Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-22 / 12. szám
ij ifjúság 4 Ne hagyjátok az iskolát! Szülők, kérünk benneteket, segítsetek; ne hagyjátok tönkretenni az Iskolátl Ilyen és ehhez hasonló szövegű falragaszok Jelen- meg Nagyölvetlen (Veiké Ludlnce), amikor bizonyossá ■ vált, hogy a helyi magyar tannyelvű alapiskola egyik pavilonjában gyermekotthont szándékoznak létesíteni. A sajátos hangvételű, diákok készítette „tace- paók“ híre a Lévai (Levice) Járási Nemzeti Bizottságra is eljutott. Egy Aiionymus- hívő levélben fordult a már említett szerv Iskolaügyi osztályához, hogy bizonyára a pedagógusok biztatták fel a tanulókat, s ez alapjaiban ellentmond a szocialista pedagógia elveinek. Olyannyira, hogy az iskolában meg Is jelent a magyar iskolák járási tanfelügyelője, s akár egy rossz krimiben, valódi kihallgatásokat tartott. Az egyik nap egyenként hívatta a tanítókat, másnap a hatodikos-hetedikes gyerekeket. Két nap után feladta, s az igazgatót bízta meg, járjon az ügy végére, leplezze le a bűnösöket. Kovács Vince Igazgató tisztelve az utasítást, folytatta a vallatást. Eredménytelenül. A pedagógusok,' diákok és a szülök megrökönyödve figyelték az eseményeket, nem értették, ml történik Nagyölveden. As „A pavilon Az előzmények A több mint húsz éve épült két pavilonból álló Iskola a falusiak büszkesége, jórészt társadalmi munkával gyönyörű parkot telepítettek köré, továbbá sportpálya, tornaterem, Iskolai étkezde áll a tanulók rendelkezésére. Az elmúlt iskolaév végéig megannyi szaktanterem szolgálta a színvonalas oktatást, mígnem zajlani kezdtek az események. 1988 augusztusában az Iskola Igazgatójával telefonon közölte a jnb Iskolaügyi osztályának vezetője, hogy a B pavilont át kell telepíteni az A-ba. Az igazgató szót fogadott, s a tanévnyitó után elkezdődött a hurcolkodás. Szaktantermek, kabinetek .szűntek meg, költözésre ítéltetett a két korosztályos napközi, az Iskolai klub, a famegmunkáló műhely. Az épületben csupán az egy osztályból álló 1—4. szlovák tagozat maradt. A faluban különféle találgatások terjedtek el, vajon ml készül az Iskola B pavilonjában. Hírek keltek szárnyra a pavilon szétrombolásáról és a park egy részének a megszüntetéséről. Aztán megérkeztek az építőmunkások, akik azzal kezdték, hogy kivágták az első útba eső tuját, mert akadályozta a cementet szállító teherautót a közlekedésben. A lakosság felhorkant: ennyire semmibe veszik a munkájukat?! Megkezdődött az építés. A meg- botránkozott szülők az Iskola és a falu vezetőségét vádolták, hogy nem szálltak síkra az Iskola és a település legszebb parkjának védelmében. Végül Is a lakosság nyomására a hnb leállította a munkálatokat. Azóta már a cementet Is elszállították, de vlsszaköltözésröl még szó sincs. A korántsem egyszerű ügy 1989 márciusában még nem tekinthető befejezettnek. Folyik a huzavona a helyi nemzeti bizottság és a jnb között. Mindkét fél világos álláspontra helyezkedett. A járás szorgalmazza a gyermekotthon létesítését, a falu lakossága, élén a tanáccsal, az előző állapotok vlsz- szaállítását sürgeti, elutasítva a szociális intézet létrehozását az Iskola épületében. Pedagógusok — kontra szülők A munkások megjelenése után összeült a szülői munkaközösség vezetősége, s felkérte az Igazgatót, magyarázza meg a történteket. Az Igazgató a már említett telefonhívásra