Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-15 / 11. szám

• A második vllágháborfl befejezése után Közép-Európában a szocializmus térhódításával a nemzetiségi kérdés megoldásához kfllOn- böző módon fogtak hozzá, de minden országban a lenini nemzetiségi politika szellemében próbálták megvalósítani az egyéni és kollektív nemzetiségi jogokat — hol autonómiával, másutt, így Csehszlovákiában Is, nemzetiségi szövetségek létrehozásával. Tehát megalakulásától nagy volt a Csemadok felelóssége. Hogyan tudott vele megbirkózni, melyek voltak munkájának lő mozzanatai?

Fábry István: Én a februári győzelmet követően Is Kassán (Košice), tevékenykedtem, ott keresett meg a párt szervező titkára, Moško elvtárs, s elmondta, hogy nagy feladat áll a kommunista párt előtt: rendezni a nemzetiségi dolgokat. Ez még kora nyáron volt, s úgy vázolta a legfontosabb teendőket, hogy először a nyilvánosságot kell megteremteni, azaz egy olyan hetilapot indítani, amelyik a káder- és egyéb feltételek megteremtése után napilappá fejlődhet, aztán pedig szervezett formát kell biztosítani a nemzetiségi mozgalmaknak. Arról is tájékoztatott, hogy a CSKP KB tíztagú bizottságot alakított, amelynek az előkészületeket kellene Irányítania. Ebben öt magyar volt, név szerint Fábry Zoltán, Lőrlncz Gyula, Kugler János, Major István és Rabay Ferenc. A bizottság vagy kétszer össze is ült, de különösebben nagy eredményt nem hoztak a tárgyalások, ezért ősszel magához hivatott Široký elvtárs, aki különösen a szivén viselte a nemzetiségi kérdés megoldását, s azt javasolta, legyek a bizottság titkára, s azonnal fogjunk hozzá a valós munkához, mert a kérdés nem túr halasztást. Másnap Lőrlnczcel, Kug- lerral és Rabayval elmentünk Majorhoz, eldöntöttük a pártlap Indítását, Dél-Szlováklát pedig felosztottuk egymás között, hogy felkeressük azokat az embereket, akik a magyarok közül a pártban funkciót vállalhatnak, később pedig majd a szervezetünk megalapítását és Irányítását lehet rájuk bíznL

Szilvássy József: Eléggé elterjedt nézet a mai napig, hogy február után a semmiből indult a nemzetiségi élet, pedig ez nem így van, hiszen a két háború közti mozgalmak rengeteg tapasztalatot hagytak ránk, tulajdonképpen nagyon szilárd eszmeiség állt mögöttünk, konkrét szervezeti-szervezési hagyományokra lehetett építeni, hogy mást ne mondjak, a Csehszlovákiai Magyar Fiatalok Szövetségére. Talán csak az emberek és az eszközök hiányoztak.

Fábry István: Így igazi Sót, negyvennyolc őszén már az emberek is megvoltak, hiszen egykori elvtársaink folyamatosan települtek visz- sza Csehországból. Az más lapra tartozik, hogy fel kellett őket rázni, lelket önteni beléjük, s elhitetni azt, hogy ez Jó ügy, amelyet a kommunista párt akar véghezvinni, s nem lehet miatta bántódásuk. Nem volt könnyű, mert a legtöbbjük nemzetisége miatt akkor még nem lehetett a CSKP tagja, s ügyük, tagságuk Intézése a miatt a bürokrácia miatt olykor egy évig is eltartott. A nehézségek, a buktatók ellenére viszonylag gyorsan talpra állt a magyarság, ami nem volt véletlen, hiszen a CSKP fő támasza a két háború közötti Időszakban Szlovákiában éppen a magyarlakta vidék volt, s ez az eszmei elkötelezettség nem hagyja az embereket sokáig tétlenségben.

— Már a megalakuláskor hangsúlyt kapott a programban a bizalom megerősítésének kérdése, ami részben az itteni magyarságra vonatkozott a jogfosztottság utáni állapotokat is tükrözve, részben pedig az államalkotó nemzetek és a kisebbségek közötti kölcsönös bizalomra. Hogyan sikerült ez a munka, milyen fejlődés mutatkozott az évek során, és hol tartunk ma?

