Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-02 / 9. szám

Stefan Janovßik: „A robotcsalád első képviselői kicsit nehézkes, masszív gépek voltak.“

Pavol Skripko: „öt éve annak, hogy a SZISZ SZKB ötödik ülésén meghirdettük a védnökségi programot.“

kifejlesztésére orientálódtunk. így lehetővé válik az egyes munkafolyamatok összekapcsolása emberi kéz beavatkozása nélkül, amihez persze, a vezérlőegységek minőségi javulását is el kell érnünk. Egyre nagyobb szükség lesz az elektronikus érzékelőkre, irányítórendszerekre és meghajtásokra, ezért döntött úgy a VÚKOV vezetősége az állami szervek beleegyezésével, hogy egy olyan új részleg nyíljon, amely csupán ezek fejlesztésével, kutatásával, illetve gyártásával foglalkozik majd. Közben a robotok fejlesztése sem szünetel. Már elkészültek a robotcsalád újabb, az eddigieknél intelligensebb képviselőjének, a PR 30-nak a tervei. Különben gyártási profilunk leszűkült: mi nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekszünk a jövőben. Hamarosan két .olyan prototípus kivitelezésébe kezdünk, amely műszaki paramétereiben és funkcionális képességeiben meghaladja az eddig gyártott típusokat.

Eubomír Herstek: „Munkánkban nagy segítséget nyújt az Ifjúsági Fényszóró járási törzskara.“

Vladimir Modrák: „A két ország haladó tapasztalatait és legújabb kutatási eredményeit aknázzuk ki.“

figyelmüket a robotgyártás. Tudjuk azt, hogy ami tegnap elég volt, az ma már kevés, és a jövőben még kevesebb lesz, ezért figyelemmel kísérjük az elméleti felkészülés, illetve felkészítés terén vállalt kötelezettségek teljesítését is. Főleg a VŰKOV és a ZPA fiataljai azok, akik a központi program szerint foglalkoznak a pionírokkal. Reméljük, e téren is javul a helyzet, ha megkezdi munkáját a járási robotstűdiő. Tanácsadói és konzultációs központunk viszont már több éve működik. Most egy 'új terv van megvalósulóban, amelyet a fényszórósok is dicsérnek és támogatnak: a VÜKOV- ban született az ötlet, hogy az alakulóban lévő Ifjúsági tudományosműszaki klubban is robotokat, ún. tanrobotokat gyártanának, s ezzel áthidalhatnánk az elmélet és gyakorlat között levő űrt.

Közösen a jacsejkával

Vladimír Modrák mérnök, a Robot nemzetközi tudományos-műszaki társulás kutatómérnöke:

— A Robot nemzetközi társulás, amelynek alig hároméves múltja van, jeles szovjet és csehszlovák szakembereket tömörít magában. A kormányközi megegyezésben rögzített elképzelések itt, PreSovban, támogatókra találtak, annál is inkább, hogy mi már többéves tapasztalatokkal rendelkeztünk. Másik előnyünk, hogy önálló külkereskedelmi joggal rendelkezünk, és több tervező, valamint gyártó szervezet szerződésbe foglalt támogatását is élvezzük. Küldetésünk értelmében a két ország haladó tapasztalatait és legújabb kutatási e- redményeit aknázzuk ki, és olyan közös munkahelyeket rendezünk be, amelyek Innen is, onnan is a célra legalkalmasabb gépekkel és berendezésekkel vannak felszerelve. Előfordul például, hogy egy szovjet robotot, hazai megmunkálógéppel társítunk, a perifériális berendezések pedig saját fejlesztésüek, vagy fordítva. A társulás gyártó részlegei a VŰKOV-ban és a szovjetunióbeli munkácsi Kirov Gépgyárban vannak, és előnyösen rendelkezésünkre állnak. A három év alatt elért eredmények biztatóak. Apró kifogás talán a néha vita tárgyát képező érdemek elismerése.

Itt Is sok fiatal dolgozik. Én vagyok a harmincöt tagú SZISZ-alap- szervezet elnöke. A komsz omol Isták, mivel- kevesebben vannak, csak egy nyolctagú jacsejkájuk, azaz ifjúsági munkacsoportjuk van, de egyenrangú partnernek tekintjük őket. Azon kívül, hogy egy-egy munkahely kapcsán rendszeresen találkoz- gatunk, együttműködünk, más Irányú kapcsolataink Is vannak. Mi megismertetjük őket a hazai újdonságokkal, a SZISZ-en kívül zajlő kutatások eredményeivel, de például a SZISZ SZKB szervezte „Az Ifjúság és a robotositás“ elnevezésű konferencia anyagaival ts. Ök pedig a szovjet kutatók ténykedéséről és eredményeiről Informálnak bennünket, segítenek az orosz szakkifejezések elsajátításában és még sok egyébben. A hároméves közös munkát már a szoros emberi kapcsolatok és a barátság segíti. És ez további közös sikerek elérésére ösztönöz bennünket, és lendületet ad a jövő még igényesebb feladatainak teljesítéséhez is.

