Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-15 / 11. szám
Tar Tibor: „Sok mindent megval6sl- tottnnk, de rengeteg még a teendő.“ Ha valaki Tornaváraljára (Turnianske Podhradie) vagy Tornára (Turňa nad Bodvou) utazik, egyazon községbe kéri a jegyét. A különbség csupán az, hogy míg az előbbibe autóbusszal, az utóbbiba vonattal érkezik meg. Bármivel és bárhonnan jut is ide a látogató, egy pont szerint tájékozódik, mely évszázadok óta a táj történelmi anyajegye. A vár, illetve ma már csak várrom szerint, amelyet IV. Béla király építtetett, majd a tatárjárás után átépítettek. Ma is látható a gótikus várudvar maradványa és a kör alakú ágyúbástyákkal szegélyezett külső erődítmény egy része. Torna már a 15. század elején város volt, 1476- tól pedig szabad királyi városi rangra emelkedett, saját címerrel és pe cséttel rendelkezett. Az idő múlásával — mint az egykori AbaúJ-Tor- na vármegye központja — is tartotta rangját, majd a nép- és nemzetformáló történelmi események viharában egyre jobban háttérbe szorult. Torna ma nagyközség, vagy úgy is mondhatnánk, 1964-től új névre keresztelt, 3200 lakos számláló központi község. A faluban Az 50-es főút felől amolyan kirakatutcán Indulok a faluba. A na- gyobbnál nagyob, cifrábbnál cifrább házakon a falusi virtus szülte építészeti stílust vélem felfedezni. Vélekedésemet egy helybéli néni is megerősíti: — Tudja, lelkem, mi ezt Ki mit tud-tanyának hívjuk, mert mindenki beletett apait, anyait, kiseperte a pénztárcáját, és addig tantáziáztak, míg sokan el is adósodtak. Látja, ez lett az eredménye, ezek a paloták. Mondja, mivel jobbak ezek az ormótlan házak a mi takaros földszintes paraszthá&íürLknál? De ha beljebb megy a faluba, ott még olyanokat iS iauidt. Beljebb megyek. Valóban ott korábban épült földszintes, hosszan húzódó házak sorjáznak. Sokon már látni az idő vasfogának nyomait, több már teljesen üresen áll. Az utcaneveket mindhiába keresem, pedig úgy tudom, a hnb-n 29 utcát tartanak nyilván, illetve ennyit javasoltak, de a járási szervek még mindig nem hagyták jóvá. Azt mondják, hogy a népszámlálás után. Egy újnak tetsző orvosi rendelő mellett állok meg, úgy gondolva, hogy ez már a falu központja, hiszen buszmegálló, élelmiszerüzlet, posta és benzinkút is van még itt. Találomra folytatom az utat, egy üzletsor mentén: textil, cipő, zöldség, gyümölcs, háztartási cikkek, húsbolt, vendéglő. Van belőlük elég. A szolgáltatások palettája is színes: női és férfi fodrászat, üvegező, clpőjavftó, asztalos, ruhabegyüjtő és még sok más. A lakosok tehát nem szenvednek hiányt, pláne ha figyelembe vesszük Szepsl (Moldava nad Bodvou) közelségét, alig tíz kilométerre van a falutól. A távolabb épült pa- nslbázakig már nem futok el, mert közben két dolog Is szöget ütött fejemben. Furcsa a benzinkút elhelyezése a lakóházak között, valamint az, hogy az utcán és az üzletekben főleg magyarul beszélnek az emberek, ennek ellenére csak egynyel- vűek a feliratok. A legrövidebb úton veszem az irányt a hnb felé. Változnak az idők? — Ez a múlt öröksége — kezdi a téma feszegetését Schneider fá- nos, a hnb titkára. Egészen a Csehszlovák Köztársaság keletkezéséig nemzetiségileg homogén lakossága volt Tornának Aztán jöttek a fináncok, a