hivatkozott, és semmilyen írással nem tudta Igazolni az átépítés jogosságát. Ekkor a bizottág elhatározta, levélben kér írásos magyarázatot a jnb iskolaügyi osztályának vezetőjétől. Tették ezt a pedagógusok helyett ts, féltve pozíciójukat, eltekintettek egy hasonló levél megírásától. A Járásra küldött nevelési és tanulmányi eredmények értékelésében az igazgató utalt az oktatás Ideális körülményeinek nagymértékű romlására, a szaktantermek hiánya miatti színvonalcsökkenésre. A szülői munkaközösség vezetőségének Január 11-én kelt levele — amelyre március 9-ig, amikor ott jártam, nem érkezett semmiféle válasz — is feihívja az iskolaügyi osztály vezetőjének, s a járási pártbizottság vezető titkárának a figyelmét arra, hogy a volt szaktantermes oktatás leépítése nem egyeztethető össze a kor követelményeivel, A műszaki beavatkozásnak, a levél szerint pszichikai és politikai következményei is lettek, hiszen az emberekben bizalmatlanságot váltott ki az Iskola és a falu vezetésével szemben, s félő, hogy ez károsan kihat a tanulók tudatára is. Ezért javasolják az eredeti állapotok újrateremtését. Mit mond az elnök? Tóth István, a hnb elnöke: — Azután, hogy 1986-ban megválasztottak, értesültem a képviselőktől, hogy ölveden gyermekotthont létesítenek. Én semmiről sem tudtam, a felsőbb szervektől ez ügyben semmiféle tájékoztatót nem kaptam. A járási nemzeti bizottságon eldöntötték anélkül, hogy minket megkérdeztek volna, de döntésüket semmilyen jegyzőkönyv nem tartalmazza, nem volt mi ellen állást foglalnunk. Aztán jöttek az építők, akik nem rendelkeztek sem tervekkel, sem engedéllyel, amelyet mellesleg tőlünk kellett volna kérniük, sőt, olyan, a falu éleiébe való lényeges beavatkozásról van szó, amelyet a hnb plenáris ülésének kell jóváhagynia. Decemberben összehívtuk hát a rendkívüli tanácsülést, amely határozatának egyik kitételében leszögezi: ie keli állítani az építkezést. A december huszadikat plénumunk szintén elutasította az Iskola B pavilonjának gyermekotthonná alakítását. A kőműveseket elküldtük. Jelenleg gyanúsan nagy a csend az ügy körül. Sokan úgy gondolják, vihar előtti csend. Még mindig nagy a bizonytalanság, illetve annyi bizonyos, hogy a jnb-n még nem tettek le , szándékukról. A Járási nemeztl bizottság Iskolaügyi osztályának vezetőjét hiába keresem, március 10-én már negyedik hete beteg. Helyettese, Dantei Baláž szemlátomást ideges lesz, amikor jövetelem okát felfedem. Majd minden kérdésemre ugyanazt válaszolja: „Ez még a megoldás stádiumában van, mást nem mondhatok.“ De egy-egy pillanatra eltér kliséitől, s elárulja, hogy az ölvedi otthon járási párthatározatban szerepel, s a jnb felelős a megvalósításért. Táskámból előkotorom s mutatom neki a szülői munkaközösség vezetőségének a levelét, hátha ismerősnek találja. Rábólint, mire egy prózai kérdéssel fordulok hozzá; ,Mért nem válaszol rá?