Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-02 / 9. szám
«p* r / a uj ifjúság 4 Tublatanka Üstökösként robbant be a hazai heavy-rock világába az a három bra- tlslaval zenész, akik csoportjuknak a Tublatanka nevet adták. Mafo Üu- rlna, Palo Horváth és Duro Cerny nemcsak azzal dicsekedhetett, hogy telt ház előtt tartják koncertjeiket, hanem azzal Is, hogy részt vettek a Rockmaratónon, a Rockfesten és több más hazai rendezvényen. Hogy a Tublatankáröl többet Is megtudjunk, feltettem néhány kérdést Mafo Dunnának, a zenekar vezetőjének. — Mondjál valamit csoportod történetéröli — A Tublatanka 1982 elején alakult, és még abban az évben részt vett az amatör zenekarok Újhullám 82 elnevezésű versenyéin Bratlslavá- ban, a Kultúra- és Pihenőparkban, Ezután koncert koncertet követett, és 1984-ben fölvettük első nagylemezünk anyagát Is. — Áruld el, hogyan lehetséges a*, hogy egy amatőr együttes két év után máris nagylemezzel Jelentkezhetett? — Az Opus nagylemezajánlata bennünket Is váratlanul ért. Sokat segített nekünk a braitlslaval Prior áruház falán levő kétméteres felirat, amelyet meglátva Ivan Stanislav, az Opus Igazgatója, rögtön azt kérdezte: „Hogyhogy még nincs nagylemeze annak a csoportnak, amelynek neve a főváros falain mindenütt olvasható?* — A kemény rockot és a népviseletet, amelyben felléptek, elég nehéz összeegyeztetni.... — Elődeink a népviseletet mindig ünnepi alkalmakkor hordták. Nekünk minden koncert ünnep. — Saját számaitokat látsszátok. KI a komponista? — A zenét én from, a szövegeket Martin SarvaS. — Mind a hárman Jártatok főiskolára. Hogyan fért meg egymás mellett az iskola és a zene? — Nem fért meg: vagy meg kellett szakítanunk tanulmányainkat, vagy évfolyamat kellett Ismételnünk. — Mik a zenekar tervei? — Mindenekelőtt sok koncertfellépés, s természetesen egy új nagylemez előkészítése. S. Hanzlová Az eszményi nő Elgondolkozva sétáltunk a park árnyas fái alatt, amikor észrevettük, hogy néhány méterre tőlünk fiatal pár ül a pádon. Hirtelen megálltunk, nehogy megzavarjuk őket, de a fiú olyan hangosan beszélt, hogy akaratlanul is meghallottuk. — Szeretem, Katica, szeretem szívem minden dobbanásával, gondolataimmal és érzéseimmel, az idegeimmel, legyen a feleségem! A fiú hangjában az őszinte átélés szenvedélye szólalt meg. Vallomása Jelentkezünk, szót kapunk == A Közép-szlovákiai kerület diáklapjaival e rovatban olvasóink eddig még nem találkozhattak. Most végre erre is sor kerülhet: összeállításunk anyagát két losonci (Luéenec) diáklap legújabb számaiból válogattuk. Mindkettő kétnyelvű, az egyik a pedagógiai szakközépiskola Pedagég című lapja, a másik az építészeti szak- középiskoláé, az Ifjú Építész. Reméljük, e lapokkal máskor is foglalkozhatunk majd! Várjuk azonban a többi diáklapok jelentkezését is! végtelenül meghatott minket, annál is inkább, mert manapság a fiatalok többnyire könnyed szórakozásnak tekintik a szerelmet. Be kell vallanunk, most már szándékosan hallgatóztunk. A lány, Katica kissé zavarban lehetett, s így válaszolt: — Űh, istenkám ... mit is mondjak? Nagyon megtisztel, igazgató elvtárs. De én csak egy egyszerű boltosnő vagyok ... Hiába ... Én csak szerelemből tudnék férjhez menni. — Gondolja meg, Katica! Havi négyezret keresek, azt mind hazaadnám a kicsi feleségemnek, de ez még mind semmi, Katica. Ütös találatom volt a lottón. Emeletes házat építtetek magunknak. Kocsink is lesz. — Kimondhatatlanul jólesik a kedvessége, igazgató elvtárs, de minden