Polgári I,ászló

(A szerző felvételei)

Az első, mai értelemben vett ipari robot az Egyesült Államokban készült az ötvenes évek közepén. Nálunk a hetvenes évek közepéig várattak magukra a „félkész célberendezésként“ kezelt manipulátorok, majd fokozatosan az ipari robotok is eljutottak a tervezőasztaltól a kivitelezésig. Az állami szervek és az illetékes minisztériumok a Preéovl Fémipari Kutatóintézetet (VŰKOV) bízták meg a „gépemberek“ további kutatásával, fejlesztésével, részben e berendezések gyártásával és a felhasználási lehetőségek feltárásával, konkrét munkahelyek felszerelésével. Aztán jelentkeztek a további gyártók, s egyre bővült a felhasználók tábora. A SZISZ-ben a szövetség harmadik kongresszusa után bontakozott ki az a széles körű mozgalom, amely a robotok és manipulátorok gyors termeiébe állítását tűzte céljául. A SZISZ-védnökségnek egyre több híve akadt. A fiatalok ott voltak a kutatásnál, gyártásnál, a szóba jöhető munkahelyek feltárásánál, a robotok beszerelésénél és karbantartásánál. Közben a 07-es állami célprogramból 05-ös lett, új Igényeket, elvárásokat támasztva gyártóval és felhasználóval szemben egyaránt.

Országjáró utaim során számos gyárban találkoztam mér robotokkal, de láttam ennek az ellenkezőjét is: új gépeket beporosodva, berozsdásodva, kihasználatlanul heverni. Vezetők, kétkezi munkások nyilatkoztak már csalódottan, elmarasztalóan, a gépemberek munkájáról. Legutóbb PreSovban, a robotkutatás hazai fellegvárában több helyen is, több illetékes fiatallal beszélgettem a robotokról. Ki-ki a saját munkaterületéről, a saját szemszögéből közelítette meg a kérdést, őszintén és nyíltan, a kor szellemének megfelelően. A régi kerékvágásból a jövő perspektívájáig kalauzolnak ezek a vallomások, de mindvégig a robotok fölött vállalt SZISZ-védnökség- nél maradva.

Ha a robot beszélni tudna...

Karéi Capek már 1925-ben megálmodta őket, az „R. U. R.“ című drámájában. Rajtuk keresztül, a technikának a kapitalizmusban való anarchisztikus és önállósuló fejlődését bírálta. Ősét, a programozható manipulátor prototípusát fémfröccs- öntőgép kiszolgálásához 1961-ben alkalmazták először a General Motors egyik üzemében. Aztán a japán Kawasaki cég érdeklődött utánuk, és 1968-ban megvásárolta a robotgyártás licencét. Ettől kezdve Japán az élre tört a robottechnikában, sőt világelsőségig vitte. Ma már gyáraiban a robotokat is robotok gyártják.

Nálunk a VERSATRAN 500 névre keresztelt robot volt az első, ame- lyet 1974-ben vásároltak a Kassai (Koäice) Műszaki Főiskolának és a Mladá Boleslav-i autógyárnak. Hazai viszonylatban intenzíven 1976-ban kezdtek vele foglalkozni. Egyre terebélyesedett robotcsaládfája: állami szervek és szervezetek érdeklődtek utána, igyekeztek Itt is, ott is munkába állítani, jóllehet nem volt olcsó, és tapasztalatok híján nem ismerték képességeit. Sok üzemben mondhatnak köszönetét a SZISZ-nek, amiért tagjai gondoskodtak az új, modern technika bevezetéséről, ellátásáról, s azért, hogy a robotok ma már nagy teljesítményűek, és jő minőségű munkát végeznek.

Az már kérdés, hogy ennek ellenére sok olyan eset volt és van, hogy nem törődtek a drága technikával, Így ma már kihasználatlanul

Robotok - robotgondok

hevernek. Míg újak voltak és üzemeltek, büszkén csillogott fémtestük, de mikor jöttek az üzemzavarok — egyik a másik után — sok helyen -nem találva megoldást a bajukra, félretették őket. Pedig kár, mert sok Idegtépő munkát el tudnának végezni gazdáiknak, ha sokan nem idegenkednének tőlük, nem néznék görbe szemmel munkájukat, ha idejében megjavítanák őket. Persze, ehhez pótalkatrész, szakember is kellene elegendő .,.