“ Ö főnöke betegségére hivatkozik, mondván, az foglalkozik behatóbban az üggyel. Számolgatni kezdek, s könnyen rájöhetek; az osztályvezetőnek január közepéből még egészségesen maradt egy hónap ideje a válaszra, s ezt elmulasztotta. Pedig hivatali szabály a harminc napon belüli válaszolás kötelessége. Jobb a bizonytalanság? A járási pártbizottság Impozáns épületében az iskolákért felelős Ideológiai részleg dolgozójának, Bibiana Berkešiovának a segítségével sikerül kinyomozni, hogy tényleg létezik párthatározat, amely konkrétan a nagyölvedl alapiskolát jelöli meg a gyermekotthon helyéül, s hogy az elvtársak tudomására Jutott az ügy körüli huzavona is. Sürgetik a jnb-t, hogy minél hamarább tegyen pontot az ügy végére. Az alelnöknö A Járási nemzeti bizottság hosszúra nyúlt tanácsülése után HadaCová alelnöknö fogad. Mosolygós higgadtsággal foglalja ösz- sze mondanivalóját. — 1987 márciusában a cigáaykérdéssel foglalkozó járási konferencia albizottságának ülése éppen Nagyölveden zajlott, s erre meghívtuk a helyi szervek képviselőit is, köztük a hnb elnökét. Jelen volt a kerületi nemzeti bizottság felelős munkatársa, Mi- hállk elvtárs is, aki elmondta, hogy kerületi vonatkozásban a Lévai járás a cigányok számát tekintve a második helyen áll, miközben egyetlen gyermekotthona sincs. Hangsúlyozta, hogy az intézmény létrehozása társadalmi jelentőségű feladat. Az ülés egyik pontja tartalmazza, hogy a Nagyöl- vedi Alapiskola egyik pavilonját javasolják a gyermekotthon helyéül. Felkértük Tóth elvtársat, hogy ennek jelentőségét politikai szempontból is helyesen magyarázza meg a lakosság képviselőinek, de ő ezt elhanyagolta. Aztán a tavalyi községi tanács, majd a plénum egyöntetűen elutasította hezdemé- nyezésünket. A jnb ezt figyelembe vette. Nem akarjuk, hogy az Iskola hátrányos helyzetbe kerüljön, s reméljük, hogy a lakossággal felyett dialógus alapján sikerül valamilyen megoldást találnunk. A járásnak szüksége van gyermekotthonra, s ennek kialakításához Ölved rendelkezik a legjobb feltételekkel. Luxusnak tartjuk, hogy egy hétosztályos alapiskola 18 tanteremmel rendelkezzék. Szakembereink felmérték a helyzetet, s megállapították, hogy az alapiskola bőven elfér az egyik pavilonban Is. A másikban tehát miért ne lehetne az otthon? Az Iskoláügynek nincs olyan kapacitása, hogy külön gyermekotthont építtessen. Arra viszont van anyagi fedezetünk, hogy az alapiskolához hozzáépítsünk valamicskét, ezzel is enyhítve panaszaikat. A jelenlegi állapotok A Nagyölvedi Alapiskola 203 tanulója szeptembertől kizárólagosan csak az A pavilont használhatja. Tíz tanterem áll a hét osztály rendelkezésére fa 3—4. összevont osztály tanulóinak a száma 36), a szaktan- termek közül mindössze a kémiai és a nyelvi laboratórium meg egy műhely maradt. A két napközi kénytelen azokban a tantermekben működni, ahol délelőtt még oktatás folyt, az egykori berendezett játszótermet az iskola folyosója helyettesíti. Nincs helye az iskolai klubnak sem. Leépítették mindazt, ami már évek óta jó színvonalon működött, létezett. Nem csoda, ha diákok, pedagógusok, szülők most becsapva érzik magukat. Nem kis ellentmondásról van szó, s mindez még fokozódik, ha figyelembe vesszük a Lévai Járási Nemietl Bizottság Iskolaügyi osztályának az alapiskolák igazgatóinak szóló, 1989. febr. 2-án kelt 27/1989. számú körlevelát. A levél hangsúlyozza a munkára nevelés oktatási feltételeinek javítását különféle műhelyek (külön a lányok részére is) és szaktantermek kialakításával, a napközi otthonok és iskolai klubok bővítésével. A Nagyölvedl Alapiskola Iskolapolitikánkban mintha az ellentmondások csatatere lenne. D. Kovács József (A szerző felvétele) Szálkák, fricskák, cikornyák Ami tilos és ami nem Ml, autóvezetők hozzászoktunk már a közlekedési táblák Intelmeit, parancsait figyelembe venni. Ha van például egy „Jobbra behajtani tilos!