Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-15 / 11. szám
Tavaszidőben-nyitány után Aki lemaradt a listáról Figyelmesebb olvasóink nyilván észrevették, hogy a DAC labdarúgócsapatáról közölt összeállítás játékosllstájáról lemaradt az ÚJ szerzemény, Boros Gábor (1962. Június 14-én született Safárlkovóban). Közben a prágai Slávia elleni Idénynyltó mérkőzésen cserejátékosként már be Is mutatkozott a Rimaszombatból (Rimavská Sobota) átigazolt fiú. Hogy JóvátegyQk a sajnálatos mellőzést, és elejét vegyük a találgatásoknak, e rövid beszélgetésben bemutatjuk olvasóinknak. ■ Nem vagy újonc az első ligában, de olvasóink közül bizonyára kevesen ismernek, Jó lenne, ha röviden elmondanád eddigi páiyatntásodat — Rimaszécsen (Rimavská SeC) kezdtem futballozni. A gimnáziumot Safárlkovóban végeztem, és már tizenhat éves koromban a felnőttek csapatában Játszottam, amely akkor a kerületi I. A osztályban szerepelt. Ezután Kassa (Košice) következett, a gépészmérnöki kar és a ZTS. Tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy mit részesítsek előnyben: a tanulást-e vagy a focit. A szemeszter alatt sok edzést kihagytam, mórt a főiskolán is meg akartam állni a helyemet, ezért legtöbbször nem kerültem be a kezdőcsapatba. A másik oldalon a tanulással sem boldogultam úgy, ahogy kellett volna, a második évben otthagytam a főiskolát. Lehet, ha több Időt és energiát szentelek a focinak, akkor többre vittem volna, és hamarabb bekerülök az élvonalba. Mindenesetre másfél év után visszatértem Gö- mörbe, Rimaszombatba. Itt látott meg Anton Hrušecky, a Dukla Banská Bystrica akkori edzője. Ennek köszönhető, hogy a katonai szolgálatot e csapatnál tölthettem. Pályafutásom szempontjából talán ez volt a legfontosabb Időszak, mert hozzáedzöd- tem a kemény llgaküzdelmekhez. Elég sok lehetőséget kaptam, és nagyon sokat tanultam elsősorban Adamec edzőtől. Megtanított profi módra élni ős gondolkodni. Három és fél, évig Játszottam Banská Bystrl- cában. Ottani pályafutásom elég szerencsétlenül őrt véget. Egy év leforgása alatt kőt műtéten is átestem. Visszamentem Rimaszombatba azzal a szándékkal, hogy megpróbálok rendbe Jönni, és közben meglátom, tellk-e még az erőmből az első ligára. ■ Ogy látszik, telik. De hogyan került sor átigazolásodra a DAC-ba7 — Már korábban is szó volt róla. Még Banská Bystricában Játszottam, amikor az élsportközpont parancsnoka, Ivan Čierny mondta, hogy érdeklődtek utánam Duna- szerdahelyről. Pont akkor történt az utolsó tavaszi bajnoki mérkőzésen a bosszantó sérülésem. Végtelenül bántott a dolog, mert vllágéletemben szerettem volna Játszani a' DAC-ban, mindig tetszett nekem az a technikás, könnyed, támadó stílus, amely a csapatra Jellemző. Ezért amikor legutóbb felkerestek, habozás nélkül igent mondtam. ■ Tula |d ónképpen Miölnecet kellett volna helyettesítened, aki azonban maradt Nem gondolod, hogy kiszorulsz a csapatból? — El kell ismernem, hogy nagy Játékos, óriást a llgatapasztalata. Van mit tanulni tőle. Ügy érzem azonban, hogy van keresnivalóm a ligában. Banská Bystricában általában bárom csatárral Játszottunk. Bár ez az edző dolga, de nem tudom, miért nem Játszhatnánk Itt Is három csatárral, mint ml játszottunk