különböző tisztségviselők, mivel három kilométerre vagyunk a Vár alatti perspektívák határvonaltól. Majd a második világháború utáni áldatlan állapotok válaszút elé állították a lakosság nagy részét. A kitelepítésektől tartva sokan szlováknak vallották magukat, s ez szövődményesen napjainkig is tart. A feliratok? Ez is a múltban gyökerezik. Kértük a kétnyelvűeket, akárcsak az utcaneveket, de a jnb belügyi szakosztálya nem hozott döntést. Nemzetiségileg kb. fele-fele az arány, viszont rohamosan növekszik a cigányok száma. Erről jut eszembe egyik korábbi látogatásom tapasztalata. Többen két okból is elátkozták a közeli cement- gýárat. Egyrészt azért, mert beporozta a falut, másrészt azért, mert az építkezés és a későbbi munkalehetőségek Idehozták a cigányokat. Mikor ezt á titkárnak elmondom, megvonja a vállát. — Ez csak részben igaz. Nem ml erőltettük a cementgyár építését, meg aztán akkor úgy volt, hogy mivel tornai központúnak nevezték el, a vállalati igazgatóságot is Ide tervezték. Az építés Idején nem tudták teljes mértékben felmérni az ökológiai hatást, de nálunk ebből kifolyólag építkezési zárlatot rendeltek el. Viszont közben 290 lakásos lakótelepet építettek a beruházók, a cementgyár és részben a vasgyár. A cementgyárba azonban munkások is kellettek, s mivel nem valami kapós munkahely, a lakásokat főleg cigányoknak utalták ki, a vállalati igazgatóság székhelyét pedig Kassára (Košice) tették. Ami a levegőszeny- nyezést Illeti, a széljárástól függően jelentkezik, viszont az új szűrőállomás beszerelése óta már szinte észre sem vesszük. Pontosabban a lakosok háborognak, mi is kardoskodunk, de a hivatalos mérések eldöntötték a vitát: nincs szennyeződés. Cigánykérdés viszont van, és egyre több a probléma velük. Ezeket csak részben sikerült megoldanunk. A benzinkútról röviden annyit, hogy jobb egy ilyen megtört töltőállomás, mint semmilyen. Legalábbis a felsőbb szervek szerint. Aztán a tömegszervezetekről esik szó. A beszélgetésbe már bekapcsolódik az elnök. Tar Tibor is, aki időközben megérkezett. Megtudom, hogy az egyik legaktívabb tömeg- szervezet a Csemadok, amely évek óta Burkus István vezetésével működik, de aktív a kiskertészek, tűzoltók, vöröskereszt, a nőszövetség falusi szervezete és a testnevelési egyesület is. A Z akciós építkezéseken megfogják a dolog végét. Mivel az Ifjúságról nem esik szó, rákérdeztek a SZISZ-re és az ifjúsági klubra. — Csak a hozzánk tartozó A) (Háj) községben működik úgy-ahogy a SZISZ. Nálunk, sajnos, annak ellenére, hogy ifjúsági klubunk is van a művelődési házban, még mindig nem tudtuk felrázni a fiatalokat. A kérdés összetett. Nincsenek rátermett vezetők, sok az ingázó, a másutt szervezett fiatal, és rossz vért szül a cigány fiatalság Jelenléte. Egyszóval sok a problémánk, ezek megoldásához a fiatalok aktivitására lenne szükségünk. A tervek — Sok mindent sikerült már megvalósítanunk, de még rengeteg a tennivaló. Itt van mindjárt az iskolaügy. Az összevonás következtében megszűntek a falusi iskolák, s emiatt a nem is olyan régi iskolaépület nálunk máris kicsinek, minősült. Ráadásul, hiányzik a tornaterem, az iskolai konyha és étterem. Jelenleg négy épületben tanulnak a gyerekek, az ötödik a konyha, de százkllenc- ven