Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-22 / 12. szám
új ifjúság 3 ehszlovákla lakosságának természetes szaporulata 1980 óta negatív. Ez azt jelenti, hogy az újszülöttek száma nem haladja meg az elhalálozottak számát. A jelenség ' okainak kutatása természetesen sokfelé vezet, de kétségetlen tény, hogy minden ok közül talán a legfonlosabb a fiatal, kisgyermekes családok rossz szociális helyzete. Ezekben a családokban az egy főre jutó havi átlagjövedelem mintegy 250 koronánál alacsonyabb az országos átlagnál. És ráadásul — miután a fiatal anyák első gyermekük megszületése után legalább egy évig nem dolgoznák, tehát nem kapnak telies fizetést, ez a keresetkiesés még a kisgyermekes családok szociális segélyezése ellenére is havonta átlagban körülbelül 700—800 koronát jelent. Az 1985-ös évben például 385 ezer gyermek élt olyan családokban, amelyekben az egy főre jutó havi átlegjövedelem nem érte el a „szociális minimumot“. Ez az összeg egy kétgyermekes család esetében tejenként 1084 koronában van megállapítva. Az ugyan Igaz, hogy e családok jó részének anyagi nehézségei csak átmenetiek, a szülök keresetének fokozatos növekedésével eltűnnek, de a statisztikák szerint még így Is vagy 40 ezer olyan gyermek van, alti „hosszú távon“ nevelkedik alacsony Jövedelmű családban. Mindezek alapján nem csoda hát, ha a nők java része — ha még a munkahelyről való hosszú távoliét okozta szakmai visszafejlődést Is figyelembe veszi — úgy látja; társadalmunk majdhogynem bünteti a kisgyermekes anyákat. A galántai (Galanta) kórház munkásszállója a város szélén áll. Sok fiatal család kezdi itt az életét, s mivel ez a város egyetlen munkásszállója, a családok között olyanok is akadnak, amelyekből senki sem alkalmazottja a kórháznak. Tekintettel a város rossz lakáshelyzetére, a legtöbben éveket töltenek el itt. helyzetük jobbra fordulásában reménykedve. Maga az épület jól megtervezett, célszerűen megépített ház, s arra alkalmas, hogy legényemberek, hajadonok, esetleg még gyermektelen fiatal családok is egy rövid, átmeneti időt eltöltsenek itt. Arra azonban már egyáltalán nem, hogy kisgyermekes c.saládok évekig éljenek a falai között. Pedig erre is van számos példa. A Kiss család — Tibor és Éva, a felesége — két évvel ezelőtt, rögtön a házasságkötés után, 1988 nyarán költözött Ide. A következő év januárjában megszületett a kisfiúk, Balázs, azóta hárman laknak az egy szobában. Igaz, hogy a szobához még egy körülbelül két négyzetméternyi előszoba, egy zuhanyozófUlke, vécé és egy erkély is tartozik, de a család élete kizárólag a szobában zajlik. S tudvalevő, hogy ez egy csecsemővel nem is olyan egyszerű dolog. — Ha Balázs alszik, nekünk ki kell vonulnunk a szobából, hogy ne zavarjuk ót. Én általában a vécén vagy a fürdőszobában olvasok — mondja Tibor, de hozzáteszi, nem panaszképpen, hiszen örülnek a kicsinek, s annak is, hogy külön a szülőktől, a saját életüket élhetik. De ha arra gondolnak, hogy egy lakásban mennyivel kényelmesebben élhetnének ... — Azt hiszem, mivel ennyire kicsi az életterünk, ingerültebbek is vagyunk, 8 bár jó házaséletet élünk. azért éppen e miatt az ingerültség miatt gyakoribb az összekoccanás. Egy lakásban, ha valamelyikünk éppen ideges lenne, még lecsillapodik, nyugodtan átmehetne a másik szobába. A lakáskérvénjrt még fiva adta be házasságkötés előtt, 1986 tavaszán. Állami lakást szeretnének, s miután Balázs megszületett, ágy gondolták, ez tatán elég ok lesz majd arra, hogy a lakást meg is kapják. Oe nem fgy történt. Hiába sürgették az illetékeseket, hiába szereztek igazolásokat arról, hogy a kicsi számára egészségtelen és nem megfelelő ez a környezet, ezzel csupán annyit értek el, hogy felvették