hiába, nem vagyok önbe szerelmes. Márpedig csak ahhoz megyek feleségül, akit igazán szeretek. Nem fog érdekelni, hogy kövér, csúnya, alacsony és szegény, mint a templom egere, csak szeressen. — Katica ... Legalább addig, míg megtalálja az igazit... Magának adom az ötös lottószelvényt, ha meg hallgat. Izgatottan totóztunk, hogy mi lesz. Érdekelt a dolog minket nagyon. Talán a lány egy ilyen csábító ajánlatnak nem fog ellenállni — gondoltuk magunkban, de tévedtünk. A lány fölpattant, és vérig sértve így felelt: — Szégyellje magát, igazgató elvtárs! Vegye tudomásul, hogy az én életemben csak egyetlen férfi szerepelhet, a férjem! Ég önnel! A lány büszkén távozott, a fiú megtörtén nézett utána. Erre igazán nem számítottunk. Kevés ilyen lánynyal találkoztunk. íme, vannak még tiszta erkölcsű lányok! Szinte sajnáljuk, hogy nem szoktunk imádkozni, mert legszívesebben imába foglaltuk volna a lány teljes nevét. Elindultunk, és nagy beszélgetésbe elegyedtünk, amikor észrevettük, hogy a lány jön visszafelé egy magas szemüveges férfival, aki teli torokból kiáltott: — Gyerekek, most még egyszer elpróbáljuk a jelenetet, azután fölvétel. (Illés I., Szakala A.) — 4. M Első nap az iskolában Kicsit késve — fél nyolckor kelek. Van időim elkészülni, mert a legközelebbi busz úgyis csak fél kilenckor megy. A reggelihez a kenyeret meg sem kell, pirítani, olyan kemény. Még szerencse, hogy van itthon' savanyú tej — nem keil teát főznöm. A fürdőszobában búsan tekintek a tükörbe, és még búsabban konstatálom, hogy alaposan be van dagadva a szemem. Azért annyi lelki- erőm még marad, hogy megmosakodjak és felöltözzek. Az ünnepi beszédet, háTistennek, elkéstem, de sajnos az osztályban már csak az első padban van számomra hely. A könyvek kiosztása is már megtörtént. Drága Jé osztálytársaim! Milyen Jólesett, hogy adtatok nekem egy egész „Szakkifejezések szótára a honvédelmi nevelés középiskolai tankönyveihez“ könyvet (48 oldal) és igazán csak a borító hiányzott róla. Persze a többi könyvből is jutott nekem két-három lap. (A befoglalással nem lesz sok gondom!) Ebédre már csak az utolsó csoporttal mehettem. A szakácsnők morogtak és közölték: „Levest nem adunk, mert mi is el akarjuk érni a fél ötös buszt. Hogy a kedvükbe járjak, gyorsan megettem a knédllt (a hús és a mártás már elfogyott). Ök meghálálva Jóindulatomat, adtak egy almát. Meg is osztoztunk rajta ketten: a kukac meg én. A buszt elértem, de nagyon tömve volt. Az egyik lábam feltettem, de a sofőr becsukta az ajtót. A lábam fent, én lent, a busz Indult. A lábamat sikerült kimentenem, de a cipőm ott maradt. Hiába, itt az ősz: fél cipőben kell járnom. Kovács Gabriella A diákotthon... A visszaigazolás után boldogan vettem tudomásul, hogy a következő, remélem, egyben az utolsó tanévben is „élvezhetem“ az internátusi boldog felhőtlen életet. Augusztus 31-én autóval érkeztem a tavalyi szálláshelyemre, amely a Fándly utcában van felépítve. Nehéz táskáimmal indultam a jól ismert ajtó felé. Az épületben, a portán a kedves portásnő azzal fogadott, hogy: „Eltévedtél, fiam, már ti nem itt lesztek, hanem a mezőgazdasági iskola mellett lévő internátusbán. Kábultan, szóhoz sem jutva fordultam meg, és irány a megadott cél. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy nevem a legfelső e- melethez van írva. Örömömre felfedeztem a liftet, de sajnos a nagy örömbe üröm is vegyült, a liftet nem nekünk találták ki. így félbandukolva a „hegycsúcsra“, nagy nehezen elszállásolt a nevelőnk, s el volt intézve az egész. Estefelé sokat beszélgettünk, és rádöbbentünk: milyen jól kitoltak velünk. Ugyanis: —!!! — 1. kezdetben lányok nélkül voltunk. 