Szilvássy József: A kezdeti Időszak jellemzésénél szerintem abból kell kiindulni, illetve ott folytatni, ahol Pista bácsi az Imént abbahagyta. A Csemadok érdeme Is, hogy a csehszlovákiai magyarság rögtön építő elemként lépett tel a társadalomban. Itt alakultak az első szövetkezetek, s a mai napig Itt működnek a legjobbak. Már a kezdetekben olyan országra szóló eredményeket értek el, amelyekre nem lehetett nem odafigyelni, miközben ezen a vidéken romboló erők nem Is léptek fel, holott országos viszonylatban a különböző pártok hatására az új társadalom építését gyakran megzavarták. A Csemadok érdeme, hogy — divatos kifejezést használva — a tulajdonviszonyok és

Bizalom és kölcsönössé!

A csehszlovák dolgozó nép februári ^ózelménelc egyenes következményeként 1949. március 5-én megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultóregyesülete. Feladata elsősorban a csehszlovákiai magyarság nyelvének, kultúrájának ápolása, történelmi-szellemi örökségének Jejlesztése volt, olyan magasztos célokat is követve, mint a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiság és a népek közötti kölcsönös bizalom erősítése. Az amatőr művészeti mozgalmak és a közművelődés különböző eszközeinek segítségével követett cél olyan programja a Csemadoknak, amely korokat ölelhet át, a célhoz vezető úton pedig olyan sikereket könyvelhetett el az immár Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége nevet viselő szervezet, amelyek két magas rangú állami kitüntetésre érdemesítették a tagságot: a Munka Érdemrendet 1969-ben, megalakulásának 20. évfordulóján kapta a Szövetség, most a 40. évfordulón pedig a Győzelmes Február Érdemrendet adományozta a köztársasági elnök a Csemadoknak.

Ojságoldalnyi számhalmazzal igazolhatnánk a kitüntetés jogosságát, ezrek, talán tízezrek nevét írhatnánk le, akik más-más megbízatással, nagy tettekkel vagy hétköznapi szervezőmunkával, hangyaszorgalommal járultak hozzá a nagy és kisebb sikerekhez, amelyekre egyként volt szükség a célok eléréséhez. Ehelyett hadd járuljon hozzá szerkesztőségünk az ünnepléshez egy kerekasztal- beszélgetés legfontosabb részeinek közlésével, amelyek tán támpontként is szolgálhatnak az ifjabb nemzedéknek bizonyos tisztázatlan kérdések megértésében.

A szerkesztőség a beszélgetésre különböző nemzedékek képviselőit hívta meg, akik valamennyien tagjai a Csemadok legfelsőbb szervének, a Központi Bizottságnak. Fábry István nyugdíjas, de ma is több tisztséget visel: az SZLKP KB tagja, az SZNT képviselője, az SZSZK NF KB Elnökségének tagja, s a Szövetség megalakulása óta megszakítás nélkül munkálkodik a Csemadok KB Elnökségében. Kulcsár Tibor, az Ifjú Szívek igazgatója a hetvenes években két választási időszakban vett részt az elnökség munkájában, jelenleg is a Központi Bizottság tagja. Szilvássy József, ?z Oj Szó főszerkesztő-helyettese a Csemadok XII. országos közgyűlésétől tagja a KB Elnökségének. Szerkesztőségünket a beszélgetésen Csikmák Imre főszerkesztő és Neszméri Sándor helyettes főszerkesztő képviselte.

jogok taglalását úgy tudta az internacionalista és a hazaflságtudatra nevelés céljaira használni, hogy az rögtön visszahatott a termelés, a munka eredményességére. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a jogfosztottság ével után nagyon pozitívan hatott ebben az Időben, negyvenkilencben és az ötvenes évek legelején, hogy sorban alakultak meg intézményeink. Indultak lapjaink. Iskoláink, ami viszont a nemzetek részéről sugallta a bizalmat a magyarság felé.