őket a lakásigénylők listájára, s most körülbelül harminc- ötödikek az Igénylők sorában. Mivel a szülőkhöz nem akarnak költözni, bár jó viszonyban vannak velük, egyelőre marad a munkásszálló. Lenne még egy megoldás, a házépítés, de erre nem tudnak vállalkozni. — Olyan az anyagi helyzetünk, hogy építkezésre nem gondolhatunk — állítja Tibor. — Minden nem várt kiadás felborítja a családi költség- vetést, s félretenni azon a 300 koronán kívül, amelyet rendszeresen levonatunk Éva fizetéséből, semmit nem tudunk. Tibor gépkocsivezető a Galántai Autéközlekedési Vállalatnál, teheran- tósofőr. A katonai szolgálatot nem számítva, hét éve dolgozik. Korábban leltározó volt egy bratislavai könyvraktárban, csak nemrégen változta- tott“álIást“abban a reményben, hogy magasabb lesz a fizetése, de most már úgy látja, alaptalan volt ez a reménye. Éva a kórház alkalmazottja, üt éve dolgozik. Kezdetben bölcsődében volt nevelőnó, azután míg Balázs meg nem szűltetett, bérelszámoló lett a kórházban. A kicsi mindössze héthónapos volt, amikor Éva újra munkába állt. — Mikor döntöttél úgy, hogy nem várod meg az egy év leteltét? — faggatom a csinos fiatalasszonyt, aki miközben velem beszél, Balázst is az ölébe veszt, s mivel vacsoraidő van, megeteti. Restellem, hogy ilyenkor zavarok, de máskor nem nagyon beszélgethetnénk, hiszen mindketten dolgoznak, fél öt körül érnek haza, hét után meg már le kell fektetni a kicsit, hogy reggelre, amikor a nénihez viszik, kipihenhesse magát. — Akkor, amikor a hatodik hónap után kezdtem kapni a 600 korona gyermekgondozási segélyt, a bevételnek ezt a nagymértékű csökkenését nagyon megéreztük. Miután visszamentem, más lett a beosztásom, a kórház munkaügyi osztályán kaptam helyet, ezért némileg magasabb lett a fizetésem is. — Ki vigyáz közben Balázsra? — Kezdetben a szülök vigyáztak rá, azután bölcsődébe adtuk. Ott azonban hamar megbetegedett, kórházba került. Felgyógyulás után ájra a szülők, majd ismét a bölcsőde következett, de nagyon rövid ideig, mert a kicsi újfent megbetegedett. Mivel mindkettőnk szülei dolgoznak igľ csak a szabadságuk rovására tudnák vállalni a fiunkat, a bölcsőde meg az említett okok miatt nem jöhetett számításba, ezért úgy döntöttünk, keresünk valakit, aki pénzért elvállalná Balázst. Találtunk is egy nénit, havi hatszáz koronát fizetünk neki. Ez viszont egy újabb terhelés a család kOltségvetésére. — Mennyi a bavi tiszta jövedelmetek? — Körülbelül 1700—1800 korona. Ennél ugyan jóval többet keresünk, de az Éva fizetését csaknem teljes egészében elviszik a különböző állandó kiadások. A már említett 800 korona a Balázsra vigyázó néninek. 400 korona a szobáért, 300 korona köl- csöntörlesztés, azonkfvül 300 koronát a takarékba is levonatunk — sorolja Tibor. — Gondolkodtatok-e azon, hogy hány gyermeket szeretnétek? — Nagyon szeretnénk még egyet — válaszolja Éva —, de ilyen körülmények között két gyermeket nevelni szinte lehetetlen. Én csak akkor merném a másikat vállalni, ha már lenne lakásnak. A gondok közül arról nem is beszéltünk, hogy mivel mindketten dolgoznak, hétköznapokon csapán három-három és fél órát tudnak együtt tölteni gyermekükkel. A Kiss házaspár esete nem egyedi. Már csak a lakást illetően sem, hiszen hazánkban a fiatal házasoknak csupán egyötöde kezdi az életét saját lakásban, ötéves házasság után a családok 80 százalékának van ugyan már saját lakása, de az a lakás a legtöbb esetben sem nagyságban, sem minőségben nem felel meg a követelményeknek. Pedig a jó lakás az egyik alapfeltétele a Jó családi ban gúlát megteremtésének és a gyermekek zavartalan fejlődésének Is. Ab ban sem kivételes ez a házaspár, hogy az anya gazdasági kényszerűségből dolgozik, sőt idő előtt