2 a város messze — a kimenő kevés. 3. az iskola messze. 4. tv-készülék nincs az emeleten. ... és még sorolhatnám, de nem érek rá, mert vacsorára kell mennem. Hét (7!!!) emelet le, vacsora jó, hét emelet fel... Tóth Tamás, IV. BC Álom Már csak 10 perc van az órából. Mindjárt csengetnek. Ö ott kint vár. Tudom, ott vár, vár a kapu előtt. Kint hull a hó. Nagy fehér hópelyhek röpködnek, kergetik egymást. De jó nekik, most még boldogok! De mi lesz, ha földet érnek? Itt a földön is olyan jó kedvük lesz? Olyan, de olyan jó nekik! ... Már kint vagyok a kapun túl. Körülnézek. Hol lehet? Lehet, hogy nem jött volna el? Pedig tegnap megígérte. Tegnap, ahogy hazafelé bandukoltam, valaki hátulról megszólított: — Tamara! Hátrafordultam, de a nagy tömegben nem láttam ismerős arcot. Már megint csak képzelődnék? Felgyorsítom lépteimet, hogy minél hamarabb hazaérjek ebből a tömegnyomorból. Mindenki csak siet, az emberek nem törődnek egymással. Ropog a hó a lábam alatt. — Tamara! — hallom ismét. Ez Attila lesz. Gyorsan hátrafordulok. Igen, ez ő! — Szia! — köszön. — Most sietek, edzésre kell mennem. De holnap megvárlak, ha lehet, az iskola előtt. Egy puszit nyomott az arcomra, és amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Utána akartam szólni, de már nem láttam sehol. Egy hónapja ismerkedtünk meg diszkóban. Sokat táncoltunk, majd a diszkó végén hazakísért. Csak ma nem tudom, hogy miért nem jött el. Magas, vállas termetét nem látom sehol. Szőke, bozontos feje sem mutatkozik sehol. — Elindulok a villamosmegálló felé! Majd valamelyik állomáson fel fog szálul — bíztatom magam. Messzebb egy fiú jön velem szemben. Igen, ez ő, Attila. Farmernadrág, csíkos pulóver. Igen, az csakis ő lehet. Ő is észrevett. Valami van a kezében, azzal Integet. Arca mint mindig, mosolygós. Kék, nagy szemével huncu- tan kacsingat. — Szia! Ezt neked hoztam — mondja messziről. Mi lehet az? — töprengek. Valaki meglök oldalról. — Tamara! — szól. Hirtelen felkapom a fejem. Körülnézek. Mindenki nevet, kuncog a padban. Hű, elaludtam. Most vajon mi lesz?! — Tamara, maga nem aludt az éjszaka, hogy írás helyett elszunyókál itt nekünk? — szegezi rám hideg tekintetét a tanár. — Elnézést kérek, tanár elvtárs! — dadogom szégyenemben. — Jól van, üljön le, és még bírja ki ezt a pár percet — feleli kedvesen a tanár. Gyorsan pótolni kezdek. Mit szól ehhez Attila?! Csányi Zsuzsa Elsősnek lenni nem álom Amikor megkezdődött a suliban a tanítás, még kevés diákot ismertünk az idősebbek közül. Amikor a harmadikosok és a negyedikesek bejöttek az osztályba, rátámaszkodtak az asztalra, és végignéztek az osztályon. Megnézték az ülésrendet, és akinek nem tetszett a neve, kiszúrták maguknak. Gyilkos tekintettel néztek ránk, mi pedig alig vártuk, hogy kimenjenek az osztályból. Volt olykor olyan is, hogy a nagy huligánok zsebre tett kézzel és rágóval csámcsogva jöttek be az osztályba, és kis elsősöknek neveztek minket. Ogy féltünk tőlük, hogy még annak is köszöntünk, akiket nem is ismertünk. Ha jöttek tőlünk valamit kérni, szó nélkül odaadtuk nekik, semmi pénzért nem mondtunk volna nekik nemet. Képzelem, mi .lett volna ellenkező esetben! (anonym) Várunk benneteket HASZNOS ÉS ÖRÖMTELI IDŐTÖLTÉS Szeptemberben, az ünnepélyes csapat- gyűlésen hirdették meg a Klrályhelmeci (Královsky