gyerek így is a vendéglőben étkezik. Krónikus tanteremhiánnyal küszködik a falu. Az ájival együtt négy óvodánk van, de csak egynek az épülete felel meg küldetésének. További gond a bölcsőde. Ebből egy van, de helyszűke miatt csak tizenöt hónapos koruktól hordhatják oda a szülők gyerekeiket. Az Iskola építését évek óta hiába szorgalmazzuk. Igaz, már elkészültek a tervrajzok, és ha minden jól megy, még ebben az ötéves tervidőszakban megkezdjük egy tizenhat tantermes intézmény építését. Az óvoda és a bölcsőde Z akcióban már épül, az Idén adjuk át rendeltetésének. Vezetékes ivóvizünk már van, viszont hiányzik a szivattyúállomás. Ezt is az idén kezdjük építeni. Gázpalackokkal ellátni a lakosságot gondokkal jár, ezért akarjuk a gázt bevezetni a faluba. A gázvezeték két kilométerre van a falu határától, nekünk meg Szepslbő'l kell majd bekötnünk, amihez nyolcmillió koronára' lesz szükségünk. A lakásépítés Is folytatódik. Hetvenkét lakás és egy tizenkét lakásos cigánypanelház építése szerepel a tervben, valamint harminckilenc háztelket adtunk ki. Tavaly enyhén csökkent a lakosok száma, ezt a folyamatot meg kell álltanunk. Művelődési otthon vagy kávéház? Errefelé nemcsak a községeket, a kultúrát is központosították. Erről már Molnár Erzsébettel, a művelődési ház vezetőjével beszélgetek. Kiderült, hogy a kultúra fellegvárában lévő könyvtárhoz kilenc község tartozik. A háromszáz férőhelyes mozi is több falu lakosságát szolgálja, itt működik a környék két amatőr zenekara, a Lordok és a Primátor együttes. Egyedül az ifjúsági klub nem tölti be központi szerepét, mert már több éve válságban van. Jő az együttműködésük a tömegszervezetekkel, és szerencsére nem jellemző a kultúra hanyatlása, sőt! — Hároméves pangás után ismét gyakorol a felnőttek színjátszó csoportja. A Csemadok megalakulásának 40. évfordulójára, áprilisra tervezik Móricz Sári bíró című színművének bemutatását, öttagú irodalmi csoportunk szerepel a társadalmi és politikai évfordulók alkalmából készített ünnepi műsorokban, részt vállal azok szervezéséből. Jól dolgozik a falusi hangos-híradó szerDarján Angéla az ifjúsági kiub szegényes felszerelését matatja kesztőgárdája, és a Szepsl Művészeti Népiskola zenei tagozatának két kihelyezett osztálya is nálunk kapott otthont. Illetve fellépési lehetőségeket. Annak ellenére, hogy sok a baj a cigányokkal, van egy jól működő tánccsoportjuk, amely a járási versenyeken arat rendszeresen nagy sikert. Gondjaikról, bajaikról akkor kezd beszélni, amikor házszemlére invitál. Kiderül, a művelődési otthonban vendéglő működik. A földszinti folyosón, a sötétkamra feliratú helyiségből éppen borosdemizsono- kat görgetnek kifelé. A folyosó végén remekbe szabott bárpultnál már italozók kíváncsi tekintete kíséretében lépkedünk tovább. A kávéház hatalmas terme alkalmi fallal van csupán kettéválasztva. Míg az egyikben kisiskolások étkeznek, a másik kong az ürességtől. Visszafele jövet szintén a bárpult mellet visz el utunk. Napközben ez az italmérés a legmegfelelőbb a röviditalok kedvelőinek ... No de művelődési házban ez a legfontosabb? ... . — Ez így nem megoldás! Vagy kultúrház, vagy kávéházi Most még aránylag csend van, de a délutáni és esti órákban, amikor már folyik