze, csak nálunk lesz újdonság, külföldön több országban már mindennapos gyakorlat. Egységes és a nemzetközi normákkal összhangban levő kis műanyag kártyákat terveznek. A fi- zetőkártyákat egyrészt a bankok, később pedig a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek adják majd ki. Ezért ezeket a kártyákat a bankszámlával rendelkező polgárokon kívül az azzal nem rendelkezők is megszerezhetik. A bankok által kibocsátott kártyák univerzális fizetőeszközök lesznek készpénz nélküli és készpénzzel való fizetésre .egyaránt. Azok a polgárok szerezhetik meg, akik eleget tesznek ama bank előírásainak, amelyben számlájuk van. A pénzintézeteken kívül a jövőben tervezik, hogy a lakossági szolgáltatásokat nyújtó Intézmények, szervezetek is kibocsátanak ilyen kártyát. Mivel ezeket a kártyákat nem egy számlához kötik, ásni szavatolja a fedezetet, csak egy előre megjelölt célra lesznek használhatók. Az illetékes szervezetek egy bizonyos mennyiségű, előre megfizetett szolgáltatásra vagy vásárlásra adják majd ki. Szóba került eddig például a benzinvásárlás, a távközlés igénybevétele, bevásárlás egy bizonyos áruházban vagy áruházi láncban (pl. PRIOR) stb. A bevezetés után nyilván növekedni, szélesedni fog felhasználásának lehetősége. Mivel mindkét fajta kártya műszaki kivitelezése azonos lesz, lehetőség nyílik a két kártyafajta párhuzamos használatára. Megjegyzendő, hogy egy szűk réteg már ma is használja ezeket a kártyákat. Azokról van szó, akiknek a Cseh Iparbanknál devizaszámlájuk van. A kártyák széles körű bevezetése nagy mennyiségű, megbízhatóan működő számítástechnikai berendezést igényel. Mivel ezeket ma még nálunk nem gyártják, és csak tőkés behozatallal juthatunk hozzájuk, az államhatalmi szervek a kártyák bevezetésétől azt is remélik, hogy ez sti- mulálóan hat majd a hazai számítástechnika gyártására. Horváth Rezső
