Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-22 / 12. szám

Kitaláltuk — megvalósítottuk Jelenleg is van két ötletem Gál Miklós mérnök hét évvel ezelőtt érkezett a Számítástechnikai Művek ri­maszombati (Rimavská Sobota) üzem­részlegébe. Eleinte a kezdő emberek­re Jellemző érdeklődéssel és alapos­sággal figyelte a termelést. Gyorsan akkllmatizálódott. A következő évben már meglátásai, ötletei is voltak arra, hogyan lehetne a monoton munkát végző nők helyzetén változtatni. Ekkor nyújtotta be első újítási Javaslatát, s azóta neve kitörölhetetlen az újítási naplóból. Az évek folyamán benyúj­tott húsz javaslatából tizenkettő az üzem különböző részlegén már gya­korlati hasznot is hajt. Áldották a ne­vét és eszét azok az asszonyok, akik a modémek (számítógépes Információk telefonvonalon történő átvitelét bizto­sító berendezés) nyomtatott áramkö­reinek összeszerelésén dolgoznak, vagy­is ott, ahol utolsó javaslatát alkalmaz­zák a gyakorlatban. — Technológus és normázó vagyok, tehát amolyan ütközőpont a termelési és gazdasági részleg között. Az össze­szerelés igen kézimunka-igényes, s ezen mint technológusnak nem áll mó­domban változtatni, de mint normázó a munkások szerint nem vagyok ob­jektív, aminek a pénztárcájuk látja kárát. Pedig ahol csak lehet, igyek­szem a munkásokon segíteni, hogy nö­veljék a termelékenységet, és a nor­mák teljesítése is könnyebb legyen. Nemrég a modémrészlegen panaszkod­tak a nők, hogy rengeteg időbe telik és idegesítő a nyomtatott áramkör mil­lió furatába megtalálni a szükséges al­katrészt. Vagy a szerelési ábra szerint rakták őket, vagy pedig egy kész á- ramákörről másolták le, minek hova kell kerülnie. Egy picit elgondolkod­tam rajta, és sikerült megoldanom a problémát. Üvegszálas keménylemezből elkészí­tette az áramkör pontos méretét. A passzív szerelési elemek (ellenállások, kondenzátorok) helyére ablakocskákat vágott, majd az így kapott sablon te­tejére ragasztott papírlapra feltüntette az elemek pontos jelzését. A sablon azonnal megmutatja, mely lyukacskák- ba milyen elemek kerülnek. Egyelőre két különböző típusú modém áramkö­réhez készített sablont, a harmadik tí­pushoz pedig már készíti. Előzetes felmérések szerint az új el­járással áramkörönként negyedórát megtakarítanak, nem beszélve arról, hogy ez a megoldás kíméli a szemet. Miki természetesen örül újítási sike­rének, d» vannak e téren szomorú ta­pasztalatai is. — Nálunk csak azt érdemes bead­ni, amit az ember maga meg is csi­nál, mert ellenkező esetben a „sok bába között elvész a gyerek“. Meg aztán hosszas, vontatott az ügyinté­zés, és nincs kockázatvállalás. Re­ménytelen eset, ha a megvalósításhoz esetleg pénz is kell, annak ellenére, hogy egy-két éven belül többszörösen is megtérülnének a kiadások. Irigység és szakmai féltékenység Jellemzi az el­bírálókat, ezért Is van az, hogy az ember néha már belefárad. Az is meg­történik, hogy csak évek múltával ke­rül sor a bevezetésre, erre egy friss esetet is mondhatok. Most fogják be­vezetni egyik újításomat, amelyet még 1985-ben nyújtottam be. Ezek az itteni újítási mozgalom árnyoldalai, de nem adom fel. Jelenleg is van két sokat ígérő ötletem. Kép és szöveg: Polgári László Mikro-inform Fúj a szél, esllf, de már itt a ta­vasz, s ha Itt a tavasz, törvényszerű, hogy eszünkbe jut a szerelem, de za­var az időjárás. Két téma a szerel­meseknek, ugyanennyi azonban az e- lektronlkával és a számítástechnikával foglalkozóknak is. A most következő hírek Is erre szolgáltatnak példát.., Szerelmes levelet Is, mégpedig kifo­gástalan minőségűt lehet szerkeszteni a hazai gyártmányú Text 01-Ml szá­mítógéppel, amelyet az Arltma válla­lat tavaly fejlesztett ki. Természetesen ennél többet Is tud ez az új típusú, 64 kB-tos számítógép, mert három em­ber (az Igazgatóhelyettes, a titkárnő és a gépírónő) munkáját Is rá lehet bízni, hiszen az adatokat nemcsak tá­rolja, hanem csoportosítja, rendszere­zi, irány- és kulcsszámok szerint fel Is dolgozza. A szövegeket háromféle változatban