Fábry István: Pedig ez a megnyilvánuló bizalom nem is volt olyan egyértelmű. A kommunista pártnak nagywi kemény harcot kellett vívnia azért, hogy a legfelsőbb szervek Internacionalista döntései megvalósuljanak a gyakorlatban, mert az Idiő tájt nagyon sok volt még az olyan funkcionárius, és főleg éppen Dél-Szlovákiában, aki sem politikailag, sem szakmailag nem volt felkészülve, de vezető volt, mert szlovákul beszélt Sok jó határozat, rendelet került általuk a fiókba, amelyik a párt politikáját szorgalmazta megvalósítani.

Szilvássy József: Mindenesetre úgy vélem, helyes programot dolgozott ki a Csemadok, amikor az anyanyelv fejlesztésére összpontosított úgy, hogy ezen keresztül oldotta meg a helyes nemzetiségtudat formálását az internacionalista neveléssel szoros egységben, majd a kettős kötődés programját tű2rte célul. Ennek létjogosultságát ml sem bizonyltja jobban napjainkig, mint a Csemadok

40. évfordulójának ünnepségeivel azonos Időben alakult kárpátukrajnai magyar dolgozók kulturális szövetségének alapszabályzata, amely ráadásul a miénknél is egyértelműbben, kiemelten jelölte meg a kettős kötődést munkája alapelveként.

Kulcsár Tibor: A bizalomhoz a kölcsönös megismerésre, a másik nemzet értékeinek befogadására, elismerésére is szükség van. Ogy vélem, nem véletlen, hogy a Csemadok kulturális munkájában először a szó művészete kapott lábra, méghozzá úgy, hogy a repertoárt Čapek, Olbracht és más cseh, illetve szlovák írók, költők alkotásai gazdagították, de a szovjet darabok sem voltak ritkák, amelyek szintén az eszmei nevelést szolgálták. Tánccsoportjaink műsorából sem hiányoztak a szlovák népművészet legszebb hagyományai Tehát a Csemadok

kezdettől fogva vállalta a bizalom- erősítést, a kölcsönösséget.

Fábry István: De a kezdeti lendület a hatvanas évek elején a területi átszervezések következtében megtört. Sok kipróbált, kiváló magyar elvtárs nem került funkcióba, az átrendeződések miatt megváltoztak a járásban az arányok, ezáltal a képviselet aránya, ereje is. Ez bizonytalanságot szült, amit csak fokoztak hatvannyolc és az azt követő események, majd a hetvenes években az erőltetett iskolakörzetesítés. Ez védekező magatartást erdményezett a magyarok körében, s ahogy Lenin fogalmaz, az ilyen pozíció elzárkó- zottsághoz vezet.

Kulcsár Tibor: Ugyanakkor nagyon felemásan vagyunk ml a csehszlovák köztudatban. Nemrég, önhibámon kívül, két hónapot töltöttem Csehországban, úgyhogy kötetlenül beszélgethettem a nép különböző rétegeihez tartozó emberekkel. Szinte a létünkről sem tudnak. De nincs ez szerintem másként Szlovákiában sem azokon a vidékeken, ahol nem informálja a közt a puszta együttélés ténye. Nagyon szép emlékem az 1965-ös árvízzel kapcsolatos internacionalista megmozdulás, amikor büszkeséget jelentett megsegítésünk, és mindenki a Csallóközről beszélt. De elvonult az ár, s maradt a puszta valóság, amely többek között olyan mozzanatokat is hordoz, hogy a hazai magyar írót a szlovák sajtó magyarul író szlovák szerzőként mutatja be.

Szilvássy József: A sajtónak mindenképpen többet kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel, és főleg koncepciózusán, elmélyülten, s nemcsak azzal, hogy van Gombaszögüink, ahol táncolunk, énekelünk, hanem a gondjainkkal is. De az imént szó esett a védekező magatartásról és az elzárkózottságról. És akkor hozzá kell tenni, hogy a Csemadok pedig éppen ezekben az időkben nyitott, a hetvenes évek végén, a nyolcvanasak elején. Akkor Irt alá szerződéseket tömegszervezetekkel, intézményekkel, szinte új alapokra helyezve az internacionalista kapcsolatokat, a kölcsönös bizalom megerősítésének formált.