munkába állt. A kiskereskedelmi árak emelkedése azt eredményezte, hogy a családi pótlék évekkel ezelőtt megállapított szintje ma már olyan alacsony, hogy nem fedezi az áremelkedésekkel járó többletköltséget sem. A gyermekes szülőknek nyújtott adó- kedvezmény sem Igazi megoldás, mert általában alacsony (övedelmű fiatal házasokról lévén szó, ez az adókedvezmény elenyésző összeget jelent. A szakemberek szerint ez esetben az lenne a megoldás, ha megszüntetnék ezt a kedvezményezési rendszert, és az Így nyert pénzösszegből egységesen emelnék a családi pótlékot. A szádalmási (Jablonov nad Turňou) Demeter családnak két gyermeke van: a hároméves Erika és a kl- lenchónapos Viktor. Mivel a férj — akit ugyancsak Viktornak hivnak szülei már nem élnek, fgy házasságuk megkötése óta egyedül laknak Viktorék kétszobás családi házában. A feleség, ErJka ápolónő, jelenleg a falu és az egészségügyi körzethez tartozó három település gyermekgondozó nővére. Február elsején újra munkába állt, pedig kisfiúk még csak akkor múlt nyolchónapos. — Nem volt, aki helyettesítsen a munkában, s mivel édesanyám el tudta vállalni a gyerekeket, visszamentem. Mint elmondta, a körülbelül ezerlakosú Szádalmáson, a valamivel nagyobb Görgőn (Hrbov) és a sokkal kisebb (abloncán (Silická Jablonica) és Körtvélyesen (HruSov), amely falvak a körzetéhez tartoznak, jelenleg ötvenkét egy évnél fiatalabb kisgyermek van. Olyanra azonban nem tudott példát mondani, hogy valamelyik édesanya első gyermekének egyéves kora előtt munkába állt volna. A második gyermeknél azonban már sokkal gyakoribb, hogy az anyák nem várják meg a lehetséges szabadság leteltét. — Az viszont elég nagy gond, hogy kire hagyják a gyereket. Mivel nálunk, mint általában a falvakban, nincs bölcsőde, maradnak a szülők. De ha azok is dolgoznak, akkor nem tudják vállalni a kicsiket, fgy nincs más hátra, mint valakit keresni. A bölcsődék létrehozásával a falvakban bizony gondok vannak, a magyar szülőknek viszont a városokban^ Is probléma ez az intézmény, hiszen Csehszlovákiában magyar bölcsődék hivatalosan nem léteznek. Holott az ember érzelmi fejlődése szempontjából a csecsemőkor, az első évek különösen fontosak, Az is tény viszont, hogy a már létrehozott bölcsődék kapacitását sem tudják kihasználni, éppen a gyermekek gyakori betegsége miatt. A háromévesnél flatalbb gyermekek 60 százaléka átlagban havonta legalább egyszer megbetegszik, s ehhez a környezetszennyezésen kívül bizony a bölcsődei „együttlét“ is hozzájárul. Hogy ml a megoldás Ilyen helyzetben? Kézenfekvő, mégis nagyon nehéz: végre tudatosítanunk kellene, hogy az emancipáció nem egyenlő a nők teljes foglalkoztatottságával. Szociálpolitikánknak olyan helyzetet kellene teremtenie, hogy a fiatal, kisgyermekes családok ne szoruljanak rá az anya keresetére, s hogy a nők zavartalanul foglalkozhassanak az örömteli (mellesleg a társadalom számára Is nagyon fontos) gyermekneveléssel. KLINKO ROBERT (A szerző (elvételei) állalkozunk | AZ OPTIMISTA Tóth József, azaz „Potyo“ — becenevén jobban ismerik őt az Ipolyságiak — optimista vállalkozó Nem ételt, italt kf- nóló boltot nyitott, ahogy az ma szokás, hanem reklámműhelyt lakóhelyén, Ipolyságon (Sahy). A hitetlenkedők őrült ötletnek ítélték „Potyo“ vállalkozását, és üzletének biztos bukást jósoltak, mondván, hogy reklámcsinálásból nem lehet megélni. Oe akik valamit is értenek az üzlethez. azok tudják, hogy bizony, a jó bornak is kell a cégér. Manapság egyre több a magánvállalkozó — bár a vártnál Szlovákiában sokkal kisebb az érdeklAdés — ebből adódóan igény van az Ízlésesen kihívó, figyelemfelkeltő cég- és reklámtáblákra. Tóth József ezt az igényt ismerte fel egy tavaszi délelőtt, és azt is