Banská Bystricában? ■ Hogyan fogadtak a csapattársak, és meddig maradsz Dunaszerdahelyen? — A fiúk nagyon kedvesen fogadtak, nagyon Jó, baráti légkör uralkodik a csapatban. Legjobban Lleskovskýval és Farkassal értjük meg egymást. Ha Igényt tartanak a Játékomra, szeretnék ittmaradni pályafutásom végéig. (palágyl) Boros Gabi DAC-mezben egy teremtornán. (Orzsik felvétele) Csak második nekirugaszkodásra teljesült a vágsellyel (Sala) szurkO'lóiinak álma: a Duslo Sala labdarúgócsapata tavaly feljutott az I. Szlovák Nemzeti Ligába. Először az 1984—85-ös bajnoki évfolyamban Jutott el a Vág-partl város eddigi leg- nagyob sikerének küszöibélg, és csak hajszálon múlott, hogy át Is lépje. Ha az utolsó előtti fordulóban nem a legnagyobb rivális, a Hurbanovo otthonában Játszanak, akor egész biztosan sikerül. Addig feJ-feJ mellett haladtak, csak hét a hazai pálya az hazai pálya; a sörgyáriak megszerezték a két pontot, és az élre ugrottak. Ami nem sikerült négy éve, azt elérték tavaly az 1987—88-as bajnokságban. Szenccel vívtak öldökLó párharcot az SZNL II. nyugati csoportjának bajnoki címéért, és a szerencse rájuk mosolygott. Persze, a szerencse mindig arra mosolyog, aki tud is. A dolog érdekessége, hogy mindkét esetben Szlkora György állt a csapat kormányrúdjánál. Az a Szlkora György, aki 21-szer öltötte magára a csehszlovák válogatott mezét, aki korábban már Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a DAC-nál Is bebizonyította, hogy nemcsak Játékosnak volt kiváló, hanem edzőnek Is az. Még ma Is emlegetik Vágsellyőn, hogy amikor a 84—85-ös Idény téli szünetében a csapathoz került, az a mezőny közepén Szlkora György két arca tanyázott, hat pont hátránnyal a vezető Hurbanovo mögött. A tavaszi Idény elég volt az edzőnek ahhoz, hogy lelket öntsön az együttesbe, és a pontversenyben behozza az éllovast. Azt is emlegetik, hogy ha azt a bizonyos rangadót akkor Vágsellyőn Játsszák, már négy éve a szlovákiai élvonalban vannak. Másodszorra úgyszólván megismétlődött a korábbi helyzet azzal a különbséggel, hogy most a végkifejlet kedvezően alakult. A szoros küzdelemben megelőzték Szencet, és ebben az évfolyamban már a legfelsőbb szlovákiai osztályban Játszanak. Sőt, az őszi Idény minden várakozást felülmúlt, a csapat a hatodik helyen végzett aktív gólaránnyal. Mindössze öt pont hátránya van a vezető Považská Bystrica mögött, ezért a vérmesebb szurkolók már olyasmit is latolgatnak: ha négy évvel ezelőtt sikerült behozni hat pont hátrányt, miért ne sikerülhetne most ötöt? A szakosztály vezetése és az edző azonban Jóval Józanabbul ítéli meg a helyzetet. — Ez azért túlzás — mondja Szlkora György ed2ő, aki szemmel láthatóan elégedett az együttes helyezésével. — Nem mondom. Jó kis csapat Jött most Itt ösz- sze, többen akár holnap nyugodtan Játszhatnának a legfelsőbb osztályban, és nem vallanának szégyent, s a Itgacsapatokban Is sok olyan Játékos van, aki nálunk labdába se rúghatna. De a tavaszi idény mindig kemény szokott lenni. Az élbolyban többen is kacsingatnak az első liga felé, az alsóbb régiókban pedig senki sem szeretne kiesni. Ádáz küzdelmekre van kilátás, bárki legyen az ellenfél. Számunkra úgy kezdődött a bajnokság, mint egy álom. Kettő-kettőre