— Az internacionalista nevelésben és a csehszlovák államiság, a hazafiság tudatának formálásában vitathatatlan eredményeket ért el a Csemadok. De hogyan alakult az önismeretre nevelés, a helyes nemzettudat formálása, mennyire volt ei a

téma a figyelem középpontjában az évek során, merthogy, véleményem szerint e három érzés, vagy meggyőződés formálása elválaszthatatlan egymástól.

Kulcsár Tibor: Hiba lenne a mai politikai helyzet és társadalmi közhangulat szerint, tehát a konkrét időszak értékelésétől függetlenül tárgyalni ezt a kérdést. Hogy mást ne mondjak, néhány évvel ezelőtt még a nemzetiségek hld-szerepének emlegetése, illetve e szerep tartalmának boncolgatása is erős bizalmatlanságot, sőit elelnszenvet váltott ki több vezetőben is. A második világháborút követő hibák értékelése ugyan politikai szinten már megtörtént, de a köztudatba nem nagyon jutott el, pedig néhány évre az is kihatással volt a nemzettudat formálására, illetve a kérdés felvetésére.

Fábry István: Ráadásul ez a kérdés szorosan összefüggött mindig is a nemzetközi politikai helyzettel, a Mtigyarország és a Csehszlovákia közötti kapcsolattal, de még a régebbi és közelebbi történelmi események értékelésével is, amely még napjainkban is alakul, változik. S ne feledjük, mi már a két háború között kimondtuk: nemcsak azzal lehet történelmet hamisítani, ha valamit eltet- ditünk, hanem azzal is, ha az igazságot elhallgatjuk.

Szilvássy József: Két szempontból kellene közelíteni a kérdéshez. Véleményem szerint mostanra már fel tudunk mutatni annyi szellemi értéket, hogy elfogadjanak bennünket partnerként. Vagyis fel kellett nőnünk ahhoz, hogy a bonyolult fel- adatreadszert teljes komplexitásában, átfogva tudjuk tárgyalni, és minden réteget, sok embert vonhassunk be a munkába. A másik szempont az — rá kellett jönnünk —, hogy a dialektikának, a marxizmus—lenlnlzmus- nak mond ellent, ha a nemzetiségi kérdést megoldottá nyilvánítjuk. Rá kellett jönnünk, hogy az alapjogok deklarálása még nem jelent megol- dottságot, és itt vissza kell térnem a sajtó szerepére, mert az is ezt a tévhitet hirdette, ebből indult ki, ezért nem foglalkozott problémáinkkal, gondjainkkal, amelyek egy dinamikusan fejlődő társadalomban természetszerűleg jelentkeznek, de az egyszerű cselekvési folyamatok logikája szerint is mindig új, általában magasabb szintű. Igényesebb feladatot hoz maga a munkafolyamat. Ezt kell a Csemadoknak is figyelembe vennie, csak hát a felismerés késése

miatt mostanra eléggé feltornyosultak megoldásra váró dolgaink. Először Is a nemzetiségi élettel fog- - laikozó tudományos-kutató munkát kell beindítani, mert ilyen tulajdonképpen egyáltalán nem létezik. Sőt, ami a társadalomtudományokat illeti, országos gondokat is meg kell oldani, hiszen új társadalmi problémák jelentkeztek, amelyekre hiába várunk kimerítő választ. Fontos Intézmények is hiányoznak, mindenekelőtt a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya, amelynek megszűnésével ráadásul a kerületeik és a járások részéről is csökkent a nemzetiségi kultúráról a törődés.