képes megszerkeszteni: ar­chívumi anyagként, kiküldendő levél­ként vagy a sajtóban használatos nyomdagép számára. Az idén 750 da­rabot gyárt ebből a számítógépből az Aritma vállalat, tehát a szerelmes le­veleket egyelőre még a hagyományos módon kell megírni. Az időjárás alakulásánalč megállapí­tásában egyre nagyobb szerepe van a kétcsatornás, 2133-as típusú, hullám- zóselemző készüléknek, amelyet a Brüel és KJaer dán cég gyárt. A ké­szülék ugyanis a természetes és elek- tro-hangokon kívül a különféle rezgé­seket is méri, elemzi, miközben a be­programozott határértékeket is jelzi. Azt persze kevesen tudják, hogy a dán cég kiváló minőségű készüléke cseh­szlovák, találmány, két évvel ezélőtt a Brnól Gépipari Nemzetközi Vásáron a- ranyérmet nyert. Történt ugyanis, hogy a készülék szerkesztői eladták a ta­lálmányt, vagyis az ötletet. Jól tették, a maguk és államunk hasznára, mert anyagszállítás nélkül is devizát nyer­tek. Rózsát rajzolni a kedveshez szóló le­vélre, természetesen számítógéppel és nem kézzel szöszmötölve, ma már az is tud, aki informatikából elégséges osztályzatot kapott. Még a színárnya­lat tényezőit is meghatározza a szá­mítógép. Nehezebb szerszámot rajzolni, szerkeszteni. Ezért szervez az idén a Tesla Progres vállalat tanlolyamot a- zoknak, akik meg akarják tanulni a szerszámok és az egyszerűbb munka­gépek számítógépes szerkesztési mód­ját. Az érdeklődők bővebb felvilágosí­tást a Csehszlovák Tudományos-Mű­szaki Társaság (ČSVTS) tisztségviselői­től kaphatnak, akiknek a prágai köz­pont már megküldte az Idei tanfolya­mok naptári tervét. Szép cipőt a nők lábárai Ez a Jel­szavuk a fél éve már önálló, állami vállalatként működő bardejovl JAS Ci­pőgyár számítástechnikusainak, akik az idén kezdték meg munkájukat. A minták megtervezésében a 2D-CAD szá­mítógépet használják, és elképzelésük szerint már az idén számítógép fogja irányítani a nagy teljesítményű sza­bászasztalokat, két év múlva pedig a már automatizált varrórészleget és a formázó-préselő gépeket is. A számító­géppel tervezett, mokaszin szabású női cipőkből naponta 34 000 párat gyárta­nak, tehát áruként hamarosan eljut­nak a cipőboltokba, s akkor azt is megtudjuk, hogy mi a nők véleménye a számítógép tervezéséről. Nem divat, hanem Irányzat a szá­mítástechnikában a kicsinyítés, amit eredetileg a japánok „találtak tel“. A legújabb, nagy teljesítményű, de kicsi­nyített amerikai számítógép — a Mul­tiuser multitask — kisebb, mint a leg­kisebb írógép. Üzemeltetéséhez elegen­dő 20 MHz-es áram, egy-egy adat fel­dolgozásához pedig 28 másodperc. Mot- rola 68020 típusú mikroprocesszorokat szereltek bele. Emlékezetének teljesít­ménye pedig 1 GB-lg bővíthető. Hajdú Endre Jegyzetek egy kerületi versenyről 'Amikorra ez az írás megjelenik, már befejeződik a jubileumi, 20. Kazinczy- napok rendezvénysorozata, beleértve a szép magyar beszéd versenyét is. Gon­dolom azonban, hogy a kerületi ver­senyen szerzett tapasztalataimon ez nem sokat változtat, hiszen észrevéte­leim az előkészületeket érintik, így tán nem érdektelen közzétenni őket, ha tán kissé megkésve is. A szép magyar beszéd és kiejtés ver­senye ünnepe lehetne nemzetiségi is­koláinknak. A valóság azonban más. Nemcsak szubjektív benyomás és fel­tételezés, hanem az erre Illetékes szer­vek képviselőinek a megállapítása is,, hogy iskoláink egy részében nem ese­mény, hanem fölösleges teher, nyűg, esetleg kényszerűség a kiejtési ver­seny megszervezése, megrendezése. Már ahol egyáltalán megrendezik. Mert olyan iskoláink is vannak, ahol ennek nem tulajdonítanak különösebb jelen­tőséget, esetleg kijelölnek egy jól sza­való tanulót a járási versenyre. Pe­dig a kiejtési verseny megrendezését — az osztályversenyektől az országos versenyig — az SZSZK Oktatási Mi­nisztériuma nemzetiségi iskolák osztá­lyának 1986-ban kiadott útmutatója ír­ja elő. Az említett Irányelv értelmében az utóbbi két évben a kerületi versenyek rendezése a kerületi pionírházak fel­adata, a verseny módszertani előkészí­tése pedig