“ tábla, és az illető mégis bekanyarodik a tiltott irányba, könyörtelenül bűnösnek talál- tatlk, és bírságot fizet. A minap városunk főteréről hazafelé menet figyeltem fel erre a tiltó táblára, amely majdnem a fejét súrolja a gyalogosnak, ugyanis a járda mellett elnyúló épület falára van szerelve. Hogy véletlen műve-e, vagy az emberi tudat minden jóra vezető ereje “tette-e“ ide ezt a táblát, nem tudom, de megmosolyogtam. Nem a táblát találtam érdekesnek, sem a felfüggesztés módját, hanem a helyét. A tábla mellett elhaladva ugyanis egy borgőztől „Illatozó“, füstös kis kocsma ajtaja nyílik a járdára. Igaz, pár méterrel odébb jobbra van egy kis utca Is. Jó lenne azonban, ha a gyalogosok Is Ismernék a közlekedési szabályokat, s a táblát arra vonatkoztatnák, hogy csak büntetés fejében lehet hetérni a kis füstös csehóba. Nem vagyok rendőr, így a tábla közlekedésre vonatkozó részét nem ellenőriztem, azt viszont láttam, hogy a kocsma tömve volt, sőt a mámoros sörözők, borozók még a Járdát is eltorlaszolták, s a békés járókelő, ha nem akart köztük cikázni, átment az úttest másik oldalára. A kocsmára tehát nem vonatkozik a tábla. Ämlkor legközelebb öjra arra vitt az utam, s meglepődve láttam, hogy köz- lekelésre sem,“mert egy ^ feltehetőleg — mámoros. Indulatokkal teli kocsmavendég valószínűleg feltornázta magát a tartószerkezetre, és elhajlltotta a táblát. Biztosan nagy volt a sikere, amire aztán esetleg inni Is lehetett. Hogyisne, hiszen emberként tiltotta meg — Immár a mennybemenetelt. De az Is lehet, hogy egy Józan volt, aki termete miatt többször nekiment a táblának, s ez feldühítette. Nem Is tudom, mit higgyek... polgári —í Téli „örömök“ Kassán (Košice) ugyanúgy, mint hazánk sok más területén, ezen a télen kevés téli örömben volt részünk. Alig esett valami hó, ha meg esett, hamar elolvadt. Talán összesen kétszer volt olyan hó, hogy meg Is maradt, de ettől függetlenül se ródliznl, se síelni nem volt lehetőség. Csak ha valaki kiment a hegyekbe, a magasabb fekvésű helyekre. A gyermekeknek azonban az az Igazi öröm, ha a ház előtt, a lejtős utcákon csúszkálhatnak... Sok felnőtt talán most legyint. Sebaj, legalább a gyalogosoknak nem kell vigyázniuk a gyerkőcökre/ A mai tizenéveseknek azonban ez a kis hó Is jó volt valamire! S halljad, olvasd, világ, Rogy mire! Szemben a lakásunkkal van egy postaláda, mellette két-három tizenéves fiúcska „Játszott“. Hogy miért éppen ott? Mert a tlzenkét-tizenhárom éves fiúcskák a galacslnná gyúrt havat a postaládába dobálták. Vajon kinek akarták elküldeni csak úgy dm és feladó nélkül? Télapónak? De hiszen Idősebbeknek látszottak semhogy bedőljenek a gyermekmesék- nek!... Akkor hát ml lehetett a céljuk? Ez annyira érdekelt, hogy meg Is kérdeztem. Nem válaszoltak. Szétfutottak. Futtukban az egyik — éppen egy szemüveges, akiben bíztam, hogy értelmesebb a többinél — felkapott egy faágat, és verte a kirakatablakokat! Mindez egy forgalmas utcán, napközben történt. Elgondolkoztatott a Jelenet. S be kell vallanom: el Is szomorttott! Itt élnek ezek a gyerekek, s az utca neveli őket (a szülők dolgoznak, a nagyszülők máshol laknak)... Mit csinálhatnak ezek a fiatalok? Unalomból rosszalkodnak. Legalább ártanak valakinek, ha már... Szóval, elgondolkodtam. Szanyi József