Chlmec) Alapiskolában a Forradalom, Jelen + mi plonírprogramot. A pionírok feladatait tartalmazó tervet addigra már részletesen kidolgozta Nádasdi Jánosné csapatvezető és a csapattanács tagjai. Áttanulmányozva a program központilag kiadott feladatait, Jóleső érzéssel nyugtázták, hogy az a régi, jől bevált módszereket Is tartalmazza, ugyanakkor új lehetőségeket is ad a diákoknak. A csapatvezető nagy tapasztalata sokat segített a feladatok kidolgozásában. A három címszó tulajdonképpen három témakört jelöl, amelyeket a pionírcsapatok többé-kevésbé saját ötleteik, elképzeléseik alapján töltenek meg tartalommal. A forradalom címszó Jegyében a nagy októberi szocialista forradalom 70. és a februári győzelem 40. évfordulójának tiszteletére szerveznek akciókat. — Ez a témakör megannyi lehetőséget adott arra, hogy gyerekeinknek érdekes és értelmes rendezvényeket szervezzünk. Nagyon szép műsort állítottunk össze az októberi forradalom évfordulójára, amellyel nemcsak az Iskolában, hanem a városi ünnepségen Is felléptünk. Teadélutánt rendeztünk, amelyen a Szovjetunióról, a szovjet pionírok életéről, a Jelenleg ott folyó változásokról beszélgettünk. Megrendeztük a Mit tudsz a Szovjetunióról? vetélkedőt, valamint a Szovjetunió a gyermekek szemével képzőművészeti versenyt. A tanulók elvállalták a városban levő Gagarin- és Lenln-park rendben tartását, ezzel is bizonyítva a Szovjetunió Iránti tiszteletüket. Hasonló lelkesedéssel készülünk a februári győzelem 40. évfordulójának megünneplésére Is. A megemlékezésen kívül elbeszélgettünk a Népi Milícia tagjaival munkájukról, küldetésükről. Ellátogatunk városunk és környékünk üzemeibe, köszöntjük a dolgozókat. Faliújságunkon bemutattuk a februári események fő alakjának, Klement Gottwaldnak életűjtát, továbbá fényképeken azokat az új létesítményeket, amelyek 1948 után épültek városunkban — mondta a csapatvezető. A jelen címszó keretében Is számtalan érdekes, tanulságos rendezvényen vehetnek részt a pionírok. Mindenekelőtt igyekeznek velük megismertetni napjaink vívmányait, társadalmunkat, az itt folyó munkát, korunk sikereit. Ezért szerveznek számukra sok-sok kirándulást. A király helmed gyerekek voltak az Erős-erdőben, több kerékpártúrát szerveztek, Nagymihályban (Ml- chalovce) és Vajánban (Vojany) üzemlátogatáson vettek részt. Napjaink sikereit gyarapítják a gyógynövény- és hulladékgyűjtéssel. Az ősszel csipkebogyót és gesztenyét gyűjtöttek, majd pedig üveget és papírt. A legsikeresebbek a Lenin-ra] tagjai voltak, akiket egyébként is a pionírcsapat legkiválóbb közösségeként tartanak nyilván. Kiemelkedő eredményeket érnek el a Sugár-mozgalomban is, a villanyárammal, a vízzel való takarékoskodásban, valamint a tanterem tisztán tartásában. A mi témakörben rengeteg ötletüket, elképzeléseiket valósíthatják meg a pionírok. Barátságot kötnek a világ gyermekeivel, a CIMEA tagországainak pionír- szervezeteibe tömörülő lányokkal és fiúkkal. Társadalmi munkát szerveznek, a bevétett pedig a nicaraguai gyerekek pionírtáborának építési költségeire fordítják. Bekapcsolódnak minden versenybe; sza valóversenyeken, sportvetélkedőkön, különféle olimpiákon bizonyítják ügyességüket, tehetségüket, rátermettségüket. A klrályhelmeci tanulóik munkatervében tehát bőséges a választék a Forradalom, jelen + mi feladatainak teljesítéséhez. A pionírok pedig szívesen részt vesznek minden ezzel összefüggő rendezvényben, mert azok hasznos és örömteli időtöltést kínálnak nekik. Benyák Mária EH 1