a kerületi pedagógiai inté­zet hatáskörébe tartozik. A Nyugat-szlovákiai kerület verse­nyét a kerületi pionírház Galánlán, a gimnázium épületében rendezte meg e hó 1-én és 2-án. Az első napon az alapiskolások, másnap a II. kategóriá­ba tartozó középiskolások versenyez­tek. Mind a két kategóriában, akár­csak a múlt években is, két felada­tot kellett megoldaniuk a versenyzők­nek: egy kötelező szöveg felolvasása, majd szövegalkotási feladat várt rá­juk. (Ez utóbbi egy szabadon válasz­tott, pontosabban hét lehetőség közül választható téma megszerkesztése és előadása volt.) Az alapiskolások kategóriájában szo­kásos volt a helyzet, a középiskolá­sok korosztályában viszont létszámban és minőségben is erős mezőny jött össze. Meggondolandó, nem lenne-a hasznos külön kategóriát létrehozni a szaktanintézetek tanulói számára, a- hogy ezt pedagógusaik szorgalmazták. Ezáltal megszűnhetne hátrányos hely­zetük a versenyen. (A továbbjutó hat tanuló között az idén négy gimnazis­tát és két szakközépiskolást találunk, a szaktanlntézetek tanulóinak a pont­száma a versenyzők közt a legkeve­sebb.) Az Oktatásügyi Minisztérium erre vonatkozó rendeletét, véleményem sze­rint, más vonatkozásokban is módosí­tani kellene. Nem hiszem ugyanis, hogy a járási fordulók esetében jó az a megoldás, hegy azok a járások, ahol Kevés (vagy kevesebb) a magyar ta­nítási nyelvű Iskola, a szomszédos já­rással közösen rendezzék a versenyt. (Ez csak az I. kategóriára, az alap­iskolákra vonatkozik.) Ezek az isko­lák és tanulóik úgy Is hátrányosabb helyzetből Indulnak; a mennyiségi szempont mechanikus alkalmazása 'he­lyett ezt Is figyelembe kellene venni, meg azt is, nem lenne-e célszerűbb és hasznosabb, ha a kerületi pionírházak hatásköréből — dolgozóik minden jó szándéka és Igyekezete ellenére — Is­mét a kerületi pedagógiai intézet ha­táskörébe kerülne a verseny szerve­zése és rendezése is. Megoszlanak a vélemények: megfe­lelő környezetet tud-e teremteni a ga- lántal gimnázium a verseny megren­dezésére. Az első napon, amikor az ünnepélyes megnyitás után egy kisebb méretű osztálytereniben zajlott a ver­seny, úgy éreztük, jogosak a bíráló megjegyzések. A második napon a gimnázium aulájában volt a megnyitás, a verseny és az eredményhirdetés is. Ez a megoldás bizonyult jobbnak, azért is, mert itt kényelmesen elfértek a kí­sérők. ök gondoskodtak arról is, hogy közönség, hallgatóság legyen a terem­ben. Ezt, mellesleg, megtehette volna a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium is. Nyilván gondoskodott Is volna, ha erre valaki felkéri. De nem­csak a gimnázium tanuói, a tanárok se nagyon tudták, hogy Iskolájuk a ke­rületi verseny színhelye. Köszönthette volna a résztvevőket egy üdvözlő fel­irat az iskola bejáratánál vagy az aulában. Biztosíthatta volna, hogy 20 — 25 érdeklődő tanuló közönségként végignézhesse a versenyt. (Nem kive­zényelt, beterelt tömegre gondolunk, csupán arra a néhány tanulóra, akik­nek két-három órai hiányzása nem za­varta volna túlságosan a tanítást, hi­szen osztályonként csak 1—2 tanulóról lett volna szó. Pl. azokról, akik nem kötelező tantárgyként előadóművészet­tel foglalkoznak. Örömmel értesültünk róla, hogy van olyan gimnáziumunk, ahol ezt a tantárgyat is tanítják. Va­jon más iskolákban miért nem?) Ügy tudjuk, a gimnázium igazgatósága a jövőben is támogatja a kerületi ver­seny megrendezését, kész a verseny­zők étkeztetéséről is gondoskodni. Végezetül még egy megjegyzés ide kívánkozik. Ügy vélem, „stílusos“ len­ne, ha a győztesek, helyezettek a szép magyar beszéd versenyén magyar nyel­vű (ill. kétnyelvű) elismerő oklevelet kapnának. így kívánná ezt a verseny szelleme, különösen, ha annak egyik társrendezője a Csemadok Központi Bi­zottsága. Mire a sorok napvilágot látnak, már ismertek lesznek az országos verseny eredményei is. Reméljük, színvonalá­hoz — a múlt évekhez hasonlóan — méltóképpen hozzájárultak a nyugat­szlovákiai kerületi verseny legjobbjai is. Kulcsár Tibor ■v f 4-

Next

/
Thumbnails
Contents