Minden kezdet nehéz

Stefan Janovőfk mérnök, a VŰKOV konstruktőre:

— Mi tagadás, a robotcsalád első képviselői kicsit nehézkes, masszív gépek voltak, véleményem szerint nem kielégítő képességekkel, alacsony intelligenciával. A felhasználói visszajelzések is felemásak voltak, de ezen cseppet sem csodálkoztunk, hiszen tudtuk, hogy a PR 16P- nek és az egyik legelterjedtebb gépünknek, a PR 32-E-nek Is megvoltak a maga gyengéi. Intézetünknek sem voltak különösebb tapasztalatai, és a vezérlőegységet, a műintelligencia lényegét sem mi gyártottuk. A manipulátorok és az Ipari robotok első sorozatai után megkezdtük az adaptív ipari robotok fejlesztését, ami lényegében minőségi változásokat hozott. Jobb a „szem-kéz“ együtthatásuk, vagyis ezek a robotok már látnak is, képesek önkorrekciót végezni, így nem szükséges a munkatárgyat milliméternyi pontossággal elhelyezni a tárolóban. Bár nem vagyunk közgazdászok, mégis tudjuk, hogy a jövő szempontjából nem lehet rentábilis egy lokálisan dolgozó robottal és NC géppel felszerelt munkahely, ezért a robotkomplexumok, az automata gyártórendszerek

A kocka el van vetve

Pavel Skripko mérnök, a SZISZ SZKB robotok és robottechnolőgiák szekciójának vezetője:

— Idestova öt éve annak, hogy a SZÍSZ SZKB ötödik ülésén meghirdettük a védnökségi programot. Sokat tettek a fiatalok a SZISZ égisze alatt azért, hogy a kezdeti nehéz lépéseket megtegyük a munkát megkönnyítő robotositás felé. Azt hiszem, lapotokban egy egész oldalt be lehetne tölteni az alapszervezetek vállalásainak, az egyének, Ifjúsági munkakollektívák, szocialista brigádok, ésszerűsítő kollektívák e- redményeinek, munkasikereinek felsorolásával. A múltat objektfvan értékelve azonban el kell azt is mondanom, hogy sok volt a formalizmus. A kezdeti fellángolást több helyen passzivitás követte. A hangzatos szövegeket és felajánlásokat nem mindig követték tettek, sok minden papíron maradt, de nem akarom bagatellizálni munkánkat, valóban sokat tettünk. Az élet azonban nem állt meg, a hetedik ötéves tervidőszakot a nyolcadik váltotta fel, a- mely még igényesebb, még összetettebb feladatokat rótt a SZISZ-re Is. A kocka el van vetve: a védnökség- vállalókat most új kihívások fogadják az A-05-ÖS állami célprogram értelmében. Ahhoz, hogy magasabb szintű, megbízhatóbb gépeket tudjunk patronálni, nekünk is tanulnunk kell. Minden évben egyhetes tanfolyamot tartanak PreSovban, a szakember-továbbképzés végett. Ugyancsak minden évben a VŰKOV-ban rendezzük az ipari robotok kezelőinek országos ZENIT-versenyét. Az új kihívásnak megfelelően, felmérve és ismerve kádereink tudását és képességeit, eddig szerzett tapasztalatait, új programot hirdettünk meg, amely

„A SZISZ-nek a technológiai folyamatok robotosftásában való részvétele Szlovákiában“ elnevezést viselt, örvendetes, hogy a védnökség kezdeményezői, a VŰKOV SZISZ-esei ebből kiindulva saját programot dolgozták ki. Mindkét programnak egyazon jelszava van: „A fiatal nemzedék a technológiai folyamatok ro- botosításának, gyorsításának aktív tényezője.“.

Sok mindenre fény derült

Eubomír Herstek mérnök, a SZISZ Preäovi Járási Bizottságának alelnö- ke, az ifjú szakemberek járási tanácsának vezetője:

— Valamikor én is a VŰKOV-ban dolgoztam, így közel áll hozzám a téma. A járási tanács ugyan sok mindennel foglalkozik, de számunkra Is elsődleges a robotositás és a védnökség alakulása. Munkánkban nagy segítséget nyújt az Ifjúsági Fényszóró járási t&rzskara, amely kellő, alapossággal és szakértelemmel végzi munkáját. Rendszeres ellenőrzéseik során sok • hiányosság kerül felszínre, és ezeket igyekszünk felszámolni. Kipellengérezzük azokat, akik egyáltalán nem dolgoznak a robottal, rámutatunk azokra, akiknél nem hatékony a kihasználás, és felfedjük a tartalékokat Is. Sok helyen például patronálják a robotot, de a vele szorosan együttműködő NC gépet már nem veszik figyelembe, holott a kettő szorosan összefügg, egymást kiegészíti. Aztán arra is fény derült, hogy sok helyen a drága új gépeket sem igyekeznek gyorsan kihasználni. A ZPA-ban, ahol a robotok jelentős hányada készül, megtudtuk, hogy a kis mágnesszala- gú memóriaegység, az MMP 45-véd- nökségéért magas elismerésben részesültek ugyan, de eddig elkerülte

Ez a munkahely a Favorit személygépkocsikhoz gyárt majd pótalkatrészeket.

t