— A Csemadokról viszont kialakult egy olyan kép, hogy tudniillik az csak énekel és táncol, és ez utóbbi időben mind gyakrabban vádként hangzik el Mi okozza azt, hogy az emberek kulturális tevékenységében nem fedezik fel a súlyos tartalmat, azt, hogy a csehszlovákiai magyarság esetében a nyelv ápolása, évszázados kulturális hagyományaink, a történelem során kialakult szellemiségünk fejlesztése létkérdés, miközben a kultúra egyetemesen is fejleszti az emberek személyiségét: esztétikai és etikai tartást kölcsönöz, ha úgy tetszik, őrzi közép-európaiságunk általános emberi értékeit.

Szilvássy József: Ez szinte egy önálló beszélgetést igénylő témakör. Egy soknemzetiségű ország akkor erős, ha a benne élő nemzetek egyformán jól érzik magukat, de ez nagyobb mértékben is igaz, hiszen történelmi tanulság, hogy Közép-Eu- rópa népeinek, nemzeteinek torzsalkodása minden alkotó egyed részére egyformán rosszul végződött. Tehát egy újabb felismerésre váró kérdés, vagy tán egy felismerés elfogadása vár ránk, az, hogy a Kárpát-medence népeinek nem véletlenül közös a történelmi múltja, ezáltal hasonlóak kulturális és szellemi hagyományaik, hanem a kis népekre jellemző, a földrajzi-természeti, a gazdasági és egyéb adottságok által defermlnált egymásrautaltság következménye. S az egymásrautaltság miatt kellene új kulturális és szellemi értékeinket felajánlanunk egymásnak a kölcsönösség és a bizalom erősítése érdekében.

Kulcsár Tibor: Ehhez viszont önmagunk értékeivel is tisztában kellene lennünk, s azokat tudatosan fejleszteni .Á sok kiváló és büszkeségre jogosító eredmény mellett, bizony, be kell látnunk, még mindig sok esetben a lelkesedésből élünk, kevés a tudatos cselekvés kulturális életünkben. Erről, persze, nem, vagy nem csak a Csemadok tehet, hiszen neki például kutatási és módszertani feladatai nincsenek, így a szakemberek nevelése, képzése sem lehet a feladata. Annál is Inkább, hogy nemcsak az amatőr művészeti mozgalomból és a közművelődésből hiányoznak a szakemberek. Nemzetiségünknek két koreográfusa van, ebből egy dolgozik, színházunk két társulata állandó rendezőgondokkal küszködik, Szíjjártó Jenővel meghalt az utolsó zeneszerzőnk, egy főiskolai végzettségű karnagyunk van. E gondokkal együtt is azt mondom azonban, hogy a kultúrának nemcsak a ml magyarságunk körében nincs meg az őt megillető tisztelete, hanem országos méretben sem.

Szilvássy József: Az amatőr művészeti mozgalmaknak és a közművelődésnek a kisközösségek sajátjának kellene lennie úgy, hogy a mlkro- struktúrák igényeire reagál, egyben visszahat azokra magasabb minőséget tolmácsolva feléjük. De ez csak akkor érhető el, ha ezzel a szereppel mindenki tisztában van, s hagyjuk kibontakozni az ilyen kezdeményezéseket. Különösen g fiatalokra vonatkozik ez, s az 6 esetükben a még nem egészen világos kezdeményezéseket sem szabadna elfojtani, vas- kalaposan ragaszkodva egy központi elképzeléshez. Sajnos, ez érzékelhető a Csemadokban Is, különösen a klubmozgalomban. Pedig a cél a fiatalok megnyerése, elriasztásuk semmiképpen nem lehet az.

Kulcsár Tibor: A szakemberhiánynyal párhuzamosan én is gondnak látom ezt. Hiszen nem véletlen, hogy pártdokumentumalnk az átalakítással és a demokratizálódással kapcsolatban egyre erőteljesebben sürgetik az alulról Jövő kezdeményezést, a kisközösségek alkotó erejének kihasználását konkrét, össztársadalmi értékek létrehozására. Viszont éppen ezzel kapcsolatban bizakodó vagyok, hiszen a Csemadokban a negyven év alatt végig élt egy olyan demokratikus szellem, mely Petőfi nagy igazságából táplálkozott: „Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja. Azért a víz az úr!

Lejegyezte: NESZMÉRI SAnDOR