Oravecz Marianna-Tünde: „Többször tiltakoztunk már a resti ellen." Tünde kettős nevét tisztázva kiderül, hogy azért Tünde, mert mindenki így hívta és hívja, csak 1987- ben még nem engedték meg ezt a nevet anyakönyveztetnl. Arról beszélgetünk, miért is ilyen szárnyasze- gett az itteni fiatalság. Angéla kezdi: — Tíz évvel ezelőtt, amikor a kultúrház felépült, albérletbe adták az épületnek azt a részét, ahol a tömegszervezeteknek kellett volna működniük. A resti kezdetben vette a lapot, hiszen itt játszott a Lordok, így gyorsan ide szoktak a fiatalok. Volt kollektíva és klubélet is. Aztán jött egy új főnök, a báltermet lezárta, ml meg elvesztettük a kapcsolatot a fiatalokkal. Péntekre se diszkót, se bált nem vállalnak. A lagzlk miatt pedig egyszeriben elfeledkeztek arról, hogy minket előnyben részesítsenek. Most, ha hazajönnek a fiatalok, és táncolni szeretnének, fel kell az egész környéket kutatniuk. Ez mára olyan méreteket öltött, hogy ha esetleg sikerül is valamit összehoznunk, ide már csak akkor jönnek, ha nem találtak semmit a környéken. Így aztán a cigányokat is be kell engednünk, ami megint bumerángként üt vissza. — Többször tiltakoztunk már a resti ellen, de mindig azt a választ kaptuk, hogy először gyűjtsünk vasat, tisztítsuk ki a patakot, utána hálózzunk. Ez egyszerűen nem megy, mert nem Jönnek el a fiatalok. Tudjuk, érezzük, először szórakozási lehetőségeket kell nekik teremteni, vissza kell nyerni a bizalmukat, és csak azután foghatjuk őket munkára — kesereg Tünde. — Miben látjátok ti a kiutat? Nem kéne a belső tartalékokra is gondolni? — kérdezem tőlük. — Én egy kompromisszumos megoldást Javasolnék. Zárják le ezt a folyosót, hogy ne az Ifjúsági klub mellett legyen a bárpult, a báltermet pedig, mint a múltban is, gyakrabban bocsássák a rendelkezésünkre. A hnb-től Is több megértést és anyagi támogatást várunk, mert a bútoron és egy régi magnón kívül szinte semmink sincs — panaszolja Angéla. — Igaz, mi sem vagyunk egységesek. Fecsu Angelika, az elnöknő főiskolára jár, így a vezetőség is gyenge. Rólunk is elmondható: fejétől büdösödik a hal. A fiatalok tevékenysége hanyatlásának és a maJ állapotnak viszont szerintem is elsősorban a resti és a hnb merev hozzáállása az oka — teszi hozzá Tünde. Lapozgatok a SZISZ-krónlkában. Rengeteg hír és fénykép Idézi a múlt eredményeit, azt, hogy néhány évvel ezelőtt élénk SZISZ-élet volt a faluban. Valahol a nyolcvanas évek elején aztán véget ér az emlékezés, üres lapok következnek. Ezek napjainkat jelképezik. Vajon meddig még? POLGÁRI lAszlO (A szerző felvételei) Az egészségügyi központ is több falut szolgál Ez lesz az új ővoda a dinomdánom, nehéz féken tartani az Italozókat. Ezek az emberek mind a könyvtár, az agltáclós központ és Ifjúsági klub mellett haladnak el, és trágárabbnál trágárabb megjegyzésekkel illetik az ott érdemleges munkát végző, kezdeményező embereket. Engem ez évek óta bosszant, de egymagám nem tudom megoldani a problémát. A vendéglő már befészkelte ide magát, a hnb pedig, úgy tűnik, nem akar változtatni a helyzeten. A bűnös resti A könyvtárban Derján Angéla mint a nem létező SZISZ alapszervezet ellenőre, Oravecz Marianna- Tünde pedig mint az ugyanezen szervezet pénztárosa mutatkozik be.