megállapította, hogy ... — ... az üzletek cégtáblája egyszerűen pocsék A feliratokból betűk hiányoznak. Kérdem én, hogyan engedhet^ ez meg olvsn hetven, mint Ipolyság? Határmentí övezet Vágyunk, és nagy az idegenforgalmunk. Körbejártam az üzleteket, és mindenhol megkérdeztem, mért Ilyen pocsék a cégtáblájuk Azt felelték, hogy rendeltek már új cégtáblát, de három évnél hamarabb nincs, aki megcsinálja. Akkor jött az ötlet, hogy megpróbálom Lényegében kétórás elhátárnzás szüleménye volt, hogy ezek után magánvállalkozó betűfestő leszek — Még mielőtt betfifestő lettél, mivel foglalkoztál? — Sok mindent csináltam. Voltam gépész, konstruktőr, fűtő, profi zenész... Igazából azonban képzőművész szerettem volna lenni. Jelentkeztem Is Bratlslavába 8 képzőművészeti szakközépiskolába, de nem vettek fel. Nagy csalódás volt, hiszen egész életemben csak rajzoltam és zenéltem. Ezt a kettőt, a rajzot és a zenét szerettem. Hogy hogyan lettem profi zenészből betüfestö? Hosszú a története. Röviden erról csak annyit, hogy megnősültem, gyerekeim vannak, és Itthon a helyem, nem az ország különböző pontjain. — Könnyen megkaptad az engedélyt a magánvállalkozásodhoz? — Sokat kellett futkosnom. Nem Is az engedélyért, hanem az engedélyhez szükséges nyomtatványokért. Amikor az Illetékesek elé álltam tervemmel, megmosolyogtak. A volt kollégáim Is azt kérdezték, hogy ebből akarok-e megélni. Mondtam, ebből. — Mi volt a feltétele annak, hogy megkapjad az engedélyt? — A Járáson, Léván (Levice) az volt az első kérdésük, hogy dolgoztam-e már ebben a szakmában. Erre azt mondtam nem, de nem lehet mtndekiböl tagylaltos meg kocsmáros, mert ezekből van elég. Az árlapot, amely szerint a bérem mérem, „örököltem“. Három évvel ezelőtt Ipolyságon egy férfi csinálta ezt, igaz, ô másodállásban. Halála után aztán senki sem próbálkozott a betű festéssel. — A helyiséget, ahol' dolgozol, azt Is az elődödtől örökölted? — Nem. A szomszédban nőttem fel. Ez a két szoba, ahol végül is megnyitottam műhelyemet, huszonöt éve zárva volt. Felkerestem a tulajpdonosát, és megkértem, adja bérbe. Gond nélkül megtette. Amikor az öcsémmel felhúztuk a redőnyt, nagy volt a meglepetésünk. Hatalmas fekete pókhálók és patkányok között találtuk magunkat. Nem tudtuk, hol kezdjük a takarítást, de már akkor álldolgáltak Itt emberek, hogy ugyan ml lesz Itt. Mondtam, reklámműbely, ha mbiden jól megy. Az emberek meg hogy kocsma kellene. — Mennjti pénzt igényelt az üzlet Indulása? — Tizenötezer koronát. Ebből négy és félért csak ecseteket vettem. Nehéz volt összeszedni az anyagokat, a kellékeket. Még ma is sok minden hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a felszerelésem és a berendezés. — Mi mindent vállalsz? — Mindent, ami betű. Reklám-, cég- és címtáblákat, továbbá esküvői üdvözleteket, névkártyákat. — Van annyi munkád, hogy megérte a vállalkozást? — Annyi a munkám, hogy még egy embert kellene alkalmaznom. Eddig úgy látom, hogy megérte. De óvatos az ember, meg aztán nehéz a betűvel foglalkozni. Finomság és sok türelem kell hozzá. Én Itt mindenre egyedül vagyok, és nem nyolcórás a munkaidőm Sokszor tizenhat vagy még ennél is több órát dolgozom, mert hallanak a megrendelők. És nekem kötelességem a megadott tdöre szép és pontos munkát végeznem, mert ha nem, a zsebem látja kárát. — Hosszú távra „rendezkedtél“ be. vagy egy idő után lehúzod a redőnyt? — Addig nem húzom le, míg le nem húzatják. Ha elfogynak a megrendelések, kényteln leszek bezárni. De ezzel a veszéllyel számolni kell, Optimista embereké a jövő. Nekem optimista a természetem, és kezdeményezőkedvem harminchét éves koromra Is megmaradt. Balázs Zsuzsa Az anyaság talán büntetés? Kiss Cva — hét hónap után munkába állt