végeztünk Prešovban, amelynek csapata alig két hónappal korábban mégiscsak az első ligában Játszott, és bizonyára vissza Is akar oda Jutni. Ez a mérkőzés önbizalmat adott a fiúknak. En tudtam, hogy mire képesek, csak ők nem voltak ebben teljesen biztosak, hogy a felsőbb osztályban helytállnak. Pedig kutya nehéz helyzet elé állított a sorsolás. Másodszor Tőketerebesen (Treblšov) léptünk pályára, mert a ZTS Košice elleni mérkőzést elhalasztották, és következett Nagy- mihály (Michalovce J, megint Idegenben. Tőketerebes és Nagymlhály ellen nyújtottuk az idény legrosszabb teljesítményét, és megérdemelten kaptunk ki. Közben a második, de számunkra tulajdonképpen a harmadik fordulóban gól nélküli döntetlent Játszottunk a ZŤS-szel otthon. Ezen a mérkőzésen a csapat niár kezdte csillogtatni erényeit. Addig nemigen vettek bennünket komolyan, mert azt mondták: ugyan, Vágsellye egy parányi kisváros, mit tudhatnak ezek. Aztán simán 2:0-ra vertük a korábban szintén elsőligás 2i- llnát, és kezdtek bennünket jegyezni, komolyan venni. Ma már úgy beszélnek a Duslóról, mint egy olyan csapatról, amelytől tartani kell. Mit mondjak: elégedett vagyok a csapat helyezésével, bár némi szerencsével Jobban Is végezhettünk volna. Gondolok itt a Jolsva (Jelšava) és a Strop- kov elleni mérkőzésre. Mindkettőt problémás tizenegyesekkel veszítettünk el. Vagy a Považská Bystrlcával vívott hazai meccs 1:1 arányú döntetlenre végződött, pedig közelebb álltunk a győzelemhez. Mindenesetre tavasszal eggyel több mérkőzést játszunk otthon, és ez mindenképpen előny. Sok múlik az Idénynyltó mérkőzésen, amelyet Itthon Játszunk a Prešov ellen (lapzárta után Játszották — a szerk. megj.). Még csak annyit szeretnék mondani, hogy ml az élbolyban előttünk álló csapatok közül egyiktől sem kaptunk ki, és ez Is mond valamit. Általában a gyengébb csapatokkal — ha vannak Ilyenek ebben az osztályban — kínlódtunk meg. Mikor ott Jártam, Vágsellye már teljesen a Prešov elleni Idénynyitó bajnoki mérkőzés lázában élt. A futballnak a Vág- partl városban most amúgy Is konjunktúrája van. Azelőtt legfeljebb ezer néző volt kíváncsi egy-egy bajnoki mérkőzésre, ma az átlagnézöszám 1800—1900. A Žiltaa elleni mérkőzésre majdnem háromezren Jöttek el. A meghitt kis stadion is kezd olyan formát ölteni, hogy méltó otthont nyújthat a felfelé ívelő labdarúgásnak. S ki ne örülne ennek Jobban, mint a labdarúgó-szakosztály elnöke, Pál Kálmán? — Idén ünnepeljük Vágsellyőn a szervezett labdarúgás fennállásának 65. évfordulóját — kanyarodik vissza a múltba az elnök —, de Ilyen nagyszerű szereplésre még a krónikások sem emlékeznek. Az 1977—78-as bajnoki évfolyamban ugyan már Játszottunk az SZNL-ben, amelynek akkor két csoportja volt, de csak egy évig. mert nem sikerült az.első hat csapat között megkapaszkodni, amelyek az ösze- vonás után továbbra is a szlovákiai élvonalban maradtak. Tavaly viszont megragadtuk az alkalmat. Kétségtelen, hogy ez elsősorban az edzó érdeme, aki lelket öntött a csapatba. Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával és a csapat szereplésével is. Lehet, hogy egy kicsit felkészületlenül ért bennünket a feljutás, a futballdlplomáciában nemigen vagyunk Jártasak, a vezetőségnek mindössze egy fizetett alkalmazottja van, a titkár, ami ebben az osztályban egyedülálló eset. Valamennyien társadalmi munkában végezzük a dolgunkat, de annál nagyobb lelkesedéssel. A bázisszervtől, a Duslótől, a városi szervektől minden támogatást megkapunk, bár az az érzésem, hogy egy Ilyen kisvárosban, mint Vágsellye, túl sok a tizenkét szakosztály egy egyesületnek. Ha figyelembe vesszük, hogy a kézllabdázónők országos elsiő ligát Játszanak, és nem Is rosszul, akkor néha alig értem, hogyan Is győzzük anyagiakkal és energiával. A stadionunk sem a legszerencsésebb helyen, a hídon túl, messzi a várostól van. Jobb időjárás esetén még csak-csak kijönnek a nézők, de ha egy kicsit rosszabbra fordul az Idő, csak a legodaadóbb szurkolókra számíthatunk. Aminek azonban Igazán örülök, az az, hogy nagyon Jő munkát végzünk az Ifjúsággal, összesen hét korosztályos csapatunk van, s valamennyivel szakavatott edzők foglalkoznak, aminek meg Is van az eredménye. Amikor öt évvel ezelőtt a szakosztály elnöke lettem, a keretből csak hét Játékos volt saját nevelésünk. Ma fordított az arány. És akkor olyan élvonalbeli csapat, mint a Slovan, az Inter és a Nyltra évente 2-3 ifjúsági Játékost köszönet nélkül elvisz tőlünk. Általában azzal csalogatják el őket, hogy biztosítják számukra a továbbtanulást. Ilyen az átlépési szabályzat. Szerencsére a vágsellyel labdarúgásnak ma valóban olyan hátországa van, hogy még az átigazolási szabályzat Ilyen fonáksága sem fog ki rajtuk. Éppen ezért bizakodva néznek a tavaszi Idény elé. Szlkora edző is bizakodik. — Olyan téli alapozást végeztünk, hogy nyugodtan folytathatjuk az őszi Jó szereplést. Nagyon sok előkészületi mérkőzést játszottunk. Jól Jött nekünk a futballszö- vetség téli tornája, mert nehéz ellenfeleket kaptunk. Azt tartják rólunk, hogy csapatunk elöregedett. Ez nem Igaz. Két Játékos kivételével a többiek kora 21—28 év közöt van. A védelmünk talán a legjobb a nemzeti ligában. Jonls, aki ősszel Jött a csapathoz TrenCInből, olyan Játékos, hogy bármely elsőligás csapat tárt karokkal fogadná. A Welbel—GábriS—Galovlí- csatársor nagy dolgokra képes. Czuczort, aki Nltráról Igazolt hozzánk, most szívesen visszavinnék. Reménykeltőnek tűnik az Iménti névrokona, Czuczor Attila, akit Érsekújvárból (Nové Zámky) igazoltunk át, és mindössze 22 éves. Most szerelt le Száz Róbert és Válek Milan, akik szintén nagy erősítést Jelentenek. Már a katonai szolgálat előtt Is helyük volt a csapatban. Ha úgy vesszük, ez egy cslkőcsapat, amelynek az Ideje még csak most Jön el. Ami a Játékot Illeti, én csak egyféle Játékot ismerek, a támadójátékot. Elvégre a futballt gólra Játsszák. S szeretnénk Is minél több gólt lőni az ellenfeleink hálójába. Biztosíthatom tehát hálás közönségünket, hogy továbbra Is olyan tetszetős Játékot akarunk nyújtani, amelyért már ősszel Is olyan sokan kijöttek a stadionba. Remélem, hogy a vezetőség is legalább úgy támogatja majd a munkámat, mint eddig. Tudom, hogy a szabadidejüket áldozzák fel a sportmunkáért, de másként nem lehet, ha helyt akarunk állni. S ha minden Jól megy, meg is álljuk a helyünket. PALAGYI LAJOS A vágsellyel Duslo csapata. A képről hiányzik a két Czuczor és ]onis. >
